Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-10-23 / 22. szám
1 .XLH- évfolyam. SÖ. szánxx. \ 1907T Október S3, ^ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTART ALMIT LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Eélévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, -reklamációk, hirdetések, valamint a Is szellemi részpt' illető köz’emények a szerkesztő címére Fels ■ bányára küldendők. — Nyilttér garrnond sora 20 fillér. Autonómia és képviselőtestület. A rendezett tanácsú városok törvényadta azon joga, hogy belügyeiket maguk intézhetik és a községi állásukból folyó függetlenségük, bár korlátok közé van szorítva, nagy fontosságai bir a helyi élet, belső viszonyok célszerű irányítására. Az autonomikus jog a végrehajtó hatalom bizonyos részének és mértékének a városra való átruházásra; mely város mint jogi személy a rá ruházott jogot képviselőtestülete által gyakorolja. Az állami kormányokat gyámkodásának törvényben alapuló megszorítása tért enged a város belügyeinek, fejlődésé,nek, a helyi szempontok, szükségletek szerint való vezetésére. A tapasztalás, az egyéni belátás, a helyi viszonyok ismerete, szakismeret, vegyítve és erősítve a lokálpatriotizmussal, mindez az egyesekből alkotott csoportban: a képviselőtestületben nyer megtestesülést, alkotó erőt és működésbe hozva eredményezi azt a tevékenységet, mely a képviselőtestület által gyakorolt autonomikus jogok hatalma. A képviselőtestületnek különösen alkotó, fejlesztő szerepe van a város beléle- tének vezetésében; ellenőrző feladatáról, mely a város vagyona s önkormányzati szerei fölött megilleti, most nem beszélünk; a képviselőtestület akarata sanctiánál minden ügyet, mely eléje van utalva s hivatva van a lényeges kérdések eldöntésére. A képviselőtestület fontos joga szét oszlik az azt alkotó egyesekben minden előnyével, terhével és lelkiismereti kötelezettségével. A képviselő felfelé a város autonómiájának szerve is alkotó része, lefelé, a város választó- polgárai bizalmának letéteményese, oly egyén, kit egy csoport maga helyet küld, hogy a város és lakosai érdekeit elősegítse és ápolja. A képviselőség nem csupán jogot, ad, hanem sokkal inkább kötelességet ró annak viselőjére. Activ tevékenységet kíván elsősorban ezen tiszteletbeli állás, ezután állandó érdeklődést a szőnyegen levő közügyek iránt. Az önelégült tudat, hogy valaki városi képviselő, a »tanácstermen kivül« való berzenkedés, avagy néha méltatlankodás: ez nem képviselet és ily módon nem is nyilvánulhat a megkülömböztetésnek indoka, mely a polgárságot az egyes képviselőtestületi tagok megválasztására vezeti. A közgyűlések tárgyai iránt az érdeklődés hiánya, a képviselőtestületi tagok gyakori távol- maradása a kö%yülé$i teremből arra vezethető vissza, hogy' a képviselők nem fogják fel komolyan hivatásukat és feledik ennek kötelezettségekkel járó mivoltát. Igaz, hogy a képviselők viselkedésének van egy igen fontos és megnyugtató tanulsága, és ez: a bizalom a város önkormányzati szervének, collektive: a tanácsnak tevékenységében, város lendítő törekvéseiben és minden irányú megbízhatóságában; és helyes, hogy a képvise őtestület nem oknél- küli kerékkötője annak, amit a város tanácsa és a szakbizottságok lelkiismeretes meggyőződéssel a város ügyeiben határozatra előterjesztenek, de a mindent megölő közöny, a bizalommal össze nem téveszthető érdeklődés-hiány a képviselőtestület céljának, tekintélyének rovására megy. Mikor a képviselőtestületnek egy kicsiny megjelent része a »hallgatók gyülekezetének« benyomását teszi, mikor a gyöngeség érzetében csak egy helyeslő és dolga után tova siető társasággá válik, ez a polgári jogok és kötelességek semmibe vevésének elszomorító képe. A tisztviselő-választásnál forró párt ^envedélyek össze tudják hozni a képv selőtestületet, de higgadt és mindig for los tárgyalások nem hatnak vonzó erőve' a minisztériumokba felterjesztett actáin között szegénységi bizonyitványképen sz< repel egy-egy közgyűlés néptelenségét fe tüntető jegyzőkönyv. Nehogy azt higyje valaki