Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-09-26 / 20. szám
1 186.923,183 koronát, sörre 45.567,870 koronát, borra 174.967,500 koronát. Tehát a pálinka vezet. Az összeg meghaladja a 400 millió koronát. Ha a magyar nemzet csak egy évig nem adna ki pénzt szeszesitalért s ezt az összeget magyar közmiveló'dési célokra fordítaná, az megérne egy milliárdot. De micsoda nagy lélek kellene ahhoz! Gazda kerestetik a polgári olvasókörbe. A helybeli polgári olvasókör választmánya f. hó 14-én gyűlést tartott, melyen Vajcsuk Jánosné a gazdai állásról való lemondását bejelentette. A választmány a lemondást tudomásul vette s elhatározta, hogy a gazdai állás jövőre is töltessék be. E czélból jelentkezni lehet Spáczai Gyula v. jegyzőnél, mint az olvasókör jegyzőjénél. A baromfi-betegségek czim alatt Parthay Géza egy teljesen uj könyvet irt, mely ilyen terjedelemben egyedül áll nemcsak a hazai, de a külföldi irodalomban is. A mü részletesen ismerteti a baromfiak, galambok, szobamadarak belső és külső, fertőző és nem fertőző betegségeit, ezek okozóit, tüneteit és gyógykezelését a tudomány mai álláspontján. Ezen könyvvel a kezében a tenyésztő nincs többé a tapogatásokra és kísérletezésekre utalva, hanem rátalál a beteg igazi bajára, melyet mégis tud gyógyítani. Mondanunk sem keli talán, hogy ezen hézagpótló könyvre mennyire szüksége van minden baromfi- tenyésztőnek. Ára 3 korona. Megrendelhető az összeg előleges beküldése mellett a Szárnyasok czimü baromfi-tenyésztési lap kiadóhivatalában Budapesten, Rottenbiller-utcza 30. szám. Marhasó kockaalakban. Felhívjuk a gazdakörök figyelmét arra, hogy a marhasó nemcsak darált, vagy helyesebben törmelék-állapotban, hanem szeptember hótól kezdődőleg már brikett kocka alakban is kapható, még pedig ugyanazon árban. A marhasónak brikett-alakban való árusítása sokkal előnyösebb és hasznosabb is, mert mig egyrészt könnyebben kezelhető és tisztább, másrészt a szarvasmarha jobban szereti az ilyen darabos sót. Egy kis tanulmány Amerika és Európa nehány nyugoti kulturáltaménak baromfitenyésztése és kereskedelméről. Irta Szathmáry Miklós. Kapható a Patria irodalmi vállalatnál 80 fillérért. — Bizonyos irigységgel vegyes élvezettel olvastam át e 36 oldalra terjedő kis füzetet, mely a mi elmaradt és idegenek által kizsákmányolt baromfitenyésztésünket szembeállítja a külföld szakszerű és dúsan jövedelmező baromfitenyésztésével. A füzet írója beutazta és tanulmányozta hazánk sok vidékét, Ausztriát, megtekintette a drezdai, berlini és a többi nagy baromfipiaczo- kat Németországban, szétnézett ott a falusi baromfitenyésztő telepeken, Francziaországban, különösen Páris környékén is figyelmesen megnézett minden szakmájába vágó dolgot, majd Angolország tenyészetét, különösen London piaczát tanulmányozta. Áthajózva Amerikába, ott is megtekintette a kiválóbb farmerek tenyészetét. Kiváló gondot fordított mindenütt a fajok jóságának, takarmányozás czélszerüségének megfigyelésére, az értékesítés gyakorlati és jövedelmező voltára, a baromfikeltetés, nevelés, hizlalás módszereinek megismerésére. Szerzett tapasztalatait oly közvetlen hatással Írja le, hogy a mi avult, rendszertelen baromfitenyésztésünket ismerve, kedvet kapunk ezen gazdasági ág okszerű művelésére, amelynek elhanyagolása miatt eddig is milliókat veszítettünk évenkint elmaradt haszon czimén. Melegen ajánljuk e hasznos füzet figyelmes elolvasását a gazdálkodással foglalkozók figyelmébe. — I. K. E napokban jelent meg az Aufrecht és Goldschmied czég hangszer-árjegyzéke, mely óriási választékban tartalmazza az összes modern hangszereket. Legelső gyártmányugrammofonok, fonográfok, czimbalmok, hegedűk, önműködő és forgatható hangszerek kaphatók csekély havi részletfizetésre. Hangszerárjegyzék ingyen és bérmentve kérendő Aufrecht és Goldschmied czégtől, Budapest, VI., Eötvös-u. 32. Pályázat. Posta-távirda segédtisztekké kiképzés céljából a m. kir. posta-távirda és távbeszélő hivatalokhoz 1906. évben a budapesti posta-távirdaigazgatósági kerületbe negyven (40), a kassai, kolozovári, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, soproni, temesvári és zágrábi kerületekbe pedig egyenként busz (20) vagyis összesen 200 növendék vétetik föl. Növendékké