Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-07-03 / 14. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ciméri Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Az ember legnagyobb ellensége. Sokszor esik szó napjainkban a leg- gyilkosabb italról: a pálinkáról, mely az embert testileg, lelkileg tönkreteszi. Harcolnak ellene a társadalom tényezői, de a siker, amit elérni tudnak, oly kevés, hogy majdnem a semmivel egyenlő. Itt egy gyilkos felett mond Ítéletet a törvényszék, ott a családi béke zavartatik meg, egyik ember vagyoni romlását okozza a másiknak, néha egész községnek, felidézve a tűzvészt gondatlansága által. S mi okozza mindezt? A pálinka, mely busit, ingerel, állattá sülyeszt mindenkit, aki nem bir ellenállani csábításainak. Közelebb vármegyénk egyik magyar községében kicsi híja, hogy zendülés nem támadt — a pálinka miatt. Szomszédfalusi oláhok előbb véresre vertek egy magyar embert, amiért az terhes szekerére őket fel nem vette, később pedig, amidőn hazaérve, a bíróhoz akarta idézni a tetteseket, fejszékkel úgy összevagdalták, hogy ha meg nem hal is, egész életére nyomorék marad. Erre a felzúdult nép vérbosszút lihegve, törvényt akart tenni az utonállók felett s csak nehezen lehetett annyira csillapítani, hogy a bűnösöket halállal nem büntette. így lesz a pálinka a közbéke megron- tója, a faji gyűlölet élesztője. A tapasztalat bizonyítja, hogy a pá- linkaivás egészen átalakítja az ember jellemét. Előzékeny, barátságos, vendégszerető emberek a pálinka hatása alatt durva, kötekedő, irigy emberekké változnak. Egy községet, melynek szőlőjét évekkel ezelőtt a philloxera elpusztította, egészen kivetkőz- tetett régi mivoltából a terjedni kezdő pá- linkaivás, midőn pedig ismét beültették az elpusztult szőlőket, a nép is a régi, szives, törekvő, vagyonszerző néppé lett, holott már előbb vagyonilag is zülleni kezdett. Rengeteg kárt okoz a pálinka országszerte s azt hisszük, közel járunk az igazsághoz, midőn azt állítjuk, hogy a mind nagyobb arányokat öltő kivándorlásnak is ez a legfőbb indító oka. Mert a korcsmái pálinkahitel juttatja a szegény nép kis birtokát bitang kézre, a pálinkától elbutult ember könnyen elhiszi a kivándorlási hiénák ostoba meséit a tengerentúli „aranyország“- ról. A pálinka részegitó hatása alatt születik meg a sok oktalan sztrájk, százakat és ezreket döntve nyomorba. A pálinka nagyobb pusztítást végez hazánkban, mint hajdan a törők, tatár és a német. Országos mozgalom indult meg a pálinkamérések teljes vasárnapi munkaszünetének keresztülvitelére. De ez még nem támadja meg gyökerében a bajt. Itt a törvényhozásnak, a kormánynak kell erélyesen közbelépnie, ha azt nem akarják, hogy az ország népe teljesen elpusztuljon. Nem elég a korcsmák vasárnapi szünetelése. Ki kell mondáivá a törvényhozásnak, hogy pálinkát csak orvosi rendeletre szabad kiadni és pedig —7 csak a gyógyszer- tárakból. A többi mérget is ott árulják, utaljuk oda a legveszedelmesebbet: a pálinkát is. Hogy pedig a korcsmárosok és a fogyasztó köznép vesztesége kárpótolva legyen, le kell szállítani, vagy végkép eltörölni a borital-adót. A boros ember nem sülyed állattá s nem válik a társadalom söpredékévé. A bor nem hat olyan gyorsan, hogy a munkás emberben annyi kárt tegyen, mint a pálinka. A borfogyasztás megkönnyítése, olcsóbbá tétele mig egyfelől a termelőket támogatja, a fogyasztóknak sem okoz annyi kárt, mint a minden rosszra képessé tevő alkohol. Addig is, mig a törvényhozás megmozdul s kimondja a pálinka felett a halálos Ítéletet, kötelessége minden községnek a legszigorúbb korlátok közé szorítani annak fogyasztását. Nagyon üdvös dolog lenne, ha szabályrendeleteket alkotnának és a legszigorúbb büntetéssel sújtanák a közhelyeken részegen talált