a fentiét bői, hogy a zajos veszekedő közgyűlése lennének óhajtandók, nem! Hanem a kéj viseleti közgyűlés hivatásának ambitiózi sabb teljesítése, tekintélyének megóvás; mert távolról szemlélődő városi képviseli választóra bizonyára nem lehet jó hatá: sal a kongó ülésterem, melyben az ált; luk választott képviselők távoliélükkel tűi dökölnek, hanem megkívánhatja, hogy képviselő ott is legyen az üléseken. Ha nincs is szükség a képviselőte: tületi tagok ellenőrző működésére, ha viszonyok olyan egészségesek, hogy mej bizhatunk a tanács és a szakbizottságé tevékenységében, s az ügyek elintézéséne módjában, s ha nincsen is a képviselőkne kezdeményezni valójuk, akkor is az ügye azok elintézésének indokolása iránti é: deklődés egyrészt, másrészt a kötelessé; a megnyugvó öntudat, a jogi érzék akko hogy — ha jogom van, éljek is vele - vezessék a képviselőket az ülésteremb miáltal a városi autonómia nem csak p: piroson a törvény rideg betűjében és eb ben, hanem a törvény intentióinak mej felelőleg élő tevékenységgel, az össz< képviselők folytonos és összhangzó mük( désével meg fog felelni azon céloknál melyekért az a városra ruháztatott. Dr. M. F. Az 50. év derekán. (Merengés az őszi alkonynál.) Az örökváltozást elmerengve nézem . . . Látom suhanásod’ éltem férfiszaka. Az Idő szárnyának érintését érzem: Öregszem! — napjaim gyorsan szállnak tova. — Ne tűnj még . . . mint eltűnt vidám ifjúságom, Vágyaim, reményeim e bűbájos kora, Mely alig jött: máris elszállt röpke szárnyon, Hogy vissza ne térjen többé soha, soha! . . . A réten még üde, zöld a fű, a pázsit. Itt-ott virág nyílik völgy ölén s dombokon. Elbolyongva járom a rét utcsapásit . . . Látok kis csillagot : harmatot a mohon Száll, repül a lelkem messze, távol tájra . . . — Oh, e bohó szív még hiszen és még remél — De arcom’ megcsapja a hűvös szél szárnya S reám hűli a fákról egy-egy száraz levél. Már fázom. Érzem, hogy biz’ hűvös a reggel. Már látom, hogy a fény veszti a színeit Fogy a nappal. A nap alig hogy csak felkel: Fáradva, bágyadtan lemén, leáldozik. Sejtés száll meg, hogy már közéig a nagy éjjel . . . Oh, memento móri! — a szivem elszorul . . . Reményeim oszolnak : kétség űzi széjjel — Megremeg a lelkem s borzadva elborul. Lelkemben pedig még alkotásvágy lobog. Még nem vesztettem el a munkakedvemet. Szivem fáradt immár, de szép- s jóért dobog: — A munka gyönyöre füszerzi éltemet, Nyomán a múlt élvnek örömem is fakad. Könyem — ha jő néha — örömeseppé válik . . . Az ősz is hoz néha itt-ott virágokat. A jövő kecsegtet, múlt biztat halálig. Nincs még befejezve sok, mit elkezdettem, Egyik-más’ munkámnak még kezdetén vagyok. Nem mind keltek ki, amiket elvetettem : Parlag földemen a sok helyt elszórt magok, Gyermekim se nagyok: nővérüket várom. Ha felnőnek lesz majd tán teljes örömem ? — Vajha ne fosztna meg ettől a halálom! — Nyújtsd még az életem’ — ha lehet — Istenem ! Már hűvös a Gutin hegyi levegője. De üdébb mint nyáron, tisztább, világosabb. Lelkemnek nincs álma, hogy merengve szője - Ám az ősz szivemnek uj világot ad. Tény, nem oly dús mint volt a nyár; nincs se (báj: De ám sokkal mélyebb, tisztultabb, nemesebb. Lángját elveszté már a vér szilaj árja — Érzem : vérem lüktet, de hajh ! már nem pezsej Tartalmából veszt már, fogy és fogy a serleg. Veszem észre : apad gyöngyhabzó bora. Amig lassan-lassan elszállnak a percek : Higgad a léleknek lázálma, mámora. Szép emlékké válik az, mi meggyötörte S mi kéjjel hevité: a letűnt ifjúság S bár tavaszfény már nem is ragyog fölötte : Gyümölcsöt hoz s érlel a még virágos ág. Alkonyul már. Ősz van! Fel, a hegytetőre! Hol a regg- s estkorány pirfénye dereng. — Fáradt testem, te, csak még törtess előre • Amig lelkem a múlt tarka képén mereng. Gyötört testem, lelkem békén, megnyugodva ■ H rjT'P'nT p női és férfi-divat, vászon, szőnyeg és rövidáru-üzlete. • UlLDL Íu. C6[J újonnan berendezett „Kegyelet“ temetkezési intézete. Felsőbányái ^(ezelőtt: HANZüLOViTS K. és FIA)0 szolid bevásárlási hely.—Figyelmes kiszolgálás. (Aiapittatott: ibso. évben)