fölvételért azon magyarhonos ifjak pályázhatnak, kik a magyar nyelvet, a horvát-szlavonórszági illetőségűek pedig a horvát nyelvet szóban és Írásban bírják, továbbá a középiskola 4 vagy ezzel egyenlő rangú más iskola megfelelő osztályát bazai tanintézetben sikerrel végezték 14 évnél nem fiatalabbak és 16 évnél nem idősebbek, az iskola bevégzése és növendékké fölvétel között azonban legfeljebb egy évi megszakítás lehet, mely esetben hitelesen igazolni kell, hogy ezen egy év alatt az illető hol tartózkodott és mivel fogFelsőbányai Hírlap lalkozott. Ezen feltételeken kívül a pályázók községi erkölcsi bizonyítvánnyal feltüntetett magavi- seletüket, közhatósági orvosi bizonyítvánnyal pedig ép és egészséges, a posta-távirda- és távbeszélő szolgálatra testileg alkalmas voltukat is igazolni tartoznak. A fölvételért sajátkeziileg irt ivenkint egy koronás pénzügyi bélyeggel ellátott és a fent elősorolt feltételeket igazoló okmányokkal felszerelt kérvénnyel 1906. évi október hó 10-ig lehet folyamodni. Ä kérvény az illető posta-lávirdaigazgatósághoz czimezve azon azon posta-távirda hivatalnál nyújtandó be, hova folyamodó növendékké felvételét óhajtja. A folyamodványokra a szülőknek, illetve árváknál a gyámnak beleegyező nyilatkozata is reávezetendő. Mely posta és távirda hivatalok vannak növendékek fölvételével felhatalmazva, arra nézve bármely posta-távirda igazgatóság, illetve hivatal tájékozást nyújt. Budapesti posta-távirda hivatalokhoz kiképzésre csak oly növendékek vehetők föl, kik helyben szüleiknél vagy rokonaiknál laknak. A fölvett növendékek kötelesek a szolgálatot az értesítés kézhez vétele után legkésőbb, november hó 15-én megkezdeni. A növendékek 18 éves életkoruk betöltéséig gyakorlati kiképzés alatt állanak, ezen kiképzés első félévében semmiféle javadalmazásban nem részesülnek; az első év második felében azonban kincstári posta-távirda hivataloknál havi 15 korona, a második évben havi 30 korona, a harmadik évben havi 40 korona, a negyedik évben havi 50 korona napidij átalányt kapnak. Nem kincstári posta-távirda hivataloknál a díjazás a növendék és postamester között szabad egyezkedés tárgya. Az oktatásért azonban a postamesternek nem szabad dijat szedni. A növendékek 18 éves életkoruk betöltése után a posta- távirdaigazgatóság székhelyén vizsgára bocsáj- tatnak és a vizsga sikeres letétele után kinevez- tetésükig kincstári posta-távirdahivataloknál na- pidijas, vagy nem kincstári hivataloknál kiadói minőségben nyernek alkalmazást. Nagyvárad, 1906. szept. 13. Schöpflug, kir. tan. posta és távirda igazgató. .Az anya. — Te még itt vagy? Mit akarsz Giziké? A megszólított, beteges tekinteti! gyermek felveté bágyadt szemeit anyjára, arra a gyönyörű asszonyra, a ki hanyagul dűlt végig a gazdag hímzésű otlománon — Szeretném, ha te engem egy kicsit szeretnél! dadogá félénken a picike. — Hiszen szeretlek. — Nagyon ? — Igen. — Akkor végy az öledbe és csókolj meg ? A szép asszony lehajolt gyermekéhez s ölébe emelte. — Nos, megvagy elégedve ? — Oh mama, mily jó vagy te! — ujjongott a pici, karjaival erősen átszoritva a kismama nyakát. A fiatal asszony erősen szemébe nézett gyermekének. Férje arcának mása volt ez a kis göndör fő, férjének, a kit sóba sem szeretett. — Most már menj Gizikém, légy jó leányka a mama most háborittatlan akar lenni. Giziké engedelmeskedve vonult vissza ba- j báihoz a sarokba, a szép Karola pedig félig lezárt szemekkel dűlt végig újra az ottománon. Még igen fiatal volt, alig túl a buszon; épen a felében a férje korának. Atyja a hadseregnél szolgált s mint őrnagy ő volt a kis helyőrség feje. Egyszer váratlanul lepte meg a pénztárvizsgáló bizottság. Valami elfeledett kulcsért visszament a szobájába, a honnan többé nem jött ki, A bizottság a pénztárt üresen, az őrnagyot meg átlőtt szívvel találta meg. A másik percben neje már özvegy, egyetlen leánya pedig árva volt. A fényhez szokott család ajtaján most egyszerre bekopogtatott a nyomor. Elhagyta őket mindenki, csak Vámos Béla, Karola mostani férje maradt hűségesen oldaluk melleit. E’élév múlva feleségévé lett. Az ifjúság aranyos illúzióit mind eltemette ez az oltár előtt kimondott »igen.