Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-01-29 / 3. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VÉGYESTARTALMU LAP. íi MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. jd Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. j Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : : I)R MOLDOVÁN FERENC f Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető köz'emények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. — Nyiltlér garmond sora 20 fillér. Lüktető erő a vidéken. A féktelenül dúló, határt nem ismerő drágaság és a vele járó tengernyi mizéria nem szorítkozott csupán a fővárosra, hanem átcsapott a vidékre is, ahol ugyanazok a bajok, nyomorúságok és elviselhetetlen állapotok feltalálhatók, mint Budapesten. Ami annakelőtte olcsóbb volt a provincián, mint az ország szivében, az olt most jóvalla drágább: amiből kevés van a fővárosban (tehát borsosán, sőt paprikásán kell megfizetni), abból egyáltalán nincs a vidéken, vagy ha van. csak a kiváltságosak jutnak hozzá horribilis árak mellett. Alig Budapest fásult egykedvűséggel, lomha közönynyel szemléli a mai viszás és lehetetlen viszonyokat és közömbösen engedi srófolni az élelmiszerek, a lakások és mi egymás árait, addig a maradiságá- val csúfolt vidék megmozdul, eszmél és nem tűri némán a rajta esett sérelmeket. A főváros közönsége csak jajveszékel, siránkozik; a vidék meg mellőzi a szentimentális hangokat és cselekszik. Mert hát a szó is, az irás is elröppen, tova száll és marad minden a régiben. Itt tenni kell, itt cselekedni kell. A vidék kezdeményezte a kollektiv háztartás remek intézményét. Nagybecskerekről indult ki a közös konyha eszméje, és hogy mennyire bevált az ötlet, mennyire tért hódított a praktikus terv, élénken dokumentálja azon körülmény, hogy gyors egymásutánban létesülnek ilyen közös konyhák a vidék megannyi részeiben. És ebben az irányban nap-nap után még folyik a szervezkedés. Ezzel az intézménynyel két égető kérdést oldott meg egy csapásra az életrevaló, nem lunyáskodó vidék. Alegoldotta: mikép lehet az élelmiszer-uzsora ellen sikeresen védekezni és megoldotta: mikép lehet nélkülözni a vagy nehezen kapható, vagy méregdrága bérért kapható, megbízhatatlan, hanyag cselédeket. A vidék azonban itt nem áll meg. Van még egy veszedelmes rém s ez: a lakásdrágaság. Ez a rém a vidéken is otthonosan érzi magát, egyre kisért, hogy sikerült a közfigyelmet maga ellen fordítani és a provincia ismét módokról kezdett gondolkodni, mint lehetne e kellemetlen, zord vendéget lerázni. A polgármesterek csak legutóbb kon- gresszusoztak, amelyen bizony életbevágó kérdések kerültek felszínre. Így a lakáskérdés is, mely immár elviselhetetlen a vidéken, hol egy csomó mérsékelt javadal- mazásu hivatalnok, iparos, tanító él, kik nehezen tudják az aránytalanul nagy házbért megfizetni. A polgármesterek gyűlésén szóba került ez a mizéria és tervezetet nyújtottak be vidéki olcsó lakások építkezésének lehetőségéről. A vidéken tömérdek üres telek van, melyet egyes városok, helységek megvásárolnának és parcelláztatnák vagy pedig lakóházakkal, olcsó, mérsékelt lakásokkal beépíttetnék. Kérnék az állam támogatását, de mindenesetrea hatóságok, az érdekelt és illetékes köre# maguk támogatnák leghathatósa-bban özék eszmét a kivitelben. Ennél nem veszíthetnének a városok, helységek, mert hát a lakóházakra fordított kiadások szépen megtérülnének és emellett előmozdítanák a sok intelligens ember, a nagyszámú hivatalnokok olcsó lakhatását. A fővárosban is szó esett városi lakóházak, illetve olcsó lakások építéséről, de mikor lesz ebből valami és mi az, ha a város ad 300—350 lakást. A vidék azonban meg fogja csinálni az olcsó lakásokat is, hogy az adófizető, tisztességes, munkában görnyedő, kisfizetésű polgárok nyugodalm:, tehát boldogsága meglegyen. Az egészséges, üde szellem, mely a vidéket a múltban is áthatolta, a tiszta, hamisítatlan vér, mely lüktetelett benne, továbbra is, sőt még fokozva, fennállani fog és praktikus, életbevágó, modern gondolataival megszégyeníti a fásult, mindent hamar megunó, a külföldi rossz szokásokat majmoló fővárost. Azelőtt a vidék Buoapestről nyert impulzust, erőt, vérkeringést, most meg az elsenyvedt, energiátlan, akaralgyenge főváros a vidékről, a vidék utján fog felfrissülni, megifjodni, elevenséget, üde szellemet és tetterőt nyerni. A vidék maradisága már régen túlhaladott álláspont. Józan gondolkodása meghozta azt, hogy szei te az országban gócpontokat létesítettek, melyek egymássá1 összeköttetésben áilván, élénk