Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-09-26 / 20. szám
ZX1X. évfolyam.SO. szám. 1906. Szeptember Ö6. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv- ! nyomdájába küldendők. 1 A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimé'fí Felsőbányára küldendők. / HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 22-én tartotta őszi rendes közgyűlését közepes érdeklődés mellett. A közgyűlés napirendjére több érdekes tárgy volt kitűzve, mint az 1907. évi költségelőirányzatok, az ace- tylen világításra beérkezett ajánlat és a polgári fiú-iskola felállítására tett indítvány. Farkas Jenő polgármester a gyűlést d. e. 11 órakor nyitotta meg, a jegyzőkönyv hitelesítésére Münnich Sándor gazdasági tanácsost, továbbá Joó Antal és Imre Károly képviselőket kérte fel, a hitelesítés idejét f. hó 26-nak d. u. 3 órájára tűzvén ki. A közgyűlés első tárgya a város házipénztárának és a kezelése alatt álló egyéb alapoknak 1907. évi költségelőirányzata volt. Mivel ezen előirányzat a gazdasági és pénzügyi bizottságban tüzetesen tárgyaltatott és ott egyhangúlag meg lett állapítva, a közgyűlés is a bizottság álláspontjára helyezkedett, az előirányzatokat következőleg állapítván meg: I. A városi házipénztárnál a) rendes bevételek 66,762 47 korona, b) rendkívüli bevételek 43,649-39 korona, c) átmeneti bevételek 18,917 • 19 korona; összes bevétel 129,329-05 korona. I. Rendes kiadások 100,476 95 korona, rendkívüli kiadások 22,124 korona, átmeneti kiadások 14,91719 korona; összes ki- adás 137,518-14 korona II. A szegény-ápolda pénztáránál összes bevétel 3791-40 K, összes kiadás 3791-40 K. III. A Victoria-alapnál összes bevétel 402-94 K, kiadás ugyanannyi. IV. Hid-alapnál összes levétel 247-41 K, kiadás ugyanannyi. V. Tiszti nyugdíj-alapnál összes bevétel 2540' 17 K, kiadás ugyanannyi. VI. Bányakárpótlási alapnál összes bevétel 24081 65 K, kiadás ugyanannyi. Az 1905. évi mérleget a közgyűlés 792,198 08 K cselekvő vagyonnal, 114,906 15 K szenvedő vagyonnal, 677,291’93 K tiszta vagyonnal állapította meg. A mezőőri költségvetés 515-15 K bevétellel es 512 IC kiadással, tehat 3 ív ma— radványnyal; a községi közmunka pedig 1097 K fedezettel, 1096-30 K szükséglettel és igy 70 fillér marad vány nyal állapította meg az 1907. évre. Negyedik tárgy az Egyesült Acetylen- világitási Részvénytársaság ajánlata volt Budapestről, — a város köz- és magán- világitási szükségleteinek ellátására, melyet érdekességénél fogva egész terjedelmében közlünk külön czikk gyanánt a reá vonatkozó közgyűlési határozattal együtt. A Nyiresnek gyümölcsössé leendő átalakítása tárgyában kelt és megküldött vármegyei határozatot a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ezután a tanács indítványa került tárgyalás alá egy városunkban felállítandó polgári fiu-iskolára vonatkozólag. A közgyűlés a bizottsággal egyetértő- leg az indítványt egyhangúlag elfogadta, mert egy polgári fiú-iskola felállítását egyfelől a helybeli szülők gyermekeinek továbbképzése szempontjából, másfelől az idegen- forgalom emelése végett is hasznosnak és szükségesnek találta Annyival is inkább, mivel ilyen iskola vidékünkön nincsen közelben. Ezen inditványnyal egyidejűleg a szak- bizottság azon javaslatot tette a közgyűlésnek, hogy a