Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)

1908-10-07 / 21. szám

Felsőbányái Hírlap János tartott tartalmas, építő beszédet. Ismere- es volt őt híveink előtt. S nekem — ki temeté­sére koporsójához se mehettem, ha ő itt hagyott bennünket, jól esik nemes leikével egy percre társalkodnom. Úgy tetszik, mintha megkönnye- bülne lelkem egy jajjal, ha utolsó Istenhozzádot mondhatok annak, kit földi életében szerettem, becsültem, tiszteltem. Nagy Lajos. A nagybányai gyümölcs győzelme. Most, hogy véget ért a kiállítás, örömmel konstatáljuk, hogy a nagybányai gyümölcs jó hírnevéhez fűződő várakozásunkban nem csa­lódtunk, amennyiben akik városunkból vagy a közel vidékről részt vettek a kiállításon, mind kitüntetéssel megrakodva tértek vissza. A nagybányai gyümölcs tehát, hogy úgy mondjuk, az egész vonalon győzelemmel sze­repelt. Versenyen kívül állított ki a nagybányai aazdasági Egyesület s elismerő oklevelei kapott. A gyümölcscsomagolásért állami arany­érmet nyert K. Korponay Kornél Feketefalu. ezüstérmet: Szász József Nagybánya és a Gyü- nölcsértékesilö Részvénytársaság. Gyűjteményes gyümölcskiállitásért állami iranyérem jutott K. Korponay Kornélnak, Ger­ber Ödönnek Szinérváralja, Szász Jánosnak Nagybánya, Vásárhelyi Gyulának Nagybánya, ezüstérmet kapott Szász József és Glaviczky Áároly. Feldolgozott gyümölcsért állami ezüst­íremmel tüntették ki Lakos Imrénét, kinek sza­kácskönyvei messzeföldön híresek. Ezüstérmet kapott a Gyilmölcsértékesitő Részvénytársaság is iszalt beszterczei szilváért és hajastól aszalt Ilmáért. Összesen kapott Nagybánya és környéke »yümöicsészetének elismeréséül 6 arany, 5 ezüst írmet és egy díszoklevelet. A győzelem nagyfontosságu minden tekin- etben városunkra. Hivatva van a kiállításon negjelent nagyrészt külföldi czégekkel meg- smertetni városunkat s gyümölcsészelét s ez iltal termelvényeinknek biztos elhelyezési és íllandó piaczot szerezni. A városunkba üzletek kötése végett megjelenő nagykereskedők mig igyrészt emelik idegenforgalmunkat, addig más­észt jóhirnevét viszik el a nagybányai s ezzel i magyar gyümölcsnek. A mai gazdasági helyzet mellett pedig, ímely nyomasztólag hat a fejlődésre, módot és dkalmat nyújt a vállalkozóknak arra, hogy egy gén jövedelmező kereseti forrásra legyenek zert. A gyümölcstermelés, mely egyrészt inten - :iv belterjes gazdálkodást és megmunkálást s a ;azdának éber figyelmét követeli, addig más­részt az ipari foglalkozástól nem vonja el azt, ii vele bíbelődik s a munkáért bőven kárpótol. Hogy a gyümölcskereskedéssel, illetve ter- neléssel okszerű és czéltudatos eljárás mellett nilyen eredményre lehet jutni, csak egy pél- lára utalunk. Dél Krajnában és Karinlhiában a kisgaz- lák által alakított gyümölcsértékesitő szövetke­ket, mely csupán egyféle fajt termeszt s ennek )efogadására hatalmas pinczét épittetelt, alma- erméseért horribilis árt kap. Az összes készle- ét Orosz- és Francziaországba exportálja. Ezen­kívül számos példa áll rendelkezésünkre annak nzonyitására, hogy a gyümölcsészet ma egy ontos s felette jövedelmező kereseti ágat képez. I i fölött a biró méltán gyakorolhat irgalmat ; a íol még köny van, ott a bűnben ép úgy vár- íató javulás, mint a bánatban vigasztalás! A kis okból való könyhullatás együgyü, íevetséges; de sírnak az emberek tettetett, ha- nis könnyeket is, mint a hogyan meghamisítják i nemes ércet és mindent, ami az életben szép, írtékes és tiszteletreméltó. Végül