« Nagyon szerelte anyját s nem tudta elviselni, hogy most öreg napjaira nyomorogjon. Odaveté tehát magát áldozatul. Nemsokára azonban újra föléledt keblében a múlt délibábos világa, képzeletében újra, meg újra megjelent a gyermekálmok ideálja, a délceg tengerésztiszt. Hiába volt férje gyöngéd, hiába halmozta el szeretetének egész hevével, ő csak szabadságának elrablóját látta benne. És Vámos sokkal büszkébb volt, hogysem szerelemért könyörögjön. Belétemetkezett a foglalkozásába és az asszonykát teljesen magára hagyta. Az elhanyagolás pedig — mint Karol nevezte — még inkább elkeserítette őt. Állapotán az sem változtatott semmit, bog anyává Ion. Gyermekét nem igen halmozta e anyai szeretőiével, mert minden mozdulata hal vány arcocskájának minden vonása folytoi gyűlölt férjére emlékeztette. Négy év múlt el ily szerencsétlenül, midői Dezső, a régi ideál, egyszerre csak otthon tér mett a kis városban. Nem sokáig váratott ma gára, már másnap ott ült a szép asszony szalon jában és Karola lángoló arccal hallgatta az esze veszett szavakat, melyeket a tengerész tiszt súg dosott a fülébe. Miért nem mond ilyeneket férje? Mert nem szereti. Kezdte szívesen hal gatni az őrültségeket. Régóta nem érzett má mór fogta el. Akkor sem tiltakozott már, midőn Dezsi rábeszélni igyekezett, hogy hagyja el az urát é kövesse őt egy ismeretlen világba — a végtelei tengeren túlra. És miért ne? Miért kell neki azzal a emberrel együtt élnie? Még a véletlen is segi tett. Vámosnak néhány napra el kellett utazni hazulról, éppen a legalkalmasabb idő, hogy őröl búcsút mondjon boldogtalansága,rabsága aranyo kalickájának. De mi lesz a gyermekével. Ma gával vigye? Van-e joga elrabolni őt atyjától Nem! Gizi az atyjáé marad. De egy búcsú csókot mégis csak szabad lesz elvinnie magával Gyermeke fölé hajolt Gizi nyugtalanul mozgot ide oda, arca égett és apró kezecskéje olyai forró volt. Az anya aggódva nézett gyermekére Félig nyitott, sápadt ajkai közt el-el akadt lélek zete, méhecskéje nehezen emelkedett föl és ah szemeit bágyadtan nyitotta fel s gyönge elhal hangon suttogá : — Mama !, mama ! — Itt vagyok édesem. Mi bajod, hol fá_ gyermekem ? Giziké nem tudott válaszolni. Szemei ujr bezáródtak, ugv feküdt hófehér párnái köí mint egy halott. Az anya kétségbeesett kiáltással futott i a szomszédos szobába. — Orvost! orvost! Mit törődött most a tengerész-tiszttel, al már türelmetlenül várta az állomáson. Ner gondolt most senkire, semmire, csak betej haldokló gyermekére. Megjött az orvos. Valami csilapitó szei adott a kicsikének és a mama gondos ápolásáb ajánlotta őt, mert veszedelmes gyermek-beteg ség támadta meg Gizikét. — Melletted maradok gyermekem, zokogo a szép asszony. Nemsokára jelentették Dezsőt. Borzaloi futott végig a lelkén. — Nem fogadok senkit, kiáltá hevesen a utasnak, mondja meg a kapitány urnák, hog nem hagyhatom el beteg gyermekemet. A tengerésztisztet nem eléghette ki a válás; — Igen fontos ügyben óhajtok beszélni nagyságával, izent be ismét. Karola felkelt, még egy gyöngéd pillantá: vetett a kis betegre s belépett a mellékszobáb; — Mi ez ? kérdé ingerülten Dezső. Mié várakoztat? — Mert nem akarok önnel menni. — E2 zel sarkon fordult s bement kis betegéhez. < tengerész pedig lefőzve távozott s a legels vonattal elhagyta a várost. Mikor Vámos hazajött, neje már futott eléb — Végre, végre! — kiáltá könnyes szt mekkel, — az orvos éppen most mondta, hog van remény. A meglepett férj átölelte hitvesét. Mi törtéi hetett távoliélében. Karola igy még soha se: fogadta. Nem akart hinni szemeinek. Mily változi állott be neje egész lényében. Karola aztá bevallott mindent férjének, aki megbocsátott nel A nő szólt: — Azért akartam távozni innen, mert a hittem nem szeretsz és nem is tudsz szerető — Tekints reám ! — válaszolt a férj. Hallgatagon csüggeszté fejét, keblére a n karjai átölelték a boldog férjet, aki csak anny tudott meghatottan mondani: — Ki fogom érdemelni szerelmedet. Alpári Lajos. Apróságok. Hát persze! Orvos: »Mondtam már önné hogy lábfájdalma mellett nem szabad színe harisnyákat viselni.« Beteg: »De csak színe harisnyáim vannak, doktor ur!« Orvos: «Úgy hány párja van?« Beteg. »Egy pár, doktor ur Soknyelvüsóg. »S a többi közt — hár nyelven beszél?« »Heten!« »És pedig?« »Ale több nyelvet magyarul beszélem !«
