Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1907-08-14 / 17. szám

Felsőbányái Hírlap vános összejöveteleinek egyedüli alkalmas helye, illő tehát, hogy ez a hely külső formáiban méltó legyen rendeltetéséhez. A nyugoti szárny kiépí­tése által az emeleten 4—5 kényelmes vendég­szoba létesül, ezzel aztán hosszú időre megoldást nyer a városi szálloda ügye, mert a régi vendég­szobákkal együtt az uj helyiségek száma a vár­ható forgalmat kielégítheti sőt az éjjeli szállásra Nagybányára menekülő vendégek is tisztességes szállásban részesülhetnek ezután. A város egy csinos, impozáns épülettel gazdagodik, mely mél­tán fogja viselni a »Városi szálloda« nevet s nem kell majd restelkednünk a sürjen megforduló idegenek előtt ez irányban való elmaradottsá­gunkon. Végül a munkabérek és az építési anya­gok folytonos drágulása, melyeknek csak foko­zódása várható, imperative követeli ezen fontos kérdés rögtöni megoldását. A költségvetés vég­összege az építkezés és javításokra 26486 K 7 f, mely összeget a szegényápolda pénztárából, vagy a nyugdíjalaptól venné kölcsön a város és tör­lesztetté, hogy a következő évek költségvetései túlságosan meg ne terheltessenek. Ezek alapján a bizottság javasolja a vendéglő kiépítését, a költségvetés és a tervrajz felülvizsgálatára egy szükebb bizottság kiküldését véleményezi. — Lé- vay Károly a Kapnik-utcai szárny-emeletre vo­nását javasolja. Erre polgármester arra kéri a közgyűlést, mondja ki az építés sürgető szüksé­ges voltát s hogy a szükséges pénzt a szegény- ápoldától, vagy a nyugdíjalaptól vegye kölcsön a város, a részletkérdések megvitatását pedig tartsa fenn magának későbbre. Mikola A. Gyula aziránt interpellál, fog-e a vendéglő a most ter­vezett befektetésnek megfelelő hasznot hozni. A pelgármester kijelenti, hogy erre nem lehet szá­mítani, de ezt a kérdést nem is a hasznosság, hanem a szükség szempontjából kell elbírálni. Nagy Lajos az építés szükséges volta mellett érvel, dr. Berks Aurél pedig azt a kérdést veti fel, lesz-é az építkezésre árlejtés hirdetve. Ez utóbbi, mint részletkérdés egy későbbi közgyűlés­nek fogja tárgyát képezni. — Ezek után a köz­gyűlés az épités sürgős szükséget egyhangúlag kimondja s a bizottság javaslatát a költség meg­szerzésére nézve elfogadja. A tervrajz és költség- vetés felülvizsgálatára polgármester elnöklete alatt Baumerth Károly, Münich Sándor, Kerekes Sándor és dr. Csausz Károly tagokból álló bi­zottság küldetett ki. Kerekes József ajánlatot tett a Tölgyes- erdőrészben levő vasas vizforrás és környékének bérletére nézve, hol fürdőt akar létesíteni egyelőre négy fürdőszobával. — A közgyűlés a bizottság javaslatához képest 12 évre nevezettnek bérbe­adta, mivel a községi törvény hosszabb bérlet­kötést meg nem enged. A 12 év letelte után egyenlő ajánlat mellett bérlőnek elsőbbség adatik. A fúrásokat a város felügyelete alatt eszközöl­heti, a gyógyvizet ivás céljaira a közönség elől el nem zárhatja. Ugyancsak Kerekes József ajánlatot tett a Kiss és Lőrincz-féle üres telkek megvételére. — Felolvastatott a bizottság javaslata, melyben ajánlja, hogy ezen telkek 800 K-ért eladassanak, miután kérelmező ott lakóházat fog építeni, mig most ezen telkek a mellettük elvonuló utcával, mely a 75—904. sz. jogerős közgyűlési határo­zattal az