Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-09-27 / 20. szám

állami iskolához; Madzsar Irén és Vadnay Pál okleveles tanítókat a vetési állami iskolához; Mois Gyula és Bartos (Weisz) Ilona okleveles tanítókat az avasujfalusi állami iskolához; Ziher Mihály és Szilágyi Lukréczia okleveles tanítókat a barlafalusi állami iskolához; Literáti Endre okleveles tanítót a hiripi állami iskolához; Szórán András és Ortutay István okleveles tanítókat a somkutpataki; Maksa Ferencz csengerbagosi ev. ref. és Felber István tiszaderzsi községi iskolai tanítókat a csengerbagosi; Mois János okleveles tanítót a mózesfalusi; Irimiás János és Jan- kovics Zoltán okleveles tanítókat a szatmár-zsa- dányi állami iskolához rendes tanítókká nevezte ki.

Egyházmegyei közgyűlés A nagybányai ev. ref. egyházmegye e héten : pénteken tartja rendes őszi közgyűlését Szinérváralján gróf Degen- feld Sándor főgondnok és Széli György esperes elnöklete alatt.

Fürdői értesítés. A nyári idény elmúltával a városi fürdőben ezentúl csak kedden és pénteken lesz meleg fürdő kapható. 5 fürdő megrendelése esetén azonban bármely napon rendelkezésére áll a közönségnek a meleg fürdő.

Országos vásár. A Ferencz-napi országos vásár október hó 2. és 3. napjain tartatik meg városunkban.

Szabad-e a levelezőlap elöoldalára Írni ?

A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a levelezőlapok előoldala is felhasználtaszék írásbeli közleményekre. Figyelmezteti azonban a közönséget, hogy a nemzetközi postaszabályok értelmében éz nincs megengedve, mire a postatisztek figyelmeztetni tartoznak a közönséget. Ha tehát külföldre küldött levelezőlap az előlapra irt közlemény miatt megportózta- tik, ezért a feladó panaszt nem emelhet.

Közgazdasági irodalmunk fejlődése.

Kormos Alfréd, a Magyar Pénzügy és a Magyar Kereskedők Lapja szerkesztője, akinek a közgazdasági és pénzügyi szakirodalom terén kifejtett munkássága és az ország kereskedelme és ipara javára szolgáló 25 éves hírlapírói tevékenysége lapunk olvasói előtt sem lehet ismeretlen, most »Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója és illetéke« czimmel hézagot pótló gyakorlati kézikönyvet rendez sajtó alá Tekintettel a munka szükséges voltára és arra, hogy Kormos Alfréd magyar pénzintézetek és részvénytársaságok ügyeit évtizedeken át a legnagyobb gonddal munkálta és ezeket minden illetéktelen támadás ellen meg is védelmezte, legújabb munkáját is az érdekeltek figyelmébe ajánljuk.

Irodalmunk híjával van olyan kézikönyvnek, mely a részvénytársaságok, bankok, takarékpénztárak és szövetkezetek által fizetendő adókra és illetékekre vonatkozó törvényeket, rendeleteket és határozatokat gyakorlati rendszerben foglalja magában. Az idők múltával pedig az uj törvények, közigazgatási bírósági határozatok és döntvények, valamint a pénzügyminiszteri rendeletek tömkelegével állunk szemben, de hiányzik a munka, mely Útmutatásul szolgálna. Ennek a hiánynak pótlására adja ki a hivatalos adatok fölhasználásával Kormos Alfréd a »Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója és illetéke« czimü gyakorlati kézikönyvet, mely az üzleti adón, a tő- kekamat-adón és az alkalmazottak keresetadóján kívül, a nyilvános vállalatok és egyletek összes illetékeivel is foglalkozik. A munkának, mely szept. hóban jelenik meg 550 oldal terjedelemben, előfizetési ára díszes vászonkötésben, bérmentve nyolcz korona. A megrendelések a Magyar Pénzügy kiadóhivatalához (Budapest, VII., Almássy-tér 2.) küldendők. '

Kormos Alfréd munkáiból az »Igazgató- sági és a felügyelő bizottsági tagok jogai« czi- müek román nyelven is megjelentek, Popp Konstantin, az AJbina főtisztviselőjének fordításában; az »Ellenőrzés a pénzintézetekben« czimü, már kész, de sajtó alá még nem rendezett müvét most ülteti át németj nyelvre Frank István hazánkfia, berlini tanár és román nyelvre dr Vecerdea Miklós ügyvéd, az Albina igazgatója.

Egy bányászgyülós.

Irta: Arakszyn. II.

Először is festőién szép és igazán regényes fekvésű része a vidéknek a hely, hol a telep áll: magas hegyek között, haialmas erdőktől körülFelsőbányai Hírlap.

véve, árnyas lombok sötétjében, balzsamos levegőjű, madárdaltól hangos völgy ölén fehérük az egyemeletes lakóház fantasztikus formájában, tornyocskáival, terraszával, tó partján. A tó szélén Ízléses, csikósra festett fürdőházacska, a vizen csónak meg hajócskák úszkálnak, jobbra- balra a laktól séta-utak az erdőbe, a hegyekre, fehér szinti korlátok, romantikus formájú hidacskák, a hegyoldalakban pihenők, ülőkék, filegóriák, patak, vízesés, minden a legváltozatosabban következik egymás után. Most volt meglepetés is: a tó fölött egy ujonan készült hid, mely a szép Venezia egy — legalább rajzban általánosan ismert hídjának ügyes utánzata kicsiben. Bizony mindenki azt vallja, aki itt megfordul, hogy már a csinosításhoz, rendezéshez, alkotáshoz Merzenich és fia mesterileg értenek s ebben ők igazi talentumok. Itt évröl-évre minden folyton csinosabb, díszesebb és tökéletesebb, úgyszólván minden hétre esik valami újítás s érdekes, hogy mikor ők furnak-faragnak, dolgoznak és alkotnak, nem nagyon háborgatnak építészt, mérnököt, de talán még kőművest sem, értenek ők nagyon jól ehhez is, terveznek ők maguk pompásul mindent s élvezik a munkában rejlő örömöt, és legfelebb munkásaikból állítanak oda egyet-kettőt: emelni, fűrészelni, stb.

Belül persze olyan szép a ház, mint kívül a környéke, mert egy nagyon érdekes és kedves úri család lakik benne, — s ha a tájék idylli, benn a lakás igazán díszes és Ízléses. Tele vannak ott a szobák képekkel, csecsebecsékkel, antik dolgokkal, látnivalókkal. Sok minden borítja különösen a falakat, gobelinek s egyéb műtárgyak, de kivált sok olyan festmény, melyek otthon készültek, mert ennél a háznál a családnak úgyszólván minden tagja gyakorolja a festés művészetét. Van a falon feszület, ott van Vilmosnak, az ő császároknak képe rámábin. Bismarcknak sajátkezű levele stb.

De legfőbb dísze ennek a szép háznak az a szigorú, kifogástalan, nemes germán gondolkozásmód, mely itt ezen északnémetek között az elmékben és szivekbon lakik, s mely ebben a haj lékban olyan egészségessé és üdévé teszi a levegőt. Gyöngédség, családias érzület kapcsolja őket egymáshoz, amellett tudnak igazán kedélyesek lenni, a látogatót pedig úgyszólván zavarba hozzák határtalan vendégszeretetökkel. Már szinte hozzá vagyunk szokva, hogy akinek csak alkalma volt Merzenichékkel érintkezni, mindenki valóságos elragadtatással emlékezik meg arról, hogy milyen kedvesek, milyen szeretetreméltók azok a Merzenichék, s egy ismerősöm a tölök való eljövetelkor ilyenformán szólott: »a magyar ember vendégszeretete hires és közmondásos, ugyan hátrább maradnak-e ezek a teutonok?«

Es dísze még e német úri háznak az az érdekesen szép három ifjú hölgy, Merzenich ur leányai, kiknek karcsú alakja azokban a fantasztikus reform-ruhákban ha fel-feltünik az erdei séta- utakon, a legidyllibb környezet is, patak moraja, árnyas lomb, madárdal, mind-mind csupán hozzájárulnak, hogy a harmónia teljes s a staffage illő legyen. Különben az a legmagasabb fokú műveltség is, mely sajátjok, megvesztegetné a velők érintkezőket s elismerésre, szeretetreméltó- ságuk pedig hódolatra készti; ők zenélnek, festenek, angolul vagy francziául pedig ép úgy beszélnek, mint nemzetök nyelvén. De hallani kell őket, mikor magyarul beszélnek, mert mindegyik iparkodik magyarul megtanulni: milyen kedvesen áll, nekik a hibás kiejtés és mondatszerkesztés. Ok azonban nem csak sétálnak, meg rajzolnak és fotográfoznak, vagy a sportot űzik, hanem az a szokásuk, hogy egyszersmind derekasan megfogják a dolog végét is és állandóan tevekenykednek. De hiszen van példánykép szemök előtt, van mesterök: egy jó édes anya. ez a végtelenül nemes szivü úri asszony, a kihez hasonló nagyon sok lehet, de már szere- tőbb és gyöngédebb családanya alig lehet.

Mindaddig, mig el nem jött a gyűlés ideje, a gyülekező tagok a háziak kellemes társaságában időztek. A vendégek sorából hölgyek — hogy-hogynem — teljességgel hiányoztak, pedig a gyü'ési meghívókon ki is volt nyomtatva, hogy gyűlés után a lakoma hölgyek részvételével lesz. S hogy az egyesületi tagok nem hozták el családtagjaikat, ez elég kár volt, mivel elég szórakozásban lett volna részök s volt elég látnivaló, de meg tulajdonképen a számítás is az volt, hogy este táncz lesz, ami ilyenformán elmaradt, kivéve azt, hogy vacsora után a társaság pár jókedvű tagja zongoraszó mellett egyik-másik házikisasszonyt csárdásban magyarosan megforgatta.

A gyűlés délután fél 5-kor szabad ég alatt, a legkellemesebb időben, a parknak egy erre a czélra elkészített tisztásán volt tartva, hová a

bányabirtokos U alakban hosszú asztalokat és padokat készíttetett. Mikor az illatos levegőjű erdő szélén, mosolygó ég alatt Neubauer elnök szives szavak kíséretében megnyitotta a gyűlés, ebben a pillanatban diszlövések dörrenése rázta meg a levegőt. Az érdekes gyűlésnek minden tárgya teljesen lekötötte a jelenlevők figyelmét, noha közülünk a jó étvágyú urak, időközönkint kiváncsi pillantásokat is vetettek egy nem távoli pontra, hol egy nagybányai vendéglősnek személyzete sürgött-forgott az odaszállított tűzhelyek körül, mig egy másik irányban szintén nem messze Strasszer uram muzsikusai heverész- tek a bársonyos pázsiton, várva a »kellő« időpontot.

A gyűlés tárgyalt első sorban egy kölcsönügyletet, mely az Egyesület és a nagybányai Casino között volna kötendő.

Kiemeljük még a gyűlés tárgyai közöl a selmeczbányai akadémia áthelyezésének tárgyalását, mely kérdés a hírlapokból most már eléggé ismeretes t. olvasóink előtt s mely Nagybánya város megkeresésének kapcsában került szóba. Az akadémia tanári kara is megküldötte egyébiránt tárgyalás végett az Egyesületnek a kormányhoz intézett memorandumát. Ennél a tárgynál Ob- latek Béla főmérnök volt az előre fölkért előadó, ki gyönyörűen megszerkesztett jelentésben ismertette a kérdést, elmésen csoportosította az érveket pro és contra, lendülettel s igazi szónoki erővel bizonyított és czáfolt, végeredményében pedig elhibázott dolognak mondotta, ha a főiskola Budapestre helyeztetnék át.

A gyűlés tárgyai között volt aztán és pedig mint igen értékes pont, Altnéder Ferencz kohómérnök felolvasása, ki amerikai tapasztaltairól számolt be s az ottani szaktársakat, különösen a bányászképzést ismertette. Fürge emberke, elegáns fellépésű, szerény és rokonszenves, aki mikor szellemes, szépen megirt dolgo ■ zat.it leányos hangján, pompás előadással felolvasta, olyanszerü volt a dolog, mint mikor madárcsicsergést hall az ember. A felolvasásnak egy-egy jóizü humoros részlete idönkint egészséges kaczagást váltott ki a közönségből, vagyis inkább az egész állandóan derültségben tartotta azt. így pl. mindjárt avval kezdte, hogy semmi sem könnyebb, mint Amerikában bányászmérnökké lenni, mert ott ehhez nem kell egyéb, mint hogy az ember kibérel egy bútorozott szobát irodának, aztán egy vastáblácskára vagy kis darab deszkára kiíratja, hogy X Y bányamérnök, még elhelyez a szobában egy-két használt mérleget s kész a bányamérnök. Vagy pl, mikor azt mondotta : megjegyzem, hogy Amerikában aki se nem doktor, se nem professzor, az bizonyosan ezredes. — A felolvasásnak egy pár komoly részlete szólt aztán az amerikai bányásziskolákról.

Miután pedig a gyűlés végével a társaság elment a Merzenichék bányáját és kohóját megtekinteni, ezen idő alatt a pinczérek fölteritet- ték a hosszú asztalokat, melyek mellett a gyűlés lefolyt. Lehetett nyolcz óra, mikor diszlövések döreje, görögtüz meg kivilágítás, s a Strasz- szer muzsikája mellett hozzálátott a társaság a vacsorához. Ezt egy nagybányai vendéglős, Nagy György szolgáltatta s bizony ugyancsak kitett magáért, mert bőven s szinte túlságosan elegánsul ellátta a gyülésezöket. Itt megemlítjük, hogy értesülésünk szerint Merzenich Hubert, mikor a megelőző bányászgyülésen meghívta magához az egyesületet, egyszersmind meghívta vendégeiül is az egész egyletet magához, a gyűlés azonban kitűzte ugyan Kisbányára a gyűlést, de már ama másik, túlságos gavallériát nem fogadta el, hanem a lakoma szolgáltatását vendélösre bízta.

A vacsorát követő időben pedig az történt, hogy az asztaltól egyenkint felszökdöstünk a kastélyba, úgy hogy ha a vacsoránál voltunk vagy nyolczvanan, félóra múlva már vagy negyvenen voltunk fenn a terraszon és a szobákban s a mulatság szintere lassankint oda helyeződött át, annyira, hogy vendéglős és czigány azon vették észre magukat, hogy reájok nem nagy szükség van s szedték a sátorfáikat.

S mindenki tapasztalta, hogy érdemes is volt felmenni, mert vidám társalgás, pohárcsengés, zongorázás mellett csakugyan észrevétlenül repültek az órák a szeretetreméltó háziak körében,

De hát elrepültek!

S mikor azok emlékét e sorokban megörökítettük, nem zárhatjuk be e sorokat annak megemlítése nélkül, hogy e kellemes perczek idején különösen sok gyönyörűséget szerzett a társaságnak Zsembery nyug. bányakapitány virtuóz, zongorajátéka.