Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)
1908-07-01 / 14. szám
íXIII- évfolyam. 14. szám. 10O8_ Julius 1, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVAN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a la] szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimére Felső bányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Gyümölcsöseink jövedelmezőségéről. (Nb. V.) A nemzelgazdának legkényesebb feladatai közé tartozik az agrár és merkantil érdekek összeegyeztetése. A termelők feladata: a lehető legkevesebb költséggel piacképes terményt előállítani; a kereskedőé pedig: az átvett terményt minél előnyösebben értékesíteni; azt, hogy az előállítási költség, meg a fogyasztó által fizetett ár között való különbözeiből származó nyereség méltányosan oszoljék meg, szabályozza a verseny. Mindez oly igazság, hogy tantételnek is beillik és oly egyszerű dolog, hogy azt minden termelő és kereskedő könnyen megérti. A gyümölcsös tulajdonosának feladata tehát piacképes gyümölcsöt termeszteni és szállítani. Ha kellőleg mérlegeljük, hogy mely gyümölcs tekinthető piacképesnek, arról győződünk meg, hogy kisebb gyümölcsöseink tulajdonosai nincsenek abban a helyzetben, hogy minden követelménynek társulás nélkül megfelelhessenek. Hogy valamely gyümölcs és különösen az alma piacképes legyen, első feltétel az, hogy minél nagyobb és legalább egy kocsirakománynak megfelelő mennyiség álljon rendelkezésre egy fajból. További feltételek, hogy színe, meg alakja tetszetős, ize jó és leves, végre pedig, hogy sokáig eltartható legyen. Nagybányán és környékén már háromszáz év előtt is szép sikerrel foglalkoztak gyümölcstermesztéssel. Minthogy azonban a szatmár—nagybányai vasút létesítése előtt gyümölcskereskedelemről nálunk szó sem volt s ennélfogva a fönnebb említett igények isrneA tiltott rózsákról. — Mese. — Az égbolt kékje lassan-lassan halványulni kezd. A csillagok egyenkint tünedeznek le. Egyedül csak az esthajnali csillag ragyog még az égen; végre az is — mint haldokló mécsvilág — kialszik, letűnik. A távol kék ködéből kiemelkedő bércek koronáin a pirkadó hajnal biborfénye dereng. A kelő nap arany sugarai beszegik az ég kárpitját, melyen rózsafátyolszerü felhők úszkálnak. Az Ur lehelletétől telik meg a légkör és rezgő harmatgyöngyök hullanak a föld szerelemszomjas fejére s gyenge cseppekben telepednek le a sok ezer szinpompában diszlő virágok határral telt kelyheire. A gyöngyvirágok kis ezüstszínű harangjai gyönyörű harmóniában olvadnak össze s a piciny kelyhökben székelő tündérkék szemérmesen üdvözlik a szellő szárnyain közelgő pirkadó hajnalt. Kibontakozik a nap a sötét éjszaka hosszú karjainak öleléséből. Fölébred csendes álmaiból a hajnali lágy szellő is és enyelegve jár-kél a zöld lombok körül s meg-megfürdik a ringó bokrok levelein csillogó harmatgyöngyökben. A csendesen lebegő szellő felébreszti szendergéséből a csörgedező kis patakot; mire ez suttogni, csacsogni kezd. A virágok figyelmessé lesznek s kíváncsian hallgatják a szép meséket, amiket a tovább siető habok az álomvilágról regélnek. retlenek voltak; a nagybányai gyümölcsösök tulajdonosai régente minél több fajra törekedtek. A régibb gyümölcsösökben száz almafánál 15—20 fajjal találkozunk. Az tehát majdnem lehetetlen, hogy régibb, nem nagy kiterjedésű gyümölcsösben egy-egy almafajból legalább egy kocsirakománynak megfelelő mennyiség álljon rendelkezésre. A régi gyümölcsösök almatermése csak úgy értékesíthető előnyösen, ha több gyümölcsösből összevásárolt alma, fajok szerint elkülönítve osztályoztatik. Emez osztályozáshoz L zonyos szakismeret kell. Azt, hogy a gyümö cskereskedéssel foglalkozó nagybányai lakosok rendelkeznek-e vagy nem a kérdéses szakismerettel, vitatni nem akarom, de saj.it tapasztalatomból állíthatom, hogy némely vásárló az almát csupán nagyság szeriiv osztályozza s még azzal sem törődik, hogy a novemberben, meg a februárban érő faj összekerül. Természetes, hogy ilyen eljárás értékcsökkenésre vezet, mely csakis a gazdát sújtja. De különösen a vidéki gyümölcsösök tulajdonosai további kárt azzal szenvednek, hogy a gyümölcs mázsálásánál bizonyos — mint értesültem — 15—20°/o levonatik. Tagadhatatlan, hogy a gyümölcs szedésénél és szállításánál gyakran tapasztalt léhaság miatt sok ütődött gyümölcs is kerül a mázsára, nézetem szezont azonban a vásárlónak nem átlagos levonással, hanem az ütődött gyümölcsnek kiválogatásával kellene magát biztosítania az e címen való károsodás ellen. Az átlagos levonásnál abban rejlik a legnagyobb hiba, hogy a gyümölcsszállitó nem is tudja, hogy nem a teljes