Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1906-10-10 / 21. szám

Felsőbányái Hírlap A vízműről alkotott szabályrendeletet a /ármegyei törvényhatósági bizottság szeptember 5-án tartott ülésében a felebbezések elutasítá­sával jóváhagyta és jóváhagyás végett abelügy- niniszteriumhoz is felterjesztette, amennyiben \z egyes szakaszok ellen vétő cselekmények cihágásnak vannak benne minősítve. A köz­gyűlés az ezt tudató határozatot tudomásul vette s elhatározta, hogy a vizhasználati dijak most már a szabályrendelet értelmében kivet­tessenek, a kivetéssel a tanácsot bízta meg. A közgyűlés hozzájárulásával tárgyalás alá került végül a helybeli m. kir. bányakincstár­nak időközben érkezett beadványa a telefon- hálózat kiegészítése végett oszlopfák elhelyez- hetése ügyében. A közgyűlés megengedte, hogy a szükséges oszlopfák a város nyugati végén levő betonhid és a Klein Hermann féle ház közötti üres téren, a Kossuth Lajos utczában, valamint a régi kohó előtt felállittassanak azon feltétel alatt, hogy a bányakincstár a Kossuth Lajos-utcza szabályozása esetén az oszlopok át­helyezését saját költségén tartozik eszközölni. Kereskedelem és iparpártolás. Mostani kormányunk nagynevű kereske­delmi minisztere, Kossuth Ferenc, a budapesti kereskedelmi és iparkamara küldöttségének fo­gadásánál azt a nagyfontosságu kijelentést tette, hogy hazánk önállóságát, függetlenségéta nemzet gazdagodása által érjük el. Meg kell szívlelni ezt a kijelentést hazánk minden polgárának, mert az agrárgazdálkodás maga már nem képes a nemzet kulturális fela­datában a vagyonosodást fejlesztő tényező sze­repet egymaga magára vállalni. Tehát: ipart, ipart! És ez a feljajdulás, hogy magyar ipart teremtsünk, kell hogy vissz­hangra találjon minden hazafinál és igv vissz­hangra kell, hogy találjon a modern magyar kereskedelemben is. Hazánknak a nagyipar kiépítéséhez szük­séges alapfeltételek majdnem mindannyija meg­van adva. Nem is azon múlik, mintha mi, magya­rok, hazánknak nem volnánk épp oly jó fiai, mint mások az ő hazájuknak, azon sem múlik, mintha a magyarban nem volna meg ugyanaz a tehetség és szívós munkaképesség és akarat, mint más nemzetben, de ipar tekin­tetében úgy a kereskedelemben, mint az álta­lános fogyasztó nagyközönségben, de főleg a kereskedelemben egy régi meggyökeredzett, meg- szokottságban élünk, t. i. megszoktukr, hogy ipari szükségletünk javarészét a külföld és elsősorban Ausztria fedezi és ezen megszokottságban nem is látjuk, észre sem vesszük saját iparunk fára­dozását. Más országoknak nincsen Ausztriája és ha jó magyar hazafiak maradunk is, szükségleteink beszerzésénél mégis meggyökeredzett szokássá vált, íőleg kereskedelmi gyakorlatunkban és üz­leti ténykedésünkben Ausztriát belföldnek tekin­teni. Téves tehát szomszédjaink azon kifakadása, mintha mi iparpártoiási mozgalmainkkal talán az egyéb és élesebb politikai viszonyok folyo­mányát demonstrálnék; nem az osztrák ipar elleni harcot, hanem a magyar iparnak saját hazájában való fellendülését, saját nemzetünkkel Rémes sötét képek rajzolódtak az ő becsületes lelki világa elé. Féltette urát, a maga viruló fiatal életét, de magát Mártont is. . . De hát /választani kellett. Vagy jobbra, vagy balra. És Rózái választott. Hirtelenében furfangos terv fogamzott meg agyában. A siker­ről is meg volt győződve s ezért az előbbi akadékos vászon cseléd egyszerre kezes bárány- nyá lesz. — Hát tudja mit Márton lelkem, meg­gondoltam a dolgot, szólt édesen Rózái. Nem bánom hát, ha úgy is lesz minden, aminthogy gondolja. Csak vigyázzunk aztán, hogy az uram meg ne tudja. Holnap Sándor éppen a debreceni vásárra megy és már estére a kertben talál­kozhatunk ... és akkor...