a köny néha jutalom! Istenem ! lépzelhető e ridegebb halál, mint meghalni sira- atlanul és amint képzelhetni-e édesebbet, mint árban nyugodni . . . virágok alatt, melyeket a zerető szív gyengéd kegyelete ültetett és me- yeket szeretteink könnyeinek harmata öntöz?! Örömben, bánatban van az igazi egyenlő- ég. Örömében, bánatában könnyet ejt, sir a kö- •onás király és az utszéli koldus, minden eni- >er egyaránt és ha egymás bánatában részt vesz­lek az emberek, soha sem nélkülözik akkor sgymás részvételét. Könnyet csak könnyel fizethe- ünk meg 1 Senki sem olyan csekély, hogy a ájdalom, szenvedés, a bánat el ne érje, a bol- logság, az öröm meg ne találja, viszont senki em olyan nagy, hogy a bajt, szenvedést, szo- noruságot kikerülni tudja és hogy minden öröm- ől lemondhasson. A köny mindnyájunknak kö- :ös, de a jó Isten gondviselő kezéből értékes ulajdona, drága kincse! Török M. Lajos. Hisszük, hogy gazdaközönségünk okulva és felbuzdulva az elért sikereken, intenzív mó­don fog hozzá a nagybányai gyümölcstermelés fellendítéséhez, melyhez az első nagy lépést már megtelte a Gyümölcsértékesitő Szövetkezet meg­alapításával. »N.« Különfélék. Szerkesztőnket, ki hosszasabb távoliét után Portoroséból e napokban érkezik haza, a jelen számnak is mint utolsónak szerkesztésében Krasz- nay Zsigmond helyettesitette. Ünnep. Vasárnap, f. hó 4-én névnapja volt királyunknak. A múltkor, mikor a király a veszprémi hadgyakorlatok befejezése és bezárása alkalmával takarodót fuvatott, meghatottan azt jelentette ki, hogy fáradtnak érzi testét s hátra­levő esztendőit a csöndnek, nyugalomnak sze­retné szrntelni. És mikor a hajmáskéri térségen megrezegtette az őszi verőfényben tündöklő hüs levegőt a király szavára a bus trombitaszó, s cifra ruháju tábornokoktól és uraságoktól körül­véve azt mondja a király, hogy . . . elég volt . . . sok volt . . . pihenni vágyik, — mindenki meg­hatottan tekint Ferencz Józsefre, a búcsúzó fehér- hajú királyra, a sokat átélt 78 éves öreg em­berre, a szép uniformisba öltözött öreg katonára, aki szent István koronáját hordja fején. Vasár­nap a helybeli összes templomokban istenilisz- teleteket tartottak, melyeken imádkozó hívek kérték Istent, hogy ne legyen még az a — ta­karodó . . . sokáig! mert ennek a nemzetnek nagy szüksége van még az ő nagy lelkének hatalmas mérséklő erejére, az ő türelmes nagy szivének melegére, aki Magyarországnak egyetlen bécsi védbástyája s aki — bárha nekünk sze­gény magyaroknak oly sokszor kell ellentétben állnunk az ő egyéni nagy érzéseivel és bárha mi az ő féltve őrzött családi hagyományaiban állandóan, alkotmányunk veszedelmét látjuk — ő nem szűnt meg soha egy percre sem jóságos atyánk lenni. Oh ne legyen, ne legyen még na­gyon sokáig a — »takarodó!« Személyi hir. Baumerth Károly kir. bánya- tanácsost, a helybeli kir. bányahivatal főnökét a pénzügyminiszter kiküldötte a Magy. Bányaipar r. t. kérelmére Dobsinára, hogy a részvénytársaság ottani bányáit mint szakértő megtekintse s azok üzembe hozatala, illetőleg ennek fenntartása te­kintetében véleményt mondjon. A reform, egyház főpásztora. Eldőlt végre a hazai református egyház fontos ügye, hogy t. i. ki lépjen az elhalt nagy érdemű Kiss Áron örö­kébe s álljon a nagy kiterjedésű tiszántúli egy­házkerület élére. A múlt hó 23 án bontotta fel Debreczenben az illető bizottság a pótválasztásra beérkezett szavazatokat, melyekből 415 szava­zattal Erőss Lajos debreczeni theologiai tanár lett győztes Dicsőfi József egyházkerületi fő­jegyző 344 szavazatával szemben. A megválasz­tott egyházfő jelenleg 51 éves. Tegnap október 6-ika volt, tehát nevezetes évforduló. Évfordulója Gyász annak a rettenetesen sötét napnak, melyen ez előtt 59 esztendővel a sokat szenvedett magyar nemzet második szabadságharcának alkonyán a magyar haderő legfőbb tisztjeit, szám szerint tizenhármat, a legtovagiatlanabb ellenfél, az akkori osztrák hatalom, a győzelem, de dicste­len győzelem által ébresztett őrjöngésében Ara­don kivégeztette. A hóhérmunka e gyászos év­fordulati napján elemlegeljük magunkban meg­hatottan nevét a mi tizenhármunknak . . . hogy is volt csak? . . . Pöltenberg, Vécsey, Leinin- gen, Török, Déssewffy, Damjanich, Kiss Ernő, Nagy Sándor, Láhner György, Aulich Lajos Schweidel József, Lázár Vilmos, Knézich Ká­roly . . . kedves alakjukat magunk elé idézzük mi késői utódok arcképek után és — szétmor­zsolunk egy könycseppet pilláinkon. Halálozások. Dr. Fekete Sámuel várme­gyénk nyugalmazott tiszti főorvosa múlt hó 26-án 85 éves korában elhunyt. Az általános tisztelet­től környezett főorvos fiatal korában Petőfivel, Jókaival élt baráti viszonyban, tagja volt a Pilvax-kávéház hires társaságának s végig is küzdötte mint honvédtiszt a szabadságharcot. — Almásy Ignác ügyvéd, Szatmárvármegye tiszti alügyésze mull hó 25-én 64 éves korában Nagy­károlyban elhalt. Áldott szive s szerfölött rokon­szenves és szeretetreméltó egyénisége általáno­san tiszteltté és kedveltté tették a boldogultat s az egész vármegye részvéte kisérte sírjába. El- hunytát özvegye, született urai Uray Margit és- három gyermeke gyászolják. Az elhunyt, ügy­védi képzettsége mellett egyszersmind a zene- akadémiát is elvégezte s mint kitűnő hegedű­művész volt ismeretes. — Soltész János ombódi ref. lelkész múlt hó 27-én 70 éves korában meghalt. Az elhunyt nagy tevékenységű férfiú­ban Soltész Elemér nagybányai ref. lelkész édes atyját vesztette el. A kolera-hirek. A központi napilapok szél­iében arról adtak hirt közönségünknek, hogy az Oroszországban pusztító ázsiai kolera hozzánk Magyarországba is elérkezett s hogy Máramaros- szigeten egy kolera-eset fordult volna elő. Köny- nyelmü és elítélendő eljárás a központi és a vi­déki lapok részéről egyaránt az ilyen rémhírek terjesztése, még inkább lelkiismeretlenség azon­ban az ilyen helytelen értesítések beküldése, ami csak arra alkalmas, hogy a szegény Máramaros- vármegyéyek amúgy is nehéz közgazdasági hely­zetét még rosszabbá tegye. Máramarosnak, nem számítva a dúsgazdag kincstári sóbányákat és erdőket, forgalmát főképpen a gyümölcstermés szolgáltatja, már most ki fog gyümölcsért oda fordulni, ha azt hiresztelik, hogy ott kolera van ? A belügyminisztériumban* hova ama bizonyos gyomorbajban elhalt öreg munkásnak bélváladé­kát bakteriológiai vizsgálat végett felküldötték, minden kétséget kizárólag megállapították, hogy az illető egyén nem kordában halt meg. Uj folyóirat. Örömmel jelenthetjük különö­sen hölgyközönségünknek, hogy a fővárosban a jelen hó folyamán »Női élet« cim alatt egy olyan szépirodalmi és társadalmi hetilap indult meg, a magyar Írónők legsajátosabb orgánuma s mely a maga nemében még a külföldön is egyedül fog állani; amennyiben nemcsak szellemi vezetését irányítják nöirók: Alba Nevis, R. Beck Blanka és Csicseri Orosz Adrienne, hanem minden sorát nöirók Írják, akik közül Ábrányiné Katona