súly vétetett számba, csak azt tapasztalja, hogy mindegy akár hibátlan, akár oly gyümölcsöt ad át, amely között ütődött is fordul elő. Teljesen meg van nyugodva, ha q-kint kikötött árt, például 20 q mennyiség számbavételével kapja meg, amidőn tényleg 25 Regélnek örökhüségről, boldogságról, szerelemről, melynek hallatára a szende kis nefelejcs szemeibe örömkönyek szöknek; lángoló szerelemről, mire a rózsa arca biborpirban ég s szerény hiúsággal nézi meg magát a sima viz tükrében; majd büszkén tekint a szerelmes hajnalra. Regélnek a szendeségről és az ártatlanságról ; mire a sáppadt liliom arcán az öröm fénye mosolyog és szemérmesen hajtja le kebelét a kedves illatárnak, amelyet a pajzán szellő szárnyain hoz. Virrad. A távoli bércek mögül vakító fényt árasztva feljő a fény és világosság örök, kiapadhatatlan kútforrása: a nap; méltóságteljesen emelkedik fel a látóhatárra, mintegy bibor- palástot terjeszt az ég boltozatára. Láng-sugarai felcsókolják a füvek szálain, a fák lombjain csillogva rezgő harmatcseppeket. Apró tündérkék örömtől ittas tétovával repülnek ki a virágok kelyhéből és édes búcsúszóban és dalban Ígérik meg a virágoknak, hogy — ;bár távoznak — de örökre hívek maradnak. És a virágok oly boldogok. Mert remélni tudnak. Nekik van is okuk az örömre és a boldogságra! A reggkorány szárnyán meghozott fuval- mak karján ringó rózsabokrok árnyékában, feslő rózsabimbók között,,kábító illatártól környezve, merengve pihen Eva-asszony anyánk. Körülötte a tarka virágszőnyegeken apró tündérkék űzték pajzán játékukat a ragyogó délibábbal. Fölötte, a rózsabokor lombjai között, egy csalogány szeretkezett elveszettnek hitt, de q-t adott át és nem tudja, hogy 5 q ára le vonatott. A most divó és minden tekintetber elitélendő eljárásnak természetes eredmé nye, hogy a gyümörcsszedésnél meg szálli tásnál tapasztalt léhaság nem csökkén hanem terjed. Ütődött és hibás gyümölcs nek piacra dobása pedig gyümölcsünk álta lános értékét rontja. Az előadottakból kitűnik, hogy gyű mölcsöseink jövedelmezősége az eddig gya korolt értékesítési mód mellett a mini mumra van leszállítva. Kétséget nem szenved, hogy gyümöl esőseink jövedelmezősége csak úgy emel hető gyümölcsünk minőségének magas szin vonalára, ha a Nagybányán alakulóban levi gyümölcsértékesitő szövetkezet életbelépő sét gazdatársaink részvényeknek jegyzési álta] lehetővé teszik. A megfelelő minőségű gyümölcsöl szakszerű osztályozás utján, csak a szövet kezet teheti piacképessé, valamint a gyen gébb és a gazda javára eddig nem érté kesitett gyümölcsöt is csak a szövetkeze dolgozhatja fel értékesíthető árucikké. Merkantil panaszok. Senki som oly botor, hogy szem elől té vesztené azt a tényt, hogy hazánk első sorba mezőgazdasági állam és hogy mezőgazdasá gunknak mennél intenzivebb fejlesztése első rendű érdekünk és kötelességünk. Nem is te szünk mi ez ellen kifogást, sőt szüntelent hangsúlyozzuk agrár érdekeinknek a legnagyob mértékben való gondozását, hogy mezőgazda ságunk — e szó legtágabb értelmében — men nél virágzóbb legyen és mennél hatalmasab lendületet vegyen. Mi csak azon egyoldalusá miatt panaszkodunk, amely gazdasági pofit: kánkat jellemzi azért az irányzatért, amely lé nyegileg mindent az agrárérdekeknek akar jul visszatért párjával; édes merengéssel zengv szerelemről szóló danáját. Éva-anyánk a tökéletes szépség megtes tesült mintaképe volt; akinél gyönyörűbb« nem látott, — az igaz — nem is láthatott - Ádámon kívül — más földi szem. Maga az U; midőn őt Ádám oldalbordájából megalkotta é nagyszerűen remek müvén végig tekintett - örömében könyekre fakadóit. Tündérszép arcán az ártatlanság bája ömlői el. Epedő eperajakán a szerelem mosolygot Az első tavasz legszebb virágai szégyenkezv hajtották le fejecskéjüket az isteni alkotás eze: második, de mégis első remekműve előtt. Ner is csoda! Hiszen hosszan leomló selyem hajza tának még az árnyéka is arany volt; dús fürtjé körülfolyták kecses termetét, hozzátapadva duz zadó keble rózsás halmaihoz, mint gyöngédé: simuló repkény az omladozó kőfal darabjaihoz alóla itt-ott mint fátyol alól tünedeztek elő i hó-vállak ingerlő bájai. Éva szórakozottan tépi maga körül a mo solygó virágokat s nefelejcs-szemeit gyakrai vágyva-epedve emeli egy rózsabokorra, amelyei a legszebb rózsabimbók feselnek. Oly szépek, oly bájosak voltak e rózsák Illatjuk kéjes kábulatba ringatta el egész valóját Kelyhükben a frissen esett harmat ezüstgyöngy csillogott; cseppjei szorosan egymáshoz tapad tak, mint a delej a vasparányhoz, mint két réj csókszomjas ajak egymáshoz. De mit ért a báj, a kellemes illatár, amel;
