Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-31 / 3. szám

Felsőbányái Hírlap.

kenti, hanem annak megakadályozását kell fő- czélnak tekinteni.

Kényszerülve voltak erre törekedni már azért is, mert régen a tűzoltó eszközök ismeretlenek voltak, minek következtében a tűz pusztításai óriási mérveket öltöttek.

A védekezésnek egyik módja Angolországban az volt, hogy az este beáltával harangszó jelzésre minden tüzet, minden világitó lángot ki kellett oltani minden háznál. Később járőröket tartottak, kiknek feladatuk volt a polgárokat figyelmeztetni, hogy a tűzzel óvatosan bánjanak.

A tüzveszedelemnek harangkongalással való jelzése s a lakosságnak ilyen módon való fölriasztása, szintén a régi időkből maradt reánk. Erre a czélra a templomok tornyaiban őröket s éles hangú külön harangot alkalmaztak. Anglia egyik vidéki városában most is használatban van egy az 1652-ik évben készült tüzharang, melyen az évszám alatt e szavak olvashatók:

>Uram oltsd el a dühöngő lángokat Kelj fel, siess és segíts azokat eloltani.«

Ez a riasztó tűzjelzés ma a tökéletes villamos jelzőkészülékek korában is még mindig szokásban van vidéki városokban. Ugyde ilyen utón már csak a kész veszedelmet az ég felé törő lángokkal jelentkező pusztítást adhatjuk tudtul embertársainknak. A mai tűzrendészetnek azonban nem ez a kitűzött czélja. Mint boldogult József főherczeg mondá: »Nem az a fő, hogy csak akkor mentsünk, ha már ránk szakadt a vész; még az sem elég, hogy ha csirájában nyomatik el az: keletkezéseinek okait is ki kell puhatolni és üdvös megelőző rendszabályokkal meg kell fékezni a veszedelmet.«

Az ezen szavakban rejlő igazság képezi alapját, ez teremtette meg a megelőző tűzrendészet elnevezés alatt ismeretes mindazon intézkedéseket, melyek a helyi viszonyoknak megfelelően szabják meg a teendőket: az épületek egymástóli távolsága, az építő és fedőanyagok meghatározása, a jkémények tüzmen^es építése, takarmánynemüek elhelyezése, tűz esetére készletben tartandó védelmi eszközök és vizszerzés- ről való gondoskodás tekintetében és tűzoltó- egyletek szervezésére, megalakítására nézve.

Hazánkban azt lehet mondani: mindeddig csupán a hetvenes évek óta megalakult önkéntes tűzoltó-egyletek fáradoztak a tűzrendészet fejlesztésén. A kormány és a hatóságok részéről épen csak némi védelmet élveztek, de számba- vehető támogatásban alig volt részük.

A nemzeti vagyonnak a tüzveszedelmek által okozott óriási mérveket öltött pusztulása végre az utóbbi években 'ettre hívta a kormány féríiait is s a tűzrendészet keresztülviteléről egy kormányrendelet készült el a belügyminisztériumban, mely a legkisebb községet is tűzoltó- egylet alakítására kötelezi.

E rendelet azonban az országos magyar tűzoltó-szövetség állandó sürgetése daczára, valószínűleg az alakítandó nagyszámú egyletek részére szükségelt állami segély hiánya miatt még ma sincsen életbe léptetve. Így tehát az e téreni tevékenység még továbbra is társadalmi utón várja fejlesztését. A magyar társadaiom lelkes férfiai azonban a saját lelkesedésükből kezdeményezett s a közjóért becsületből ennyire fejlesztett intézményre méltán büszkék lehetnek s

jövője iránt teljes joggal táplálhatják a legjobb reménységet.

A mind sűrűbben alakuló községi tűzoltó- egyleteket itt-ott már a megalakult megyei szövetségek támogatják; az ország területén levő összes tűzoltó-egyletek működését pedig az országos magyar tűzoltó-szövetség igyekszik haté- konynyá, egységessé tenni.

Hogy milyen eredménynyel teszi ezt, abban hivatott bírálókra talált az 1904. évben Budapesten megtartott 111-ik nemzetközi tűzvédelmi kongresszus külföldi küldötteiben, kik között Angol, Német, Franczia és Oroszország, Belgium, Hollandia és más kulturállamok küldöttei mellett Amerika is képviselve volt s kik a fővárosi és vidéki tűzoltó és mentő-intézményeink tanulmányozása után egvértelinüleg odanyilatkoztak, hogy humanisztikus intézményeink különösen pedig a tűzoltás és tűzrendészet ügye hazánkban épp oly fokon állanak, mint bármely más kulturáltamban.

Jó alkalom volt ez a nemzetközi kongresszus arra is, hogy hatóságaink és polgárságunk figyelme rátereltessék ezen sok helyen még elhanyagolt eszme nagy fontosságára s arra, hogy a tűzrendészet fejlesztése elsőrendű nemzet- gazdasági feladat, melynek elhanyagolása pótolhatatlan károkkal jár.