Kle- mentin. Ádám Éva, Albisy Katalin, Alexander Erzsi, B. Büttner Julia, B. Zalay Masa, Castelli Erna, Czóbel Minka, De Gerando Antónia, Ego (dr. Rózsavölgyiné), F. Kaffka Margit, Faylné Hentaller Mária, Gajári Böske, Gáspárné Dávid Margit, Geöcze Sarolta, Gineverné Györy Hona, H. Szederkényi Anikó, H. Magyari Kossá Iza­bella, Halmi Piroska, Harasztiné Récsi Jolán, Holló Sárika, Horváth Böske, Huszár Lolli, Isaák Márta, Janda Matild, Jászai Mari, Jörgné Dras- kóczy Ilma, Kántor Irma, Krüzselyi Erzsiké, L. Ady Mariska, Lengyel Gizella, M. Hrabovszky Julia, M. Korniss Aranka, Miklós Jutka, Mokné Féreghy Gizella, O’Donnel Henrikné grófnő, Rito- ók Emma, Szendéné Dárdai Olga, Szerelemhe- gyiné Móczár Jolán, Szikra (gróf Teleky Sán- dorné), Tormay Cecil, Tutsekné Bexheft Lilly, Ujfalussy Amadil, Vécseyné Jankovics Lujza, Wettsteinné Szluha Margit, Zemplény P. Gyuláné, Yvette (Bubics Józsefné) és még igen sokan a legjobbak tömörültek az uj lap körül. A »Női Élet« első sorban a modern nÖkérdés nálunk is mind aktuálisabbá váló problémáit fogja hasáb­jain megvitatni, az erre legilletékesebb tényezők — a magyar írónők közreműködésével, de ezen­kívül a szépirodalmi, gazdasági és háztartási, iro­dalmi és művészeti, általában minden olyan terü­letre ki fogja terjeszteni figyelmét, mely a mo­dern nő életével s igy a műveltebb magyar családok gondolatkörével vonatkozásba van. Az érdekes uj hetilap, mely képekben is be fogja mutatni úgy a magyar, mint a külföldi élet ki- magaslóbb egyéniségeit és eseményeit. Mutatvány- számot az érdeklődőknek készséggel küld. (Ki- adóhivatala: IX. Angyal-utcza 15.) Házasságok. Bónis Sándor helybeli keres­kedő eljegyezte Szaitz Piroskát, néhai Szaitz Endre volt m. kir. pénzügyőri biztos leányát. — Kölcsey Zsigmond honvédhadnagy eljegyezte Baj* nóczy Valériát, Bajnóczy Géza szinérváraljai orvos leányát. —Markó Béla bankhivatalnok házasságra lépett Szinérváralján Gerber Irénnel, Gerber Ödön ottani gyógyszerész leányával. — Dr. Medgyesi Ferenc szászrégeni kir. aljárásbiró a mai napon tartja esküvőjét Nagykárolyban Ilosvay Margit­tal, Ilosvay László p. ü. számvizsgáló és neje Vajda Izabella leányával. Megyegyülés. Szatmár vármegye törvény­hatósági bizottsága holnap, október hó 8-án Nagy- Károlyban őszi rendes közgyűlését tartja. A fazekas tanfolyam. A fazekas tanfolyam­nak, mely városunkban a kereskedelmi minisz­térium intézkedéséből augusztus hó elejétől szep­tember végéig tartott, múlt hó 28-án meg is tar­tatott ünnepélyes berekesztése. A két hónapos tanfolyamot Klasszik Mihály a minisztertől ki­küldött budapesti agyagipari szakiskolai műve­zető vezette kiváló szakértelemmel és példás szorgalommal, mivel azonban a tanfolyam ide­jének megválasztása helybeli fazekasaink viszo* nyaival és érdekeivel nem egészen volt össz­hangban, fazekas-iparosaink között fájdalom csak három akadt, aki a tanfolyamon részt vett. Ezek azonban nem is bánták meg, hogy résztvettek, mivel ipari szakismereteiket a tanfolyamon a legnagyobb mértékben tökéletesítették s e tekin­tetben igen sok hasznosat sajátítottak el, mihez képest ez általuk most előállított iparcikkek ma­gasan felülmúlják a régieket s akinek volt al­kalma megtekinteni a tanfolyamot, valósággal gyönyörködhetett a csinos, mindenek felett ízlé­ses műtárgyak szemléletében. A tanfolyamon résztvett három fazekasmester a miniszter intéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom