Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-09-27 / 20. szám
évfolyam. SO. szám. 1005. Szeptember S'?*, MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő-dfíüiéi^jt küldendők. v Ái Fclsóbárr, HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. A kisbirtokot terhelő adósság elviselhetővé tétele. Régen bebizonyított szórnom valóság, hogy a kisgazdák kezén levő földbirtok annyira túl van terhelve nehéz adósságokkal, hogy azt már alig mondhatják egyrészről magukénak, másfelől pedig összes tevékenységök abban merül ki, hogy az adósságot vagy legalább annak terhes kamatait fizessék. Évi jövedelműkből oly csekély fölösleg marad ezen felül, hogy az a megélhetésre nem, csakis a tengődésre, a vegetálásra elegendő. Ennek a tarthatatlan állapotnak a következménye az évről-évre ijesztő arányban növekedő kivándorlás. A nép terhét elviselhetővé tenni oly magasztos gondolat, amivel érdemes úgy a politikusnak, mint a szocziologusnak foglalkozni, mert csakis ezen égő seb orvoslása teheti hazánkat boldoggá, lakóit müveitekké, nemzetünket erőssé és igy tiszteletreméltóvá, mert ahol a vagyonosság: ott a műveltség és a boldogság. De nemcsak a meglevő birtok terhének könnyítése szükséges, hogy a nép százezrei boldogak legyenek, de lehetővé kell tenni a földuzsorával agyonsanyargatott zsellér-munkás nép számára a földvásárlást is, mely által a földéhes, földosztó szoczia- lizmust szüntethetjük meg és köthetjük annak apostolait szorosan a haza földjéhez, tehetjük annak hü fiaivá s elvonjuk a nemzetközi, tehát hazátlan szoczialisztikus törekvésektől, melyek végeredményükben a hazának kiszámíthatatlan kárára vannak már ma is, és sokkal inkább lesznek a jövőben. Ezt a kettős czélf, t. i. a kisbirtok terhének elviselhetővé tételét és a földbirtok nélküli munkásosztálynak a földbirtok-szerzés megkönnyítését tűzte maga elé, egymással szövetkezve, az Országos Központi Hitelszövetkezet és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, midőn a múlt hónap végén megegyeztek egymással aziránt, hogy a kisbirtokost terhelő bekebelezett adósságokat és az ezen felül netalán fennálló súlyos adósságokat a két intézet által hosszú törlesztésre közösen engedélyezett kölcsönnel konvertálják. A két intézet ugyanígy akar segítségükre sietni a szövetkezeti tagoknak, hogy kínálkozó alkalom adtán méltányos áron ingatlant szerezhessenek. És most átadjuk a szót a további magyarázatokra vonatkozólag az Országos Központi Hitelszövetkezeti Értesitonek : >Éd- digelé, ha szövetkezeteink tagjai 8000 koronánál nagyobb, vagy 30 évnél hosszabb időre terjedő, avagy végül az ingatlan értékének 50%-át meghaladó kölcsönért folyamodtak szövetkezeteinkhez s ezek utján mihozzánk, mi kénytelenek voltunk a kölcsönkérelmet elutasítani, úgy hogy a megszorult szövetkezeti tag mégis kénytelen volt idegen, sokszor igen terhes hitelt igénybevenni. Most ezen lényegesen segítve lesz. Képesek leszünk 8000 koronánál nagyobb kölcsönöket is adni, képesek leszünk a törlesztési határidőt az eddigi 30 évről 50 évre kiterjeszteni s az ingatlan érték 50 százalékánál nagyobb kölcsönöket is adni. Az uj 50 éves kölcsönöknél a tőketörlesztést és kamatot magában foglaló 5l/2 százalékos annuitás oly csekély, hogy a jó- ravaló ember kölcsönét játszva törlesztheti. Ha fölös pénze lesz, a kölcsönt akár egészben, akár részben, minden kártalanitási díj nélkül az 50 évnél előbb is törlesztheti, úgy hogy senkinek az 50 éves kölcsöntöl nem kell visszariadnia. Ebben az annuitásban, mely félévenkint utólag fizetendő, a bankok által a záloglevelek eladása czimén felszá- mittatni szokott árfolyamveszteség is benne van s miután ezen kölcsönöknél úgy a kötelezvény kiállítása, mint annak bekebelezése dij- és illetékmentesen történik és csakis az adós névaláírásának hitelesítésé - nél merül fel csekély költség, ezen felül csak csekély dij jár a központnak a bekebelezés eszközléséért, a kölcsönök oly előnyösek, hogy Magyarországon kisbirtokos ilyeneket eddig nem igen élvezett. A tőke után 5 és fél százalékot fizetni sezen utón az adósságtól megszabadulni, valóban olyan áldás, amelyet szövetkezeteink tagjainak csakis a szövetkezetek önzetlen közreműködése mellett biztosíthatunk. Igaz, hogy a nagybirtokos a pénzt 5'5%-nál is olcsóbban kapja, de nem szabad elfelejteni, hogy egy kis kölcsön előkészítése, megszavazása, nyilvántartása, a részletek beszedése stb. épen annyi munkát, épen annyi költséget okoz, mint egy nagy kölcsön. A nagy kölcsönnél ez a költség jobban eloszlik a kölcsön sok ezer forintjára, mint a kis kölcsönnél a néhány száz forintra s a nagy kölcsön