Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-11-06 / 23. szám
Felsőbányái Hírlap cement és homok keverési arányára különös figyelem és ellenőrzés fordítandó. A falak jelenlegi külső vakolása és kifestése teljesen célszerűtlen; e nagy költséget okozó munka egy-két év alatt megsemmisül, tönkre megy. E helyett az összes külső falakat és toronyfalakat érdes-ripacsos kivitelű portland -cement habarcs-vakolattal kell bevonni. Ez a vakolási mód aránylag a legolcsóbb s nagyon célszerűnek bizonyult, mert nemcsak évtizedekig ellentáll a legzordonabb, legszélsőségesebb időjárás viszontagságainak is, de az idők során e vakolat bizonyos régies jelleget kap, mely művészies, komoly hatást kelt. Ilyen vakolattal látták el többek között a budai királyi várpalota falait is, ezek már csaknem két évtized előtt készültek és évről-évre szebbek lesznek. E vakolási mód tehát nemcsak olcsó, de legcélszerűbb is, mert a falakat az ádnedvesedés ellen teljesen biztosítja s e mellett a templom művészi hatását emeli. A főhomlokzat oszlopai, szobrai, lépcsőzete homokkőből készülvén, azok alapos kijavítást igényelnek. E végből az oszlopokat célszerű volna szintén ilyen portland-cement-festékkel bevonni, hogy azok a további pusztulásoktól megóvassanak. E munka rendkívül gondos kezet kíván, mert az oszlop kiképzése változást nem szenvedhet, annak kő-jellege megóvandó, de a színnek a falazatok színével egyeznie kell. Különös gonddal kell kijavitani, portland-cement habarcscsal az oszlop lábazatokat, amelyek leginkább vannak a megrongálásnak kitéve. Ugyancsak ilyen módon állítandó helyre a főbejárat homokkőajtó kerete is. A lépcsőzet teljes helyreállítást igényel. Az összes lépcsőfokokat be kell vonni cement burkolattal, gondosan simítani s a felületet kocka- szerű bevágásokkal ellátni, hogy az síkos ne legyen. A templom főhomlokzatán s déli oldalán elhelyezett szobrok értékes alkotások. Kívánatos volna ugyan, hogy az öltözetük annak a kornak megfelelően alakíttatnék át, amelyben éltek, (az Árpádházi királyok és hercegek 19. századbeli atillákat viselnek 1) de ez nem elengedhetetlen követelmény; ellenben szörnyűséges azok jelenlegi állapota, melyet barbár módon idéztek elő. E szobrok is homokkőből készülvén, az idők során nagyon megrongálódtak s porladoz- tak. Ez ellen ugv vélték-megóvhatni'őket, hogy sötét-barna fényes olajfestékkel vonták be s ezzel még jobban tönkre tették, mert a festés semmit sem használt, de még jobban elősegítette a poriadást. Itt tehát gyökeresen segíteni kell. Szakértő szobrászszal kell művésziesen kijavíttatni a szobrokat s azután természetes, kő- szinü cement-festékkel bevonni. Ezzel a szobrok visszanyerik az eredeti jellegüket s művészi hatást keltenek. E helyütt foglalkozunk a templom boltozatának felső (padlás felőli) helyreállításával is. E boltozatok felső felülete nincs vakolva, hanem a puszta tégla boltfal szabadon hagyatott. Nyilvánvaló, hogy ily módon, a téglarétegek között, a különben is fogyatékos tetőszerkezeten át becsurgott eső és hóviz magának utat keresett, neg. Karján kis testvére hadonáz, tetszik neki i szokatlan világosság, nem sejti a szerencsét- j en, hogy életet adó anyja mily közel aluszsza * 1 * * * S irök álmát! Amott egy férfi áll mogorván, 1 ropott ruhájáról lerí a szegénység; nincs a ki j gondozza; pörbe szállna az Úristennel is, hogy dragadta hitvessét, boldogságuk közepette s nőst árvái elhagyatva sirdogálnak otthon a íideg szobában. Százszor megismétlődnek ezen tépek a maguk szivszoritó ridegségükben a iürjen egymásmellé fektetett sirdombok mellett, íol a nyomasztó szegénység a vissza nem tartott lánat kitöréseivel az élet legnagyobb nyomoru- ;ágát mutatja. A hideg őszi szél megborzongatja testemet, elkemet. Alvóban vannak már a kegyelet ángjai; a hazafelé siető emberek árja magával agad, vissza visz az élő világba, a hamis nosolyokkal, hazugságokkal teli küzdelembe, nelynek hátterében a jövő ködébe burkolt valamelyik temető körvonalai kisértenek Stix. De ezek is lopnak: