Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-07 / 12. szám
Felsőbányái Hírlap Levél Kolozsvárról. Tek. Szerkesztőség! Hátralékban vagyok sok dologgal, amiket a kegyelet és emlékezet érdekében hosszú idő óta leróni óhajtók a »Felsőbányái Hírlap« hasábjain. Kezdjük a dolgot élűiről Dengi János felsőbányái születésű, kir. tanfelügyelő, szépirodalmi és nevelésügyi iró, jeles költő, két év előtt elhunyt. Haláláról kizárólag e lapokból értesültem. Elhunyta lelkemre mély benyomást gyakorolt, szivemet pedig nagy szomorúsággal töltötte el. Kicsi fiú voltam, amikor ö már »elemi«-be járt. Gondolom, együtt érezték Nyegruss Ede tanító vaskezét a bátyámmal. Mint kis gyerek, édes anyját is ismertem, ki sokszor megfordult nálunk. Nagybátyja, »Dengi bácsi« adta nekünk a próbacsészéket, amelyekkel mi várakat építettünk a porondban . . . Az élet szele szét vetett, Dengi Jánosnak, mint fiatal gyerek, olvastam a »Délibábját«. Olvastam czikkelyét, melyet Deák Ferencz temetéséről irt 1876-ban. Költeményei felébresztették és nagyra növelték személye iránt, bennem a tiszteletet és bámulatot. És ez természetes is. Hiszen ők az árokhát alatt laktak, mi pedig az Arokháton. E különbség daczára, ö mégis olyan okos fiú volt. Fordultak az évek. Én is iró lettem. Hogyan, azt magam sem tudom. Azt tudom csupán, hogy Dengi soraival felkeresett. Mint korosabb »földi,« tegezett. Ettől kezdve összeköttetés jött köztünk létre. Leveleztünk. Sorait kegyelettel fogom mindig őrizni. Egyszer váratlanul olvasom a hirt: Dengi meghalt. Szivemben fájdalmas szúrást éreztem, lelkem pedig elmerengett. Végigkalandoztam a gyermekkor apró epizódjain, amik kapcsolatosak voltak az ő egyéniségével. Előttem állott az a folyton küzdő ifjú és előre törekvő férfiú, kinek az osztályrész csak a küzdelemből, törekvésből és törődésből jutott ki, aki emberfeletti küzdelmeinek, törekvéseinek és fáradozásainak gyümölcsét, sajnos, nem élvezhette. Letört élete delén. Szememből egy könnycsepp pottyant arra a lapra, amelyből halála hírét kiolvastam. E könnycseppel áldoztam a régi, gyermekkori emlékeknek. De éreztem és érzem, hogy áldozattal tartozom a jóbarát emlékének is. Nem is akarok előle kitérni. Csatolok 20 koronát, kérem a szerkesztő urat, tegye be valamelyik felsőbányái bankba, (amelyik nagyobb kamatot ad) Legyen ez összeg egy alapítványnak első magva.*) En hiszem, hogy mások is voltak, akik Dengi. egyéniségét tisztelték és emlékének kegyelettel adóznak. Ezek növelni fogják ezt az összeget. Ha odáig öl, akár kamataiból, akár külső gyarapítással, hogy évente 2 koronát a kamatból ki lehet adni, azt oda kell adni jutalomdijul egy jelesebb olyan fiúnak, aki a felsőbányái rom. kath. iskola itt tanult Dengi *) Betettem a Hitelszövetkezetbe, amely 5%-ot ad — Szerk. János 4 osztályában márczius 15-én Denginek egy versét elszavalja, vagy pedig tőle egy hazafias dolgozatot felolvas. * Ádámcsik Péterről is meg kell emlékeznem. Nem képzelik önök Szerkesztő ur, mennyire lelkemben él a felsőbányái bányászok sorsa felett a töprengés Tudom, mennyit szenvednek, mennyit küzdenek, mennyit nélkülöznek. Ott tanultam megismerni a borkúti bányánál még a régi jó időkben, Ádámcsik Péter 15 éves lehetett, én jóval fiatalabb. A »karám«-ban dolgoztunk. Tersánszky és Bruk felőrök voltak mindenható főnökeink. Mikor én odakerültem, (vakáczió idején) Péter úgy csinálta a szakmány- könyveket, a fizetési iveket, mint a karikacsapás. Én csak másoltam mellette. O vezetett be ebbe is. Engem nemsokára elfujt hazulról az élet forgó szele s talán több, mint 3 év eltelt az utolsó találkozás óta. Ma már ö is az >>emlékezet«-é. Én az ö emlékét kegyelettel fogom megőrizni. Többször olvastam alapokból: nagy feladatát mily nemesen, mily híven töltötte be több irányban s elgondolom, hogy ha a sors Adámcsik- nak módot ad vala, hogy magát kellőképen kiművelje, az élet olyan munkakört jelölt volna ki számára, amely magasan kiemelte volna öt a felsőbányái erdökoszoruzta hegyek ködbe burkolt sötét