Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1906-07-18 / 15. szám

rássy és dr Darányi hosszasabban beszélgettek a küldöttséggel. Megígérték mind, hogy a legjobb indulattal fognak viseltetni a mi határszéli magyar városunk iránt.

Képviselőnk kieszközölte azt is, hogy a küldöttség tiszteletét tehesse dr Wekerle Sándor miniszterelnök, ez idő szerint legrégibb díszpolgárunk előtt is, ki szintén szívesen fogadta a küldöttséget s fölhatalmazta a polgármestert, hogy ha a városnak szüksége lenne az ó segítségére, egész bizalommal forduljon hozzá.

Este a küldöttség a Vampetics-fele vendéglőben vacsoráit, hol megjelentek dr Földes Béla képviselőnk, dr 1. Berks Lajos nyug. cs. és kir. egészségügyi felügyelő és Szmik Antal igazgató mérnök földieink is.

Nem mulaszthatjuk el e helyen is legőszintébb köszönetiinket kifejezni a mi mélyen tisztelt képviselőnknek, ki úgy a kihallgatások kieszközlése, mint a küldöttség vezetése ügyében páratlan szívességgel járt el s rendkívül meleg érdeklődést tanúsított városunk ügyei iránt.

Ki kell még emelnünk a mi kedves földinknek, Lassner Gusztávnak is a küldöttség tagjai iránt tanúsított szives előzékenységét. F— —o.

A rom. kath. templom.

Szmik Antal az egész felsőbányái közönség elismerését és háláját érdemelte ki nemrég megjelent és nagy gonddal összeállított becses' müvével, amelynek minden egyes sorából előtör szerzőnek szülővárosa iránt érzett meleg szeretete és azon forró óhajtása, hogy a városnak jövője legyen ép oly szép, dicső és virágzó, mint volt a múltja, "amikor Felsőbánya Szatmárral és Nagybányával együtt jelentékeny szerepet játszott a megye történetében és messzeföldön hires volt arany és ezüst bányászatáról.

Bár Szmik Antal müve 24 évi anyaggyűjtésnek és fáradhatatlan munkásságnak gyümölcse, mégis, mint már ő maga előre sejtette, vannak benne kisebb hibák, amelyeknek kijavítására felszólítja olvasóit. Csekélységem is leszek bátor ezt megtenni. Van azonban a műben egy nagyobb hiba, egy olyan súlyos vád, amelyet szó nélkül hagyni nem lehet, mert a mű, mint maradandó becsű alkotás a későbbi korban sajnálatos tévedésbe ejthetné az olvasót. De még igy sem javítanám ki ezen hibát, ha tudnám, hogy a közönség megérdemelt pártfogásban fogja részesíteni a müvet és az eléri a második kiadást, mert hogy abban szerző kijavítaná hibáját, egy pillanatig sem kételkedem.

Azt Írja szerző a 249-250 oldalon: »Az

— Köböl van az, domnule, tiszta kősziklából, mind a kettő.

— Köböl 1

— Igenis, domnule. Ha nem hiszed, menjünk oda, nézd meg. Oh, mert a jó Isten nem ver bottal!

Leereszkedtünk a hegyről, a nem messze eső rétre ... és csakugyan két, szénaboglyához hasonló sziklát találtunk ott. Még egy kis képzelődéssel a szénaszálakat is majdnem megkülöm- böztethettük. A félrevezetés annál élénkebb volt, mert a sziklát a moha erősen befutotta.

— Különös, nagyon különös — szóltam. — De te Istent emlegettél. Talán valami története is van ezeknek a szikláknak ?

— Van, domnule. — Ha nem untatlak, elmondom. Ü.jüuk le addig ide, a tövébe, legalább kinyugosszátok magatokat.

— Jó, tehát pihenjünk; addig mond el azt a történetet.

Juon valóságos áhítattal fogott elbeszéléséhez.

— Régen történt — kezdte — domnule, sok száz évvel ezelőtt, mikor még a szegény embernek is jutott annyi föld, hogy gond nélkül megélhetett belőle. Ott lakott a hegyoldalban egy gazdag földmives . . . még látszik is a háza helye. Az egész hegy az övé volt; most a kincstáré ... A gazdag földmives nem szenvedett semmi szükséget. Marhája, juha csordaszámra járt a legelőre. Hanem a nagy Istenáldást nem becsülte meg. A nagy gazdagság, a könnyű élet kiverte fejéből a jó Istent. — Pedig nem

Felsőbányái Hírlap

úgy arányaiban, mint részleteiben kiváló templom azonban már csaknem kezdettől fogva nem részesült a kellő gondozásban stb . . . Történtek ugyan többször is nagyobb arányú javítási és helyreállítási munkálatok, ezek azonban a templom szomorú helyzetén, nem változtattak, mert minden a pusztulás jeleit viseli mayán és nem lehet eléggé csodálni, de egyszersmint sajnálni is azt a közönyt, melylyel az illetékes és hivatott egyének a templom sorsa iránt viseltetnek.«

