Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-09-11 / 19. szám
Felsőbányái Hírlap siték összegéből az alaplellár szerinti állapotba hozott, teljes üzemképességit gyárat vesz át a város. A fürészgyár a város forgalmát növeli; évenkint 36000 korona munkabért fizet ki munkásainak jelenleg a cég, mely összeg itt lesz elköltve, s emeli a közerősbödést; 40 — 45 felnőtt és 25—30 serdülő munkással folytatja az üzemet s jobbára a város lakosságából kikerülő ezen munkásoknak munkát és kenyeret ad; a fuvarosok alkalmazást találnak a cégnél; a fürészgyár évente 6000 m3 fát dolgoz fel, melyből a nyers faanyagot részben a várostól szerzi meg. Mindezen az 1907. évi 1. sz. közgyűlési határozatban felsorolt s a nagym. belügyminisztérium elé feltárt előnyökkel szemben a nagym. Belügyminiszter ur által vélt azon hátrány áll, hogy ibból a külömbözetből, mi a város által megállapítandó és a nyilvános árlejtés után elért faár összege között mutatkozhatnék, a városra nagy kár háramolhatnék. Azonban a felügyelő állami erdőmester kimutatása szerint a szerződés tartama ilatt az évi vágásterületek tölgyfa anyaga )ly kevés, hogy ha valami külömbség lé- .esülne is a kétféle módon elérhető faár íözött, az oly csekélység volna, mely egy /áros háztartásában számot sem tehet s a cözvetlen előnyök által is elenyésztetnék. /égül elhatározza a közgyűlés, hogy a fel- erjesztésben a fa áraknak évről-évre a ráros által leendő megállapítását és e kö- 'üli jogait egy pótpontban a jóváhagyási :áradékba való felvételét kérelmezze a ta- íács, azon szövegezés szerint, amint azt tz 1/1907. sz. közgyűlési határozat lartal- nazza. 93. Polgármester előterjeszti kereske- lelemügyi miniszter 3891/1. B. sz. rendele- ét a kövezetvám ügyében, Közgyűlés a »izottság határozatával egybehangzóan el- tatározza, hogy a miniszteri leiratban ki- ránt és javaslatba hozott módosításokat a rámkörzet helyesebb megállapítása, a vám- árgy művelet kiegészítése körül a tanács iltal megfogja tétetni. Továbbá, miután naga a keresk. miniszter ura métermázsán- ;énti 2 fillér díjtétel összegét kicsinynek artja, mert a legutóbbi és eddig legma- ;asabb forgalmi kimutatás szerint és az :vi bevétel oly kevés, hogy az a kiadások evonása után alig volna számba vehető, igy a szándékolt cél elérve nincsen ki- nondja közgyűlés, hogy a Nagykároly várostól átkért, ott érvényben levő s helyi viszonyainkra kevés módosítássá! alkalmazható vámszabályzat vámtételei állapíttassanak meg, melyszerint nem egy ál- .talányösszeg, hanem a vasúton érkező áruk minősége, értéke szerint emelkedő díjtételek lesznek szedendők, és pedig az I-ső csoportba sorozott árucikkek után 04 fillér, a Il-ik csoport után 06 fillér, a Ill-ik csoport után 10 fill., az ezen csoportokba nem eső áruk után 12 fillér és az élő állatok után megállapított, fajszerint külömböző összegek szedendők. így a ke- resk. minisztérium jóindulatú tanácsa szerint a város olyan jövedelemhez jut, mely az egész intézmény létesítésének célját betetőzi. 94. Olvastatott a keresk. miniszter 3891/1. B. 1907. sz. rendelete a Felsőbánya- kapnikbányai ut ügyében. Közgyűlés a rendeletet tudomásul veszi, azonban tekintettel arra, hogy a rendeletben Szatmárvár- megye közönsége az útnak a törvényhatósági közutak hálózatába való felvételére lett felhiva; Jó Antal képviselőtestületi tag javaslatára elhatározza közgyűlés, hogy feliratot intéz a vármegyéhez, hogy ezen utat a törvényhatósági közutak hálózatába nemcsak felvegye, hanem ezen ut mielőbbi rendbehozását is határozza és rendelje el. 95. Kerekes József vételi ajánlata a Kis és Lőrinc-féle telkekre. Polgármester conslatálja, hogy ezen ügy tárgyalására a közgyűlés nem határozatképes, s ezért az 1886. évi XXII. t.