Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1906-10-24 / 22. szám

Felsőbányái Hírlap polgárság kéressék fel, miszerint házaikat f. hő 27., 28., 29., 30-án lobogózza fel és 28-án este ablakait világítsa ki. Ugyanekkor este 7 órától takarodó lesz a bányászzenekar részvételével, a Hegyeshegy tetején pedig hatalmas örömtüzet gyújtanak. A harangoztatásra nézve a' követ­kező megállapodás történt a róm. kath. és ref. lelkészek között: 27-én reggel 6-tól 28-án délben 7a 12-től 12-ig, 29-én este 8-tól 749-ig fognak szplni a harangok. A város képviselőtestülete a jövő hó közepén a nagy fejedelem iránti kegyeletének lerovására dísz­közgyűlést fog tartani a Korona-vendéglőnek e czélra feldíszített nagytermében. Itt Pap Márton előzőleg alkalmi költeményt szaval, Farkas Jenő pedig emlékbeszédet tart. Ugyanekkor a köz­gyűlés keretében el fogják határozni, hogy II. Rákóczy Ferencz arczképe a tanácsterem szá­mára megfestessék s a mostani Rákóczy-utcza II. Rákóczy Ferencz utjának neveztessék el. A f. hó 18. 19-én tartott vármegyei köz­gyűlésen városunkat illetőleg a következő ügyek nyertek elintézést: A Báthy — Csausz ügyben jóváhagyta a vármegye az 1904 nov. 26-án tartott városi közgyűlés határozatát, mely szerint elfogadtatott özv. Báthy Sándornénak azon ajánlata, hogy fizet a városnak egyszer s mindenkorra 2000 koronát, továbbá 10 éven át visszatartott özvegyi nyugdiját szintén a vá­ros rendelkezésére bocsátja s megtéríti a per­ből származott összes költségeket. A közvágóhíd használata és a vágatási biz­tosi szemledijjak megállapítása tárgyában alkotott szabályrendelet módosítását a vármegyei köz­gyűlés szintén jóváhagyta. A réz és ólom beváltási ára. A nagybányai bányaigazgatóság a bányakerületi fém kohó­müveknél beváltandó bánya és kohótermények­ben foglalt réz beváltási árát október havára 100 kg-ként 200 (kettő száz) koronában, az ólom beváltási árát pedig nov. 1-től kezdve 44 (negy­vennégy) koronábaa állapította meg. Miért? Miért? Vers — prózában. Hej, ha úgy számon kérhetném az úristentől! Tetszik tudni: az Ur Istentől!! Hogy Imiért is teremtettél engem ? Ugyan mire való volt ez? Mire való volt Tőled ez a tréfa? Csak azért, hogy küzködjem ? Hogy küzdjek. fáradjak és szenvedjek ? Megjegyezhetjük ugyanis, hogy minden ember küzd és minden ember szenved. A gazdag is. Csak a bolondok közül néhányan nem, Oh a betegségek! a csalódások! Meg az ábrán­dozás! melyeket mind nyakunkra bocsátottál, s mely utóbbi e költő, a böles szerint is »az élet megrontója.« Nincs nyugtunk soha. És ez azért van, mert ér­telmet adtál és szabad akaratot. Isten. Olyan kevés az, a mibe az ember bele tud nyu­godni. Mindig nyugtalanok vagyunk. ( Vágyak nélkül, kívánság nélkül nem is tud talán lenni ember. Hol hát a boldogság? Adós maradtál volna vele jó Isten ?! A más világon ? Jól van. Ebbe bele bírok nyu­godni. Csak aztán — tégy ki magadért, jó Isten 1 Addig pedig — küzdők, szenvedek szívesen. Szivárvány. Későn jött szerelem. Irta: Gergely Miklós. (Folytatás és vége.) Ilon szédülni kezd és szinte rádől táncosa vállára s a táncos válaszként vette ezt s szinte és észrevétlenül egy fülkébe lejtett hölgyével. Ilon öntudatlanul dől az oltani pamlagra. Tán­cosa hozzá közeledik s föllebenti fátvolát. Meg- lepődve visszahökken és suttogva ejti ki e szót: — Ilon. ... A másik pillanatban már lá­bai előtt térdel s ott esküdözik. — Ilon, aranyos, egyetlen szerelmem, hát nincs egy szavad se hozzám?! A kérdésre magához tért Ilon kábultságá- ból és nagy haragra szakadva, tört ki belőle a szó: Távozzék innen, gaz csábi tó, távozzék, mert lármát ütök! — Nem, addig nem, mig meg nem csókol­talak, ha nem adod, veszem. — Segítség, segitség! —- kiáltott Ilon teljes erejéből, s a kiáltozásra sűrű csoportok rohan­nak a hangok fele. Béldy Zoltán megugrott és a kis fülkében elaléltan találták az erdélyi menyecskét. ★ Pálócz Dani udvarában nagy csöndesség van suttogva, beszél mindenki, mert a hangos szó*zavarja a beteg nyugalmát. A beteget maga Pálócz ápolja. így hozta betegen ezelőtt három hónappal és az orvos lemondott már felgyógyulásáról. A beteg felnyitja szemeit. Mily szép igv is. Talán csalódott az orvos. — Jer közelebb édes férjem, miért vagy oly szomorú, hisz azt mondtad felgyógyulok, vagy csak ámítottál'? Csókolj meg édes . . . Pálócz Daninak könvnyel telnekmeg szemei, hévvel, liizzel csókolja feleségéi és ő elhalóan, gyöngéden viszonozta. — Még, még Danikám. Lásd, azelőtt könyö­rögtél csókjaimért, most meg kérni kell erre téged . . . Nedvességet érzek arczomon, Dani, te könnyezel. Miért sírsz, ugy-e miattam, ugy-e csak ámítasz ? — Nem, drágám, örömkönnyek azok. Bol­dog vagyok, hogy szeretsz. — Szeretlek, igen szeretlek és te ugy-e megbocsátasz nekem azért az öt évért. Jóságos Isten, ne büntess meg, hogy igy bántam férjem­mel . . . élni szeretnék édes férjem leérted, szeretni, csókolni, ölelni téged . . . Ne izgasd fel magad, drága Ilon, a homlo­kodon kiüt a veríték. Félek, nagyon félek, hogy nem érem meg a tavaszt és nem hozhatom helyre, amit el­mulasztottam. Te áldott, jó ember, csak most tudlak becsülni, szeretni, mióta beteg vagyok, Három hónap óta szeretlek ... Nem gyógyulok én meg többé, érzem, hogy végem van ... De nézd csak, édes uram, azt a fekete embert a sarokban, ki az, mit keres itt, kergesd el . . . — Tévedsz, édesem, nincs itt senki kívülem. Képzelődök — Nem, Danikám, nem képzelődöm, látom, most közelit, már itt van . . . Pálócz kétségbeesetten csenget a cselédség­nek, kik rohanva jönnek a beteg szobájába. Szótlanul int nekik, hogy az ágy köré álljanak. Egynek parancsot ád, hogy lóhalálban az orvosért fusson. — íme, édesem, itt vannak a cselédeid ők is védenek téged. Suttogva, félve beszél Pálócz, miközben hosszasan csókolja a feleségét. — ügy, úgy, édes uram, csókolj, ölelj, sokszor, még, még. Már nem félek . . . Pálócz a belépő orvos elé ment. — Dani, Dani! Már megint itt van a fekete ember. Kergesd el Dani, Danikám, nézd, a szi­vemre lép . . . £h, hogy tapossa szivemet!. . . Danikám, szeretlek, imádlak . . . Isten veled . . . A körülállók megdöbbenve, szótlanul hall­gatják a beteg haláltusáját. Pálócz lefogja halott felesége szemeit s ráborul a hidegülő tetemre. — Későn jött szerelmed, drága lélek — mondogatja fuldokló zokogás közt — nagyon későn, de képed örökké élni fog szivemben, emlékemben. Felelős szerkesztő: Imre Károly. Kiadótulajdonos: Nánásy István. 't* ‘t’ 'i'* ‘i* ,Í? ^ HS Éli Grammofonok Fonográfok Cimbalmok Hogedük Forgatható és önműködő hangszerek csekély Iísl-ví --------­ré szletfizetésre Aufrecht es Goldschmied Budapest, VI , Eötvös-u. 32. ?Jf Hangszerárjegyzék ingyen és bérmentve. FEUERSTEIN RÓZA xiói kalap divat-terme Nagybányán, Lakatos-utcza I. szám (Mándy-ház.) Van szerencsém a mélyen tisztelt hölgyközönség szives tudo­mására hozni, hogy itt helyben, Lakatos-utcza 1. sz. alatt (Mándy- ház) egy a mai kor legkénye­sebb igényeit is teljesen kielégítő — .........~ női kalap di vat-termet ...— ny itok, mely október ho l én ada­tik át a közforgalomnak. Raktárt tartok a legdivatosabb női modell-kalapokbdl; átalakítások és gyászkalapok készítését jutányos árak mellett gyorsan eszközlóm. Kérve a hölgyek szives támogatását, vagyok tisztelettel Feuerstein Róza. NANASY ISTVÁN I NAGYBANYA. Főtér 28. szám, ELJEGYZÉSI » LAKODALMI ÉRTESÍTÉSEK, o NÉVJEGYEK, BAL! MEGHÍVÓK S7P—7Z jMI 1/ A.lapn EK. V C— Állapíttatott 1893-ben. KÖNYVNYOMDA-k ~k k NYOMTATVÁN Y- —=^=7 RAKTÁR csinos kiállításban, jutányos árak mellett. t Községi, kör- 0 ° 0 jegyzői, iskolai, anyakönyvi, köz­jegyzői, dohány- árudai, egyházi, bírósági stb. stb. nyomtatványok raktára. A I raktára. 1 A „FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP“ KIADÓHIVATALA JjTCiszteletlel hozom e város és vidéke n. é. közön- X ségének szives tudomására, hogy a legújabb betüfajokkal, két gyorssajtóval és e szakhoz tartozó segédgépekkel felszerelt KÖNYVNYOMDÁMBA!! mindenféle könyvnyomdái munkák csinos kivitelben jutányos árak mellett készülnek. Azon pártfogást és bizalmat, melyben a m. t. meg­rendelő közönség üzletem fenállása óta részesitelt, to­vábbra is kérve, vagyok teljes tisztelettel Nánásy Istvá Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom