Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-06-19 / 13. szám
Felsőbányái Hírlap munkakörében mozgott, látogatta betegeit, végezte sokoldalú teendőit s legkisebb jele sem látszott rajta a betegségnek. Hétfőn reggel szokás szerint elköltötte reggelijét kint kereszthegyi nyaralójában, hova még májusban kiköltözött családostul. Azután panaszkodni kezdett, hogy rosszul érzi magát. Neje született Puskás Gizella és a környezetben levők segítségére siettek, majd eljött dr Kádár orvos, Köhler orvostanhallgató, kik gyógykezelés alá vették, azonban nem lehetett segíteni rajta, szivszélhüdés érte s tizenegy órára kiszenvedett. Mondják, utolsó szavai ezek voltak: »Mindig ilyen halált kívántam magamnak Istentől.« Dr Lovrich egyike volt azon embereknek, akit mindenki tisztelt, becsült, szeretett, karakteres, jóindulatú, mély tudományu, szorgalmas, egyszóval »ember« a szó igazi értelmében. Orvosi tudománya messze földön hires volt, melylyel majdnem egy félszázadon át boldogította Nagybányát. A fővárosi egyetemi tanárok az oda utazó betegeknek nem egyszer mondták: »Miért jönnek ide, felesleges, hisz ott van Lovrich Nagybányán.« Mint takerékpénztári igazgató, mintaképe volt a szigorú pontosságnak, a semmit nem engedő igazságosságnak, ki példás hűséggel és bölcseséggel őrködött a reája bizott nagy vagyon felett. Siettette halálát a sok haláleset, mely az utóbbi években családját sulytotta. Legutóbb fiát Lászlót temette el élete legszebb ifjú korában, aki vasúti és hajózási főfelügyelő volt. Ez mélyen érintette érző lelkét. Egy gyermeke van: Sándor, a budapesti Irgalmasok kórházának igazgató főorvosa. A család által kibocsátott gyászlap íövetkező: »Az igazak lelkei Isten kezében vannak.« Alólirottak a pótolhatatlan veszteség tudatában nély szomorúsággal s Istenben vigasztalást ke- ■eső szívvel tudatjuk, hogy a szerető hitvestárs, óságos apa, felejthetetlen testvér és rokon:, dr lovrich Gyula m. kir. kincstári kerületi, főorvos, Nagybánya város takarékpénztárának vezérigaz- ;atója, képviselőtestületének tagja folyó év és ló 17-én, életének 72-ik évében váratlanul el- íunyt. Az Istenben boldogult halott drága tete- neit folyó hó 19-én, d. u. 6 órakor helyezzük a “. kath. egyház szertartásai szerint a helybeli ;saládi sirkertben örök nyugalomra, mig jóságos elkéért az engesztelő szentmise-áldozatot ugyanaz íap 10 óra után fogjuk bemutattatni a r. kath. isendőr lelövi s igy végkép ártalmatlanná van éve a mások boldogságának megrontója. Ezután megérkezik Pali, a pap. Bevallja 3edőék előtt Borcsával való viszonyát s kijelenti, logy Borcsát feleségül veszi, mivel a papi rend- )ől kilépett. A jelenlevők helyesléssel veszik tu- lomásul ez elhatározást. Julis meggyőződve Sán- lor ártatlanságáról, visszanyeri lelke megzavart igyensulyát és elveszett boldogságát. Kedves epizódok a szerelmes Lábszijj Pista eánykérése és kikosarazása, a Bedő Kati szerelnének ébredése, évelődése szive választottjával. Az események természetesen gördülnek gymásután, semmi álpáthosz, semmi hatásvadá- zat, maga az egyszerű, természetes történet, a □aga megkapó részleteivel kölcsönöz bájt", ked- ességet és szivreható komolyságot a darabnak. így olvasva is egészen lebilincsel bennün- ;et, előadva pedig bizonyára még közvetlenebb tatást gyakorol. A színpadi hatásra feltétlenül oegkivántató beosztás oly természetes, hogy a alusi nép életfolyamatának hű tüköré az egész zindarab. A Virág Sándor határozott nyereség szini rodalmunkra nézve s szerzője a hivatásos szinmű- rókkal szemben is derekasan megállja a helyét, stenadta tehetség, okos fegyelmezettség, válasz- ékos Ízlés, a lélek rejtelmeinek figyelmes vizs- álása az ő fegyverei, melyekkel bizonyára min- enkit meghódít, kinek alkalma lesz ebben a edves, lebilincselő színdarabban gyönyörködni, leméljük, hogy a következő szini évadban Nagy- ányán előadását is megláthatjuk. A könyv 68 nyolcadrét oldalon nyomva ilent meg Nagybányán, Nánásy István könyv- yomdájában. Imre Károly. plébánia templomban. Nagybányán, 1007. jun. 18. Áldásos élete után legyen pihenése csendes 1 Dr Lovrich Gyuláné Puskás Gizella neje. Dr Lovrich Sándor fia. Lovrich Gusztáv és neje Ha- rácsek Emma testvére és sógornője István, József, Gyula gyermekeivel. Lovrich Judit nővére és férje: Tersztyánszky István, Kálmán, Gusztáv, Sárika, István gyermekeivel. Gsüdör Lajos és neje Engelhardt Teréz, Gyula, Marcsa, Zella gyermekeivel. Csüdör Ferenc és neje Szopkó Jolán, Ferike fiával, Puskás Janka és férje Hitter Győző. A város takarékpénztára külön gyász- jelentést adott ki, mely következőleg hangzik: Nagybánya város takarékpénztárának választmánya, igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara a legnagyobb részvéttel tudatja, hogy intézetünknek 1881. év óta igazgató-tanácsosa, 1890. évtőt kezdve érdemekben gazdag igazgatója: Dr Lovrich Gyula ur f. év junius hó 17-én, d. e. 11 órakor váratlanul elhunyt. Nagybányán, 1907 junius hó 17-én. A kir. bányaigazgatóság veszteségét a következő gyászlapon tudatja: A nagybányai m. kir. bányaigazgatóság mély megilletődéssel tudatja, hogy dr Lovrich Gyula m. kir. bányakerületi főorvos folyó hó 17-én délelőtt 11 órakor váratlanul elhunyt. Halála nemcsak a bányakerületnek, hanem az emberiségnek, tudománynak és társadalomnak is érzékeny vesztesége. Áldás emlékének! Nagybányán, 1907. évi junius hó 18-án. Fia és rokonsága ma d. e. érkezett a kilenc órás vonattal. Temetése ma szerdán, jun. 19-én délután 6 órakor lesz. Lovrich halála a mi városunkat is szomorúan fogja érinteni, mert hiszen orvosi nagy tudományának áldásából jutott nekünk is mindig akkor, mikor hozzá fordultunk segítségért. Az ily zseniális emberek halála mindig korai s a 71 év, melyet eltöltőit, ál- dásdus tevékenységben, még mindig nem bírja megokolni lelkűnkben. Siratjuk azért, siratjuk mindnyájan s áldási mondunk emlékére, vigaszt kívánunk övéinek. Nyugodjék békében! Az ipari munkások kivándorlása. Mindinkább veszélyesebbé váló nemzetgazdasági bajunkon kíván az Országos Iparegyesület segíteni, amikor a kivándorlás által veszendőbe menő legértékesebb munkaerőnket: az ipari munkásokat lehetőleg idehaza tartani igyekszik. A nagyarányú kivándorlás odafejlesztette munkásviszonyainkat, hogy immár az évek előtt sűrűn felpanaszlott munkahiány helyébe a munkáshiány lépett. Nem a munka szaporodott, sőt az is fogyott, — de annál még nagyobb mértékben fogyott a munkaerőnk. Nemcsak az ipari, de minden más munkaerő is. A gyári, az ipari, a gazdasági és minden egyéb munkás a nyomasztó viszonyok hatása alatt kénytelen a vándorbothoz nyúlni és idegenben megkeresni a kenyerét. Az Országos Iparegyesület dicséretes akciója, amennyiben az esztendők múlva eredményhez vezetne, csak részben segíteni a bajon, amennyiben a dolgos kezeknek csak egy, bárha mindenesetre jelentékeny részét mentheti meg a hazai munkának. Mindazáltal az irány, melyet a kivándorlás csökkentésére követ, s az utmulatás, melyet ennek révén ád, követésreméltó és a nagy közgazdasági csapás általános elhárításra is alkalmas lehet! Az egyesület végrehajtó-bizottsága körlevelet intézett a kivándorlástól leginkább sújtott vidékek gyárosaihoz, választ kérve a kivándorlás mérveit és a vele szemben elfoglalandó állást és teendő intézkedéseket illetőleg. A beérkezett válaszokból mindenekelőtt az az aggasztó tény állapítható meg, hogy a kivándorlás az utolsó két-három év alatt mód felett megnövekedett. Természetes, hogy az ezt megelőző intézkedések foganatosithatása céljából első sorban teljesen tiszta képpel kell bírnunk a kivándorlás okairól. Amit erre nézve a beérkezett válaszokból konstatálhatunk, az szomorú világot vet közgazdasági, nemkülönben közigazgatási állapotainkra is. A gazdagodási vágy általában nem volna oly erős, hogy a kivándorlásra csábíthatna. De megérlelik ezt a vágyat az itteni rossz kereseti viszonyok, az összes élelmicikkek folytonos drágulása és az a nemtörődömség, melylyel a közhivatalnokok a munkásnép sorsa iránt tanúsítanak. Ez utóbbit érdekesen jellemzi a Rima- murány—Salgótarjáni Vasmű részvénytársaság, mely beküldött válaszában többi közt ezeket mondja: »Elégedetlenségre van oka a népnek idehaza bőven . .. Előmozdítja az elégedetlenséget, hogy köztisztviselőink legnagyobb része — különösen a vidéken — a szegény nép bajai iránt nem bir érzékkel — és a köztisztviselő, ahelyett, hogy barátja és segítője volna apró- cseprő bajaiban, zaklatja és uraskodik vele. Ki nem látott még alantas tisztviselők ajtaja előtt félnapokig is elálldogáló munkásembert, akit egy-egy csekélység miatt megidéznek az adóhivatalba, elöljárósághoz, anyakönyvvezetőhöz, szolgabiróhoz, árvaszékhez stb. és elvonnak tőle egy-egy munkanapot. És mennyi indolenciát, sőt rosszindulatot és türelmetlenséget tanúsítanak ezek az urak a szegény nép, az apró és tudatlan emberek ügyei iránt, holott az állam ezeknek szolgálatára és segítésére rendelte ki őket!« Ez a nehány sor sok mindent jellemez. Jellemzi, hogy a nép bajaira épp azok vetnek legkevesebb ügyet, kiknek ez kötelességük volna; jellemzi, hogy még nem fogtuk fel teljes ijesztő nagyságában azt a bajt, mely pedig a közgazdaság minden terén oly hangosan jelentkezik, hogy rossz következményeit mindenki érzi, — de jellemzi azt is, hogy miért halad előre oly lassan az elodázhatatlannak mutatkozó mentési akció. A szegény ember sorsa iránt tanúsított ekkora indolencia mellett, mind kárba- veszhet a sok jó tanács, amit a baj orvoslására nézve adnak: a megélhetési és hitel- viszonyok javítása, a helyes fogyasztási adópolitika, az adóképesség emelése igazságosabb megadóztatás mellett, földeknek haszonbérbeadása, lelkiismeretes oktatás és sok más. Mert a jó tanács csak akkor lehel üdvös, ha tényleg követik is! Addig fogadjuk meg, mig még nem késő, míg még segíteni lehet. És ennek a serkentésére jó az Országos Iparegyesület kezdeményezése, s azért érdemel az feltétlen dicséretet! Városi közgyűlés. Junius 15. Látogatott közgyűlése volt a képviselő- testületnek junius 15-én d. e. 10 órakor, melynek napirendjére tizenhárom tárgyat tűztek ki. Az élénk érdeklődést érthetővé teszi az a körülmény, hogy a tárgysorozatban nem egy — felette fontos — dolog is szerepelt, mint pl. a pálinkamérésnek ünnepnapokon leendő betiltása, a rendőri szolgálat rendezése, a város hozzájárulása a »Magyarország vármegyéi és városai« cimü monographia munka kiadási költségeihez, a zsibárus-, hordár- és foglalko- zásközvetitő ipar gyakorlásáról alkotandó szabályrendelet. Farkas Jenő polgármester pontban 10 órakor nyitotta meg a mai rendkívüli közgyűlést, a jegyzőkönyv hitelesítésére Likker Károly és Roth Lázár képviselőket és Stoll Béla tisztiügyészt kérte fel, a hitelesítés idejét pedig f. hó 19-nek d. u. 3 órájára tűzte ki. Felolvastatott az 1906. évi pénztári zárszámadás, mely az 1886: XXII. t.-c. 142. §-a értelmében e közgyűlést megelőzőleg 15 napi közszemlére tétetett ki. Miután a jelzett idő alatt a zárszámadás ellen semmi kifogás nem emeltetett, azt a közgyűlés az alábbi csoportosítás