úthálózatból kihagyatott és beszüntetni határoztatott, a 76 —904. kgy. határozattal pedig építési célra örökáron feladni szándékoltatott, beépítetlenül elrontják az utca képét és a most ajánlott vételár elfogadható. — A közgyűlés, miután ingatlan eladásról volt szó, határozat­képes nem lévén, e kérdés másodizbeni tárgyalá­sára aug. 31-ike tüzetetett ki. Özv. Bölönyi Györgynének a kért földterü­letet Q-méterenként 50 fillérért javasolta fel­adni a bizottság, a közgyűlés pedig Bay Károly indítványára ingyen adta azt fel, mivel utcaren­dezésről van szó. Csiszár András hasonló kérelmét a köz­gyűlés a bizottság javaslatára elutasította. Felolvastatott és tudomásul vétetett a köz- igazgatási bíróság ítélete, melynek értelmében Baltay János kapnikbányai erdőmester az erdő­kincstárt Felsőbánya város képviseletében képvi­selheti. Dr. Csausz Károly városi főorvosnak a kért 4 heti szabadságot a közgyűlés megadta oly formán, hogy azt tetszés szerinti részletekben veheti igénybe, amikor is a maga helyettesíté­séről gondoskodni tartozik. Opluscsik Istvánnak Lévay Ferencné elleni szolgalmi ügyében a közgyűlés a tiszti-ügyész véleményét tette magáévá. Miután L. F.-né az által, hogy házának fedeléről a hó panaszos ud­varára zuhant s ott kárt okozott, az udvart jár- hatlanná tette, szolgalmi jogának tartalmát ki­terjesztette, mert az eresz, illetve a csepegés szolgalma csupán a víznek a szomszéd telekre való levezetésére szorítkozik, a szomszéd telek- tulajdonos nem köteles tűrni, hogy udvarának szabad használatában gátoltassék; a közgyűlés O. I.-t panaszával a törvéuy rendes útjára utasí­totta, miután ezen tény és jogkérdés elbírálására már a kir. bíróságot tartja illetékesnek. Reizman Herman cég a fa kihasználási határidő meghosszabbítását kérte. — A föerdész a meghosszabbítási kérelmet indokoltnak nem tartván, javasolja, hogy a cég által megvett fa­anyag az I. vágásterületről f. évi szept. 1-ig ren­deltessék el kihordatni, a II. vágásterület alsó részére 1908. szept. 1-ig, a III. vágásterület ki­termelésére pedig 1909. szept. 1-ig adassék hala­dék. — A közgyűlés ez értelemben határozott s kimondta, hogy ezen határidőkön túl az egyes területekről több fa ki nem termelhető s a czég a kiszállításra a várossal közösen meghatározandó egyetlen utat használhat csupán. Az idei tanév eredménye. Azon kezdhetjük, hogy maga e cikkely cime nem egészen helyes, mert az idén nem annyira ered­ményről, mint inkább eredménytelenségről lehet beszélni. Szomorú valóság, de igy van. Felette rossz eredménynyel végződött az idei tanesztendő. A tanulóság mintegy 22%-a elégtelenül végezte, a mi igen elszomorító, sőt egyenesen megdöbbentő jelenség. Hát emelkedés, helyett hanyatlás mutatkoz­nék a tanulás, a tudás terén ? fejlődés, haladás, helyett visszaesés tapasztalható? szigorúbbak lettek a tanárok, nehezebb lett-e a tananyag, vagy pedig oly sok gyenge felfogású, avagy ta­nulni nem akaró fiatal egyén lett volna az idén? Nyilván valóan az utóbbi eset áll fenn. Rosszabbadnak az erkölcsök, kora vénné lesznek az ifjak, fejük nem a tanuláson, hanem haszon- talanságon van. Ilyeneknél meg nem csodálható az iszony a tanulástól, az ilyen nem törődik a jövőjével, nem tekinti ama áldozatot, mit a szü­lők hoznak érette halad a maga nem egyenes utján és feltétlenül elzüllik. Ezek a rosszak, a romlottak; de hány van a bukottak között, kik tanulni akarnának, mohón szeretnének előre jutni; kínlódnak, vergődnek, iparkodnak és — mégse boldogulnak; elégtelen eredményt érnek el. Ezek a gyenge felfogású, korlátoltabb eszü, alapjában véve, nem rossz tanulók. Fájdalom még azon a ponton vagyunk, hogy a tudás a mérvadó az iskolákon. Ha valaki korrekt válaszol a kérdésekre: jó, ha nem tud felelni: bukik. És főleg itt van az ósdi és káros érettségi, a mely egyenesen ellensége, sőt meg- rontója a gyengébb agyú tanulóknak. így kény­telen a tanár kizárólag a felelet után indulni és ez mindig végzetes a gyengébb tanulóra. Ha nem lesz érettségi, ha nem lesz osztályvizsga, ellen­ben a tanároknak is mód nyujtatik, hogy be­hatóbban megösmerkedhessenek tanítványaik fel­fogásával, szorgalmával, akaratával; ezeken elin­dulva, nem fogja megbuktatni a gyengébbeket, kik akarnak, de nem képesek úgy tudni, mint a gyors, eleven felfogásuak. Feltétlenül el kell vetni már az avult, kor­hadt szokásokat, melyek csak béklyóba verik az ifjúság elméjét, megszenyvesztik testét, lelkét; örökös izgalomban, rettegésben tartja a bukás félelme. És e nyavalya annyira megőrli a fiatal idegzetet, hogy esztendők múlván se heveri ki az olyan ifjú. Akiben van akarat, buzgalom, tudnivágyás, bár gyenge tanuló, nem szabad megbuktatni, mert az ilyen megbecsüli magát, a jövőjét; idővel többet tanul és igen hasznos és tevékeny tagjává lesz a társadalomnak. És ez a fő. A hanyagok, lomhák, bár jó felfogásuakkal szemben kell kellő szigorral eljárni, mert ha ezek nem becsülik meg magukat ifjan, ha romlottak, renyhék, haszontalanok már az iskolában eltöl­tött esztendők, alatt, vajmi kevés reményt fűzhe­tünk jövőjükhöz. Már pedig hazánknak munkás, dolgos, tett­erős, vasszorgalmu és akaraterős férfiakra van szüksége, kik garanciát nyújtanak, hogy továbbra is megtartják épen és csorbítatlanul ezt a földet, melyet őseink megszereztek és apáink megtar­tani tudnak. Felsőbánya város szabályrendelete. A zsibáruskodásról. 1. §. Zsibáruskodás alatt a használt, avult tárgyakkal és viselt, ócska holmikkal való ke­reskedés értetik. Zsibáruskodás gyakorlására csak oly egyén nyerhet engedélyt, aki az ipar­törvény értelmében iparűzésre előirt kellékek­kel bir és az iparhatóság előtt mint megbízható egyén ismeretes; ellenben nem nyerhet enge­délyt oly egyén, ki nyereségvágyból elköve­tett bűntettért, vagy vétségért büntetve volt. Ily egyén zsibárus üzletben segédnek sem al­kalmazható. 2. §. A zsibáruskodás gyakorolhatására Felsőbánya város területén összesen 5 engedély adatik ki. Az engedély iránti kérvényben az üzlethelyiség előre megjelölendő. (Telep enge­dély.) Az üzleteknél az árucikkek kifüggesztése, kirakása és közszemlére való kitétele egyál­talán tilos. 3. §. Zsibárus üzlet a város főterén s a Nagybányai és a Hunyadi Mátyás-utcában nem nyitható. 