Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)

1908-12-30 / 27. szám

Felsőbányái Hirlae

Évek jönnek. Évek' mennek,

Alig van más nyoma ennek,

Minthogy mélyebb a barázda,

Mely az arcunkra van szántva.

Az az mégsem igy volt éppen,

A most alig letűnt évben.

Hallgass csak a Krónikásra,

Hogy mit gyűjtőit egy rakásra ?

*

A Tavasz jött sok reménynyel, Megkezdtük a villanyfénnyel Tervezgetni maradandót.

Megbontattuk a fogadót,

Hogy épüljön fele-részben És még nyáron legyen készen.

Sőt sok polgár imitt-amott.

Rakatott fundamentumot,

Mely egy helyen úgy lemélyült,

Hogy a kő-hid is belé-dült.

Vasúti Restauráció,

Orvosi lak, meg Kuglizó Az uj Kaszinó udvarán Mind megépült ez év nyarán.

Mayer nemzeti-szin háza,

Meg még sok ház, szép uj máza,

Mind elkészült volna hamar,

Ha a Kerekes gyorsan habar . . .

Csak az kár, hogy Stein-nál oda A Pirzai kémény csoda,

Mely dőlt már sok év-tizeden,

Meg csudálta sok idegen.

— De most forduljunk másfelé,

Hol a terem is reng belé.

A Kaszinó vig estélyén Mulattunk sok mindenfélén.

Éjfélkor a többek között,

Ugrattak eleven ördögöt.

— Hejh Lévay! — Éjfél tájon,

Ha ilyet látsz ott Lenyágon,

Tudom szemedet nem hunyod,

A pokrócod rá nem húzod.

— Elbucsuztattuk Gretzmachert.

— Bay megcsipte Bretschneidert Mert hogy csinált egy kis suskust Rá zúdított egy kis hüs tust,

De úgy látszik, hogy szárazra Törölte magát tavaszra.

— Végül, hogy Zsigmond napjára, Mentünk a plébániára,

E hely szent: — itt nem korcsmázunk, Csak szépen harmónikázunk . . . így szólt: és ki elszéledett Fogadott szentebb életet.

*

A Nyár hűvös és esős volt,

Ritkán volt derült az égbolt.

A nyaralók ily időbe Nem igen vágytak a zöldbe.

Aki járt az uszodába,

Jól megfázott keze, lába.

Pedig csinosan megépült,

Csak a haszna? — az elévült!

Még a Tennis volt legjobb sport Meg a Kuglin vertek jó sort.

A hétnek mindig egy napján Mulattató a hölgyek zsurján.

— De a legjobban le-hütött Sok családot, hogy a Püspök Nem jöhetett, bérmálásra.

De igy jött az egyre, másra,

Milyen lehet a szülők érzése ilyenkor? . . . Lehet-e máskor szivünkben ily erős érzelem ?... Van-e léleknyugiatöbb, végtelenebb gyönyörűség, mint ily határtalan boldogság látása. Olyan öröm szemlélése, melyet minekünk köszönhetnek?...

, . . Hátha még a jó öregek is megérhették volna ! . . .

*

Szomorú szobában őszhaju özvegy ül. Asztali lámpája ráveti fényét a kezében remegő levélre. Arra folynak könnyei.

— Nem jöhet Juliskám ! . . . Istenem ! . . . Én egyedül!. . .

Újra, meg újra előveszi a zokogás, jó sokáig nem tud lecsillapulni.

Közben lassan öreg lett az este. A munkásnép is mind hazament már, egymás után csendesedik el az utca. Időnkint pisztolydurranás hallatszik távolról; már ez igy szokás karácsony estéjén.

Örzse néni odalapul az ablakhoz, félrehúzza a függönyt és kitekint a sötétségbe. Látja, amint itt is, ott megfényesedik az ablak. Gyújtogatják a gyertyákat. .. Egyszerre megszólal háta mögött a régi-régi, oszlopos óra; kong, mint a nagyharang és lomhán, fáradtan üti el a hatot . . . Örzse néni réteszi a kezét meleg homlokára.; szemeit elfutja a könny, szivét a keserűség-édesség . . . Alig bir magával . . .

Pedig nem is szomorúság jutott az eszébe az óraütésről . . . Csak egy régi, ócska, kedves emlék . . . Vagy tán nem is egy ... de sok

»Kölcsey-kör« Nagykárolyból,

Otthon maradt az utjából És kör-jegyzők a.ligetbe Nem ebédeltek hidegbe.

De azért nagy dáridóba Vettek részt a fogadóba.

— Ám a »Dal-kör« volt merészebb, Fittyet hányva minden vésznek’ Olyan zene-estélyt csapott,

Hogy ki, egy kis hülésl kapott,

A lomb nem védte oldaltól, Fel-hevült a tánctól-daltól.

»Mérnök-szállás* -ra is fázva,

Vált az idén s>Gyurka-háza*,

De én vagyok, csak a mondó.

Marad : »Csak azért is dongó«

— Am jól jártak, mint turisták,

A szatmári gimnazisták.

Kik itt jártak fényes garral,

Az egész tanári-karral.

Vezér volt a Polgármester,

Ki fáradni soh’se restel.

Kinek udvara volt hangos

Sok szép tóstot kapott Nagy Lajos,

Aki volt a jó házigazda,

Hova gyűltek egy kis rastra.

— Uj fogadó is várt tetőt,

Nem szerette a sok esőt,

Tönkre is verte Kerekest,

Mind el-mosta, mit kereset.

Ámde, nem csak ilyen olyan,

Volt a farkas tanfolyam.

Hol oktatott Klasszik János;

Szépült a virágos lábos.

Kulacsok, vázák, kupicák,

Valóságos majolikák.

— Végül, a caniculába

Düh mérge szállt egy kutyába, Amely ejtett sok sebeket,

Megmart vagy kilenc gyermeket; Kik, hogy nem jutottak szőrhöz, Felvitték tudós Pasteur-höz.

*

Az Ősz, bizony volt szomorú Hamar ránk jött ködös ború, Szilvafának hűlt levele,

Kiaszott gyümölcse leve,

Kint még virultak a rétek,

Mikor belepte, hó rétég.

Hirtelen jött változással,

Egyik este villámlással És dörgéssel jött egy felhő,

És másnap itt volt tél-elő.

A nyaralók elvonultak,

Sok arcok hosszúra nyúltak,

Hogy hire járt e városban,

Hogy itt van Máramarosban És ugyancsak vészes lessz is Mérges, ázsiai pestis.

— Azután társult hozzája, Végrehajtás novellája.

A sok adós, kékült, zöldült,

Hogy a hitelező rémült.

No, de jött rá egy jó inger,

Amit rendezett Ettinger.

A legény egylet estélye.

Hogy a bajt senkise félje.

— Ámi volt méltán megokolt. Kinevezték doktor Szokolt Bánya-tanácsosi rangra ;

felejthetetlen perc emléke, boldogító érzése támadt lel szivében, amely rég kihalt belőle... Az ifjúság, gyermekség letűnt perceivel . . .

Újra eszébe jut elhagyatottsága, eszébe szegény fiacskája ... Ha ő itt lehetne ! .. . Ha még szerethetné! ... De óh, ma már csak a szive fájhat érte ! . . . A kis hideg, kialudt szívért . . .

. . . Beletemetkezik a vastag imakönyvbe ; azt forgatja, belőle merit vigaszt, megnyugtatást. Pedig akár kívülről is elmondhatná már az egészet, annyiszor végigolvasta. . .

Az óramutató közel jár az éjfélhez, de azért Örzse néni szemét messze elkerüli az álom. Beleburkolózik télikabátjába, zsebébe teszi az olvasót és Isten nevében útnak ered. Tocsog az olvadó hó a lába alatt, amerre elballag a hosszú soron. Nemsokára kibontakozik a sötétségből a nagytemplom tornya, mintha intő ujjal mutatna fel a fellegekre. Gyéren kezd hullani a hó, gondolkozva szállong köröskörül. Aztán jobban neki kezd, úgy, hogy mire örzse néni elér az Isten házáig, belepi ruháját.

A lépcsőkön felhaladva, .lerázza magáról a havat és mély áhítattal telik el a szent hajlékban. Homályos fülkébe húzódik meg és mig alázatos imádattal borul rá a térdeplőre, fülébe csendül a kar lelketrázó, fenséges éneke:

Dicsőség mennyben az Istennek !