-c. 110. §. alapján az ügy tárgyalására 30 nap közbevetésével 1907. évi október hó 2-ának d. e. 11 óráját tűzi ki uj közgyűlési htárnapul. Ezután elnök a közgyűlést berekesztette. A társasvacsorák íiagyhete. Alig egy hét alatt három társasvacsora folyt le Felsőbányán. Örvendezés és bánkódás hozta össze a jó ismerősöket, barátokat, de a különböző érzéseknek egyforma vége lett: vig poharozás, muzsikaszó, tánc, magyar nóta, minek csak a hajnali harangszó vetett véget. Gábor Sándor tiszteletére volt az első társasvacsora augusztus 28-án, erdőmesterré való kinevezése alkalmából. Az ünnepelt városunk szülötte s bár elkerült Felsőbányáról, de a városi erdők fölött ő gyakorolja az állami ellenőrzést; igy folytonosan szülőhazája javára működhet és működik. Tiszteletére mintegy 30 tagú társaság gyűlt össze. Hölgyek is részt vettek a banketten, melyen számos felköszöntő hangzott el. A hölgyek közül jelen voltak: Alexa Tivadarné, dr Csausz Károlyné, Farkas Jenőné, özv. Gábor Józsefné, Gábor Sándorné, Siba Bertalanná, Szőke Károlyné, özv. Szűcs Illésné. Augusztus 31-én Imre Károlyt búcsúztatták, ki Nagybányára állami tanítónak lett kinevezve s kinek távozását őszintén sajnálja az egész város; sokoldalúsága számos tevékenységi körben foglalkoztatta, ezen lapnak is 7 éven át buzgó és szakavatott szerkesztője volt, az ev. ref. egyház pedig egy kiváló tanítóját, több egyházi tisztsége viselőjét vesztette benne. A bankett népes volt s a polgárság is szép számmal jelent meg. A sok meleghangú búcsúztató után Mikola A. Gyula általános tetszés és vidámság között olvasta fel verses köszöntőjét mely álljon itt egész terjedelmében. Quo vadis ? . . . Imre Károly! Ne hagyj minket: el ne pártolj. Ne hagyd el még Felsőbányát, Hol szereztél jó kis tanyát, Igen csinos puha fészket; Mi az mégis, ami késztet Feláldozni e kis otthont? Tudjuk : sok családi gondok ! Gyermekek neveltetése, Tanítók szűk fizetése, Ez rójja rád a robotot. Hogy most veszel vándorbotot. lm, feléd száll tekintetünk, Csak most látjuk mit vesztettünk, Mikor megürült a helyed, Kis körünkben messze terjedt. Meglátszik az az egyházba, Üres lett a Múzsa háza; Az óvoda jegyzősége, E város képviselősége, A szövetkezet pénztára, Mind-mind az utódod várja ! Ki tölti be majd utánnad ? Gondolatunk bele fárad, Mig azon is töprenkedünk. Hogy majd szerkesztőt hol lelünk? Aki nyomodban haladjon, Tőled messze ne maradjon ! Ki legyen majd >Imre herceg« ? Kinek tolla vígan serceg Majd az uj redakcióba: Ez is, az is kerül szóba . De én könnyen megoldanám Hogy vegye át majd Moldován; Vagy kinek cikke kelendő Krasznay főtisztelendő; Vagy ha megint Márton főpap Kezébe kerülne a lap, Ki még bölcsőben rengetve Sok szép dalt zengett felette. Vagy kik kezében volt pajkos, Vagy Vagányi, vagy Nagy Lajos — Kik rád tették később gondját, Te viselted hét éven át. Te voltál nevelő apja, Mikor sok kéz fojtogatta. Istenhozzádot Te nemes, Te igaz, Te édes, jó fiú. Szánd gyöngeségemet, szánj, ki egyéni hiúságomnak feláldoztam azt a nagy szerelmet, melyet nyújtottál. Ne keress, ne kutass, úgy is hiába való lenne minden fáradságod. Áldjon meg Istenem Téged, édes, jó Ákosom, szentem, martyrom. Csókold meg e helyen e papirt, utolsó csókjának helyét szerencsétlen Júliádnak. Ah, borzasztó napok voltak ezek. Az őrültből az öngyilkosság karjaiba akart rohanni s ogy a végpusztulástól megmenekedett, egyedül nnak a reménysugárnak köszönhette, mely ebiét elveszett hitvese után epekedéssel töltötte íeg . . . Kész lett volna a könnyelmű nőnek ármely percben megbocsátani, feledni mindent, sak újból bírhassa. Ámde a könyörtelen végzet em adott alkalmat neki a nagylelkűség gyakorisára. Eltűnt, nyoma veszett. Kerestette, körözötté s ma — négy év után -- azt sem tudja ol, miként és kivel éli napjait . . . Mintha az Úristen őt kárpótolni akarta olna, javakkal dúsan megáldotta. Ujjmutatás olt ez a kegyelmek kútfejétől a bűnös asszony- ak: »Várt asszony, várat nyer.