4. §. A zsibárus üzlet állandóan a rendőr­kapitányi hivatal ellenőrzése és vizsgálata alatt áll. 5. §. Ha az eladó személye, vagy az ela­Nyári szerelmek. — Levél a szerkesztőhöz. — Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Az elmúlt hónapban majd megfagytam és most majd megsülök. Ügy érzem magamat, mintha a Sahara kellő közepén volnék és sehol, semerre egy oázis. A vérem forr, az agyam ég, a szivem lángol, csupán a zsebem hideg, rideg. (Néhány meleg napsugarat löveljen feléje, édes redaktor ur!) Általában a szerelem a hőségben burjánzik, vadul. Minden szeret és mindenki szeret. A föld, az ég, a zöld lomb, a dalos madár, a virág, a nap, a hold és a kisleány, a méltóságos asszony, a szobalány és a füszeresné, a szalmaözvegy és a többszörös családapa, a diák és a nagymama, a huszár és a kéményseprő, a szakácsnő és az udvari tanácsos. A szivek fennen dobognak és szerelemért áhítoznak. A bakfis a nem szokatlan utón megismer­kedik egy fess bajuszu fiatal emberrel, a hentes özvegye ékesebb komoly űrért rajong; a férj elküldi a feleségét nyaralni, de nem küldi el a szobacicát; a feleség elmegy üdülni, persze nem egyedül. A szerelem éli világát, a szív hévül, fő, for­rong, ég, bomlik, kavarog, sistereg, sustorog, csat­tog, pattog. Hja, ez a szerelem nyáron. Fiatal hölgy siet az utcán. Én utána. A ki­rakat ablakokból észreveszi, hogy követem, de mégse bizonyos benne. Kezdődik a játék. Átmegy a túlsó oldalra; utánam Megáll egy bolt előtt; megállók egy másik bolt előtt. Visszatér az előbbi oldalra, visszatérek. Bekanyarodik a mellékutcába, utána Kikanyarodik egy újabb útra. utána, Be­megy egy házba, utána. Kijön a házból, utána. Végre künn vagyunk a városligetben. Leül egy padra : izzad, verejtékezik. Én is ülök és szintén törülöm izzadó homlokomat. Leejti a zsebkendő­jét. Felveszem. Ez a bevezetés. — Köszönöm, — mondja ő. — Szívesen — mondom én. — Olyan ismerős uraságod előttem. — Nagysád is. — Nem hívják Fekete Andornak ? — Sőt éppen ellenkezőleg: Fehér Elemér vagyok, de az nem tesz semmit, azért nagysád mégis csak kedves és örülök, hogy megösmerked- hetem Önnel. — Részemről a szerencse. A nevem Sudár Aranka. A papám Sudár Béla, villamvasuti elle­nőr. Jó dolga van, mindig utazik, a mama varr. Én kijártam hat polgárit. Most pihenek. A gyort- irászatot és könyvelést fogom tanulni és irodába megyek. Van három testvérem. De mit szól eh­hez a meleghez. Olyan szomjas vagyok. — Friss, hideg málnaszörpöt tessék venni. Egy pohár három krajcár! — kiáltott egy asszony. — Szereti a málnaszörpöt? — kérdezi ő. — Én semmiféle szörpöt nem szeretek, — szóltam elhülve. — Én igen, — mondá ragyogó szemekkel és hol rám, hol a szörpös asszonyra tekintett. Megértettem. Fájdalom, mint. rendesen, most is megveszekedett krejcárom nem volt, hát el kellett terelni a figyelmét a málnaszörptől. — Édes kisasszony, ha egyszer sok ideje lesz, megtekintheti a Stefánia-uti villámat kedves mamájával, megnézheti fogataimat, automobil­jaimat . . . — Maga smucián 1 — mondá a leány — engem akar becsapni, mikor leolvasom a pofá­járól, hogy olyan szegény, — mint a templom egere még egy pohár málnaszörpöt se tud rendelni számomra. A pir elöntött. — Szörpös asszony! — kiáltottam, — ad­jon ennek a kis lánynak egy pohár málnaszörpöt, ő nem mer rendelni, mert fél, hogy én fizetem, ellenben én megrendelem, de a kisasszony fogja fizetni. Valóban önérzetes kis lány. Miköben a leány nézett, bámult, csodálko­zott, majd szólni akart valamit: kámfor lett belőlem. Hogy ez a jövőben elő ne fordulhassák, sür­gősen egy nagyobb összeget várok és maradok készséges hive Levelező Teofil.

Next

/
Oldalképek
Tartalom