Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1906-12-19 / 26. szám

IX.X_ évfolyam.

S6. szám.

1906. Deczember 19.

FELSŐBÁNYÁI HIBLAP

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN.

Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér.

Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők.

; A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére I Felsőbányára küldendők.

HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK.

Az ur Jézus mint legelső s legnagyobb socialists.

Ismét itt lesz a karácson szent ünnepe. Ismét örömmel, kegyelettel ünnepeljük, mint a 4~ik századtól kezdve megülték deczember 25-én elődeink s megültük mi is már életünkben ki többször, ki kevesebbszer az áldott karácson ünnepét.

A keresztyén templomok viszíílngozzák az angyalok örömkiáltását: »Dicsősség a magasságos mennyekben Istennek, e földön békesség s az emberekhez jó akarat!« S ha vizsgáljuk a népek történetét, szinte csodálkozással kérdve kérdezzük, a keresz- tyénség egyes korsszakain vizsgálódva: ugyan milyen lélekkel ülhették meg a szeretet Istenének e földre szállása ünnepét azok, kik kedvüket népek leigázásában lelték századokon át? Ugyan miféle lélekkel ültek s ülnek ma is karácson ünnepet azok a magukat Krisztus híveinek hazudott fejedelmek, kik hatalmi szomjuk kielégítése végett heródesi kegyetlenséggel, nérói pogánysággal gyilkolják a népek ezreit.

Avagy milyen lélekkel ülnek olt Jézus születése ünnepét, hol szeretetlenség, viszály tüze emészti a kebleket.?

Az Ur Jézus az ó-világ romjain uj világot teremtett. Tehát a társadalmat egészen uj alapra akarta fektetni. Az általa alapított keresztyén vallás eszményi elve: Isten az Atya, a föld gyermekei az ő fiai. Az egész emberiség e szerint a testvériség szent lánczolatába olvad össze. S mintha csak az első testvér pár szomorú története ujulna fel a népek gyürüzetében. Hol állunk keresztyén népek is az általa hirdetett magaslattól? Mi maradt életünkben az ő tudományából ?

De mintha hova-tovább nagyobb erővel hatolna a társadalomba, az emberiség rétegébe Idvezitőnk tana. Mintha kezdené belátni az emberiség, hogy neki igazi érdeSzegény ember karácsonya.

— Irta: Kárpáti Endre. —

A várva-várt nap elérkezett. Az idő is hozzávaló volt: esett a hó, fújt a szél, hordta a havat, úgyhogy az ember alig kívánkozott ki a meleg szobából. A piaczon összehalmozott karácsonyfák ágai a reárakódott hótól csilloglak, a körülöttük járó-kelők gázolták a frissen esett havat,

A gyermeksereg föl sem veszi, szereti az ilyen időt; hanem az öregek csak dörmögnek: nem nekik való az. De nőink is aggódva nézik a kavargó felhőket.

A piacon egymás mellé állított asztalokon, meg a kosarakban árulják a karácsonyi ajándékokat. Fontos nap ez az árusokra! Sok szegény ember most keresi meg azt a kis pénzt, jnely'en a karácsonyfát löldiszitheti; sokan meg épen az ünnepi kenyeret várják a mai vásártól.

A kereskedőkre is fontos a karácsonyi vásár: akinek ez be nem üt, az aggodalommal néz az egész esztendő elé. Mert ilyenkor semmi sem drága; szívesen adja pénzét a gondos szülő, a szerető rokon, hogy övéit a szent ünnepen a Jézushozta ajándékkal megörvendeztethesse.

Hanem mig a kereskedő fölmaradt portékáját összecsomagolva a jövö karácsonyra félreteszi ; a piaci elárusítónak okvetlenül tül kell adnia portékáján, mert annak árára életszüksége van; meg hová tenné azt a jövö karácsonyig!

Kedves képet nyújt ilyenkor a piac.

met a becsületes munka, a jóra törekvés ád. Mintha valahára dűlnének le az embereket egymástól elválasztó kőfalak. Mintha a gazdagok palotáiból áthatnának a részvét, a szeretet verőfényes sugarai a szegények viskóiba is.

Ezeket czélozza a mai időben mindjobban terjedő, jézusi értelemben vett socialismus is.

Valahogyan félre ne értessem.

Alig van korunkban gyakrabban hangoztatott szó, mint ez : socialismus. Csakhogy ehez a legkülönbözőbb fogalmakat kötik. Némelyek szerint ez: bűn, mások szerint: erény. Elferdítve természetesen bűn, de ha úgy vesszük, ahogy reánk Jézus a megtestesült Istenség hagyta, akkor a legfelségesebb erények egyike, sőt egyre megy magával a keresziyénséggel. Úgy vehetjük, hogy benne van a krisztusi hármas törvény: szeresd Istent, szeresd felebarátodat, mint te magadat. A socialismus az Idvezitő tanaival egy időben keletkezett a fennálló társadalmi és közgazdasági rendszer mélyre ható, átváltoztatásán munkáló hatalmas vívmány.

Látni való tehát, hogy mennyire különbözik az a némelyek által összetévesztett anárchisrnustól, mely nem-egyéb, mint a minden törvényes rendet felforgatni akaró fejetlenség.

Az Ur Jézus nem volt ellene a születési előjogoknak se. Mutatja, hogy az őt szavában megfogni akaró farizeusoknak ezen kérdésére: kell-é a császárnak adót fizetni? ezt mondta: »Adjátok meg a császárnak ami a császáré és Istennek ami Istené.«

Vannak, akik a socialismust összezavarják a kommunismussal, az első tekintetre képtelenségnek látszó vagyonközösséggel. Hogy erre sem gondolhatott az Ur Jézus, mutatja ez igéje: Szegények és gazdagok mindenkor lesznek veletek.