völgyéből. Amint tovább gondolkozva, végigtekintek Ádámcsik családi listáján, azt látom, hogy ő olyan missziót töltött be, ami emléke iránt a tisztelet éáUregyelet adóját kivívja. Látok továbbá a sors intézkedéseiben bizonyos öntudatos rendezést is. Legyen emléke áldott. * E lapok márczius 15-ike után megjelent példányában egy közlemény keltette fel figyelmemet. Szó volt ebben a 48-as honvédekről. Falán meg is vendégelték egy részét, de közölték az egész névsorát. E névsorban helyet foglalt JBáthy Imre ny. járásbiró is, aki csak nemrégiben került »haza«, mert 3 év előtt még Szegeden lakott. Kérem a felsőbányái polgártársakat és főleg a fiatalabb nemzedéket: Az öreg 48-as harczosok iránt legyenek nagy figyelemmel és kiváló tisztelettel Különös szerencséjének tartsa mindenki, ha egy-egy napját megédesítheti az öregeknek. De kiváló tiszteletűk összpontosuljon az öreg Báthy Imre körül. O tudtom szerint Bem tábornoknak életben levő utolsó testőre. Én Bem tábornok három testőrével beszéltem személyesen. Sándor László küküllőmegyei főispánnal (Petőfi és társai sírjai felett, Fehéregyházán találkoztam vele utoljára 1889-ben, továbbá Szabó Pál diósadi lelkészszel és kolozsmegyei körjegyzővel, kinek neve hirtelen nem jut eszembe. Mindahárom elha't. Egy él csupán, kit a tisztelet glóriája, a hazafiui szeretet minden kigondolható jelével kell hogy övezzen és ez Báthy Imre. Az öreg ur szoborszerü arcza, karakterisztikus arcz éle, ábrázatának minden vonalában magyaros kifejezése emlékeztet az ős magyarok nagyjaira, a.uk ligetekben áldoztak a Hadúrnak. Életök ezen ünnepélyes pillanatában egy idegen pap, kit a gyermekek alig ismernek, ki semmi összeköttetésben sincs velők, jön kö- zéjök, hogy az ünnepélyt megtartsa. Azt monda, hogy neki joga van ehhez, mert olyantól kapott felszólítást, akihez az intézkedés joga tartozik. Elismerem, joga volt hozzá, de vájjon az udvariasság, a méltányosság, a jó Ízlés nem ki- vánja-e meg, hogy ne fogadjon oly ténykedést, mihez másnak több jogczime van, s melyet a legnagyobb örömmel végezett volna. S lásd ez nem első eset, hogy Lakkadivi megfoszt oly ténykedéstől, mit nekem kellett volna végezni s szivesen végeztem volna. Tudod, vannak egyes nagy ünnepek, midőn azok is eljönnek Varunát tisztelni, kik a kis ünnepeken távol maradnak a pagodától s ilyenkor rendesen megjelenik Lakkadivi, úgy hogv még egyszer sem tarthattam beszédet ily ünnepen. S Lakkadivi még azt hiszi, hogy szívességet tesz, midőn azokat szorítja háttérbe, kiknek tulajdonkép kötelességük és joguk a szónoklatot tartani. — Mért nem jön el kis ünnepeken? — Miért nem akar helyettesíteni a szegény emberek temetésénél, miért nem akkor, midőn beteghez kell menni s az istenség szobrát csókra nyújtani a szenvedőnek? Nem ; ilyet ő nem hajlandó tenni, de ha ünnepély van. akkor megjelenik s azt mondja, joga van hozzá, mert illetékes helyről kapott felszólítást. Nem nézi, hogy vájjon az udvariassággal, méltányossággal, jó Ízléssel nem ellenkezik-e amit tesz ? — Lásd ezt s ehhez hasonló dolgokat tapasztaltam a hindu papoknál s azért tanulmányozni kezdtem a keresztény vallást s a keresztény papok életét s csodálkozva láttam, minő fenséges a tanításuk, minő tiszta az életök. Lemondás,'béketürés, szeretet, udvariasság, méltányosság s minden más elképzelhető erény jellemzi a keresztény papokat, szembeszállnak a vészszel s idejönnek, hogy a kereszténységet hirdessék. Épen azért én is kereszténynyé leszek s kérlek téged is, kövess ezen az utón. — De hátha csalódd, hátha a keresztény papok sem mind olyanok, mint ezek a misszionáriusok ? — Jó, elmegyek Európába s tanulmányozni fogom ott a keresztény papokat, de Ígérd meg, hogy keresztény leszel, ha azzal a tapasztalattal jövök vissza, hogy Qtt is olyanok, mint itt a miszionáriusok. Allahabad barátja már volt Európában s azért habozás nélkül Ígérte meg, hogy keresztény lesz, ha azon tapasztalattal jön vissza Allahabad Európából, hogy a keresztény papok hazájokban is olyan önfeláldozók, a béke- tűrésnek^ szeretetnek oly mintaképei, mint azon lelkes férfiak, kik a, pogányok közé mennek, mént hittérítők. Allahabad megtért, de a barátja nem. Gyertyánosy. Báthy is áldozott. Életét koczkáztatta a magyar szabadságharcz legdicsöségesebb tábornoka: Bem hadvezér oldala mellett. Tiszteljük őt. Kuszkó István. Szabályrendelet a városi vízműről. Átalános határozatok. 