------Áldjon meg az Isten szépséges tuli­pá ntom jóságodért, mondá Márton azon hirte­lenében és nagy megnyugvással. Nálad leszek este, eszem az eperajkadat s akkor majd meg­látod, hogy mint is tud szeretni az az Ángya Márton, akit te egykor semmibe sem vettél. * Karancsfalura az est néma csende borult. A siri csendet a nagy természetben csak a mezőn legelésző nyáj méla kolompja s egy-egy madár csicsergése zavarta meg. No meg Ángya Márton szeges csizmájának kopogása, aki űzetve volt a viszontlátás és a remélt édes csókok, me­leg ölelések varázsától. Ugyancsak szaporította lépteit, hogy Baksai kertjében Rozáliái minél előbb találkozhasson... Még a kutya sem vak­való megismertetését célozzák iparpártoló in­tézményeink. Ezen feladat mellett azonban az első és legfontosabb kötelesség a magyar kereskede­lemre háramlik. A kereskedelem az ipar sokféle ágazatai között nem csupán összetartó elem gyanánt fut össze, hanem a kereskedelem az ipar tulajdonképeni alapja, főéletidege és hatal­mas oszlopa is, melyen az ipar nyugszik. A te­vékeny agilis kereskedelem ama fontos tényező, a mely iparának racionális gyártási alapot és versenyképes gyártási képességet biztosit. A modern nagykereskedő igen hathatós módon gyakorolhatja e tekintetben befolyását az ipar sok ágában. A nagykereskedő közvetlen közvetítője az iparcikkek terjesztésének. Az árukat ő viszi át a közép és kiskereskedelembe és igy a fogyasztó kezébe; fel kell tehát hívnunk a fogyasztók figyelmét eselről-eselre a magyar ipartermékek megfelelő pártolására; az eddig ez irányban elért eredményigazolja ennek tért- hóditó célszerűségét is. Határozott meggyőződé­sem, hogy kereskedelmünk ez irányú tényke­dése fogyasztó közönségünknél teljesen megfe­lelő és rokonszenves talajra talál. Ezen ténykedés a közép és kiskereskedelemben talán némi külön j munkával, egyes esetekben talán némi fárad­sággal is jár, de okvetlen meghozza úgy az üzleti rehabilitásban, mint a hazai ipar terjesztése körül a várt eredményeket. Előnyösen megköny- nyitené az iparpártoló kereskedelem üzleti ténykedését, ha az összes iparcikkek a gyártás eredetével láttatnának el, hogy fogyasztó közön­ségünk maga is tisztában legyen vele, mely esetekben lesz tényleg hazai gyártmányokkal kiszolgálva. Határozott tény, hogy igazi pártolása a magyar iparnak egyes egyedül csak a kereske­delem utján érhető el. Minden törekvése az összes létező iparpártoiási testületeknek kárba vész, hogyha ezeknek nem sikerül legelső sor­ban közvetlenül a kereskedelembe azon dog­mákat bele vinni, melyek az iparpártolásnak fontosságát, mint szükséges kereskedelmi felté­telt igazolják. A magyar kereskedő saját egyéniségében oly értelmességi és műveltségi fokon áll, mely őt külföldi kereskedő-társaival egyenrangúvá teszi. De ezt éppen a modern üzletvezetés követeli, hogy minden kereskedő általános üz­leti ügyeiben és a különféle üzleti kalkulációkban száz és száz fajta tényezői közé, mint egyik tényező a saját iparát vegye fel. Tekintetbe veendő továbbá a kereskedelmi árukalkuláció külömböző tényezői közt a közgazdaság fejlő­dése is. Igen czélszerü volna, ha az egyes szakmák nagykereskedői a külömböző iparpártoiási tes­tületeknek tudomására juttatnák, hogy minő cikkekben mennyit fogyasztanak magyar gyárt­mányokban. Ez hasznos gyökeret verne a ma­gyar iparfejlesztés érdekében a kereskedelem azon rétegeiben, a hol ilyenre mégis szük­ség van. A nagy, közép és kiskereskedelemben a leg­hatalmasabb iparpártolás akkor fog érvényre jutni, ha mi kereskedők magunk azon leszünk, és iparosainkkal karöltve azon fáradozunk, hogy oly esetekben, melyeknél a hazai ipar ár, vagy minőség tekintetében tényleg még nem állanak kantott, Márton oly ügyesen jutott a kertbe. Amint ott óvatosan körülnézett — habár sötét volt — széles utón azonnal szemébe ötlött a némberi alak. Úgy rohant Márton feléje, mint a tó vi­zére szomjazó jószág Nem is csoda, hisz három hosszú évi kínos epekedése, még a rögnek is szárnyakat nevelt volna. — Röviden összefoglalhatjuk, hogy mi történt. Egy forró ölelés és rémes sikoltás . . . Es az a sikoly nem a Rózáié volt, hanem a falu eszelős leányáé: a Czinege Terkáé . . . Szegény Ángya Márton, csúfot űztek be­lőled és éppen attól kaptad ezt a kegyetlen döfést, akit te legjobban szerettél a széles vilá­gon. De még ha ezzel be volna fejezve minden. De hogy is van! . . . A bokrok közül a sikol­tásra négy öt vászon cseléd ugrik elé és egy­szerre mintha, betanulták volna, ráakaszák a fejére szegénynek, hogy: — Ángya Márton gyalázatos ember, mert más feleségét akarta elcsábítani. Mondtak még sok mást is nekis ha olyan hirtelenséggel meg nem ugrik, mint a milyen­nel a kertbe jött, amúgy igazában helyben is hagyták volna. í * * Dorka néni, aki nekem ezt a históriát el­mondta, még azt is hozzá tette, hogy Ángya Márton meg azon éjjel ott hagyta Karancsfalvát s hogy szégyenében hol bujdosik, ezt senki sem tudja. a kereskedelmi verseny magaslatán, hogy