Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1907-12-18 / 26. szám

26. Bzéim. 190'7,_ December 18, ■X.H. évfolyam. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDÉN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felső­bányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hol van a názárethi Jézus? Napról-napra közeledik karácson szent ünnepe. Annyi édes vágy, annyi kedves remény tölti be a lelkeket! Hatalmas pa­loták fényes termeiben, egyszerű hajlékok szűk szobáiban egyaránt várják a született Jézust. Mintha csak most volna az a szent hajdankori első karácson. Mintha csak most hirdetné az angyali seregek éneke: »Ne féljetek, hirdetek nektek nagy örömöt.« Itt s olt ajándékokkal kedveskednek sze­retteiknek, jelezvén mintegy ezzel, hogy ezelőtt 1907. évvel minő drága kincsesei ajándékozta meg Isten — szent Fiában, az Ur Jézus Krisztusban — az emberiséget. Tisztogatják a termeket, kunyhókat, hogy méltó fogadtatásban részesíthessék a lelkek királyát, a karácsoni nagy vendéget. Az egyházak készítik híveiket, hogy ne csak a szobák a portól, de még inkább a lelkek a szennytől, piszoktól szabaduljanak. Szeretnénk, hogy az Idvezitő hozzánk is szállna. Óhajtjuk tudni, hova megy O ? Hol, kinél találhatjuk meg Jézust? Az előkelők, a gazdagok ragyogó pa­lotában, vagy a szegények egyszerű, kicsiny házaiban? Bizony nem egyszer messze kerüli azokat, szívesen keresi fel ezeket. Kérdezzük csak : hol van a názá­rethi Jézus? Ott-e, hol a szemkápráztató drágasá­gok tündérfénye s elképzelhetetlen soka­sága közt az élet örömeibe merülve, csak puszta szokásból ülnek karácson ünnepet, de parancsolatait lábbal tiporva, isteni törvényeire mit se adva, még az angyalok­tól örömöt hirdető éjszakán is népek el­nyomásán, nemzetek leigázásán törik — — tündérfényü karácsonfa mellett is — fejüket ? Nem. Itt nincs a názárethi Jézus. Itt a fejedelem előtt — még ha névleg Krisz­tus hívének vallja, vagy inkább hazudja is magát — ismeretlen a Jézus. Mert hiszen ő Istent közös atyánknak mondja. Az embe­riség kivétel nélkül mind az Ö gyermekei. Tehát testvér testvér1 irtaná, pusztítaná ?! Nincs itt Jézus. Mert ő a külső fényre, pompára mit se ad. Neki nem ragyogó karácsonfa, de jó érzésű, tudományával telitelt lélek kell. Vagy tán ott van a názárethi Jézus, hol tiszteletére — hogy az emberektől lát­tassanak — buzgón énekelnek s imádkoz­nak, s mellüket verve — miként a hajdani farizeus — hirdetik: milyen jő, hogy mi nem vagyunk olyan rosszak, mint mások, mint a hitetlen pogányok, de minden val­lásosságuk merő képmutatás, mert a sze­retet törvénye teljesítésében rut önzés a gát? Nem. Ott sincs az ur Jézus. Az oly helyen hiába keresnénk. Hasztalan csiná­lunk cégért, hasztalan kiáltjuk: Jertek ide, csak ide! mert csak itt van idvesség. Neki romlatlan szív, parancsolataiban gyönyör­ködő lélek kell. Odaszáll, hol ilyeneket talál. Vagy tán oda szállásol a jászolban született Jézus a szegények kunyhóiba, hogy ott felmelegitse a jéghideg sziveket, hogy újjá szülje a megromlott lelkeket ? Oda megy talán, hol a nyomornál, az ín­ségnél csak a megátalkodottság, a bűn nagyobb? Nem. Addig, mig megtérés, bünbánat nincs a lelkekben, addig kerüli Jézus aV szegények házát is. Lehet itt is, ott is. Sem nem kedveli, sem nem kerüli ő a fényes lakot és egyszerű hajlékot ma­gáért a pompáért vagy a nyomorért, ha­nem a ház lakóinak szivüket vizsgálja. Azt nézi, hogy vájjon felfogták-e egyikben s másikban isteni szent törvényét, gyö­nyörködnek-e parancsolataiban ? Jaj beh kevés helyen jelenik igy meg ! Keresztyén társadalmunk csak névleg az, valóban pogányabb a pogánynál. Kétszínű alakoskodás, ámítás, csalás s más bűnök uralják fenn és lenn a szi­veket. Kérdezzük azért: hol van a názá­rethi Jézus ? Vájjon nálunk itt van- e? Vájjon hozzánk eljött-e1 Imádkozzunk: hogy hozzánk is szálljon!! Nagy l. Felsőbánya bányászata. — Irta : ^ — A Lajos király nyújtotta kiváltságok és szabadalmak 1455-ben Hunyadi János kormányzó által. 1465-ben Hunyadi Mátyás király által, 1526-ban II. Lajos, 1565-ben Zápolyai János, 1585-ben Báthory István, 1601-ben II. Rudolf császár és még több ezután következő király által is meger&sittettek, illetve kibővittettek. A felsőbányái bányamivelés 1490-től kezdve a külső háborúskodás, de legnagyobbrészt belső villongások folytán egészen 1717-ig, midőn az utoljára itt dúlt tatár hordák innen elüzettek, igen sokat szenvedett. így 1661-ben Achmed Szaidi budai basa alatt a török és 1677-ben Wesselényi István felkelő vezér is városunkban. 1563-ban Ferdinánd császár megengedi,hogy tekin­tettel az itteni talaj terméketlenségére és a bányász lakosságot ért sok balesetre, 1 márka ezüstért, Őszi szürkületben.- Irta; JUNIOR. — Ködös, borús őszi alkonyat volt. A csí­pős novemberi szél kavarogva vitte magával a lehullott leveleket. Hárman ültünk együtt a f—i borozó törzs­asztalánál : az ősz főerdész, az ifjú szolgabiró és én. Fiatalkori élményeink elbeszélésével töl­töttük az időt Mit is csináltunk volna egye­bet ; tarka emlékek felfrissítésével iparkodtunk elűzni unalmunkat. — Bizony igaz — erőlködött az öreg fő­erdész. — Gyakran megesik, hogy csekély, semmitmondónak látszó esetek irányítják a sors játékait; sőt néha a legfurcsább, vagy épen komikus helyzetek nagyot fordítanak a dolgok rendjén . . . képesek jóbarátot ellenséggé, vagy ellenséget jóbaráttá tenni. Állításomat bizonyí­tékkal támogathatom; hasonló eset történt velem fiatalkoromban... s ha nem untatlak benneteket, elmondom az egészet úgy, amint velem megesett. Összenéztünk a szolgabiróval, s helyeslő­ig bólintva, érdeklődő tekintettel lestük az öreg szavait. Ő pedig megtömte öblös, hosszuszáru pi­páját, rágyújtott és a gomolygó füstfelleg mö­gött belefogott elbeszélésébe. * Egyéves önkéntes voltam. Szolgálati éve­met B--ben töltöttem el. Kapitányom Pataky volt; kiválóan szigorú, de igazságos ember, aki azonban néhanapján, ha jókedvében találta, még a tréfát is eltűrte azoktól, akiket szere­tett. Atyai bánásmódja miatt mindnyájan szinte bálványoztuk, és tüzbe-vizbe mentünk volna érte. Am amily szeretetreméltó volt az öreg kapitány: époly ellenszenves a fia. Pataky Elek szintén önkéntes volt. Sze­rencsétlenségemre épen az én ezredemnél szol­gált, s — még a tetejébe — ő is őrmester volt már, mint én. Hivatalos teendőink miatt igen sokat érintkeztünk egymással. Gőgös, hetyke modora nekem sehogy sem tetszett és lassan- kint határozott gyűlölet fejlődött ki bennem iránta. Úgy éltünk, mint a kutya, meg a macska; örült a lelkünk, ha borsot törhettünk egymás orra alá. Őszi nap alkonyata volt, épen oly szo­morú volt a természet, mint most. A csipős szellő behuzódásra kényszeritette a szegény halandókat; aki csak tehette, társaságban ke­resett szórakozást.- En is úgy cselekedtem ; fölkerestem egy jóbarátomat. Szerencsés véletlen hozta magá­val, hogy épen friss »hazai«-t kapott és még néhány jogász ismerősével együtt hozzáláttunk a csomag megkönnyebbítéséhez. Szó szót, pohár poharat követett. A finom szőlőnedv kitűnő kedvre hangolt bennünket; senki sem gondolt hazamenésre, csak akkor, mikor már az a bizonyos »rózsaujju hajnal« szétkergette a vidám társaságot. Bizony már pitymallani kezdett, ami pe­dig késő őszszel meglehetős késői, illetve ko­rai órát jelent. Nem tagadom, kissé boros vol­tam ; jólesett a friss, hajnali levegő és dudo- rászva ballagtam a kaszárnya felé. Amint a kaszárnya kapuján befordultam, olyan látvány tárult szemeim elé, mitől min­den hajam szála az ég felé meredt. Ijedt moz­dulattal szalutáltam és igyekeztem a félhomály­ban előttem elvonuló csapat Iá,határából kime­nekülni. Az én csapatom volt! . . . Minden vér a fejembe szökött szégyenemben. Tudatára éb­redtem mulasztásomnak: megfelejtkeztem mu­latozás közben arról, hogy nekem ma reggel ki kellett volna vonulnom csapatommal . . . Szobámba tántorogtam és végigfeküdtem ágya­mon. Lelki szemeim előtt még egyszer elvo­nult az előbbi látvány. Szinte előttem állt, mint vigyorogtak rám kárörvendően alatt­valóim . . . mily aggódva nézett rám néhány jóakaró társam. Erezni véltem Pataky kapitá­nyom szemeinek szúró nyilait, amint a csa­pat élén mellettem elhaladva, mintegy meg- vetőleg félreforditotta fejét, hogy ne kelljen észrevennie és köszöntésemet viszonoznia . . . Resteltem magam és vádoltam szórakozottsá­gomat, amely ilyen szégyenbe sodort. Aludni próbáltam és nem jött szememre álom. Egész délelőttöm hasonló töprengések közt múlt el; H nirm Y} nöi és férfi-divat, vászon, szőnyeg és rövidáru-üzlete. . níLUL Jl. Qgg újonnan berendezett „Kegyelet" temetkezési intézete. ^ (ezelőtt: HANZULOVITS K. és FIA) ^ szolid bevásárlási hely.— Figyelmes kiszolgálás. (Aiapittatott: isso. évben) Felsőbányán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom