Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)

1908-08-08 / 18. szám

Felsőbányái Hírlap

A Kárpátegyesület idei évkönyve.

Irta: R. Zs.

Bizonyos, hogy a turistaságot nem magyar ember találta ki, hanem igenis az okos német utján jutott el hozzánk. Szereti a földet a magyár ember is, szereti elpusztíthatatlan szeretettel a maga délibábos rónáját — kulágasaival, szélmalmaival, rozzant csárdájával, delelő gulyájával, a levegőben szálló darvaival, kócsagjaival, meg a nádas mellől felemelkedő, vagy a háztetőn kelepelő gólyamadárjával, de ha szórakozni, felvidulni akar, nem a bérceket próbálgatja megmászni, útjait felfedezni, nem sokat vándorol, legfeljebb kiballag úgy estefelé komával, sógorral a szőllőskertbe s egy lopó bor mellett elbeszélget a présház ajtója előtt, valami vén diófa alatt.

S hogy a turisztikának csakugyan idegen az eredete, ezt eléggé elárulja mindjárt a mi Kárpátegyesületünk nevének kissé magyartalan hangzása, sőt merőben germán ize, melyet az ép, magyaros érzékkel biró ember azonnal felismer, megérez. Kárpálegyesület! Mit jelentsen ez? Talán hogy a Kárpátok egyesülnek? Németben jól hangzik ez, hogy »Karpathen-Verein,« de a magyar ember eszejárása nem tűri az efféle rövidítéseket, hanem úgy kívánja, hogy a címben szépen, szabatosan, tüzetesen és kellőkép kifejezve legyen a cél és feladat, mely létalapja annak az egyesületnek. A magyar géniusz pl. nem formál ilyen kifejezést: vak-egylet, hanem azt mondja: vakokat gyámolitó egyesület. Iskolaegylet (Schul-verein) magyartalan, magyaros ellenben : szegénysorsu iskolásgyermekeket segítő egyesület. Talán lompos kissé, de logikus.

Különben pedig, hogy maga a turistaság minden tekintetben igen okos dolog, ezt a leg - kevésbbé sem lehet kétségbe vonni. Az a törekvés, hogy az ember egy hegyes vidéknek rejtelmeit lássa, titkait megismerje, a természet csodáit szemlélje, hogy feljusson oda, jelen legyen ott, ami ott fenn a magasban látszik, mindez igen természetes valami és gyönyört adó foglalkozás. Fontossággal bir a turisztika a testedzés, vagyis az egészségtan szempontjából, de megnyilatkozik a fontossága a turistaságnak erkölcsi, társadalmi, közgazdasági, közművelődési és politikai, vagyis hazafiassági hatásaiban is, amennyiben ébren tartja bennünk az összetartozandóság érzését, mely szerint a hazának földje közös kincsünk.

A turistáknak Mekkája természetesen a Magas-Tátra vidéke a-maga bámulatot keltőfenségében, nagyságában. Érdekes azonban, vagyis inkább megfoghatatlan, hogy egész a XVII. századig senkinek sem jutott eszébe a természetnek ezt a csodáját bejárni, felkutatni. Ekkor azonban meg is indult a Magas-Tátra felkutatása; a régiek már könyveket Írtak róla, többnyire német és latin müveket s a XVIII. század folyamán már sok német, olasz és angol tudós látogatta meg a Magas-Tátrát.

Hogy az eredetileg idegen, germán plánta, a turisztika, mint a kultúrának egy nemes hajtása nálunk mennyire akklimatizálódott, ennek ismét ékesen szóló bizonysága éppen a most már 25 esztendős Magyarországi Kárpálegyesületnek virágzása, fejlettsége.

Az egyesület évenkint ki szokott adni egy- egy évkönyvet, mégpedig egy magyart és egy

német nyelvüt, s ekként az az évkönyv is, mely a nyáron jelent meg s küldetett szét az egyesület tagjainak, szintén a harmincötödik az évkönyvek sorában.

A csinos, egy iglói nyomdában kiállított s tizenegy ivre terjedő kötet, melynek az egyesület megbízásából két iglói tanár volt a szerkesztője: Lövy Mór népisk. igazgató és Kiss Albert főgitnn. tanár. A mü három főrészre osztható fel.

Mi a második résszel kezdjük az értékes kiadvány ismertetését, mivel ez az egyesületre vonatkozó közléseket, adatokat tartalmazza s mi legfontosabbaknak ezeket tartjuk.

Megtudjuk ezen adatokból többek között azt, hogy a virágzó, 35 éve fenálló egyesületnek központi székhelye Iglón van. Megtaláljuk az adatok között természetesen az egylet tisztikarát is.

Elnöke a Kárpátegyesületnek ez idő szerint ifj. alapi Salamon Géza, szepesvármegyei főispán, kit ez előtt két évvel emeltek a dr. Münnich Aurél halálávál megüresedett elnöki székbe.