polgári fiu-iskola felállításának kérelmezése alkalmával kérje a város egy- szersmint a szakminisztériumot arra is, hogy itt egy faipari szakiskola állíttassák fel, mivel az erre megkivántató anyag, mely a feldolgozáshoz szükséges, vidékünkön megvan; javasolta továbbá, hogy a város ajánlja fel ezen czélra az épitési követ ingyen a termelési helyen, a téglát és zsindelyt előállítási árban, az épületfát pedig olyan árban, aminóben az a városi lakosoknak szokott kiadatni. A közgyűlés ezt a javaslatot is egyhangúlag elfogadta és mindkét tárgyban a kérelmek megszerkesztésével a tanácsot bízta meg. A levéltár túlzsúfoltsága miatt a tanács indítványt tett az irományok kiselejtezésére nézve olyformán, hogy az 1836-tól 1890-ig terjedő időközben beérkezett irományok közül csak a történelmi becsű, vagy az anyag értéket képviselő okmányok tartassanak meg. A közgyűlés a bizottság javaslatára az indítványt elfogadta és a kiselejtezé: végrehajtásával a polgármestert, gazdaság tanácsost, jegyzőt és a számvevőt bízta meg A vármegye határozata a vízvezeték ügyében egyhangúlag tudomásul vétetett Dr Csausz Károly városi főorvosnak £ közgyűlés a kért négy heti szabadságot azor feltétel alatt adta meg, hogy helyettesítés- ről gondoskodjék, ha pedig fontos okok kívánják, szabadságát bármikor megszaki tani tartozik. Klein Sámuel a város alsó végén, ; betonhid melletti háza előtt fekvő földtél feladását kérte, mivel ottan modern há- zat akar emelni, mely a város ezen részének kedvező csínt fog nyújtani s abbar üzlethelyiséget tervez. A közgyűlés a bizottság javaslatához képest olyformán határozta a kért terület feladását, hogy abbó elegendő hely maradjon fenn a vasutho tervezett járda és hid, valamint a vasutho: vezetendő vízvezetéki főcső számára. Ezei fentartással a kért terület | j-ölenkint 5< fillér árban adatott el. Ezeknek letárgyalása után a tárgy sorozat kimerittetvén, a közgyűlés V2I2 utár 5 perczczel véget ért. Ajánlat acetylen-világitásra. Az Egyesült Acetylen-világitási Részvény társaság (Budapest, I. Sz. János-tér 4.) ajánlató tett városunkban acetylen-világitással leendő ellá tására, mely ajánlat előzőleg a gazdasági é pénzügyi bizottságban tárgyaltatván a f. hó 22-é tartott rendes közgyűlésen is szőnyegre kerül. Városunk közvilágításának minél olcsóbb é czélszerübb megoldása elsőrendű közérdek lévét az említett ajánlatot minél szélesebb körben leend ismertetés végett egész terjedelmében itt közö jük. Hozzáfűzvén végül a közgyűlés határozatá »Központi acetylen-világitási telepeknek lí Örök álom. A kis gólh-oltár előtt a sötét ravatalon a papnevelő prefektusa aluszsza álomtalan álmát. Sápadt, tiszta arczán végtelen nyugalom. A kandeláberekben fel-fellobbanó szeszláng kékes világánál mintha még egy félbeszakadt mosoly villanna át színtelen ajkain. A kis szacellumra borzongató félhomály nehezedik. A lobogó láng csak a koporsó környékét világítja meg. A fehér karingbe öltözött két zsolozsmázó klerikus olyan, mint két kisértet. Komor arczuk vibráló fényben ragyog s tompán, egyhangúan hangzik ajkaikról a zsoltár, mint mikor koporsót szegeznek be. — Miserere mei Deus secundum magnum misericordiam tuam et secundum multitudinem miserationum tuarum dele iniquitatem meam! A kis házi kápolna zeg-zugai