virágzásnak indult a vidék. És a mai szociális bajok gyors és öntudatos orvoslásánál látni, hogy a vidék igen halad a korral, minden tekintethet' modern; ^mellett — és ez a legmegbecsül- helőbb “hinne — nem tér el nemzeti voltától, ténykedéseiben, cselekedeteiben ot van a magyar jelleg, ott lüktet az erő, ot pezseg a magyar vér és kidomborodik i magyar józanság. Felsőbánya város erdőgazdasága — Irta: Gábor Sándor. — Felsőbánya város erdejét királyi adomány képen kapta, részben- 1376 ban Nagy Lajos ki rálytói, részben 1624-ben Bethlen Gábortól, A 4612.5 k. hold kiterjedésű erdő a Guti hegység délnyugati kiágazásain az északi széles ség 47.40, a keleti hosszúság 41.23 közt fekszik a várost félkör alakban övezve körül, védi egy részt az északkeleti hideg szelektől, másrésj festői keretet képezve a körül, teszi a város fék vését elragadóvá, a levegőjét üde ozondussá, Teogerszin feletti magassága 316 — 117 méter között változik. Az erdő egész területén eruptiv eredet szürke trachit az alapkőzet, az azt boritó fels Mikor bálba mentem.- Irta: KÁRPÁTI ZOLTÁN. Régen volt . . . nagyon régen; mikor még egy font hús 7 krajcár, egy itce bor 8 krajcár, egy pár csirke 20 krajcár volt ... De nem folytatom, mert el sem hiszik olvasóim; pedig tanukat nem állíthatok, mert a korombeliek már majd mind megtértek oda, ahol nem küzdenek a megélhetés gondjaival. Ötven esztendeje történt. A Gondviselés egy alföldi, nagyobb városba vezérelt, ahol éveken át vezetgettem a rámbizott 180—200 apró tanulót az A B C titkaiba. Először voltam távol a kedves szülei háztól. Nehezen nélkülöztem az otthont, az édesanya gondoskodását, a testvérek szeretetét. Nehezen szokik meg idegen helyen, főleg a szegény ember, aki minden-örömét, boldogságát csak a szülei ház melegében találja. De meg kellett nyugodnom, kivált mikor egy-két jó házam is akadt, ahol el-elfelejtettem a kedves otthont. Elérkezett a farsang. Nehéz idők voltak azok: csak meghitt családi körben lehetett fesztelenül mulatni. Azért sűrűn rendeztek az egyes családok házi bálokat és örömmel fogadta mindenki a meghívást. Először is a városszerte ismert és szeretett Jani bácsi tisztelt meg meghívásával. Szívesen Ígérkeztem, mert járatos voltam a házhoz, nem egy estét töltöttem ott zongorázással, hegedűléssel, énekléssel. Örültem, hogy kitáncolhatom magamat. Elérkezett a várt est. Hét óra tájban felöltözködtem ünnepi ruhámba Amint épen kilépek ajtómon, betoppan a kerület tizedese. — Jó estét! — szólt. — Elhoztam a fütyül űt. — Mit hozott ? Fütyürűt! Mi az a fütyürű ? — Hát azt sem tudja ? Ehun van, ez a fütyürü — és felém nyújtott egy olyanféle sípot, aminővel a vasúti kalauzok, meg kocsitolók jelzést adnak. — Hm — szólok. — Hát aztán mit csinálok én ezzel a fütyürűvel? — Jaj, be értetlen a tanító ur! Hát majd fújja ! — Fújjam? Aztán hol fújjam? — Az utcán fújja. — Most ? Mindjárt ? — Ej, dehogy. Majd 8 órakor kezdi, aztán fújja reggel. 5 óráig. — Aztán miért fújjam én ezt a fütyürűt? — Azért, mert muszáj fújni. — No, hallja, bátyám — szóltam most már kedvetlenül — én még mindig nem tudom, mi járatban van itt. Legyen szives magyarázza ki magát, mert sietek ; amint látja föl vagyok öltözve, bálba megyek. — Pedig, tanító ur, abból a bálból nem lesz semnii, mert az éjjel maga lesz a bakter. — Én leszek a bakter? — Igenis! — És hogy jutok én ehhöz a tisztséghöz — Azt sem tudja? Hát még nem hallott; hogy itt minden lakos maga vigyáz éjjelenkir a maga utcájára, hogy semmi baj ne törtér jék? Minden éjjel más más lakosra kerül a so Az aztán jár az utcán este 8-tól reggel 5 i; Hogy csakugyan jár-e, úgy tudjuk meg, hog a fütyürűvel fütyül. Ha nem szót a fütyüli az a jele, hogy nem fújják, nem jár a bakte Azért lelkiismeretesen járjon ám, tanító u különösen a belső emberek háza előtt jól fújj; mert azok megvigyázzák. — És erre a tisztségre épen a mai esté választottak ki. — Rajta van a sor. — De hiszen a tanító minden városi t< her viselésétől mentve van. Azt maga nei tudja ? — Én nem tudok semmit, nem is akarc tudni. Itt a fütyürü. Ha nem fújj a, büntetést kerül. — Jól van, bátyám . . . adja ide . , majd fújom . . . szorgalmasan fújom. Az én tizedesem illedelmesen elköször Egyedül maradtam. Már most mi az Iste csudáját csináljak ? Azt már hallottam, hog abban az időben a bakter egyúttal tanító volt; de, hogy egy okleveles, a Helytartót: nácstól kinevezett tanító bakter is legyen, ne fért fejembe. Gondoltam egy nagyot Ha sikerül, idej ben érkezem a bálba. Úgy, amint voltam, beváltam, inig a t