embereket s megbüntetnék azon korcsmárosoka^iés' kimérőket kik vendégeiknek a lerészegedésig szolgáltatnak ki italt. A takarékosság és közerkölcsiség megszilárdítása mindenesetre erélyes tevékenységre kell hogy indítson mindenkit, akiben érzés van a nép sorsa iránt. . . r . .. r .. . Szövetkezeti nagygyűlés. A Szatmár-, Szilágy- és Ugocsamegyék területén levő hitelszövetkezetekből alakull Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége junius hó 20-án városunkban tartotta meg ez évi rendes közgyűlését György Endre v. b. t. t. elnöklete mellett, a városháza tanácstermében. A közgyűlésre a kiküldöttek nagy része már 19-én este megérkezett az 5 óra 43 perces vonattal. A vendégeket az állomáson Farkas Jenő polgármester, Baumerth Károly bánya- tanácsos, a helybeli hitelszövetkezet igazgató- sági elnöke, az igazgatóság tagjai, Münnich Sándor v. gazdasági tanácsos és többen várták. Farkas Jenő polgármester a város és a hitelszövetkezet nevében fogadta és üdvözölte György Endre elnököt, ki a szives fogadtatást megköszönve, megindult a nagyszámú vendégsereg a készen tartott kocsikon a városba. Megérkezés után a vendégek magánházakhoz lettek elszállásolva, ami — tekintettel a kevés jelentkezőre — némi késedelmet szenvedett ugyan, de Dimand Károly könyvelő mégis mindenkit fedél alá juttatott csakhamar. Este 8 órakor társas vacsora volt a Korona vendéglő földszinti termében és nyári helyiségében, hol csakhamar megqredt a felköszöntők árja s Dongó Géza zenekarának fülbemászó nótái mellett vígan folyt az ismerkedés a késő éjjeli órákig. 20-án d. e. 9 órakor nyitotta meg György Endre a közgyűlést tartalmas beszéddel, fejtegetve a szövetkezetek szükséges voltát, amit meggyőzően bizonyít azoknak rohamos terjedése és nagyarányú, intenzív fejlődése. Reámutatott azon körülményre, hogy a társadalom Költemények.*) Bánatosan, szomorúan Hajlik le a porba. Mikor először . . . Mikor először az ölembe hajoltál, Talpig feketébe, gyászruhába voltál, Csak a két szemednek édes ragyogása Nem illett be abba a fekete gyászba. S mikor mással álltái az oltár elébe, Fel voltál öltözve liliomfehérbe, Csak a két szemeden volt valami fátyol, Valami nagy bútól, sürü könyhullástól. Elnézek egy kis virágot . .. Elnézek egy kis virágot, Ilalovány a szirma, Mintha búval, szerelemmel Tele lenne írva. Kis szivének mintha nehéz, Nagy bánata volna, *) Szemelvények Ladányi Zoltán ilyen cim alatt most megjelent kötetéből. Budapest. Singer és Wolfner bizománya. _________________________________________ »Ö sszetört a vihar téged Ugy-e kis virágom? Látod: nekem úgy fáj a te Hervadásod látnom! Le'szakitlak, ide tűzlek A szivem fölébe, Látod: annak is elhervadt Mindenik reménye.« Ha te távol vagy . .. Ha te távol vagy, Fel tud a lelkem Szállni egészen. Meg tudok akkor Állni merészen, Száz viadal közt, Bármi veszély közt, Küzdeni készen. S ha te velem vagy, Nem tud a lelkem Messzire szállni, Nem tudok én mást, Érjen akármi, Nem tudok mást, csak Téged ölelni, Téged imádni! A vén hársfa. »A vén hársfa kiszáradt a nyáron.« Azt írták meg nekem egy levélbe; Sok ezer fa van még e világon, Ez a vén föld nem szegényebb véle, S mégis, mikor oda láttam írva, Mint a gyermek, elfakadtam sírva, S azóta is ki-kiröppen számon: »A vén hársfa kiszáradt a nyáron.« Azt a helyet, ahol ifjú voltam, Gondolatban ha újra bejárom, A kis udvart pusztán, megraboltan, Elhagyatva, üresen találom, ügy hiányzik valami belőle . . . A szemem is könnybe borul tőle, S ki-kiröppen a sóhaj a számon: »A vén hársfa kiszáradt a nyáron!« H. M L-CÉO női és férfi-divat, vászon, szőnyeg és rövidáru-üzlete (Ezelőtt Hanzulovrs K. és fia) JfljjjJ ||jjZ3tlä|l Alapittatott: 1850. évben. laittoÉsi inlKEle. - OÍcsó, jó és szolid bevásárlási hely.
