Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-10-09 / 21. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. :'| Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. p| Egyes szám ára 20 fillér. ' Felelős szerkesztő: DR MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Október 6. Hol van a magyar szív, mely meg ne döbbenne, mikor október 6-ikára gondol? Hol van a magyar lélek, mely bus gondolatok közt ne szárnyalna e napon a magyar Golgothává avatott, szentelt földre? A magyar szabadságharc félistenei lettek olt Aradon az aradi várban a nemzet vértanúi. 13 magyar tábornok — kik a csaták tüzé- ben hősileg megálltak, hősileg küzdöttek a nemzet igazaiért — részint kötél általi halállal, részint kevesebben »kegyelem«-bői főbelövéssel végeztettek ki ezelőtt 58 évvel. Kötél általi halál és főbelövés ... Én édes Istenem!, mi bűnt követhettek ők el? Szerették, nagyon szerelték hazájukat és ezért felségsértőknek bélyegeztettek. Tehát honszerelem és felségsértés egy és ugyanaz? Tehát hazát és királyt egy szívvel és lélekkel szeretni nem lehet? Miért ne. Voltak és vannak, kik ezt szépen össze tudták s tudják egyeztetni. A nemzet amaz örökre tisztelt, imádatra is érdemes hősei is lelkesedtek a hazáért anélkül, hogy vétettek volna az uralkodó ellen. De álkos félreértés, mely annyi rosznak lett már szülője, aljas bosszú, mely annyi nemtelen munkát végzett már; alacsony hízelgés, mely annyi nemes eszmét buktatott meg, akkor is a legjobbakat buktatta meg, vitte vérpadra a nemzet hőseit, nemesen küzdő bajnokait. Kik édes hazánkért, ennek függetlenségéért, szabadságáért áldozták fel magukat, méltók, hogy megemlékezzünk róluk, hogy szivünk hálájával áldozzunk nagy emléküknek. Hiszen az aradi vértanuk és sok más márlyrok vércsöppjei áztatták s termékenyítették meg e drága haza földjét, hogy ez teremjen időtlen-időkig honszerelem édes gyümölcseit. Beh sok vártanu vére omlott is már az ezredévet haladt magyar földön. Jól mondta egyik nagy hazánkfia körülbelől ezeket: oly sok itt a mártyr, hogy ha emlékezetünk tárházába össze akarnánk gyűjteni, az év 365 napjára kivétel nélkül esnék. S ebből mennyi esett a múlt század negyvenes évek végén lezajlott szabadságharc idejére! Nemzet és király erősen összekülönböztek egymással. Miért vájjon? Szerencsétlen félreértés, aljas hízelgés, nemtelen cselszövények miatt. Beh sok bajnak is volt már forrása, mikor az uralkodó vágya, óhajtása nem egy a nemzet érzületével, akaratával. Legyen bár az a királyi szív a legnemesebb, ha abban két különböző érdekű nép szerelme meg nem fér: olt az egyik emelkedésével a másik mindig háttérbe szorul. Fájdalom, a mellőzött, kevéssé becsült mostoha gyermekek mindig mi vagyunk. Vajha annyi sikertelen küzdelem után, vajha oiy sok vértanú vére árán megtudnák már illetékes helyen, hogy a magyar nemzet nem a királyi fény dicsőségét irigyli, csak a saját jogát, hatalmát védi. Hatalmas, bölcsen uralkodó király alatt szabad, független és nem elnyomott, zsoldos nemzet akar lenni. Ezt kívánja, követeli a sok hősi halált halt magyar vértanú. Ezt követeli az október hatodika is minden magyartól . . . Nagy Lajos. Vasúti ügyünk. Eljött október elseje, a vasuli menetrendek változásának napja, és bosszankodva tapasztaljuk, hogy a felsőbánya—nagybánya—szatmári h.é. vasút menetrendjében semmi változtatás nem történt. Felsőbánya most is el lesz zárva, hajnalban nem mehet, éjjel nem jöhet haza a közönség még a közeli Szatmár, vagy Debrecenből sem, hová igen sokszor üzleti vagy hivatalos teendők szólítják. Felsőbányának tahát van vasútja, melyhez a város is tetemes összeggel hozzájárult, de nincs közlekedése, összeköttetése és a vasút előnyeit csak felében harmadában élvezi. Épen a legfontosabb összeköttetésből van kizárva, mely hajnalban a közönséget ügyes bajos dolgainak elintézésére elvinné. és este a fővonalakkal összeköttetésben haza hozná; és most úgy látszik tovább foly az a tarthatatlan állapot, hogy egy fontos vonat nem Felsőbányáról, hanem Nagybányáról indul reggel és este csupán odáig közlekedik, holott városunk a szatmár—felsőbányái h. é. vasútvonalnak végpontja, tehát természetszerűleg kiinduló és végállomása. A mostani állapottal kapcsolatos postaszolgálat épen olyan sérelme Felsőbányának, mint Nagybányának. A déli 12 órán túl feladott levél a Nagybánya vidékére címzetteket kivéve csak másnap d. e. 11 órakor indul útnak, tehát a postán fekszik majdnem 24 órán át és leveleink, pénzeink, csomagjaink, a melyek este már Nagybányán vannak, csak másnap délben kerülnek kezünkbe; ezek a körülmények ép oly bénitólag hatnak a bár kisebb de fejlődő kereskedelmünkre, mint Nagybányán. Ép ezért csodálkozással olvassuk a »Nagybánya és Vidéke« hasábjain már két számban azt a