1. §. A városi vizmü oly közegészségügyi intézmény, melynek rendeltetése a város lakosságának vízszükségletét egészséges ivóvíz szolgáltatása által kielégíteni. 2. §. A vizmü által szolgáltatott viz első sorban ivásra és egyéb háztartási czélokra, (mosás, mosdás, főzés stb.) másodsorban pedig ipari és egyéb szükségletek kielégítésére szolgál, azonban a közkutaknál csak a viz elhordás van engedélyezve, 3. §. A vízszolgáltatás kétféleképen történik, u. m.: a) az egyes házaknak vagy telkeknek a vizmü közterületén fekvő csöveivel történt összeköttetése által; b) közkutak által. 4. §. A közkutak körzetébe eső házak és telkek vízszükségletét, amennyiben az utczai fő- csővel összekötve nincsenek, a közkutak szolgáltatják. A közkutak számát és helyét a városi tanács állapítja meg a közszükséghez képest a vizmü-bizottság előterjesztése alapján. 5. §. Azon telek és teleptulajdonosok, kik a vizmü vizét igénybevenni kívánják, tartoznak a tervezett bevezetést a városi tanácsnak bejelenteni. 6. §. Ily bejelentés csak a ház, illetve telek vagy teleptulajdonosától vagy annak igazolt meghatalmazottjától fogadtatik el; bérlő avagy haszonélvezőktől csak akkor, ha a tulajdonos Írásbeli beleegyezését is csatolják. Közös tulajdon esetén elegendő, ha a bejelentést egyik tulajdonostárs teljesiti. 7. §. Emeletes házak és lakásoknál ezen bejelentéskor bemutatandó a tervezett magánviz- vezeték vázlatrajza két példányban, mely vázlatrajzon s a vezetékek, csapok, fürdők, clozettek stb. úgy a csővezeték és csövek esési irányai feltüntetendök. Ugyanezen szabályok kötelezők a már meglevő magánvizvezetékek szándékolt változtatásánál vagy kiterjesztésénél is. 8. §. Uj építkezéseknél a lakhatási engedély mindaddig ki nem adható, mig a vezeték a hatóságilag jóváhagyott terv szerint elkészítve és a 22. §. szerint kipróbálva nincsen. 9. §. Magánvezetékek csövei rendszerint csak a tulajdonos ingatlanán vezethetők keresztül, ha pedig valaki magánvezetékét idegen ingatlanon szándékozik keresztülvezetni, tartozik ehhez az idegen ingatlan tulajdonosának beleegyezését kieszközölni. Két vagy több magánvezetéket összekapcsolni csak a városi tanács engedélyével szabad. 10. §. Minden háztelek a vízvezetéki vascsővel rendszerint csak egy cső által köthető össze, de indokolt esetekben a városi tanács által egy második külön cső-összeköttetés is engedélyezhető. 11. § A magánvezetéket az utczai vascsőtől a ház, illetve telek határáig (csatlakozó cső, utczai főcsap, s annak egyéb kellékei) a városi hatóság saját közegei által létesitteti, ellenben a ház, illetve telken belül levő vezetéket és annak felszerelését a tulajdonos ezen szabályzatban foglalt rendelkezések betartása és a város szakközegének ellenőrzése mellett bármily jogosult iparos által készíttetheti. Magánvezetékre vonatkozó műszaki szabványok. 12. §. Magánvezetékeknél csakis belül ónozott vagy kénezett ólomcsövek használhatók. 13. §. A csöveknek és a vezeték egyéb ré- részeinek oly erőseknek kell lenniök, hogy azok 10 légnyomásnyi próbának maradandó változás nélkül ellenálljanak, miért is a használandó csövek legkisebb súlya folyó méterenkint: a) Belül ónozott vagy ólomcsövek 10 13 20 25 30 m/m. belső átméret mellett 1.70 kgr. 2.40 » 3.75 » 5 85 » 7.50 » 14. §. A vezeték és kiürítési készülékek ak- kép helyezendök el, hogy azok a befagyás ellen védve legyenek, tehát a szabadban téglával befedve, 1 — 2 méter mélységben helyezendök el. 15, § Épületeken a vezetékek lehetőleg a közép főfalakon és oly helyiségeken vezeten- dők keresztül, melyek a hideg ellen védve vannak ; ellenben a homlokfalak és tűzfalak úgy a
