Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-04-11 / 8. szám
f SOGTV 13 IX.I- évfol-ya-m.1906. _A.prilis 11„ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korosa Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések ér előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cJú^éi. Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSO ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Nagy hét. A keresztyén világ jobbjai a Hozsánnák hamar múló hangjai után készülnek a világ megváltójának örök emlékezetű napjaira: a Nagypéntekre és a Husvétra. A királyt megillető diadalmenet után nehány napra a háládatlan, félrevezetett, lelki vaksággal megvert tömeg dühtől táj- tékozva kiált halált az égből alászállt Istenember fejére és amaz ártatlanság Báránya vérével pecsételi meg szent tudományának igazságát. Diadalt ül koporsója felett a gonoszság, az emberi uralomvágy kielégített bosszuszomja. Hogyne, hiszen akitől féltették világi hatalmukat az emberiség akkori hiénái, nincs többé az élők között. Fehér lepelbe burkolt, sebektől vérzett teste nyugszik a sziklába vájt koporsóban . . . De még a halál után is rettegik hatalmát bősz ellenségei, megemlékezvén szavairól: > Rontsátok el a templomot és én harmadnapra felépítem azt.« Nagy követ hengeritenek tehát a sir szájára, lepecsételik azt és őrizöket rendelnek a koporsó mellé . . . Hiú erőlködés! íme: az ember le akarja győzni az Istent, a gonoszság az Igazságot... De felpattan a koporsó zára és kiemelkedik abból az üldözött, a megalázott, keresztre feszitett Krisztus. És azóta »Nincs már szivünk félelmére: nézni sírunk fenekére. Mert látjuk Jézus példájából: mi lehet a holtak porából . . .« íme: röviden a Nagyhét története, amint az csaknem két ezredévvel ezelőtt végbement a Szentföldön. »Hozsánna« és »Feszítsd meg* azóta is hányszor hangzottak már a világtörténelemben közvetlen egymás után s mily ritkán követé azokat a húsvéti győzedelmi ének! De ahol a földi salaktól ment, abszolút igazság vívta csatáját ,a meggyökeresedett bár, de fertőzött világrend ellen, ott a Golgotha keresztjére előbb-utóbb felsütött a feltámadás napja . . . így emelkedett fel a megaláztatás sarából a népjog, midőn leromboltatott a válaszfal ur és paraszt között. így hulfott porba sok zsarnok kezéből a vérrel fertőzött, könnyek hullása közt megátkozott jogar. így vívták ki elnyomott, kizsákmányolt népek hosszas, de kitartó küzdelem után szabadságukat, függetlenségüket . . . mert részükön volt az igazság. Ne tévesszen meg bennünket a nyers erőre támaszkodó önkény ideig-óráig tartó győzelme az igazsággal szemben, mert az ilyen győzelemről mondá a rettegett Murad szultán is az emlékezetes rigómezei csata után: »Ilyen győzelmet csak ellenségemnek kívánok!« Ma is félnek sokan az élő Igazságtól, azért mindent elkövetnek, hogy megölhessék, keresztfára feszíthessék az ö törvényeik szerint, mint a zsidók csclekedték Krisztussal. Sőt még halála után is rettegnek tőle, kiáltó bizonyságául annak, hogy csak a testet ölhetik meg, de a lélek él örökké. És lepecsételik az Igazság koporsóját, őrizöket is rendelnek mellé . . . Hiába! Midőn megjelen az angyal a koporsónál, megrendül a föld az őrizök lábai alatt és a félelemtől olyanokká lesznek, mint a holtak . . . Őrizetük tárgya pedig kikéi az enyészet sötét üregéből és feltámadása által bebizonyítja e világ előtt a maga Istenségét és legyőzhetetlen hatalmát! Hiába hirdetik a pénzen megvett gazok, hogy a tanítványok lopták el a Mester holt testét, ez a rágalom senkit nem ingat meg hitében és ez a hit ma is él a szivekben, két ezredév múltán. Hiába a rágalom, a megvesztegetés, a megfélemlítés, hiába minden agyafúrt okoskodás arra nézve, hogy az igazságot befeketítsék, terjedését, hódítását, diadalát lehetetlenné tegyék az emberi társadalomban ma is. Nincs emberi erő, mely nagyobb volna az isteni erőnél. A Nagy péntekre bizonyosan elkövetkezik a Husvét:, a szenvedés, a halál napjára feltámadás napja. Úgy legyen! A magyar ipar pártolása. Más országbeli ember bizonyára csodálkozással olvassa azokat a lelkes felhívásokat, melyek manapság a fővárosi és vidéki lapokban napvilágot látnak s a közönséget a hazai ipar pártolására buzdítják. És csodálkozása — valljuk meg — egészen indokolt. Mert vájjon melyik az a kultur-állam a miénken kívül, hol a lakosság nem a maga országában készült iparczikkeket vásárolja első sorban? Hogy ez nálunk nem úgy van, eggyel több bizonyság arra, hogy minálunk nagyon gyenge lábon áll az összetartás erénye nemcsak a politikában, hanem gazdasági és egyéb téren is. Részben ennek a következménye, hogy ma már másfél millió magyar él Amerikában, s Magyarországot maholnap ott kell keresnünk. Igen, mert nálunk tultengésben van az.urhat- námság. Képzett gazdánk, iparosunk, kereskedőnk elszomoritóan kevés van, hanemjha egy- egy hivatalnoki állás megürül, arra százával vannak pályázók. Az ifjúság nem tódul a gyakorlati pályára, a melyeken pedig vagyont, becsületet lehetne szerezni, hanem inkább lesz belőle ur, akinek se vagyona, se függetlensége, csak váltóadósága tömérdek .... Tőkepénzeseink idegen bankokban helyezik el pénzüket, a helyett, hogy honi iparválStabat mater . . . — Ének a Fájdalmas Anyáról. — A keresztnél könyt hullatva Áll a Mater Dolorosa, S sírva nézi szent Fiát. Lelkét fájdalom kínozza, Szivét mély bu gyötri, mintha Kardok járták volna át. Mily szomorú! s ah, hogy ömle Két szeméből drága könynye Isten szűz szent Anyjának. Bánatába elmerülve Sir, — anyai szívvel nézve Kínjait szent Fiának. Hol van ember, ki ne sírna, Krisztus anyját hogyha látja Szivének gyölrelmivel ? Lehet-e Máriát látni ügy, hogy a sziveket semmi Fájdalom ne dúlja fel ? 0 ártatlan s kik vétkeznek, A Bárány e vétkezőknek Bünhödését szenvedi. Látja édes szent Szülöttéi, Mikor a kereszten lelkét Haldokolva adja ki. Forrása a szeretetnek Add, hogy mint Te úgy érezzék S szent halálát gyászoljam. Add, hogy gyűljön lángra szivem S mindig csak Jézust keressem, Hogy kegyelmét bírhassam. Szent szűz Anya tedd meg kérlek: Sebét a felfeszitettnek Oltsd belé a szivembe! Hogy Megváltóm szenvedésit, Ki értem szenvedett annyit, Hadd viseljem ő vele. Ne feledjem el soha se Mi volt üdvösségem bére, — A mig csak élni fogok. Ott állni a kereszt mellett S a kesergésben Te veled Osztályozni óhajtok. Kész vagyok a szenvedésre, Csak hadd hulljon szemem könynye Együtt a tieiddel. Hálával és hódolattal Szemléljem éjjel és nappal, Értem, hogy mit szenved el! Mintha megsebezve volnék Lelkem a Krisztus keresztjét Magáéul is vallja. Hogy pedig itélet-napon Isten majd irgalmat adjon Légy ótalmam Mária ! És Te Jézus, ha majd innen, A nag} óra eléd viszen, Üdvözíts nagy kegyesen. Ha majd testem életet veszt És a lélek életet kezd, Nyíljék előtte a meny. Amen. Latinból fordította: Arakszyn. Az obsitos. Huszárló volt Csillag, Most a kocsit huzza, Lassút lépve ballag, Nincs sietős útja- Kitelt az ideje, Obsitos már régen, Hiven szolgált mindig, Soh’sem érte szégyen. Máskép is volt hajdan ! A trombita szóra Mint a villám repült, Ha szólt riadóra. Pora nem is látszott, Szél utói sem érte, Madár, hogy beérje Kérő szóval kérte. A szőre is fakó, Régen volt az fényes, A járása lomha, Egy csepet se kényes. Piros pántlika sincs Sörényébe fonva, Busan lóg a feje, Mintha gondja volna. De ha trombita szó Hallatszik az éjben, Szügybe lógó fejét Felvágja kevélyen, A járása délczeg, Tüzes mint a sárkány, Mintha egy királyfit Hordozna a hátán. r Vén huszár.
