Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-08-30 / 18. szám

Felsőbányái Hírlap.

A harmadik fogásnál megeredt a tósztok árja, melyet Farkas Jenő polgármester nyitott meg, az elszármazottakért, kik a hivó szóra szülővárosukban megjelentek, ürítvén poharát. Pap Márton felolvasta lapunk aznap megjelent számából szép alkalmi költeményét, nagy hatást érve el a régi emlékek felújításával. Lass- ner Gusztáv budapesti rendőrtanácsos a város közönségét, a polgármestert és a tisztikart éltette. Kuszkó István kolozsvári szerkesztő képes levelezőlapon tolmácsolt köszönetét Pap Mártonnak szép költeményéért, amelyet számosán aláírtak. Szepacher Ferencz csanálosi tanító Felsőbánya felvirágzásáért, Bursics Ernő székesfővárosi tanitó az elszármazottakért, Nagy Lajos ref. lelkész a beszámozottakért és a nyaralókért ürített poharat. Pap Márton a jelenvolt lelkészekért, Révész János szerkesztő Nagy- és Felsőbánya testvériségéért ivott. Stol! Béla Szmik Lajos budapesti ügyvédet éltette. Szmik Lajos a beszámozottakért s ezek közt a vissza- származottakért ürített poharat, indítványozva, hogy e kedves összejövetel emlékére közadakozásból egy alapot létesítsenek. A szép eszme mindjárt a helyszínén testet öltött, az eredményről, illetve az aláirt összegről más helyen szólunk. Farkas Jenő polgármester Münnich Sándor gazdasági tanácsost, Bottyán Pál belényesi ref.- lelkész1 az elszármazott hölgyeket, Stoll Béla tisztiügyész Süssner Ferencz és Baumert Károly bányatanácsosokat és a kincstári tisztikart éltette. Pap Márton az öreg honvédek jelenlevő képviselőjéért: Báthy Imre ny. járásbiróért emelt poharat. Kuszkó István az előtte szóló pohárköszöntőjéhez még a maga részéről azt a kívánságot fűzte, hogy Báthy Imre, ki mint Bem tábornok testőrtisztje. 1848- ban a függetlenségért harczolt, érje meg Magyarország gazdasági és politikai függetlenségét. — Báthy Imre történelmi visszapillantást vet a régmúlt daliás időkre s megmagyarázza, hogy ő Bemnek nem volt testőrtisztje, hanem a testőrszázadnak volt hadnagya, ezt a kitüntetést Bemtől a harczmezőn kapta. Megköszöni az elhangzott jókivánatokat úgy a maga, mint a honvédek nevében. — Kuszkó Dezső az öregektől vesz példát a nagy tettekre s a haza boldogságáért üríti poharát. — Pap Márton Kuszkó Istvánt, mint a Történelmi Lapok szerkesztőjét és az Ereklye Muzeum őrét, Farkas Jenő Stoll Béla tisztiügyészt, mint a közjótékonyság egyik lelkes apostolát, Farkas Sándor ezredes a találkozóról elmaradottakat éltette. — Kuszkó István Kárpáti Endre ny. igazgatóért ivott s indítványozta, hogy a volt tanítványok őt táviratilag üdvözöljék, ami rögtön meg is történt. — Most egy kedves intermezzo következett. Közkívánatra Majdik Béla szatmári tisztviselő remek czimbalomjátékával gyönyörködtette a közönséget. — Makucz Gyula csapi állomásfőnök költői ihlettel és meghatottságtól remegő hangon mondta el, hogy őt a vérség jogán már senki sem köti Felsőbányához, de a temetőben két sirdomb, korán elhunyt szüleinek sírja az a kapocs, amely őt idevonja, Felsőbánya boldogságáért ürítette poharát. Végül Stoll Béla Makucz Gyulát éltette s ezzel a lelkes és emelkedett hangulatban lefolyt közebéd négy óra után véget ért..

A gazdag, Ízletes és magyaros ebéd dicséretére válik Wurscher János vendéglős jó- hirü konyhájának. Az ebéd alatt Ádám Józsi nagybányai prímás kitűnő zenekara játszott. A banketten száznál többen vettek részt.

Az elszármazottak.

Azoknak névsorát, kik az elszármazottak közöl a találkozón megjelentek, emlékezet okáért itt közöljük. Farkas Sándor ny. m. királyi honvéd ezredes Nagybányáról, Szmik Lajos ügyvéd és családja Budapestről, Lassner Gusztáv rendőrtanácsos gyermekeivel Budapestről, Bradofka Frigyes bányafőnök Kapnikbányáról, Nagy Sándor gyógyszerész fiával és leányával Marosvásárhelyről, Kuszkó István mértékhitelesítő hivatali főnök Kolozsvárról, Makucz Gyula állomásfőnök Csapról, Lőrincz József pénztárnok leányával Kudsirról, Szaitz Mihály tiszttartó fiával Erdőszádáról, Szaitz Sándor fütő- házi főnök leányával Piskiről, Lévay József nagyiparos Szatmárról, ifj. Barthos Mihály p. ü. igazgatósági tisztviselő nejével Szegszárdról, Szancsek Dániel áll. tanitó Kapnikbányáról, Tury József fürdőigazgató és családja Miskolcz- ról. Szigyártó Lajos timármester Szászvárosból, Lévay János nagyiparos Kolozsvárról, Toma- sovszky Lajos mérnök és neje Selmeczbányá- ról, Bottyán Pál ev. ref. lelkész és családja Belényesről, Gábor Sándor m. kir. főerdész Nagybányáról, Szilágyi István gépészegyleti elnök Kolozsvárról, dr. Knöppfler Ferencz egyetemi hallgató Körmöczbányáról, Doroghy Ferencz hámormester Kapnikbányáról, Nánásy István lapunk kiadója Nagybányáról, dr Stein Izsó ügyvédjelölt Budapestről, Pfeilmayer Ferencz ny. zuzófelügyelő Nagybányáról, Kuhajda József irodaigazgató Nagybányáról, Révész János ág. ev. lelkész és szerkesztő Nagybányáról, Majdik Mátyás törvényszéki hivatalnok és családja Szatmárról, Poós Istvánná, sz. Bányi Róza Budapestről, Szabó Sándor pénzügyőri szemlész Nagysomkutról, Matyasovszky Márton bányaaltiszt Nagybányáról, id. Kuszkó József kincst. építőmester és fia Dezső Nagybányáról, Harácsek István gépész Kolozsvárról, Nemes Jenő tanár Budapestről, Schultz Lajos tanitó Zólyomlipcséről, Szepacher Ferencz tanitó Csa nálosról, Páll Gyula kereskedő Kolozsvárról, Nagy János tanitó és neje Kunszentmártonból, Kádas István mészáros mester M-Szigetről, Ember Mihály pénzverőhivatali tiszt és családja Körmöczbányáról, Barthos Dezső telekkönyvvezető és neje Nagyilondáról, Stepper József főmozdonyvezető és családja Kolozsvárról, lovag Lüervaldt Gyula ny. körjegyző Nagysomkutról, Fábián Jenő üzemvezető, Hitter Vilmos ügyvédsegéd Nagybányáról. Husovszky Lajos kereskedő és neje Szatmárról, Streitman Antal főgimn. tanár és családja Nagybecskerekről, Jamnik Viktor főpénztári tiszt és családja Nagybányáról, Stoll Béla ügyvéd Nagybányáról, Stoll László és Károly egyetemi hallgatók Nagybányáról, Zoltán László egyetemi hallgató Nagybányáról, Csajkovits Endre hivatalnok és családja Budapestről, Szaitsz Elemér szövetkezeti hivatalnok Nagybányáról, ifj. Almásy János gazd. egyl. kertész Nagybányáról.