Ezen becses lap olvasói előtt minden megindokolás nélkül is teljesen alaptalannak és az igazsággal teljesen ellenkezőnek jelenthetem ki ezen vádat. A templom jó karban van. Jó tetőzettel van ellátva, az összes falak szilárdak és jók, még századokon át daczolhatnak a zord időjárással, esővel, hóval, viharral. Az illetékes és hivatott tényezők maguk személyesen szoktak meggyőződést szerezni, hogy vájjon rendben van e minden, és a templom-pénztár nem kiméi költséget a templom jókarban tartására. Most is tetemes költségen (már eddig is 2992 korona) a templomudvar kerítésének magas talapzatát köröskörül terméskőkoczkákkal rakatták ki, és a Szent István és a Szent László szobrot újból festették.

Különben a kath. egyház hagyományai közé tartozik, hogy a fényes bazilikákat, titokzatos dómokat és az egyszerű falusi templomokat egyaránt gondozza, díszíti, ékesíti, nem felejtkezve meg a zsoltáros szavairól. A buzgó- ság házadért megemészt engem.

E tekintetben mi felsőbányaiak sem akarunk elmaradni. Oltárainkat finom csipketeri- tők, lépcsőzetüket pedig díszes szőnyegek fedik. Az isteni tiszteletek végzésére előirt öltözeteink nagy számban díszes kivitelben vannak. Az úgynevezett albák, karingek és korporálék gazdagon vannak értékes csipkediszszel ellátva. A misemondó ruhákhoz számos dalmatikája van az egyháznak, különösen fehér színben aranyozott rojtokkal; legszebb egy aranynyal átszőtt selyem moire misemondó ruha ugyanilyen dalmatikákkal. A körmeneteknél használatos menyezeten gazdag aranyhimzés van. Az áldoztatókelyhekhez több köpenyke is szolgál, amelyek közül megemlítendő a husvétkor használatos köpenyke gyöhyörü aranykeresztjével. Az isteni tiszteletek nagy fénynyel, papi segédlettel szoktak történni, emeli az ünnepélyességet a kóruson működő ének és zenekar, amely a templom pénztárából fizetést húz. Nagyobb ünnepeken, sőt máskor is, gondos női kezek ízlésesen felvirágozzák az oltárokat és szobrokat. Sajnos, abban szerzőnek tökéletesen igaza van, hogy a templom belsejében egyes falfestmények, helyesebben díszítések átnedvesedés miatt felismerhetetlenekké lettek, de hogy a tetőzet nem volt kellő gonddal elkészítve, arról az illetékes tényezők nem tehettek, másrészt ezen a bajon már régen segítettek. El fog jönni az az idő is, amikor a templomot újonnan fogják kifesteni és más hiányokat is pótolni fognak, amikor is az kivül-belül egy igazi tökéletes művészi alkotás lesz. A jelenlegi esperesvolt messze tőle a templom. Nézd, domnule. ide látszik a tornya. Hanem ő nem kereste soha az Isten házát. Lassankint még azt sem tartotta számon, hogy ünnep, vasárnap vagy hétköznap van-e. Cselédjeivel is úgy bánt, ha eszébe jutott, még vasárnap is dologra űzte, hajtotta. Aki ellene szólt, elkergette. Hanem kapott helyettük másokat. Mert hát, domnule, sok a rossz ember, aki pénzért, kenyérért mindenre kész.

Egyszer, épen szénacsinálás idején, vasárnapi napon erősen Készülődött Tógyer házi népe, még az utolsó szolga is, hogy fölhasználja a gyönyörű időt, templomba megy.

Amint Tógyer — mert igy hívták a gazdát — meglátta az ünnepi ruhába öltözött háziakat, rájuk mordult.

— No, mi lesz ? Hová készültök ?-— Templomba megyünk — szólt az öreg kocsis. — A. rossz idő miatt már úgy is régen nem voltunk templomban.

— No hát ma sem mentek — kiáltott a gazda haragosan. — Épen, mivel olyan szép idő van, kimegyünk a hegy alá szénái csiuálni.

— De, Tógyer! szólt ijedten a felesége, csak nem hajtod e szent napon a cselédeket dologra ?

— Szent nap ide, szent náp oda : szénát kell csinálni. Épen ilyen idő kell a szénacsináláshoz.

Hiába volt a cselédség zúgolódása, hiába kérése, könyörgése, a gazda nem engedett és kereken kimondta, hogy akinek nem tetszik, föl is ut, alá is ut.

— De a jó Isten . . . próbált az asszony még egyszer szólni . . .

plébános ur kezdettől fogva lelkes hive a templom újból való kifestésének, és az ő kezdeményezésére az egyháztanács is óhajtja és elhatározta a templom kifestését.