Sokaknál talált vissz hangra Mikor őt meggraíulálták És lakásán körül állták.

— Szerkesztőnk doktor Moldován Úgy érezte, hogy lesz sovány, Megpróbálta, hogy nem rossz-é?

Enyhe légü Portórosé.

És még fürdött Adriába Krasznay irt a lapjába.

*

A Tél, még mint ősszel kezdte,

Jól kitart a fehér mezbe.

Sok bő tapadt sok fa-ágra,

Le is törte, lesz sok kára.

De másban is ránk jött kénye,

Befagyott a villany fénye.

Pedig szépen haladt volna,

Szükség sincsen cgak a Volt-ra.

A vezeték immár készen Várják, lesik minden részen Nagybánya, Giródtótfalu Hogy ne legyen árny-oldalu.

Megfogadta Bónis Sándor,

Hogy ő nem lesz árva vándor.

És igy igy lett a követője Szaitz Piroska, a hü nője.

— Mi még nyáron volt várandó,

Kész lett a vendég fogadó.

Kívül kissé bizar, szin-dus,

Belől egész Labirinthus.

Van fürdője, separéja,

Széles, tágas sportáléja.

Van állandó, nagy színpadja És mi a fő díszét adja,

Az elegáns, nagy, táncterme,

Mely kettő lesz most egyszerre,

Az egyiket, ámbár jókor Felszentelték Karácsonkor,

Izzadt a fal: meg sok kis lány.

És mondják, hogy nem volt silány

A legelső bevétele

Bár mindig igy lenne tele,

És ne lenne gondunk másra,

Főképp a nagy drágulásra.

Mely itt napról-napra terjed Nincs kilátás rá, hogy erjed,

Mig igy lesz idők folyása,

Coch-in-Or egy tyuk-tojása.

Oly érték egy fü-káposzta,

Betörne rá Papakoszta.

Igv jött el a szent Karácson,

Melyre van egy jó tanácsom :

Ide hallgass atyámfia !

Kinek van kis lánya, fia.

Ki egy kis fenyőt kivágtál Érte jó bírságot kaptál.

— Nem lehet a Jézus fája Amit igy lop a gazdája.

Ha igy csinálsz neki tetszőt Bizony tőle is kapsz vesszőt.

Azért hát csak óvakodjál,

Ha angyal vagy, fát ne lopjál !

— Én ezzel végzem krónikám,

Hogy hiányos, nem önhibám.

Oka az elmúlt esztendő,

Mely eseményben volt meddő És rideg volt lefolyása,

Minő az időjárása.

De most reméljük a jobbat,

Derültebbet és vigabbat.

Jön az Uj-évl. Jön a farsang!

Ne fakadjon sehol jajj-hang,

Hanem most már völgyön, hegyen, Csupán csak vig napunk legyen,

Ne borítsa sötét felhő Legyen boldog ez esztendő.

Július.

Különfélék.

Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog újévet kívánunk!

Személyi hírek. Farkas Jenő polgármester a vármegyei közgyűlésre Nagykárolyba utazott. — tízmik Antal igazgató főmérnök Budapestről pár napot városunkban töltött. — Tarján Kristóf dévai főgimnáziumi tanár, Hegedűs Zoltán selmeczi bányászati főiskolai assistens a karácsonyi szünidőt itthon töltik.

Esküvő. Vas Lajos helybeli ref. néptanító f. hó 25-én esküdött örök hűséget Fontányi Margitnak Balassagyarmaton. Az esküvő szűk családi körben folyt le. Tanuk voltak Doró István m. kir. mérnök és Vukellits Pál várnagy. A fiatal pár 29-én hazaérkezett.

Közgyűlés. A városi képviselőtestület f. hó 30-án rendkívüli közgyűlést tart.

Thaly Kálmán köszöneté Múlt számunkban megírtuk, hogy Thaly Kálmánnak a M. Tud. Akadémiában dec. 26-án díszközgyűlésen nyújtották át a tiszteletére készített emlékplaquettet. Ez alkalomból a város * Asa átiratban üdvözölte Thaly Kálmá lígönyben követ