minél értelmesebb tanácsainkkal és saját magunk munkájával is igyekszünk ezen hazai iparágakat is, kereskedelmünk létfeltételeivel összhangzásba hozni — de azután olv esetekben, a hol ez eléretik, vagy már is megvan, hazai gyártmá­nyainkat minden magyar kereskedő okvetlen előnyben részesítse. Ez a magyar kereskedelmi ipaipái tolás. Kellner Antal. Különfélék. Dr. Boromissza Tibor szatmári püspök fel­szentelése szeptember 30-án ment végbe Egerben. A szentelést Samassa József bíboros érsek végezte a székesegyházban Párvy Sándor szepesi és Szmre- csányi Lajos egri püspök segédletével. Az uj püspök f. hó 7-én foglalta el Szatmáron püspöki székét nagy ünnepségek között. A főispánná betegsége. Dr. Falussy Arpádné, főispánunk szeretetreméltó felesége, mint örömmel értesülünk, szerencsésen kigyógyult a tífuszból, amely hetek óta az ágyhoz kötötte. Házasság. Sloll Tibor, Stoll Gábor kir, köz­jegyző fia szept. 29-én esküdött örök hűséget Nagybányán dr. Kádár Antal kincstári bányamű- orvos leányának: Ilonkának. A nagybányai gimnázium igazgatója. A vallás és közoktatásügyi miniszter a nagybányai áll. főgimnázium vezetésével Rentes János ujonan kinevezett tanárt bízta meg. Ügyészi kinevezés. Ő felsége a király Papp Béla nagykárolyi ügyvédet a szatmárnémetii kir. ügyészséghez kir. ügyésznek nevezte ki. Tornatanári kinevezés. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Uj Gyula okleveles torna­tanárt a nagybányai áll. főgimnáziumhoz ne­vezte ki. Tanítói kinevezések. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Szabó Matild oki. tanítónőt a kapnikbányai, Könnyű József kántor-jánosii ev. ref. tanítót a nagyszakolezi áll. elemi iskolához rendes tanítóknak nevezte ki. Kinevezés. A vallás és közokt. miniszter Lessián János volt nagybányai gör. kath. egy­házi tanítót az ottani állami iskolához rendes tanítóvá nevezte ki. Áthelyezés. Szaucsek Dániel kapniki állami tanítót a miniszter Nagybányára az állami is­kolához állandó helyettesül rendelte ki. Eljegyzés. Perecz István, nagyharsányi ev. ref. lelkész eljegyezte Széli György avasujvárosi esperes-lelkész leányát: Iduskát. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye szept. 27-én tartotta őszi ren­des közgyűlését Szinérváralján, melynek kiemel­kedő része az újonnan választott gondnok, Hel- meczy József eskütétele és székfoglalója volt. Az uj gondnokot az egyházmegye részéről Széli György esperes, a tanácsbirói kar részéről Sátor Dávid szinérváraljai lelkész, a lelkészek nevében Hajdú Albert udvarii lelkész, a tanítói kar nevé­ben pedig Imre Károly egyesületi elnök üdvö­zölte. A közgyűlés mintegy 40 ügyet tárgyalt le s utána társas-ebéd volt a »Koronádban, hol számos felköszöntő hangzott el nagy részben az uj egyházmegyei gondnok egészségére. Tanári áthelyezések. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter Neuberger István rendes ta­nárt a szakolezai kir. kath. algimnáziumtól a nagybányai főgimnáziumhoz; innen pedig dr. Ko­vács Károly rendes tanárt Újvidékre helyezte át. Gombfeltétel. A nagybányai ág. hitv. ev. templom renovált tornyára f. hó 1-én tették fel a gombot és keresztet. Nyugdíjazott föszolgabirák. Ilosvay Endre mátészalkai és Böszörményi Endre csengeri fő­szolgabírók nyugdíjazása ellen beadott felleb­bezéseket a belügyminiszter elutasította. A vár­megye nyugdíjazó határozatai e szerint jogerőre emelkedtek s az ezek következtében megüre­sedett két állás a f. hóban megtartandó vár­megyei közgyűlésen fog betöltetni. Korai fagy. Szeptember vége felé hirtelen lehűlt a levegő. 25., 26., 27-én oly hidegek vol­tak, hogy sok növény levele, köztök a szőlőé is elfagyott. A szőlőben a fagy a nem teljesen érett bogyóknak is sokat ártott s ezen korai fagyok miatt az idén vidékünkön korábban kell tartani a szüretet, melynek kilátásai most már nem valami kedvezők. Az osztrák esernyö-karte! felbomlása. Az osztrák esernyő gyárosok azonos eladási felté­teleire és árlimitójára vonatkozó egyezmény már régebben megszűnt és utóbb csupán az inkasszót végeztették közösen egyik bank által, ami megadta a lehetőségét a faktúrák azonnali 70%-os leszámolásának és lehetővé tette a vevők hitelének ellenőrzését. Felmerült nehézségek miatt azonban e közös behajlási eljárás meg­szüntetését is elhatározták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom