Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-08-28 / 18. szám
22111. évfolyam. 18. számi. 1907. -A_Tag"u.szt'u.s 28. ff EELSOBANYAI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP MEGJELENIK n/gybánUn MINDEN MÁSODIK SZERDÁN, j. Hirdetések és előfizetések . A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cimé Előfizetési áp : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. 1 Nagybányára, Nánásy István könyv- \ Felsőbányára küldendők. Egyes szám ára 20 fillér. 1 nyomdájába küldendők.HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Búcsu-szó. Megvallom, fáj a szivem, midőn e sorokat irom. Nem is csoda. Tiz esztendeje élek Felsőbányán s ez idő alatt valósággal második szülővárosommá lett ez az ősi bányaváros. Ez szült engem újjá hazám és nemzetem szeretetére, mert csak itt tanultam meg, e nemzetiségek által körülvett magyar szigeten, mi a helyzete hazánknak és nemzetünknek hasonló geográfiai fekvésében. Ebből a tiz esztendőből hetet töltöttem el a Felsőbányái Hírlap szolgálatában, mint ennek szerkesztője. Nem nagy idő, az igaz, de reám nézve a vele járó munka sokasága emlékezetessé teszi azt. 1900. julius 29-én vettem át e lap szerkesztését s azóta jó és balsorsban hű maradtam hozzá mind e mai napig, midőn távozásom letéteti velem a szerkesztői tollat. Szerénységem nem engedi, hogy e hét év küzdelmeit elsoroljam, voltak ez idő alatt munkámból kifolyólag örömpim, de voltak keserű napjaim is. Amazokra jóleső érzéssel gondolok vissza, ezekre pedig, mint szükségszerű, elkerülhetetlen dolgokra, de keserűség nélkül szivemben, ahol csakszere- tetet viszek magammal távozásom alkalmával. Nem Felsőbánya iránti hűtlenségem az, mely innen elvezet, hanem a családom jövőjéről való gondoskodás, mely paran- csolólag rendelkezik velem. Ez idő szerint még nem is tudom, mi lesz sorsa e lapnak, de erős a hitem, hogy mint hét év előtt bennem találta meg szellemi vezetőjét, most sem fog árván maradni, sőt fejlődni fog a korral. Ebben a hitben búcsúzom az én kedves olvasó közönségemtől és azzal a forró, igaz óhajtással, hogy a mi kedves Felsőbányánk jólétben és boldogságban éljen, mig magyar él e földön és legyen itt mindenkor a műveltségnek rendületlen zászlótartója! Felsőbánya, 1907. aug. 27. Imre Károly. A fenti búcsú szó engem is érzékenyen I érint. Tek. Imre Károly ur hét éven át volt e lapnak tevékeny és avatott tollú szerkesztője, aki e működésével bizonyéra érdemeket szerzett a j közügyek terén. Nehéz viszonyok közt tartottuk föl vele a lapot, anyagi és szellemi áldozatokban egyaránt bő részünk volt. Sok akadálylyal kellett évről- évre megküzdenünk. Különösen kijutott a küzdelemből nekem, aki Felsőbánya városnak sajtó-organumot teremtettem, hol a közjó érdekében kiki elmondhatja a maga eszméit. Tizenkét év óta áll fenn a Felsőbányái Hírlap. Mindenki tapasztalhatta, hogy éppen az utóbbi 10 év alatt a város óriásit haladt, vasút, bányakárpótlás, vízvezeték, turisztikai rendez- kedés stb. oly alkotások, melyek századokra szólnak s talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy mindezeknek kivívásában, megbeszélésében e lapnak kiváló része volt. Szabad legyen reménylenem, hogy a város ezután is fenn akarja tartani a Felsőbányái Hírlapot, meg lévén róla győződve, hogy a sajtóra minden haladni óhajtó helyen szükség és pedig nagy szükség van. Különösen bízom Felsőbánya erélyes és fáradhatatlan polgármesterében, tek. Farkas Jenő urban, hogy foglalkozni fog ez ügygyei s ahol annyi értékes munkatárs van, ott nem hagyja elenyészni hírlapunkat És bízom és reménykedem, hogy a jövő szám megjelenéséig úgy a szerkesztés, mint a kiadás kérdése teljesen tisztázva lesz s habár súlyos veszteség ért minket tek. Imre Károly ur távozásával, a lap ebből a válságból mégis, hitem szerint ujult erővel fog kibontakozni 1 Tisztelettel Nánásy István kiadótulajdonos. Nyílt levél tekintetes Imre Károly áll. tanító urnák. Kedves Barátoml Immár elérted óhajodat. Kinevezlek Nag; bányára állami tánitónak. Ezzel megszakadt 10 éves kötelék, mely engem veled egyházur szent ügyének munkálásában összefűzött. Ez ic alatt sok jeles tulajdonaidért tudtunk becsűin Ezek között nem utolsó: tisztának ismert jeli med, őszinte igaz nyíltságod. Felsőbánya társ. dalma őszintén sajnálja eltávozásodat. Sok he maradt üresen utánad. Azt gondoltam, üres< maradt tanítói állásodat hamarosan betölthetji egy jóravaló fiatal emberrel. Nem sikerült. TaÜ majd nyerünk egy hozzád hasonló őszinte, egy nes jellemű tanilót, ki nem nézvén se jobbr se balra, jár egyenes ulon, hogy egyházunkna tanügyünknek hasznos szolgálatot tehet, mint — sikeres eredményt érhet el. Annyi bizonyos, hogy közéletünk érezi fogja hiányodat. Mint a nagyobb folyó nyeli a kisebbet, úgy viszi el Nagybánya egymás utá embereinket. Dr Wagnerék után mentek ti. So egyszerre a veszteségből! Ki veszi most már kezébe a szerkeszt lollat? Ez is elég gondot ád azoknak, kikne Felsőbánya fejlődése, haladása szivükön fekszi Bizonyára sikerülni fog szakavatott kezekbe tem le a Felsőbányái Hírlap jövőjét. De ki pótolja a te mindig derült, komol társaságot is vigságra hangoló jókedvedet? 1 fog nekünk nevetés közben jobbnál jobb izü hí moros adomákat mondani ? Ki lesz közlünk mindig vidám »Imre herceg?« Igaz, ott van m< e téren a kész adomatár: Vagányi kollegád. I mintha őt már az élet küzdelmei jobban me; viselték volna, mint téged. Emellett hitelszövetkezetnél a pénzes tárc állami óvodánknál a jegyzői toll kerül másr A városi képviselő-testületnél te is üresen hág1 tál egy széket. Itt s olt érezzük hiányodat. Hidd el, mindazáltal igen örvendek többel kel együtt én is szerencsédnek. A köznek ott i még több téren hasznára lehetsz. Adjon is a Isten hozzá neked erőt, vig kedvet! Családi java, gyermekeid neveltetése kívánták az elé állásra jútást. Számításodban soha ne csalódj azért! Mi mint munkatársak igen közel állottur egymáshoz. Sokat el-elbeszélgettünk — mint j A hitves. — Irta: Vadász Lajos. — . . . Kényszeritették. Mire kényszeritették: A férjhez menetelre! De Istenem, hisz ez oly hihetetlenül hangzik. Kényszeríteni valakit! A nőt a férjhez menetelre. A huszadik században. Szinte lehetetlenség, mégis úgy van... Etelkát kényszeritették. A szülei kényszeritették Mert. .. mert a párthi nem volt mindennapi; aztán a sok váltó, a sok hitelező, a sok adósság. Más megoldás nem volt. Valakinek a családból fel kellett magát áldozni. A fiuk csak nam vehették magokra Krisztus keresztjét. Azok előtt fényes jövő állott. A leány, az egyetlen gyenge leány azonban lehet olcsó portéka, amolyan tedd ide, tedd oda eszköz; védangyal, megváltó — minden! És lett is! A jó párthit nem kellett sokáig kapacitálni. Mohó kapzsisággal nyúlt a szépséges rózsabimbó után; leszakitá, hogy mielőbb elhervadjon, szemétre kerüljön. Ah, mert Adorján csak bábot, élvezeti eszközt látott a nőben mindig. A kölcsönös vonzalomra, szeretetre és más egyéb ideális kapcsolatra nem adott semmit. Érzéki szerető volt a szó szoros értelemben és olyan »gombház, ha leszakad, lesz más«-féle elvet valló himpellér fickó, akihez — mondjuk meg az igazat — inkább egy furia illett volna, mint az angyali szelidségü és fenkölt lelkű Etelka. Ámde a sors játékának ki meri útját állani? A lét könyvében igy volt megírva és Etelka az oltár elé lépett, övezve a menyasszonyi koszorúval és fátyollal, szivében az örökké tartó boldogtalanság érzetével, remény, vigasz nélkül, ügy állott ott, mint a tövissel koronázott Jézus, aki az örökké tartó vezeklés első lépését most teszi meg. Zeng a koboz, sir a hegedű szerelemről, boldogságról. Dévaj kedv, pajzánság honol a menyegzői házban. A képmutatók, kárörvendők káprázatos dőzsölése tulharsogja a fájó szív hangos dobogását. De ugyan ki is vizsgálgatná itt a szivek és vesék titkát Istenen kívül? Senki! Csak az anya látja borúsnak leánya homlokát, de az is hamar megvigasztalódik; — ő sem volt máskülönben . . . meg a sok váltó, adósság . . . Aztán az egyik felkelő napot a másik követi. Az esküvel, a pénzzel lekötelezett portékán orgiát ü! a vandál érzékiség. Csupa hétköznapiság . . . Ne kérdezz, ne kutass semmit te igazi áldozatbárány te, hiszen láthatod, hogy a magas régiók búvárkodására hivatott embernél nincs gonoszabb a földtekén. Meg aztán te hitves vagy már, akinek egyéb rendeltetése alig van, mint az ezzel járó kötelességek hivséges betöltése. Avagy ellenkezni akarsz ? Mit érsz vele ? . . . Eszményiség után áhítozol ? Szerelemről, boldogságról álm< dozol, amire a legutolsó koldus ivadék is számi tarthat? Meddő önámitás! Te a sors számkivi tettje vagy. Pelikán vagy, mert öngyötrése önmegtagadásod, — véred árán nyernek tők mások uj életet és kell, hogy nyerjenek , . Add meg magad sorsodnak. Sürgölődjél nag sziveddel kötelességeid számos ágazata körű Végy kötényt és főzz. Neveld gyermekeidet iste türelemmel és szeretettel. Lágy mosoly üljön a kadon, ha férjed mások ölelő karjaiból kibont kozva, durva fitymálással, hetvenkedéssel kif gásolja lényedet. Csendes resignáczióval hajts le fejedet, a szégyenpirt űzd, palástold el, midi a könnyű vérü hivalkodók férjedre mutalvá mondják: »én is bírom őt!« Ha úgy estende éjjeleken az álom szelíd galambja rászáll gyönyi rüséges két szemed pillájára, s álmodsz szépe kedveset, ne sajnáld korhely férjedért azt félbi szakítani, aki a változatosság kedvéért, dőzsö cimborák társaságában a családi fészekben aki a boros palackok mellett felvirradni. Tűrd ai gyali szelídséggel az igaztalan szemrehányások és durvaságokat. Légy örökös rabszolgája há tűzhelyednek, mert férjed nem jár veled. Maga nem mehetsz Mit szólna a világ? És mily anal ronizmus? A sátán azt mondja: hogy még í maradj mindig otthonodban, mert akkor titkc H. RIEDL E. női és férfi-divat, vászon, szőnyeg és rövidáru-üzlete. Céű újonnan berendezett „Kegyelet" temetkezési intézete. ^(ezelőtt: HANZULOVITS K. és FIA)0 szolid bevásárlási hely.—Figyelmes kiszolgálás. Felsőbányái (Alapittatott: 1850. évben)