Ég tudja hány éjjel Rabolgatják álmát virrasztó anyának. Lopkodják kacagva sirogató szívtől, Lázban emésztődő kis gyermek szeméből. Oh, már évek óta virrasztgat az ágynál — Gondolja az anya — pedig csak pár napja S ajkával közelebb fér hozzá a láznál. Fiáról a kórt oly hévvel csókolgatja. Takargatja, őrzi, csodát vár belőle, A halál madarát hessegeti tőle. Barázdát szántogat könnye két arcára, Mint villám nyillalik fájdalma szivébe. Maga áll fiáért a halál harcára, Száz gyertyánál égőbb győzelmi reménye. Pedig a valóság: — sejti szive tája — Ez éj gyermekének haláléjszakája. a boltozat falát átnedvesitette s a belső értékes fal-festményeket is jórészben tönkre tette. Érthetetlen dolog, hogy évtizedeken át, oly sok javítási munka közben, ez a szembeszökő hiányosság senkinek sem tűnt fel s ezen boltozatok külső, gondos bevakolásával senki sem törődött. E boltozatok azonban több helyen meg vannak repedve. Szükséges tehát e repedéseket igen gondosan megvizsgálni, kijavitani s azután a felső felületet kétszer portland-cement habarcscsal bevakolni és elsimítani, hogy azon át semmiféle nedvesség át ne hatolhasson. Az ily módon művésziesen helyreállított székesegyház külsején, a lélekemelő hatás fokozása céljából két kiegészítést vélek igen üdvösnek. Először is a főhomlokzaton, a két tornyot összekapcsoló falazatra, annak közepén egy nagy arányú s művészi kidolgozású keresztet alkalmaznék; ennek váza vasból volna s a kereszt felülete erős cinlemezből, gondosan befestve, készülne. Másodszor a főhomlokzat oszlopai fölött az árchitráv nagy háromszögében egy művészi szoborcsoportozatot vélek el- helyezendőnek. E szoborcsopcrtozat közepén a Boldogságos Szüzet a kisded Jézussal tüntetné fel, kit két oldalt egy-egy térdeplő bányász imád s oltalmáért esdezik. E szoborcsoportozat szintén vas-vázon horganylemezből készülne, gondosan be volna festve és megadná a templom bányász-karakterét is. (Folyt, köv.) A legáltalánosabb baj. Ez kétségkívül az idegesség. E betegség ezelőtt ötven-halvan évvel még alig volt gyógyítható. Igaz, hogy akkor még ritkábban fordult elő, mint napjainkban, de másrészt az orvosi tudomány éppen ezt győzi le legkönnyebben. Mielőtt azonban gyógyításáról szólanánk, legyen szabad nehány szóval elmondani, mitértünk voltaképen »ideg« és »idegesség« alatt? Mert habár, sajnos, igen sokan szenvednek idegességben, mégis kevesen tudják, mi az. Az emberi test minden részét egy fehéres szürke, hol elvékonyodó, hol megvastagagodó hálózat vonja be, mely a külső behatások, valamint bármi más okból származó érzéseket az észrevevés központjához, az agyvelőhöz vezeti. Ez az idegrendszer, mely annál rendesebben működik, minél jobban tápláltalik és edzés által minél több ellentálló erőre tesz szert. Ezt elérendő, kívánatos, hogy a gyermek már kicsi korától fogva minél többet tartózkodjék szabad és friss levegőben, igen sok és különféle testmozgást tegyen és valahányszor megéhezik, lakjon jól. Minden zajhoz, erősebb és gyengébb hangokhoz — szokjék hozzá, ijesztgetés által ne alterál- tassék s igy tovább. Idegzete ez által igen erős és egészséges lesz és örök időkre megmenekül az »idegesség« néven ismert és korunkban any- nyira elharapódzott betegségtől, még az esetben is, ha sok szellemi munkát kellene végeznie. Ha azonban az idegrendszer nem kap elég táplálékot s azonkívül még nem is edződik, elgyengül és ez az állapot az, mit »idegesség«-nek neveznek. sorára, rendszeresen felosztott, egyöntetű munkával kell a templomot régi szépségébe visszaállítani, hogy az azután évszázadokon át legyen az Úristen művészi becsű, áhítatot fakasztó hajléka. E szükséges munkálatokat behatóan óhajtván részletezni és ismertetni, e végből foglalkozni fogunk: I. A templom épületével. II. Berendezés és felszerelésével. III. A templom környékének rendezésével. I. A templom épülete. Már előbb megjegyeztük, hogy a templom falai egyenlőtlen süppedést szenvedtek, minek folytán úgy a falazatok, mint a boltozatok is aggodalmat keltő repedéseket mutatnak. Legjobban szenvedett a déli oldalnak az apsishoz csatlakozó része, ahol is az oldalbejáratot már a múlt század 80-as éveiben el kellett zárni. Valószínű ugyan, hogy a bajok a gyenge s elégtelen mélységű alapozásban is gyökereznek, de az kétségtelen, hogy a talaj- és csapadékvizek hiányos elvezetése a főokozója az egyenlőtlen süppedésnek. Hogy ennek elejét vegyük, első teendő, hogy szakértő egyén talajkutatásokat végezzen s győződjék meg, hogy az aíapfalak hordképes talajon nyugosznak-e vagy sem? Ha ezen kutatások azt mutatnák, hogy az alapfalak alapozása elégtelen, úgy azt sürgősen pótolni kell s nem szabad az épületet veszélyes következményeknek kitenni, melyek esetleg nagy katasztrófák okozói lehetnek. A talajkutatásoknak azonban fel kell deríteniük még azt is, hogy a csapadék-vizek hol, milyen irányú és milyen gyorsaságú lefolyást nyernek. A mostani helyzet tarthatatlan s a templomra nézve igen káros, mert a tetőviz célszerű lefolyást nem nyerhetvén, az a feltöltött talajban keres magának utat s ezzel veszélyezteti az alapokat. Gondoskodni kell tehát a talaj, a csapadék s a tetőviz gondos és biztos elvezetéséről, hogy úgyszólván minden csepp viz meglelje a maga biztos útját. Ez különben semmi különösebb nehézséget nem okoz, mert a piac két oldalán levő s bőséges eséssel biró folyókák utján az összes összegyűlő vizek könnyen levezethetők. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a torony tetőzet vizének biztos s nagy gonddal eszközölt elvezetéséről külön kell gondoskodnunk, mert az nem engedhető meg, hogy e torony-tetővizek a főépület tetőzetére hulljanak s ott rongálásokat, kárt okozzanak. Ha tehát az alapfalak szilárdságát és állékonyságát biztosítottuk és a vizek helyes elvezetéséről gondoskodtunk, akkor a további teendőnk az legyen, hogy e falak kiszáradását lehetővé tegyük s azokat a további átnedvesedéstől megóvjuk. A falak kiszárítása feltétlenül szükséges és ha ez megtörtént, úgy vonják be azokat a leggondosabb munkával kétszer, de külön-külön, finom aszfalt réteggel és a lábaza- :ot készítsük portland-cement vakolattal a leggondosabb kivitelben s a legjobb minőségű, éles szemű folyó-homok felhasználásával. A Az anya. — Irta: Gereblye. — )übörgő bősz vihar . . . Halandóknak álmát ajgató szellemek lopkodják kisértve; /illámeke hasgat az égen barázdát, téletet szánt-vet menydörgés az éjbe. V békés égi nyáj, csillagok pásztora, iltünt a holdvilág, el csillagtábora. lenn pisla gyertyafény küzd a setétséggel; Táncoló szellemek ideben csak árnyak, S mikor a reménység (sejtelmei ellen) Lelkének hegyén a csucstetőre hágott: i Virrasztó két szemét nyűgös álomszellem Lefogta s elzárta tőle a világot. Nyöszörgő gyermeke félrehúzva száját, Hiába nyöszörgi, hívja a mamáját .. . I 1 Az alszik . . . álmodik . . . képzelegve lelke Felragadja messze, csillagok honán túl. De ott pihenését egy percre sem lelte; Visszaszáguld véle a szép menyországbul. Jövendőbe röppen, ráncot vet arcára, Harminc évvel később ráismer fiára . . . I Ajtó előtt áll meg, zenebona zug ben. I Kinyitja, be is lép — oh mit kell látnia! Dorbézoló ember, mámor a fejében, Duhajkodik — és e férfi az ő fia. Vérben forgó szemmel keresi a vétket, Oh hát még szivében mily förtelem éghet ! 1 Fiam! — s odarohan . . . Asszony I távozz tőlem ! Jer te másik inkább ! — S isznak, szörnyű [nézni . . . A félájult anya könnye csordul bőven: Ezt a fiút kellett oly féltve becézni!! Kimegy . . . Künn a szellő szembefujdogálta Felébredt, megszakadt szörnyű nehéz álma . . . Ott találja magát ápolt ágya mellett, Koppintatlan gyertya sercegve pislákol. — Odanéz, látja a hörgő gyermek mellett Mint fogyott ki ép az életfonalából. Vonagló ajkára örök mosolyt vetve. Istenhez költözött elröppenő lelke. S az anya nem is sir . . . Betakarja gyöngén. Csókjainak árja száját, szemét éri. Kénytelen két szeme ott pihen szép gyöngyén S nézéssel halotti köntösét leméri. Aztán reáborul, meg nem szűnik csójka : Jobb igy neked fiam! s gyöngén általfogja.
