Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-08-29 / 18. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cziméi Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. 225 r Falussy Árpád. Az alkotmány védelméért folytatott nagy nemzeti küzdelem egyik munkás tagját: dr Falussy Árpádot ültette a nemzeti kormány Szatmárvármegye föispáni székébe. Benne a kormány bizalma a becsületes munka emberét, az önzetlen hazafit tisztelte meg alkotmányunk egyik fényes közjogi méltóságával. Dr Falussy Árpád vármegyénk életében, mint megyebeli birtokos, tevékeny részt vett s tagja volt a közigazgatási ellenzéknek, mely a megyei közigazgatás hibáinak kiirtását, a klikk-rendszer letörését és egy becsületes, jellemes, hazafias közigazgatási tisztikar megteremtését tűzte ki czélul maga elé. A jól végzett munkát honorálni, a bűnösöket ostorozni, kiirtani s ezáltal a helyenként megrendült bizalmat visszahódítani a vármegye számára, a közbizalom által alkotmányunk ezen legerősebb bástyáját a védelemre minden körülmények között képessé tenni: nagy és hatalmas feladat s ennek megoldásában munkálkodott megyénk főispánja, mint egyszerű közember, ez lebeg szemei előtt most is, mint a vármegye étére állított bizalmi embernek. Aki ilyen nemes czélokért küzdött s azokat ma is támogatja, az méltó a vármegye közönségének osztatlan bizalmára, mert nem a saját érdekeit, hanem a közboldogságot akarja felvirágoztatni, előtte első a hazának és polgárainak jóléte. Szeretettel övezi ót mindenütt a vármegye lakossága, szeretettel fogadta városunk közönsége is f. hó 28-án a körünkbe érkező függetlenségi érzelmű főispánt. Benne, az ő munkabírásában, akaraterejében mintegy az uj Magyarország személyesitöjét üdvözöltük. Hogy egyes vármegyékbe s igy Szatmármegyébe is a függetlenségi pártból lett kinevezve a főispán, ezt egy szebb, egy jobb jövő zálogának tekinthetjük, amidőn mindnyájunk vállvetett munkálkodása által lassankint valóra válnak azon nemes törekvések, melyekért oly hosszú időkön keresztül hiába küzdött a magyar . . . Ilyen gondolatok között, hittel, reménynyel, ' szeretettel üdvözöltük mi dr. Falussy Árpádot, midőn mint főispán először tisztelte meg városunkat látogatásával. * A látogatás részletes lefolyását különben a következőkben adjuk : A városi és kincstári tisztikarból, az egyházak vezetőférfiaiból és a polgárságból alakult küldöttség kocsikon a Nyires erdő sörház előtti részéig ment elébe a főispánnak, ki d. e. 11 órakor érkezett meg Gel- lért Endre polgármester és néhány nagybányai vendég kíséretében négy kocsival. A főispán ur feleségét is elhozta Felsőbányára, kinek Farkas Jenő polgármester gyönyörű chrisantenum-csokorral kedveskedett a megérkezéskor. A polgármester rövid beszéddel üdvözölte a kedves vendéget, megemlítvén abban, hogy nagyobb fénynyel és pompával fogadhatták őt másutt, de nagyobb szívességgel sehol, mint ez ősi bányaváros lakói. — A főispán ur rövid válasza után, melyben kifejezte afelett érzett örömét, hogy Felsőbánya megismerésére alkalma nyílt, kocsira ült az egész társaság és behajtatott a városba. — A bányahivatal előtt Ízlésesen díszített diadalkapu alatt robogtak be a fogatok, hol a kincstári bányász-zenekar játszott a város illusztris vendégeinek tiszteletére. Megérkezés után a főispán Farkas Jenő polgármesternél szállott meg, a képviselőtestület tagjai, az egyházak, iskolák vezetői, a városi és kincstári tisztikar és másokból álló közönség pedig a városháza tanácstermében gyülekezett. A külön küldöttségekben leendő tisztelgés a főispán ur óhajtására elmaradt, mivel nagyon kimerítették a nagybányai tisztelgések. Kevéssel 12 óra előtt megérkezett dr. Falussy Árpád főispán a tanácsterembe, hol az egybegyült nagyszámú közönség lelkes éljenzéssel fogadta, A váró összes tényezői nevében itt is a polgármes tér üdvözölte, ki minden banális frázis helyett röviden feltárta a főispán ur előtt ; város lakóinak szomorú helyzetét, melyb a valuta-rendezés, illetve az ezüstárak ha nyatlása folytán a magánbányászat pusztu lása következtében jutott, kérve őt, hog találjon módot arra, hogy a város lakóinál valami uj iparág meghonosításával megfe lelő keresetforrás legyen nyitható. A főispán ur rendkívül szívélyesen válaszolt. Kifejtette, hogy a politikai térer fennálló fegyverszünet tartama alatt a kor mány czélja az ország lakosságának a gaz dasági válságból leendő kisegítése és í közvagyonosodás előmozdítása. ígérte, hog; ez ősi városnak érdekeit, mely e végvidéken fontos missiót végez, mindenkor szén előtt fogja tartani s mindent megtesz, hog; ennek lakóit jobb megélhetési módokho jutni segítse. Beszéde közben többször fel- zúgott az »éljen«, ami csak fokozódott, mi dón azt bevégezte. Ezután a bemutatás következett, mely nek végeztével a főispán látogatásokat tét Farkas Jenő polgármester kíséretében. Délután fél 2 órakar társas-ebéd vol hölgyek részvételével, a nemzetiszin drapé riákkal díszített Korona-vendéglőben, melyen 50-en vettek részt. Az épen e naprí esett nagybányai országosvásár sokaka visszatartott az ünnepségeken való részvé téltől. Az első felköszöntőt a királyra dr Falussy főispán mondotta, mit a közönség felállva hallgatott végig. — Nagy Lajo; ref. lelkész a főispánt éltette, kívánva nek hosszú és boldog életet, hogy azokat i magasztos czélokat, melyeket a mostan kormány maga elé tűzött, ismeretes munkásságánál fogva kivívni segíthessen. — Farkas Jenő polgármester a főispán ur életboldogságának kútfejét: feleségét, köszöntötte fel költői lendülettel. — Az ebéd derűs hangulatban folyt le s még több felköszöntő is hangzott el, melyekről nem számolhatunk be az idő rövidsége miatt, mivel Delicia. Irta: Vadász (Veverán) Lajos, Olyan szépen, olyan meghatóan húzta a cigány az ablak alatt, hogy: »Temetőben láttalak meg legelőbb«... Kiváncsi szem kandikált ki a függöny mögül. Az a két ragyogó szempár fel szerette volna fedezni a gyöngéd lovagot, ámde a sötétség eltakart előle mindent, csak elmosódott és egybeolvadt tömeget látott. Csalódottan rántotta össze a függönyt és háttérbe húzódott, »mint liliom sötét erdő árnyában.« Az utolsó akkordok is ezt susogták . . . Azután csendes lett megint minden. Ő pedig elhelyezkedett ismét puha, pelyhes ágyában. Álom nem jött szemére - ébren álmodott... Fönséges menyei zene ütődött fülihez. Deli, szép ifjú állott elölte kezében hegedűvel és húzta, húzta: »mikor a te jó anyádat temették« . . . Keblét eddig nem ismert érzemény járta át s aztán boldog megnyugvással csukódtak le a gyönyörű szempillák édes, felfrissítő álomra. — — — — — — — A pacsirta már rég párjához húzódott le a magasból puha fészkébe, mikor Delicia felébredt. Jól és hosszú ideig aludt. Üdén, eddig nem tapasztalt életvidámsággal futkározta be a szobákat és a kertet. Pajzán mosoly játszadozott az eper-ajkakon és tekintete repesve, vágyakozva függött az ajtókon : csak jönne már ! . . “ Vájjon élj ön-e ? És eljött! Katalinfalvy László volt a várva- várt mesebeli királyfi. Egy szegény jogász gyerek, ki mióta az iskola porát megszagolta, nappalonként korrepeticiókat végzett, éjjelenként szorgalmasan tanult, mint sok más hozzá hasonló szegény ifjú. Yirágfalvára is a korrepeteció hozta. Két vásott gyermeket bíztak rá a kéthónapi szünidőre. Lejött, hogy majd a beiratkozásnál pénz dolgában fennakadás ne legyen. Bemutatkozott az intelligens házaknál. Végre Deliciáékhoz is eljutott. Nem is sejté, hogy itt már várja valaki. Hogyan is sejtette volna, mikor alig néhány napja van Virágfalván . . . Társaságban nem vett részt, az utcán sem mutatkozott? ... Az édes sejtelmekkel bőven megáldott leány szive a titok megmondhatója. És ki tehet róla, ha véletlenül akkor toppan be a házhoz valaki, mikor éppen eszményképekkel foglalkozik az eladó? ... De hát az az andalító ablak-zenes az ezt követő bűvös álom? 0 volt ezeknek a központja bizonnyal! Igen, ő lehetett és senki más . . , — Ön nagyszerűen hegedül Katalinfalvy. Mondhatom egészen elbűvölt játékával. — Tudok ugyan hegedülni kisasszony, de nagyon gyarlón. Szabad azonban kérdenem, mikor lehettem olyan szerencsés, hogy hege- dülésemmel oly nagy örömet szereztem Önnek ? — Menjen maga szerénykedő. Mintha nem tudnám, hogy maga, de csakis maga lehetett az a bravúros hegedűs, aki tegnap éjjel kedvem nótámat elzengedezte ablakunk alatt. Lászlót igen meglepte a fölfedezés s mer »noblesse oblige,« hát kímélettel, de mindazoi állal érthetően elhárítani igyekezett magától i ránézve ugyan hízelgő, de meg nem érdemel elismerést. — Be kell vallanom kisasszony, hogy igei gyöngéd figyelem osztályrészese volt, azonbai telkemből sajnálom, hogy azt nem én nyújtottam Ha szabad megjegyeznem: talán valami titko: imádó . . . — Mon dieu! . . . Sem titkos, sem nyíl vános imádóim nincsenek. Szabadkozását tehá beismerésnek kell vennem és hálásan köszönön a nyújtott élvezetet . . . Látom, tagadólag rázzí fejét . . . Nos, hiába teszi. Mentegetődzése föltevésemben megerősít... Ön volt és punktum!.. De tudja mit? Gondoltam valami eredetit. Hol naptól kezdve, ha még üres órákkal rendelke zik, én is tanítványa leszek. Megtanít hegedülni Ah, mennyire szeretném! Elfogadja? Katalinfalvy számára ez újabb meglcpeté volt. Előbb olyan elismerést kellett zsebrevágnia melyre nem szolgált rá, most meg tanításra nye felszólítást, holott a hegedülésből mégő is leczke órákra szorulna. Kissé bosszankodott magábai és szívesen kitért volna a kérés elől, azonban ; leány föllépése habár némileg szokatlan volt i.' de nem tagadhatta, hogy érdeklődését fölkeltette az ajánlatot, bár szabadkozva, de mégis elfogadt:
