Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-11-08 / 23. szám
N. Szabó Albert dr, Vetzák Ede dr. Laptulajdonos a lap vezérlő bizottság, szerkesztő Varjas Endre. A »Szatmárvármegye« politikai prog- rammja ugyanaz, ami a szövetkezett ellenzéké, a megyei közélet terén pedig a közigazgatási ellenzék eszméit propagálja és czélja: a megyei közigazgatást megvédeni minden politikai párt pressziójától és megszabadítani a politikai szolgálat tisztességtelen szerepétől. »Mint a vármegyei közigazgatás keretébe tartozóra, Nagybánya és Felsőbánya közigazgatására is ki akarja terjeszteni figyelmét.* Előfizetési ára egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona. Lelkészek, jegyzők és tanítók részére egész évi beküldés mellett 5 korona. Az első szám 8 nagy oldalon jelent meg. Laptársunknak nemes és hazafias vállalkozásához őszinte szívből kívánunk szerencsét! Sajátkezüleg A »Nemzeti Iskolá«-ból olvastuk a következü jóizü apróságot : Nagyon szomorú volt a gazda, mikor a halálesetet bejelentette. Lesütött szemmel nézegette a kalapjáról lelógó gyászfátyolt és bánatosan ingatta fejét: — Az ám, szögény sógor, möghalt a. mög biz az. Pedig épen be akart gyünni a kapuvári vásárra, mikor elérte a baj. — Hogy halt meg szegény ? — Bizony csak úgy sajátkezűiéi7 . . . — Nos, hát öngyilkos lett ? — Dehogy lőtt, tekintetes uram, dehogy lőtt. Mindég nagyon istenfélő ember volt, szegény jámbor. — De hát azt mondja, sajátkezüleg halt meg. — Hát igenis .. . mert . . . hogy . . . hát. . . izé . . , hogy is mondjam no — doktor nélkül pusztult el a szögény feje . . . Egészégügy. Újabban a városházán a következő ragályos megbetegedések lettek bejelentve: október 22-én 1 vörheny, 28-án 2 himlő és 1 vörheny, 26-án 1 vörheny, november 3-án 1 vörheny és 2 vérhas megbetegedési eset. A járvány szünőfélben van. Gyászhir. Wolkenberg Károly szinérváraljai ügyvéd a napokban Szinérváralján 76 éves korában meghalt. Béke hamvaira ! Hány óra? Ezt a kérdést sokan felteszik naponta, anélkül, hogy valaki határozott feleletet tudna rá adni. A toronyóra és ä zónaidő ugyanis hadilábon állanak egymással Felsőbányán. Újabban a toronyóra rendesen V2 órával előzi meg vasúti kollegáját, amiből aztán az a kellemetlen dolog származik, hogy az utasok, akik ‘/-t órával hamarabb szeretnek az állomáson lenni a vonat indulása előtt, ott :,/4 órát kénytelenek várakozni. Semmi kifogásunk azellen, ha a toronyóra siet, de azt a kö- , zönség érdeke megkívánná, hogy arról alkalmas hirdetések utján mindenki értesítve legyen Uj lap. A jövő hóban megjelenő Magyar , írógép Újság czimü szaklap előfizetési felhivá- . sát megkaptuk és abból örömmel látjuk, hogy a magyar szakirodalom ismét egy tartalmas folyóirattal gyarapodott. Olvasóink figyelmébe , ajánljuk e mindenesetre támogatást érdemlő szaklapot, mely úgy a hazai írógép, valamint a papirkereskedelem és az alkalmazottak érdé- 1 keinek szolgálatában úttörővé leend. Göifiirész és bútorgyár Felsőbányán. Reis- mann Hermann kisvárdai czég gőzfürészt és famegmunkálási (hajlított bútor) gyárat akar j berendezni városunkban a horganygyár helyiségében. Az erre vonatkozó telepengedély ügyében az iparhatósági helyszíni tárgyalás e ! hó 26-ának d. e. 11 órájára van kitűzve. Óhajtjuk, hogy e vállalkozást siker kisérje. Ahol nem tánczolnak. Érdekes rendeletet adott ki Csanád vármegye alispánja Makó város polgármesterének és a járási főszolgabirák- nak. Az Ínséges időkre való hivatkozással meghagyta az alispán az alantas hatóságoknak, hogy tánczmulatságokra csak kivételesen adjanak engedélyt, mert jobban kell a garas kenyérre, mint tánczra. Vadászok figyelmébe. Több ízben előfor- j dúlt, hogy a vadászembert egynémely gazda nem a legszívesebben fogadta, amikor a földjére lépett, sőt némelyik még az erőszakosságtól sem riadt vissza. Ilyen esetben jó tudni a m. kir. belügyminiszternek 1887. évi 4351. sz. döntését, mely szerint ha a vadászót valaki vadászata közben szóval megtámadja, ezért az illetőt az 1883. évi XX. t.