nagy kétségbeesést, melyet a szatmár —nagybánya—felsőbányái h. é. vasút menetrendjének célbavett megváltoztatása okozott; de még jobban csodálkozunk azon, hogy Nagybánya nem méltányolja Felsőbányának tarthatatlan helyzetét és egy olyan menetrend ellen, mely Felsőbányának igazán nélkülözhetetlen és fontos, állást foglal csak azért, hogy a közönség egyrésze újságját és leveleit a vaosoi-a és ne a reggeli mellett olvashassa el. Ne a menetrendet támadja meg Nagybánya, hanem a postaigazgatóságtól eszközöljön ki újabb kedvezményeket; vagy hasson cda, hogy a sérelmes délutáni vonat olyan időben érkezzék meg Nagybányára, mint eddig s akkor el van hárítva a várost és kereskedelmét fenyegető veszély ! A vasutigazgatóság Felsőbányának még a vonal kiépítésekor is a tetemes anyagi hozzájárulás alkalmával föltétien Ígéretet tett, hogy előnyös összeköttetést fog beállítani s ha jól emlékezünk, a megnyitás után rövid ideig közlekedtek is Felsőbányáig most nem létező vonataink, azonban ezen állapot csak pünkösdi királyság volt, hamarosan beszünt ez a két vonat, a melyet ha egyéb okból nem, de viszonzásul a feisőbáA kedves Károly ért. A jól felszerelt kocsik már a nagy piacon állottak a kávéház előtt, a hol a férfiak találkozót adtak egymásnak, és a hol utravalóul még egy kis angolkeserüvel anizettel akarták magukat ellátni — tulajdonképp pedig a szép pénztáro6nővel akartak váltani egy-két titkos mosolyt és megerősítő kézszoritást — szemben a jöhető uj vetélytársakkal. Künn a hölgyek szólották egymásnak a kocsik magas ülésein, dicsérve az előkelőbb vezérnőket s egy kissé ócsárolva azokat, akik még nem jelentek meg az indulási időre. — Micsoda? — kiált fel a megyei ügyészné, egy tornyos kalapos sovány asszony, legföllebb csak a főispánná előtt tudott meghajolni — Homoky Károlyné csak ném bolondult meg? Az ő, ott jön — óh, a lelketlen! A hölgyek, asszonyságok, mint kisasszonyok, mindnyájan egy kis zötyögős kocsira néztek, mely a fölkavarodott nyári porban a piac-felé törekedett. Igen, Homoky Károlyné, a közjegyző fekete szeplős, pápaszemes, homlokfürtös neje, oldalán a gavalléros útitáskával ült elaszott, beteges, dülledt szemű férje mellett, mert szemben velők egy csinos, pörge bajuszu, barna fiatal ur foglalt helyet, oly mozdulatokkal, melyek elárulták, hogy e kis körben a hölgy után az első személy ő. A férfiak e kocsiról is leugráltak és a megállapodás szerint bementek a kávéházba. — Te csak nem akarsz tán — kezdte a vádat a megyei ügyészné, tornyos kalapját előre szegezve. — Miért ne akarnék ? Károlyomért mindent. — De most keltél föl, jó asszony, betegágyadból. — Csak a kedves Károlyomért, mert nem engedhetem, hogy ápolás nélkül maradjon. — Te Ilka, öt apró gyermeked. — Annyi van, Isten annyit adott. Apjukat mint a szemem fényét, úgy is kell őriznem. Nekem fárasztó ez az ut, de a kedves Károlyomért a világ végére is elmennék. A hölgyek összenéztek s mert a hölgyek sokkal bátrabbak, őszintébbek a férfiaknál hátra tekintettek és hangosan kacagtak. — Buday Pista is veletek megy? — faggatta tovább az ügyésznő a közjegyzőnét. — Velünk. Aki férjemet szereti, az olyanért én nem sajnálom az áldozatot. Legyen velünk Károlyomnak a jó barátja is. Nem vagyok oly önző, juj! még azt is utálom, aki csak mindent magáért tesz. Én mindent csak a kedves Károlyomért. Károlyom azt akarta, hogy: anyika jer velem a húsz éves jubileumra — megyek; azt akarta, varrjanak egy kis jó uj ruhát, kék selyemből, finom csipkedissze], — vettem, varattam ; azt akarta, vegyek egy négyszáz koronás karperecét, arany órát, nehéz lánccal — nekem ugyan az ékszer a szenvedélyem — de legyen, a kedves Károlyomért a szemeimet odaadnám. Egy okos, jó asszony mindig megtalálja a legalkamasabb fegyvereket, melyekkel irigy ellenségeit leverje: Homoky Károlyné is rendesen megtalálta. Útközben a szeretet jeleit egyetlen asszony se tudta oly jól alkalmazni férje iránt mint Homokyné. Érett már a szőlőkben a pirosló kajszin sárga barack. — Jaj, kedves Károlyom, itt megálljunk, abból a pompás sárga barackból dehogy nem vennék a kedvedért — de veszek bizony. — Hagyd el Anyika. — Nem vagyok én olyan lelketlen, mint az ügyészné. aki egy jó pohár bort sajnál az urá- iól, s maga fácánok után áhítozik — én mindent a kedves Károlyomért. Menjünk, Buday ur, veszünk egy kis kosárka finom, sárga barackot. Károlynak a gyümölcs igen jót tesz. A kis pörge bajuszu legényke leugrott a kocsiról, lesegitette a közjegyzőnét, oly ügyesen, HDTUTIT t? női és férfi-divat, vászon, szőnyeg és rövidáru-üzlete, 1 rA a a . ítlLUL E. Cég újonnan berendezett „Kegyelet“ temetkezési intézete. f GlS0íj3iiy311 ^(ezelőtt: HANZULOVITS K. és FIA)0 szolid bevásárlási hely.— Figyelmes kiszolgálás. (Aiapittatott: 1850. évben)