A socialismust némelyek meg éppen a nihilizmus alsóbb fokának tekintik. Holott

Egyik-másik elárusító asztala gondosan megvan rakva mindenféle csecse-becsével, úgy hogy azok közül nem egy a legkényesebb kereskedő boltjában is megállná helyét. De vannak ott olyasféle apróságok is, melyek mosolyt csalnak a néző ajkaira. De hát ilyenek is szükségesek. A szegény ember ezek közül válogatja ki a borzas báránykákat, az aszaltszilvából összeállított kéményseprőt, a cifra papirosból összetákolt püspököt meg másféle alakokat, virágokat. Szegényes dolgok ezek a kereskedő portékájához képest, de szegény ember készítette szegény embertársának.

Egy 13 — 14 éves leányka ül „kis öcscsével egy kosár papirosvirág mellett. Ok csinálták ; hetek óta vesződtek, fáradoztak, hogy csak mennél többet készíthessenek s igy a szent ünnepet mennél örvendetesebbé tehessék.

Ki tanította meg őket a virágcsinálásra?

Itt-olt találtak egy papirosból készült rózsát, szegfűt, labdarózsát, azt gondosan hazavitték, megnézegették, szétszedték és készítésük titkát kitanulták . . . azután maguk is megpróbálták, hogy olyanokat készítsenek. És nem volt sikertelen fáradozásuk, mert nem sokáig kellett a hideg, havas időben lagyoskodniok: portékájuk hamar vevőkre talált,

Szinte sugárzott arcuk az örömtől, amint látták, hogy kis kosaruk ürül,-ürül, pénzes tárcájuk meg telik. Nem érezték, hogy vékony ruhácskájukon keresztül süvít a dermesztő szél, nem vették észre egymáson, hogy arcuk színe kékes szint ölt, kezeik pedig meggimberedtek,

mig ez elvefvallók leikökből minden nemesebb ügy védelmébe vetett reményt teljesen kiölve, semmivel sem gondolva dobják magukát a végmegsemmisülés örvényébe, ha t. i. volna ilyen fából csinált vaskarika — addig az előbbi a társadalmat mozgató oly hatalmas erő, mely itt e földön a társadalmi ellentétek elsimításával igyekszik megelégedést teremteni.

Az Ur Jézus az ó világ lerombolásával egy uj világ megteremtésén fáradozott. Ezért küzdött s végre áldozatul adta életét.

Meg volt romolva a társadalóm. Nem ismerte az ember Istent, nem embertársát, nem önmagát.

Oly hatalmas válasz fal volt ember és ember között, melynek edöntésére Istennek egyetlen fia kellett.

Jézus ez elvet vallotta s hirdette:

Nem a születés teszi az embert emberré hanem a munka, a saját ereje, esze ügyessége, szorgalma s képessége. Nem ítélte el ő a magas származást a földi vagyont ha valaki előkelő születését a földi javakkal bővölködést sok jó véghez vitelére eszköznek tekinti. Hiszen ezek mái oly sok előnynyel bírnak, mennyivel inkább kell, hogy ezen javakat jóra, az emberiség hasznára . szellemi és anvaqi elhaladására kamatoztassák. Mennyit kell küzdeni, munkálni a szegénységben születettnek, mig az övéből saját megélhetésén kívül a közjc előmozdítására is áldozhat.

Az Ur Jézus által e földre hozott szellemnek köszönhetjük a sokféle humánus intézeteket kórházak, árva-, lelencz- házak, szegényeket istápoló egyesületek mind áldott, isteni tudományának kifolyásai.

Valóban méltán csodálkozásunkat költ- heti fel, hogy kér. államokban is mily sok idő alatt tudott a krisztusi tan — úgy a hogy — gyökeret verni.

Ha vizsgáljuk a nemzetek életét: önként felmerül a kérdés, hogy nagy idők

csak az este, a boldog karácsony este lebegett szemeik előtt.

— Hanem most már siessünk — szólt Erzsi, amint utolsó virágja is elkelt — Siessünk, hogy mielőbb otthon legyünk. Hogy örül majd édesanyánk a jó vásárnak! . . . Vaj csak, mii is kell hazavinnünk! ... kenyeret A. . almát. . diót ... a karácsonyfára gyertyácskákat . . meg aztán . . , édesapának dohányt . . . meg . . . pálinkát.

— Te, ne vegyünk magunknak egy kis kenyeret? Igen éhes vagyok — szólt Juliska a kisebbik leány.

— Ne, csak siessünk haza. Majd otthon eszünk. Talán édesapánk is otthon lesz.

— Jól van, addig csak tűröm az éhséget.

A két leány kosarában a virágok helyét

csakhamar egy nagy kenyér, alma, dió, gyertya és nehány esomag dohány foglalta el.

— Te most nehezebb a kosár, mint a virágokkal volt — szólt nevetve Juliska.

— De szebb is, jobb is ám! Jaj be örülök ! Hanem még hiányzik valami. Nálad van a pálinkás üveg?

— Itt van a zsebemben; nem felejtettem el.

— Hát vegyük tele; mert édesapám ugyancsak meghagyta, hogy pálinka nélkül haza ne menjünk, mert kidob bennünket.

— Vegyünk jó édeset. Majd örül neki édesapánk. Úgy is oly ritkán látjuk jókedvűnek, mindig csak szid bennünket.

— Te, Juliska, nem szabad édes jó apánk-