Itt akarom megemlíteni, amit szerző is jelez művében, hogy a templom-pénztár tartja fenn a zárdát, iskolát, sőt ezenfelül az egyházi és iskolai személyzet fizetése is majdnem teljesen a templom-pénztárt terheli. Itt említem meg azt is, hogy az 1848 — 49-iki szabadság- harczban a felsőbányái róm. kath. templompénztár a Kazinczy tábora szükségleteire 36 ezer koronát adományozott.

A hideg, dermesztő őszi szél felkapja az elsárgult, száraz falevelet és viszi, sodorja magával, nem tudva, hol fogja azokat elejteni és mit fog velük eltemetni. Szerző is egy vádat emelt, amely ha igaz lenne, nem tudhatjuk, kiket és mit temetne maga alá.

Kertész Pál.

Fölhívás.

A lapunk f. évi 11. számában ismertetett »Adalékok Felsóbánya város monog ráfi ójához* czimíi munka Színik Antaltól a város pénztárában már kapható.

A könyv öt részre van osztva, ezek: I. Felsőbánya története. II. Földrajzi viszonyok és bányászat. III. Népesség. Egyházak. Építkezés. Közgazdaság. IV. Nyelvjárás. Szokások Néprajz. Pintye Gregor. V. Olvasóegylet. Színészet. Felsőbányái konyha Régi jó idők. Az első rész Felsőbánya története, 142 oldalra terjed s már ebből is gondolható, hogy elég ré-zletes. A II. fejezet a következő alczimekre oszlik: 1. Általános leírás. 2. Felsőbánya vizei. 3. Állat- és növényvilág. 4. Bányászat. 5. Bányarém. 6. Bányászleány. 7. Bányász dalok. A III. rész tartalma: 1. Felsőbánya népessége. 2. Az egyházak története, a) Református egyház. A felsőbányái református főiskola. A református egyház műkincsei és műemlékei, b) Római katholikus egyház, c) Görög katholikus egyház, d) Protestáns egyház. 3 Építkezés. 4. Éoglal- kozás és közgazdaság 5. Iparművészeti emlékek. A IV. rész, az I. után a legnagyobb terjedelmű és 115. oldalon foglalkozik a következőkkel: 1. Nyelvjárás. 2 Játékok. 3 Kukuj Ferencz (érdekes szerelmi dráma). 4. Rossz napok. 5. Kuruzsló asszony. 6. Házi orvosságok. 7. Szokások, babonák: a) Uj esztendő, b) Lakodalmi szokások és versek, c) Karácsonyi kántálás. d) Karácsonyi pásztorjáték, e) Kortesversek, f) Gyermekversek, g) Állathivogatók és hangutánzók. h) Különfélék. 8. Adomák. 9 Régi versek és dalok. 10. Pintye Gregor. 11. Pintye Gregor elfogatása. Az V. résztartalma fönnebb van jelezve. A raü terjedelme 478 nyolczadrétü oldal; ára kötve 10, fűzve 8 korona.

Fölhívjuk lapunk olvasóit és előfizetőit, hogy az érdekes müvet minél többen megrendelni szíveskedjenek, mert ezáltal városi czélt is előmozdítanak, amennyiben szerző müvének árát egy »Szmik Juliánná alap*; czimü alapítványra ajánlotta fel, mely alapnak kamatai

— Majd megfelelek én Isten előtt — vágott közbe a gazda — ti csak menjetek I

A cselédség nagy busán kaszát, gereblyét fogott és ballagott a rétre.

A fü gyönyörű volt, nőttek a sorok, szebb szénatermést kívánni sem lehetett volna. Estig készen is voltak a munkával.

— No — szólt a gazda elégedetten — ugy-e senki sem harapta le orrotokat. Komédia az egész vasárnap, csak olyan nap az, mint a többi. Ha holnap szép idő lesz, holnapután kész lesz a boglya.

Pár nap után két szép boglya állt a réten, nem messze egymástól. A gazda többször gyönyörködött a gazdag termésben, és előre örült a sarjunak is, melyből szintén gazdag termést várt.

Hanem a sarju csak nem nőtt, pedig mások már harmadszor is kaszáltak. Az ö rétje csak nem mozdult, meg kellett elégednie az aggszénával. Jött a tél, még pedig szokatlanul korán úgy hogy a marha idő előtt istállóba szorult. Persze a marha eszik, s igy Tógyer házi készletét hamar elfogyasztotta a sok barom.

— Te, Tanaszi — szólt egy reggel kocsisához — fogj be, hozz a rétről szénát. De rendesen dolgozzál ám, jó rendben hagyd a boglyát, mert a szél megbontja.

A kocsis kihajtott, de csakhamar vissza is tért, még pedig széna nélkül.

— Hát mi az? üresen jöttél vissza? Talán nem találtad meg a boglyákat.

— Vagy igen, gazduram, de a boglyákat nem lehet megkezdeni: csonttá vannak fagyva.