mindig olcsóbb, mint a kis kölcsön. A pénznél is úgy van, mint minden egyébnél. Ezt már meggpróbálták nagy budapesti pénzintézetek, akik aztán azt tapasztalták, hogy a kis kölcsönök engedélyezése olyan köirséges, hogy nemcsak nem fizeti ki magát, de még reá is fizetnének, ha a kis kölcsönt épen úgy adnák, mint a nagy kölcsönt. Mi is csak úgy vagyunk képesek e kölcsönöket 5Va százalékkal adni, mert a szövetkezetek tagjaik érdekében a munkában segítségünkre vannak. Az általunk ekképen indított mozgalom nem kíván alkalom lenni arra, hogy a kisbirtokos újabb és újabb adósságokat csináljon, hanem csak eszköz arra, hogy elvállalt és részben súlyos tartozásaitól köny- nyebben felszabaduljon és hogy veleszületett földszerzési vágyánál fogva ne essék olyan kezekbe, amelyek e vágyát élesztve, vakká tegyék aziránt, hogy a tuldrágán A chartreuse. — Irta : Szandr Key. — Mélvenlenta völgyben, erdőrengetegben, egy egyszerű zárda. Körülötte csend, siri, néma csend, a természetnek áhítatra keltő csendje. Száműzve innen a zsibongó világ pokoli lármája, az önző érdek kiáltó ínsége. Csend honol a tájon; de élő a természet. Csicsereg a madár, fütyörész a rigó, esti dalát fújja, olyan andalító, halk imára hivó, mintha a közelgő »Angyali üdvözletére figyelmeztetné a zárda lakóit. Dalol a pacsirta, imáját dalolja, bár maga sem tudja, hogy miért dalolja és mégis dalolja, ösztöne sugalja, talán ez neki az »Urangyala«. A fák zöld lombja közt enyelegve susog az enyhe tavaszi szellő. A‘zizegő szél mintha versenyre hívná a csobogó patakot, hadd lássák, melyikök zenéje vonzza inkább az erdők hivatott dalosát. S a kis dalnok, mintha látná a versengést, kerüli a viszályt. Oda száll csicseregni a csevegő kis patak fölé hajló ágra. Vidámság, kedv s öröm röpkéd a nagy természet ezen elfelejtett helyén. Néma csak az élet a falakon belül, de annál munkásabb. Jámbor szerzetesek az Istennek élnek, tudományt művelnek s embertársaiknak a javát munkálják. Kebelükben, mint a zárda déli felén sötétlő fenyveseknek zöidje, oly örökön élő a hit, hogy az ember nem e világra van teremtve; a föld csak az érdemszerző munka s a kétes, nagy küzdelmek helye. Jó példával járnak tehát elül. Szótalan az ajkok, becsülik az időt, haszontalan szóra soha sem fecsérlik. Ha megnyílik is néha, csak e két szót mondja : »Memento móri!« mert a mennynek élnek. Túl a völgyön, a bérez alatt, fényes városokban, zsibongó az élet. Szörnyű tülekedés. Előre tör minden. Valamennyi csak »én«, »te« nem számit semmit, semmit, aljas kufárkodás hajtja úgy az embert. Szenvedélye űzi, nyugodni nem hagyja: ha társa árán is, ő maradjon nyertes. Zavaros, pokoli lárma, zsibongás haitik mindenfelől. Kihalt csak az erkölcsi élet. Fásult keblekben elnémul a lelkiismeret szava s az emberek ezrén győz a szenvedély. Ma még csak keveset, holnap meg már többet kóstol a jóból, végre annak lesz a rabja ; mérték nélkül tölti a bort a garatra. Pusztul egyre-másra s hervad életének viruló rózsája. Máshol nyílik újra egyetlenegy rózsa, mely ha már kinyílott, szakasztott olyan lesz, mint a kék érrel átszövött szegedi, lecsüngő paprika. Egyre jobban és biztosabban rohan az örvénynek. Már csak egy lépés s vége, elmerül az örvény kellő közepébe. Jámbgr szerzetesek szivszorongva hallják : beteg minden ember, sajog sebe láza ; orvosságért kiált, meggyulad a torka s elszáll életének féltett szikrácskája. Mértéktelen élet, a szenvedély heve, már idáig sodorta életök törékeny sajkáját. Csak egy hullámvetés, a szenvedély utolsó kitörése, s a megrongált sajka utolsót reccsenve, száz darabban hullik vissza a sziklaszirtről a hullámok emésztő, lágy ölébe. A zárda lakói éjét nappá téve, hogy megmentsék őket, dolgoznak keményen. Orvosságot gyárinak. Készen az első csepp. Akárcsak a méreg, olyan a hatása: gyógyít kis mértékben, biztos halál nagyban' Kapva-kap az ember minden kicsi csepp- jén. Szűnik a fájdalma, heged sajgó sebe. Újra él az ember. Városokban utczahosszat hálahimnuszokat zengve, dicsérik a kitűnő rendet, amely orvosszerével a világ számára is megmenté az embert. »De hát azért a ravaszság, használja, ki tudja« tartja a közmondás, az emberek gondolják s kóstolgatás közben, próbálgatás alatt először az egyik, azután a másik, végre valamennyi érzi, tapasztalja: bortól felmart torkát az a selyem ital rögtön rendbehozza; s szenvedély előre, józan ész meg félre!! Nem orvosság többé, élvezeti czikk lett, az ember a jóból ismét rosszra vedlett. Szenvedélye űzi, szenvedélye hajtja, nem ismer mértéket, rohan az örvénynek ; már benn a fél lába s nemsokára talán belé is fekhetik, nyitva a sir szája.