halk, mormogó visszhangra kelnek. Az egyik kispap idegesen tekintget szerteszét. Fél. Alig két hét óta lakója a szemináriumnak. Lelke még félig a világé, a verőfényes, gyönyörűséges világé, melyet még az imént úgy szeretett. Felzaklatott lelke kergette ide, ebbe a komor világba, mikor az ő ragyogó, szivárványos világa rombadőlt. Rövid és régi a története: szeretett és csalódott. Örizle, ápolta, a szellőtől is védte gyönge virágját s mégis letörte egy istentelen kéz. Meg sem merte csókolni. Félt, hogy leheletével letörli róla az ártatlanság himporáts jött egy másik, aki kérlelhetlenül letépte, elhervasztotta s aztán eldobta. Az eldobott virág megakart halni, de ő megmentette. Minek mentette meg? miért nem hagyta pusztulni? Csak azért, hogy látnia, éreznie kelljen, milyen nyomorult az a másik ehhez a nemes emberhez képest, kinek boldogságát, életét zúzta össze ? Kétségbeejtő kínok közt, (összetörve fuldoklóit : — Ne vess meg, ne vess meg! . . . Nagyot lobban a láng, megrezdülnek a pálmalevelek, éles léghuzat szalad végig a kis szentélyen. Mintha valaki kinyitotta volna az ajtót. Az öregebbik klerikus mélyen el van merülve imájába. Nem először végez ilyen szomorú officiumot. Komoly áhítattal ismétli mély basszus hangján a pszalmus végső sorát: — Dele iniquitatem meam! A másik is szeretne imádkozni, de nem tud. ügy érzi, hogy lábujjhegyen közeleg valaki a koporsó felé. Hátán hideg borzongás fut végig. Hangja remeg, szive lázasan ver. Künn a folyosó vén kakukos órája éppen éjfélt üt. Minden üléssel mázsás kalapács zuhan le agyára. Még egy kínos, félelmes, hosszú óra! A fele a vigilációnak. Hosszú árny vetődik az oldala mellett felnyúló aranyos dór-oszlopra. Hátra akar tekinteni, — nein bir. Nincs ereje hozzá. Szeme erőtlenül csukódik le. Lázas agya benépesíti a ravatal tájékát. Méltóságos alakok vonulnak el lelki szemei előtt. Püspökök, fejükön infulával, kezükben pasztoráléval; kötéllel övezett durva csuhá barátok, derekukon olvasóval, fejük felettjglóris val. Valamennyi átlátszó, mintha levegőből volnf Átszellemült tekintetüktől megfagy a vére. Dide regve, fogvaczogva mormogja velük: — Miserere mei Deus! A szellemek elvonulnak, a khórus utolsc elmosódott ütemei már a másvilágról jönne! Valahol a messzeségben megszólal egy láthatatla orgona és búgva, pianisszimó kiséri az elhal zsolozsmát. Rémes gyönyörrel hallgatja a bánato: zokogó, ismeretlen lulvilági melódiát. Nem i egyházi zene ez már. A haldokló szerelem végtele fájdalmának s az elmúlásnak motívumai búgnál nyögnek, siránkoznak benne . . . Hirtelen vakító fényözön kápráztatja me szemeit. Ezer nap veri össze sugarait s uj jelet ségek kelnek ki az aranytengerből. Bájos, imác ságra gerjesztő angyalalakok hosszú, fényes köc bői szőtt szárnyakkal, átlátszó fátyolpalásttal. Apró kezük csilingelő virágot hint az utrt Érzi a részegítő, mámoritó illatot, mely csiklan dozva járja át testét, lelkét. A menet középé egy istennő lebeg. Fönséges, szelíd, tiszta, mint gyermekmosoly. Megismeri . . . 0 az . . . Szem nem bírja meg a világosságot. Beleful a csillogi édes boldogságba. A fény aranygomolylyá sürt södik. Az Istennő rávetett, szelid, fájdalmasa ragyogó szemeivel most is azt mondja, amit akko amikor utoljára látta :-— Ne vess meg!