« Azaz, amiért nnyira esengett: az ünnepeltetésért, rövid időn elül a szerető nemeslelkü férj oldala mellett . elérhette volna. Lehet, hogy ma már teljesen iábrándulva és megalázva, kész örömmel vissza- írne a lelkileg mélyen megbántott, de társa- almi téren elég magas polcra jutott férjhez, e nincs kellő erkölcsi bátorsága, vagy talán a űnök fertőjébe sülyedve végkép elveszett? ... Derengői komor léptekkel mérte végig a :obát. A felszakgatott seb fájni, sajogni kezdett ; üzletét sikereit a pokolba kívánta. Mit érnek azok neki, ha az élet örömeiből végleg kiűzte a démon? Megállott felesége arcképe előtt és köny- telt szemekkel néma szemrehányást tesz az imádásig szeretettnek; majd egy székre rogy s eltompulva szabad folyást enged mély, igaz bánatának . . . E közben csendesen nyílik az ajtó s nesztelenül besurran azon egy alak ■ . . Megáll s a meghatottságtól szó nem jön ajkára, meredten, mint a szobor áll; egy lépést nem bir tenni, annyira meghatotta a látomány. Kinos, nyomasztó percek teltek igy el. A jövevény végre bátorságot vesz magának, előre lép és kezét csendesen Derengői vállára teszi. Ákos az érintésre zavarodottan feltekint s ime az ezeregyéj meséje valóra válik — feleségének hasonmása, egy gyönyörű nő áll előtté . . . — Ákos — szól a nő elfogódva — négy éve ma éppen annak, hogy téged, a legjobb férjet hütlenül elhagytalak. Most vágyódó, repeső szívvel visszatértem; de ne hidd, hogy változott viszonyaid hoztak vissza. Visszahozott a keblemben utánad rajongásig fokozódott szerelem, amelyet ily végtelenül hosszú ideig kielégítetlenül rejtegettem, nagyobb volt a pokol minden kínjánál. Nem volt bátorságom hozzád, a szenthez visszatérni, pedig hidd el, esküszöm, hogy lelkemet nem terheli semmi; a szenynek még az árnyéka is távol áll tőlem . . . Most, mert magamon tovább uralkodni lehetetlen volt, megjelentem előtted. ítélj felettem és büntess — megérdemlem; de esedezem, ne űzz el magadtól. Ha feleségnek utálsz, cselédednek tarts meg engem s örülni fog a lelkem, hogy veled egy levegőt szívhatok . . . Köny, a bűnbánó tisztitó könye rezdült meg a nő szempilláin és Derengői, ki az első pillanatra az egész jelenetet csalfa álomnak hitte — megbüvölten ugrott fel székéről s a festő ecsetjére méltó szép, de tévedt nőt ahelyett, hogy kemény leckében részesítené, karjaiba zárta és csókok özönével halmozta el a könyes szemeket, azt az édes, könyörgő ajkat . . . A bocsánat teljes, a kibékülés őszinte volt. Hetek, hónapok követték egymást. A boldogság vissza költözött a Derengői házba. A méltatlanul meggyötört szív visszanyerte előbbi képességét. Megtelt végtelen gyöngédséggel, szeretettel, feledéssel. A nő is boldog volt, végtelen boldog ... De mi az, ha néha remegés szállja meg a pihegö keblet, a reszketés fogja el az apró kacsokat. Talán lelkifurdalás gyötri, valamely eltitkolt bűnért? . . . Félt, az lenne az ő halálos ítélete, ha a játék nem úgy végződnék, mint ahogy azt az a parányi, de a szeretetben fölül- mulhatatlan szív kiformázta. Az Isten szerette őt és kedvezett neki. Különben is, a szerelem édes záloga életjelt adott magáról a tiszta szív alatt s ez a nevezetes körülmény is segítségére lesz a nagy probléma megoldásában. Ah, mert nagy problémát kell még neki megoldania. * Derengői egy estenden az üzletből hazatérve, felességét a szokottnál vigabb, boldogabb hangulatban találta. Nem is késett a feletti örömének kifejezést adni, hosszasan tartotta ölelő karjai közt és csókok özönével árasztotta el. — Ah, édesem — szólt Ákos lelki gyönyörrel, mennyire szeretlek. Kész volnék érted a legmerészebb küzdelemre, életemet feláldozni bármely pillanatban. — Csak szeres, végig azzal a hamisítatlan,