-cz. 28. §-ába ütköző kihágásért fel lehet jelenteni. Ez alapon a belügyminiszter egy konkrét esetben a bepanaszolt egyént 20 koronára bírságolta meg. Felsőbányái Hírlap. A boldogság útja. Ágnes asszony- hűséges élete-párja volt Bálint gazdának, aki saját kezemunkájával csinos kis birtokot szerzett magának a szomszéd X községben s amig a jó Isten egészséget adott neki, folytonosan gyarapította vagyonkáját s ennek révén becsülete is volt a falu népe előtt. Egyszer azonban súlyos betegségbe esett Bálint gazda s bár sok mindenféle patikaszert megpróbálgatott, de bizony csak nem akart javulni az állapota. Ágnes asszony busulásnak adta a fejét, mert észrevette, hogy férje betegsége miatt folyton apad a vagyon, sehogysem tudja gazda nélkül kezelni a gazdaságot. Ilyen szomorú lelki állapotban találkozik egyszer a falu szeretett lelkipásztorával, aki látva a jóravaló asszony kisirt szemeit, részvéttel kérdi tőle, hogy mi bántja a szivét? Ágnes asszony hangos zokogásra fakadva, mondja a lelkésznek: — Oh édes főtisztelendő Uram, be boldogtalan is vagyok. Nem tudom mit vétettem a jó Istennek, hogy ennyire sújt. — Hát ez meg miféle beszéd, Ágnes asszony, miért e szörnyű panasz ? — mondja a lelkész. — A jóságos Isten igazságos, nem sújtja senki emberfiát, még ha megérdemelné is. Ha fordul is elő itt-ott baj. betegség. ez csak megpróbáltatás. A türelem próbaköve és aki nem esik kétségbe, hanem legnagyobb bajában is a jó Istenben bízva az ő segedelmét kéri, soh’sem csalatkozik. De hát-mi a baj tulajdonképen, a miért oly kétségbeesett ? — Főtisztelendő Uram — szól az asszony — tudja, hogy férjem aki már 6 éve köszvényes, nem igen tudja, a gazdaságot ellátni, folyton betegeskedik, bár mindenféle kitűnőnek hirdetett orvosságot megpróbáltunk rajta, a baj csak nem javul, hanem még rosszabbodik. Belé is törődtünk már Julcsa leányommal a változtaíhatat- lanba, de hát az uram munkáját mégsem tudtuk egészen pótolni. Meg is éreztük az első két esztendőben. A kapálás, szántás, vetés, aralás nem úgy ment, mint mikor ő még teljes erejében volt. Lefelé ment a gazdagság, mig csak be nem tette lábát házunkba a Bognárék La- czija, most egy éve, mikor a katonaságtól haza jött. Áldott egy jó gyerek, Juliskát már kiskora óta szerette, hű is maradt hozzá, m ig haza nem jött. Hogy örült a kettő, mikor egymást meglátta. Mikor aztán látta beteges uramat, a szomorúságunkat, a hanyatló gazdaságot, a nyakamba borult és azt mondta: »Édes Ágnes néni, ne búsuljanak, itt vagyok én, erős vagyok, fiatal vagyok, egészséges vagyok, helyrehozom a gazdaságot egy esztendő alatt s akkor elveszem Juliskát, ha nekem adják.« — Mily boldogok voltuuk akkor. Egy év múlva a gazda-, ság rendben volt, sőt még több hasznot hozott, mint édes uram egészsége idejében. De most már ennek is vége — mondta szomorúan Ágnes asszony. — Ugyan hát mi történt? — mondá ijedten a falu plébánosa. — Mi lett Laczival ? Tán elhagyta magukat ? . — Dehogy hagyott el a jj lélek, dehogy. De a télen a nádkaszálásnál leszakadt alatta a jég és mire hazajött, úgy megfázott, hogy azóta nem bírja a derekát mozgatni, akármivel kenegettük, akármit próbáltunk is j rajta. Most hát sem az uram, sem ő nem egészséges. I Julcsa leányom is napról-napra hervad a bánattól, én meg már egészen kétségbeestem. — Hát bizony Ágnes asszony, nagy a maga baja, igazán szörnyű csapás ez, a két legerősebb, munkabiró embert igy egymásután elveszíteni. No de nern szabad azért minden reménységet elveszteni. Lássa, énnekem is folyton szakgatásaim voltak, a fejem is fájt, már-már kétségbeestem, mig egyszer véletlenül a kezembe akad egy naptár s abban olvasok a Harácsek-féle »Menthol- sósborszesz« kitűnő hatású szerről. A kétségbeesett ember mindent megpróbál. Hozattam hát magamnak két nagy üveggel, mert gondoltam: az első üveg után még nem lehet eredményt látni. És ime, az első két üveg Menthol-sósborszesz használata után már nem fájt a fejem, a szakgatás ritkább és enyhébb lett s most már semmi bajom sincsen, sőt én e kitűnő szerrel a fogaimat is védem az odvasodástól, használom fejmosásra s azóta megszűnt a hajhulláaom is. Én tehát nagyon ajánlhatom maguknak, próbálják meg e kitűnő szert, mely nekem annyira használt. Ágnes asszony megköszönte a jó tanácsot és ballagott haza, nem nagy bizodalommal, mert ő már annyi mindenféle szert használt eredmény nélkül, hogy ehhez sem volt valami nagy reménysége. De mert szeretett plébánosuknak elyan jót tett, hát hozatott ő is két üveggel. Zsörtölődött Bálint gazda, de meg Laczi is, mikor megérkezett a Menthol-sósborszesz, hogy hát. minek az ilyen haszontalanságra a pénzt kidobni. De hát Ágnes asszony nem tágított, mig Laczi derekát vele jól be nem dörzsölgette. Már az első dörzsölés után úgy érezte Laczi, mintha jobban volna, de nem szólt semmit, mert restelte a dolgot bevallani. Mikor azonban napról-napra jobban lett s két hét múlva semmi baja sem volt, maga is elismerte, hogy a Menthol-sósborszesz csodát művelt vele. Megpróbálkoztak hát Bálint gazdánál is, aki most már szívesen engedte magát e csodaszerrel bekenetni és Uramfia, nem tellett bele bárom hét, Bálint gazda régi csúzos baját annyira elvesztette, hogy .teljes friss erővel láthatott a gazdaság után. Most, hogy ilyen Isten áldása jött a családba, hamarosan megtartották Laczi és Juliska menyekzőjét. Előbb azonban elmentek szépen megköszönni a plébánosnak azt a kitűnő tanácsot, hogy csak a Menthol-sós- borszeszszel tegyenek kísérletet, mert ha valami, úgy ez bizonyosan segít. Ebből a kitűnő szerből mindenkinek küldenek egy nagy üveget 2 koronáért, egy kicsit 1 koronáért a feltaláló Harácsek Vilmos utódai Nagybányán. Kapható különben minden nagyobb füszerkereskedésben is. G. K. Szerkesztői üzenetek. P. E. Csenger. Az ügyes kis küldemény a jövő számra maradt. A kiadóhivatalnak megírtam, hogy a t,-pt. ezután Csengéibe irányítsa. Intézkedtem ugyan rögtön a lakásváltoztatáskor s az én hibámon kívül ment a lap a régi helyre. Üdvözlet. Felelős szerkesztő: Imre Károly. Kiadótulajdonos: Nánásy István. Van szerencsénk az érdekelt köröknek ezúton is tudomására adni, hogy áruczikkeinknek az ottani piaczon való kizárólagos — --------= eladásával =HA RÁGSEK VILMOS UTÓDAI czégct bíztuk meg. Ezen czégnél tehát ezentúl legelőnyösebb árban és kiváló minőségben kapható: fin0m itott-szesz, nyers-szesz, rum- szesz, ánizs-szesz, denaturált-szesz és napraforgó-olaj, miért is kérjük becses szükségletének fedezésére fenti czéghez fordulni. —Teljes tisztelettel: „Bírni“ Gyártelep és mezőgazdasági r. t. Nyírbátor. Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