Tartalmazza a könyv a múlt évi közgyűlésen előterjesztett elnöki jelentést egész terjedelmében, mint az egyesületi ügyekről szóló közléseknek legkiemelkedőbb részét, mely nagy vonásokban vázolja az egyesületnek kifejtett egy évi tevékenységét, felsorolva alkotásait is, mint a minők: temérdek építkezés, menedékházak, kilátótornyok felállítása, tatarozása, utak építése, fentartása, helyreállítása, kirándulások szervezése, támogatása, stb.

Találunk az évkönyvben természetesen temérdek különféle pénztári számadást, vagyonkimutatást, költségelőirányzatot stb.

Van a Kárpátegyesületnek néhány tiszteletbeli tagja is. Ezek között találjuk dr. Darányi Ignácot Siegmeth Károlyt.

A központi választmány mintegy 50 tagból áll, kik között több kitűnőségnek a nevét találjuk. Ott van dr. Chyzer Kornél, dr. Szivák Imre, Ponori Thewrewk Emil, dr. Vécsey Tamás, Dár- day Sándor, Gsik Imre, Ráth Péter, Oltványi Pál, Soltz Gyula, gróf Teleki Sándor stb.

Az egyesületnek ügyvivő alelnöke Fischer Miklós iglói főgimn. igazgató, másodelnök Róth Márton iglói főgimn. tanár, titkár Nyikházi Frigyes iglói főgimn. tanár, pénztáros Marcsek Andor iglói főgimn. tanár.

Van ezenkívül az egyesületnek az ország több városában egy-egy úgynevezett képviselője.

A Kárpátegyesület nyolc osztályra oszlik,

ezek :

Eperjesi osztály ;

Gölnicvölgyi osztály;

Iglói osztály ;

Keleti-Kárpátok osztálya ;

Liptómegyei osztály ;

Sziléziai osztály;

Zólyomi osztály ;

Az egri bükk-osztály tavaly feloszlott, illetőleg külön turista egyesületié alakult.

Ezen osztályok közül mi a Keleti-Kárpátok osztályához tartozunk. Ennek elnöke gróf Majláth József, ügyvivő alelnöke Siegmeth Károly, II. al- elnök Gedeon Jenő, főtitkár Burger Izsó, Stras- ser Sándor, pénztáros Mildner Ferenc.

A Keleti-Kárpátok osztályához ismét négy választmány tartozik, ezek :

Mulatság pedig egyáltalán nem volt egy sem egész nyáron, pedig a csinos uj diszterem már rendelkezésre állott. Éppen e sorok Írójának szándéka is volt e lap hasábjain nyilvánosan felhívni a figyelmet arra, hogy műkedvelőink, nehogy fáradságuk kárba veszett légyen, mutassák be azt a vígjátékot, melylvel a nagykárolyi Kölcsey-körnek nálunk tervezett, de elmaradt hangversenyére már el voltak készülve, — de ismételten olyan értesülést szereztem a legilletékesebb egyéniségektől, hogy a műkedvelői előadás megtartatik s igy a felszólalás elmaradt. Pedig két olyan urhölgy is időzött falaink között, akiknek zongoraszámait a legkényesebb igényű hangverseny-közönség is örömmel hallgatta volna, másrészt pedig bőviben voltunk olyan férfiaknak, akik egy felolvasás keretében sok szépet mondottak volna el közönségünknek.

Volt azonban kelete a sport három nemének.

Az uszodát szorgalmasan keresték fel nap-nap mellett hölgyek és urak, még az sem volt igen nagy baj, ha egy kicsit hűvös volt az idő. Azután a tennis! Ez is nagy kedveltségnek örvendett. Nem volt a napnak olyan szaka, hacsak nem esett az eső, amikor ne lehetett volna látni tennisező s angol szavakat kiáltozó társaságot a Ligetben. A harmadik a kaszinó kuglizója volt, melyet csakugyan nem hiába építtetett az egyesület. Itt már a rósz idő sem számított, mert kivétel nélkül mindennap nagyszámú társaság zajongott és szórakozott délután a golyók állandó zöreje közben. Sőt hetenkint egyszer a hölgyeknek is volt zsúrja a tekepályán.

. . . Most már újra gyönyörű nyári időnk van, teljes derűvel, napsugárral. Újra szöcskék ugrálnak a fűszálakon, kis méhecskék szállnak keresztül halk zsongással a réteken, virágok felett, tiszta kék az ég, édes, tavaszias napsugár reszket keresztül a lombok között s szép, forró délutánokon megint felkeressük — ami olyan jól esik, a hűs patakok egvü- gvü locsogását . . . Nyár van megint, de a nvaralók — azok már nincsenek, elmentek a költöző madárral mert közeledik amiről a költő dalolt: »szeptember vége.« »Látod amottan a téli világot?«

Arakszyn.

Aurélnak, a Magyarországi Kárpátegyesület akkori elnökének elnöklete mellett s Máramaros hatóságainak s előkelőségeinek jelenlétében, 25-ik közgyűlésünket tartottuk s a Keleti Kárpát- Osztály 25 éves fennállását ünnepeltük. Akkor Sugatagon és a Nyedeta-hágón át mentünk Kap- nikbányára s innen a menedékházhoz. Akkor itt 83 turista gyűlt össze, nem számítva a nagyszámú kapnikbányai lakosokat, kik itt fent valóságos népünnepélyt rendeztek. A társaság akkor a menedékházban hált; visszatérését sajnos szapora eső zavarta meg, mely csak éjjel állott el.

A magyar erdökincstár és a Keleti Kárpát- Osztály által közösen létesített menedékház szilárdan van építve, kályhákkal s tűzhellyel ellátva s róla csodaszép kilátás nyílik a Guttin meredek andesit sziklafalára. A Guttinra nyiló kilátás valóban nagyon is sokat ölel föl, úgy, hogy sok turistában ilyen gondolatok támadnak: „Ha már a Guttint innen ily pompásan végig néztem, voltakép szükségtelen is, hogy még megmásszam“. Megnyugtatva s önmagával megelégedve ül le ilyenkor s rendszerint iszik még rá egyet.

Szerencsére még sem gondolkozik igy minden turista s ami társaságunkból is több, mint 30 ur és urhölgy mászta meg a Guttint, melynek fögerincét valamivel több, mint egy órai, nem épen megerőltető mászás után érték el; úgy a legmagasabb csúcsot (1447 m.), mint a Secaturát (1430 m,) a Kakastaréjjal együtt fölkeresték s megbámulták a köröskörül messze távolba nyiló kilátást. A kilátást s a Guttin közelebbi viszonyait illetőleg utalok a Magyarországi Kárpátegyesület XXV. Évkönyvében közzétett dolgozatomra.

A annoób t- U ó c? o nf-ln múr

készen párolgott a gulyás s az elmaradhatatlan túrós csuszával együtt jó étvággyal költöttük el. Valami pompásan ízlett a Baltay erdömester felajánlotta zamatos málna is. A turista-lakoma után a fiatalság a kapnikbányai bányászzenekar hangjaira parázs kis táncot rögtönzött, mig a »magasabb korosztályok« bor, ének s felköszöntök mellett szórakoztak. Úgy a nagybányai polgármester, mint a felsőbányái illő ünneplés tárgya volt s hogy teljes legyen a szövetség, harmadikul ad hoc kapnikbányai polgármesterré választatott a mi Baltay erdőmesterünk, kinek tevékenysége kellően kidomborittatott. így aztán az összhang tökéletes lett a három bányaváros közt.

Visszajövet utunkat Kapnikbányán át a szükség esetén szekeren is járható, de meredek esésű Baltay útnak vettük, melyen félóra alatt a Sujor- patak völgyének kocsi-utjára, innen pedig további egy óra múlva Alsókapnikra érkeztünk, hol a barátságos erdészlakban szives vendéglátásra találtunk.

A Kapnikbánya és Felsőbánya közötti utón, Alsókapnik alatt, úgy negyedórányira, áll a félig romban heverő Plopisu nevű fürészmü s ettől délre emelkedik a 825 m. magas Tiszahegy (Verfu Tisza ) Itt leszállunk a kocsiról s átalmenve a Kapnik patakon rátérünk egy erdei útra, mely félórai gyaloglás után egy szokatlanul hideg forráshoz s tiz perc múlva a Tiszahegy északi lejtőjéhez vezet minket.

Felső oligocén agyagmárgától és homokkőtől, továbbá szarmát palától és tufától környezve, szigetként emelkedik a pyroxen-andesit- ből képződött Tiszahegy.

645 m. magasságban egy hegyomladvány

állunk* korodkor iil annak rnmiai Kort fia k a

földet. Velünk szemben emelkedik egy meredek széthasgatott sziklafal. A sziklaroncs hasadékai- ból és üregeiből hideg légáram tolul felénk, melyek közt sokban még nyár közepén is található jég, aminthogy mi is jócskán gyűjtöttünk belőle.

A jelenség feltűnően hasonlít a Detonata Goala alján levőhöz, hol a bazaltszakadékok rései közt szintén jégképződményre akadunk. A jégképződés oka itt a gyors elpárolgás folytán beálló lehűlése a kőnek, mi meggátolja a tél jegének elolvadását. Itt tehát jégüregekkel, jégerekkel, ventarolák-kal van dolgunk, mint a detonáta * alatt vagy a morvaországi Frain mellett, Znaim közelében.

Az előbb emlitett forrás a rommező vizének lefolyása.

A fűrészhez visszatérve ismét felszállunk kocsinkra és miután a Vranicsora sziklafalát elhagytuk, a szűk Kapnikvölgyben haladunk tovább. Óriási leszakadt andesit-tuskók hevernek a patak medrében s a völgy fenéken a meredek lejtőjű erdős hegyoldalakkal vadregényes képben olvadván össze.

Dióshalom előtt utunk elhagyja a Kapnik- völgyet s gyönyörködve pillantjuk meg a Piatra rosiát, ez az omlás következtében csupasszá lett, szabályszerűen rétegezett pyroxen-andesit sziklafalat. Az omladék köröskörül messze belepi a területet.

Bajfalunál még a szabadon emelkedő Mundre vegyere-t (szép kilátást) csodáljuk meg s Lac- falun át folytonosan, majd hegynek föl, majd völgynek le vezetvén utunk, három óra múlva elérjük Felsőbányát.