A külföldről ide sereglett hírneves szakférfiak és hazai jeles erőink szakelőadásaiból azonban arról is meggyőződhetünk, hogy a mit eddig társadalmi utón szervezni és elérni képesek voltunk, az ma már kevés s a tovább fejlesztéshez múlhatatlanul szükséges az állami, a hatósági támogatás és beavatkozás s a fejlesztéssel együtt járó fontos rendszabályok életbeléptetése.

De ha mindezek semmi eredménynyel nem jártak volna, beszéljen a statisztika, melyből mindenki meggyőződhet, milyen óriási nemzet- vágyon megy pótolhatlanul veszendők évenként a tüzveszedelmek által.

Magyarországon évenként áldozatul esik a tűznek átlag 200 emberélet.

16 -18 ezer tüzeset által leég 34—40 ezer épület, elpusztul 75 -80 ezer különféle háziállat. A tűz által elpusztult anyagi javak értéke 38—40 millió korona.

Megdöbbentő adagok ezek. S ha teljesen feltüntetni ez adatokat nem is lehetséges, nagy mértékben leszállithatók e számok, ha a tűzrendészet fejlesztésének, általánosításának nagy és fontos munkájában a társadalommal karöltve a hatóságok is kiveszik megillető részüket.

Felsőbánya város hála Istennek nem nagy számmal szerepel a tüzek statisztikájában. Kicsoda a megmondhatója azonban, hogy valamely kedvezőtlen körülmény nem hozhat-e nagyobb tűzveszélyt a városra a jövőben, ha eddig megkímélte is azt.

Azért a midőn e dolgokat e helyen szóvá teszem, az a szivbeli óhajtás lebeg előttem: vajha mielőbb megalakulna a »felsőbányái önkéntes tűzoltó-egylet«.

Hogy megalakuljon: minden lehetőség meg van hozzá. A város minden szépért és hasznosért lelkesülni és lenni tudó polgármestere a hasonló szellemű városi tisztikarral ha kezébe veszi az ügyet, b:zlo-an sikerülnie kell annak.

meggyujtotta a gyertyát és dolgozott tovább.« |

Ä következő sorokat a Nemzeti Iskolából vesszük át, mintegy kiegészíteni óhajtván az eddig mondottakat:

»Nagy ideálista, rajongó kulturpolitikus volt, aki a szó legnevezetesebb értelmében vett önzetlenséggel szolgálta a magyar kultúra ügyét. Nem tartozott a hivatott pedagógusok közé, de mindig pedagógusok között igyekezett értékesíteni lelki kincseit. A tanítót nagynak, dicsőnek kívánta látni ő is, de e czélt nem az alulról feltörők táborával akarta kiküzdeni, hanem azokkal, akik azt hirdették: felülről jön a világosság.

Mint igazi apostol dolgozott s aki alkotni akart. György Aladárban megtalálta a segitő- kezet mindig. Tanítónők otthona, a folyóiratok tömege, Országos bizottság munkálkodása, Tanítók Háza, Eötvös-alap, mind tanúbizonyságai annak, hogy György Aladár dolgozott, hogy sok és értékes munkát végzett.

György Aladár Huszton született 1844. április 11-dikén. Tanulmányait Máramaros-Szi- geten Késmárkon, Budapesten, Tübingában és Berlinben végezte. (A debreczeni theologusról elfeledkezett a czikkiró. Szerk.) Négy évig a külföldön tartózkodott. 1871. őszén visszatérve, a Hon czimü napilap munkatársa lett és az maradt a lap megszűnéséig, 1882-ig, midőn az országos statisztikai hivatalba nevezték ki, melynek mindvégig buzgó hivatalnoka volt. Amikor Wlassics miniszter a Néptanítók Lapját reformálta, György Aladárt is igyekezett megnyerni a munkatársai közé.

Több kiváló tudományos munkával gazdagította az irodalmat. Több önálló müvei: Az egyetemes művelődéstörténetem vázlata. Budapest 1875; Magyarország köz és magánkönyvtárai; Eszményi világ; A föld és népei; Népszerű földrajz. Ezeken kívül irt és fordított mintegy 30 kötetet és 20 éven át szerkesztette a Tanítók zsebnaptárát.

Iskolai tanulmányai befejezése után a ref. egyház ösztöndíjával éveket töltött Angliában és az angol társadalom egészséges ideáljait hozta onnan haza. De bármily szépek és nagyok voltak ezek az ideálok, idegenek voltak s a magyar temperamentum ezek iránt még mindig nem tud elég fogékony lenni és György Aladár ezeket az ideálokat nem tudta eléggé magyarrá gyúrni. Ez volt a diszharmónia, ami életét, munkálkodását a sírig elkísérte. Tipikus magyarság és idegen ideálok harczoltak a lélekben s e harczban tört meg a lélek. Tragédia ez is, sa sírja szélén e haza egyetlen tanítója se tagadja meg a könyet, mert a magyar tanítókért becsülettel és nagy szeretettel harczolt — haláláig.«

Bizonyára lelkes pártolóra találna az eszme a kincstári hivatalok vezetőjében — a városi ügyek iránt igaz szeretettel érdeklődő Baumerth bánya- tanácsos ur személyében is. A városi és a kincstári vezetőség kezdeményezésére az eszme egybe gyüjtené a nemes ügy szolgálatára a város minden számottevő polgárát s a közös czél e rős összekötő kapcsa lehetne a város társadalmának.

Felsőbányán különben is született tűzoltó minden férfi. Párját ritkítja az az önfeláldozó rohanás, az a hősies bátorság, amit ott kifejtenek ha veszedelemről, Ivi segítésről van szó. Gyermek voltam még mikor láttam, de most is őrzöm a lelkes példaadás bényomásait szivemben.

Ezt a buzgóságot, ezt a lelki tüzet ápolni, irányítani, fejleszteni kell s a felsőbányái tűzoltók rövid idő múlva bátran összemérhették magukat a világ első tűzoltóival, a londoni tűzoltósággal is.

Az a körülmény, hogy a város már vízvezetékkel bír, egygyel több ok arra, hogy a tűzoltó-egylet megalakuljon.

A vizszerzés kérdése okozza mindenütt a leglöbb gondot a tűzoltóságnak. Ez a kérdés itt már meg van oldva. Hogy mely irányban kíván fejlesztést, tökéletesítést: önként fog majd mutatkozni.

Némely fontos változtatások a vízvezetéken. már most megállapíthatók a tűzbiztonság szempontjából. Az utczai földalatti hydránsok kezelése nehézkes, téli hó és fagy idején nehezen találhatók fel és hozzá fér he tlenek. Keresésük és felolvasztásuk tűz esetén meg nem engedhető hossza időt vesz igénybe. Ez okból a vízcsapokhoz hasonló föld feletti hydránsokkal cserélendők ki, melyek éjjel is könnyen föltalálhatok s befagyásnak nincsenek kitéve,

Csekély átalakítással a vízcsapok is fölhasználhatók tűzoltás czéljára, ha a kifolyó csővégek szabványos csavarmenettel biró darabbal kipótoltatnak. Mennyivel nagyobb értéke lesz, ezeknek, ha a tömlő közvetlenül a csapra lesz csavarható, s egy pillanat alatt működésbe hozhatja bárki is, ma már az egyszerű kutakat is ilyen kifolyó nyílással szállítják. A gyárosnak ezt tudnia kellett volna.

Tűzoltóság létesítése által a vízvezeték értéke még sok más módon növelhető. A legtökéletesebb mü értéke is csak határozott, biztos kezelésben érvényesül, mennyire áll ez éppen a tűzoltási dolgokra, ahol a gyorsaság, a biztos kéz már fél sikert jelent.

De amint már emlitém, a tűzoltó-egylet működése nem csupán vész idején a tűzoltásban merül ki. Működésének legszebb eredménye éppen az, hogy a tűzrendészet fejlesztése és terjesztése által a tüzveszedelem előidéző okait szünteti meg. Lehet-e ennél szebb jutalom, szebb eredmény. Nem méltó-e ez az eredmény arra. hogy egy haladni kívánó város közönsége ennek elérését ambiczióul tűzze maga elé.

Felsőbánya, a vízvezeték létesítésével egyszerre a modern városok közé emelte magát. Bebizonyította, hogy egyszerű falai között a mai kor szavát megértő, müveit közönség lakik. Tetőzze be ez a közönség ezt a nagy müvet: s alakítsa meg az önkéntes tűzoltó-egyletet.

Rövid idő kérdése lehet úgyis, hogy a kész rendelet előbb-utóbb végrehajtatik a kormény által. Miért várná ezt be éppen Felsőbánya, miért maradna mögötte az egyszerű falvaknak, melyek már e téren sűrűn mozgolódnak. Lelkészek, tanítók, jegyzők állanak a mozgalom élére s részben a község, részben a megye támogatásával szép sikerrel alakulnak meg a tűzoltó-egyletek mindenfelé. A múlt év nyarán Borsodmegyének 27 községe küldötte be a megye által rendszeresített s a mi^kolczi Önk. Tűzoltó-egylet parancsnoksága által tartó t tűzoltó-tanfolyamra azokat, akiket a község bizalma és saját lelkesedésük az egylet vezetőiül kijelölt. Biztosan hiszem, hogy ez a lelkesedés Felsőbányán sem fog hiányozni a közjó érdekében

A miniszteri tervezet három módon gondoskodik a tűzoltó egyletek alakításáról. Lehet az egyesület:

1 szőr hivatásos, ahol a község anyagi ereje megengedi, hogy díjazott szakértő parancsnok vezetése mellett fizetett tűzoltókat tartson.

2-szor: önkéntes, ha legalább 25 polgár önként vállalkozik a teendők végzésére.

.,S-szor : kötelezett, ahol sem hivatásos, sem önkéntes egylet nem alakulhat meg, a kormány- rendelet 18. jsz. § a értelmében a község 20—40 éves férfiakból alakítandó meg a kötelezett tűzoltóság.

Nem szenvedhet kétséget, hogy Felsőbányán az Önkéntés-Tüzoltó-egyletnek kell megalakulni, még pedig az intelligenczia vezetésével. Lesznek bizonyára, akik kérdezni fogják : miért, micsoda