A tánczvigalom,

A bankett után rendbehozták a nagytermet, pótolták a díszítéseket és este 7s9-kor ismét rázendítette Ádám Józsi zenekara, de most mára talp alá valót. Elejente lassan gyülekeztek a vendégek, de 9 óra után mégis olyan szép közönséggel telt meg a tánczterem és a vele szomszédos kaszinó helyiség, aminőt ritkán van alkalmunk látni Felsőbányán. — A rendezés körül Baumerth István, Bónis Sándor, Ko- már Béla, Lévay Mihály, Nyisztor Aurél, Papp László, Petrovics Emil, Pfeilmayer Ernő, Révész Ignácz, Stephens Arisztid és Tarján Kristóf buzgólkodtak szép sikerrel. Az első négyest 40 pár tánczolta. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőleg sikerült megállapítanunk: Asz- szonyok: Baumerth Károlyné, Burkardt Fe- renczné, Barthos Dezsőné, Csoltye Miklósné, özv. Csausz Tivadarné, Farkas Jenőné, Harausz Gyuláné, Husovszky Lajosné, Jamnik Viktorné, Kováts Gyuláné, özv. Karátsony Istvánná, Lupán Athanázné, Merzenich Hubertné, Pfeilmayer Simonná, Papp Jánosné, Papp Istvánná, Pap Mártonné, Stephens Ferenczné, Stepper Józsefné, Streitman Antalné, Tury Józsefné, Szilágyi Istvánné, Várady Albertné. Leányok : Baumerth Tériké. Csausz Etelka, Jamnik Margit, Jamnik Etus, Karátsony Ilonka, Karátsony Gizella, Kováts Olga, Kováts Kornélia, Lőrincz Elvira, Lőrincz Annuska, Merzenich Frida, Nagy Zelma, Papp Mariska, Pfeilmayer Erzsiké, Papp ! Irénke, Stephens Márta, Stephens Magda, Stepper Ilonka.

A vidám mulatság egész világos reggelig tartott.

Az elutazás.

Tekintve azt, hogy midőn a találkozóra a meghívás megjelent, már akkorra a legtöbben rendelkeztek szabadságuk felől, az itt mulatás az ilyeneknél nagyon rövid időre terjedhetett, ennélfogva kedves vendégeink legnagyobb része 16 ikán elutazott s csak kevesen maradhattak itt, hogy a határ ismerős helyeit társas kirándulások közben bejárják. Hiszszük azonban, hogy mindnyájan feledhetetlen, kedves érzéssel távoztak e találkozóról, hiszszük, hogy öt év múlva sokkal többen fognak itt megjelenni az elszármazottak a testvériség újabb megpecsételése végett. . .

Felsőbánya főtere és templomai.

Idegenből hosszas távoliét után hazatérő egyénre nagyon elszomorító benyomást tesz az az állapot, amit a városház s a két szép templom előtt elterülő tér s a kath. templom feltüntet. Hála Istennek, elég sok árnyas helye, ligetje, erdeje van a városnak közvetlen közelben, nem szorul arra, hogy vadon felnövő fákat engedjen felkapaszkodni a templomok közelében is. A piaczon s a templom körül elhanyagolva felnőtt akáczfák egytöl-egyig kiszedendök s eltávolitan- dók még az esetben is, ha a millenium, vagy a királyné emlékére ültették oda. El kell távolítani a ref. templom homlokzatát fedő két vadgesztenyefát is.

A kath. templom czinterme körül futó vasrács mellett levő cserjék részint kiegészitendők,

— Félek, félek ! De bízom az Istenben, hogy megótalmaz tőle. S e bizodalmám erósebh mint a rossz embertől való félelmem.

— Van hát mégis, ugy-e van ördög.

— ^Demeter bátyám azt mondta, hogy megmutatja ma nekem, inég pedig az Ur Istennel együtt!

— Ah apa vicczel, O a szolgabirót hívja Ur Istennek, Kirillánét meg ördögnek. Bizonyosan arra czélozott, mert a szolgabiró itt van. Hivatalvizsgálatot tart. Nagyon szigorú, komoly ember. Az a Kirilláné meg egy szép oláh menyecske. Én nem is tudom miért nevezte azt el apa ördögnek ?

— Pisti ! Gyere csak ! Hangzott egy harsány hang az irodából. A Demeter bácsi hangja volt. Pista sietett az irodába.

— Van szerencsém bemutatni unokaöcsémet, Tót István kolozsvári theologust.

Pisti szerényen meghajtotta magát.

— Dörgei vagyok. Mondá az irodát rendben talált szolgabiró. Pisti nem fojthatott magába egy csendes mosolyt. S ugyancsak szemügyre vette a Demeter bácsi Istenét. Volt is rajta mit nézni. Egy magas sovány alak volt. 40—50 év közötti ember. Hosszú, kétfelé álló bajuszszal. beesett, vészben forgo szemekkel, kopaszodó fővel, nagy ugorka orral s bámulatos előre konyuló fülekkel, mély basszus hanggal.

Alig töltött Pisti pár perczet az irodában, mindjárt megérezte, hogy ott mindjárt más levegő, más hangulat uralkodik, mint mikor az öreg úrral, Demeter bácsival csak kettecskén évödtek. Az öreg Demeter bácsi képére valami szokatlan komolyság költözött. Eltelt kct, három perez s egy hang sem hallatszott. A szolgabiró elővette czigaretta tárczáját, s rágyújtott Az öreg Demeter bácsi, kinek mindig szájában szokott lenni szépen kiszívott tajték pipája, most pipaszó nélkül néz és hallgat — mintha lesné a főszolgabíró ur parancsát. De az is csak nézett és hallgatott — Pisti szintén kötelezve érezte magát a hallgatásra.

— Most ugyan nem találtam semmi nagyobb rendetlenséget, de azért több pontosságot, több igyekezetét várok. Szólt hosszú szünet után a főszolgabíró s vette a kalapját s kezet fogv i Demeter bácsival és Pistivel, eltávozott

— Na öcsém ! láttad ezt az urat ? Ez az Ur Isten ! Ez ül és elevenít, kitesz és betesz.

— Érdekes alak ! De hát nem értem, hogy lehessen egyik embernek a másik felett olyan roppant hatalma. Miért fél annyira kedves bátyám attól a főszolgabírótól, — hiszen dolgozik s — rendben tartja az irodáját. Ha valaki a kötelességét teljesiti hi ven, annak nyugodt lehet a lelkiismerete, annak nincsei kitől félni.

— Csakhogy az a baj kedves öcsém, hogy \ nincsen, olyan jegyző, aki a kötelességét hi ven teljesithesse, mert az emberfeletti munka. Adj hálát a te Istenednek, hogy erre a pályára nem hozott.

Juliska nyitott az irodába.

— Tessék jönni, a leves az asztalon van.

Demeter bácsi és Pisti engedelmeskedtek a

hivó szónak, s átmentek az iroda mellett levő ebédlőbe, s annak rendi és módja szerint megebédeltek S ebéd után elhatározták a fiatalabbak, hogy délután ki fognak menni a temetőbe. Szép árnyas, akáczos hely volt a temető. Ki is mentek. Velők ment a mama is. Kedves hely volt neki a temető. Ott pihent az ö felejthetetlen jó édesanyja. Sokszor, nagyon sokszor megsiratta már — de azért a hányszor kimentek, mindig volt könye, — a szépen gondozott virágokkal beültetett sirhalomra. Most is úgy volt. Megállották a sirhalom körül, a mama kezdte, Juliska folytatta, Pisti befejezte a könyezést.

A nap lemenőben volt már, mikor a mama, Juliska és Pisti a temetőből hazatértek. A jegyzői lak megélénkedett, jöttek haza a sertések, tehenek. Zsuzsika leánycseléd épen a teheneket fejni indult, mikor az utczaajtón beléptek Ju- liskáék.

— Itthon van apa? kérdezte Juliska.

— - Az irodában van, felelte a cseléd.

— Juliska az iroda ablaka felé tekintett. Ah! megint itt van Kiriláné! En nem tudom, annak az asszonynak micsoda dolga lehet mindig apával! Még vasárnap sem hagyja békén.

— Ah, jó hogy itt van! mondá Pisti kíváncsisággal! Meglátom tehát az ördögöt is. S az irodához közeledett. Be akart nyitni, de az ajtó