Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-29 / 7. szám
Bátran mondhatjuk, hogy ha vízvezeték nincs, a márczius 21-iki tüzeset után ma városunk nyugati része csak egy égett romhalmaz és a kár több százezer koronára rúgna. Tehát már csak ezért is érdemes volt megépíteni a vízvezetéket! Hanem, midőn dicsérettel emlékezünk meg arról a becses szolgálatról, amelyet a vízvezeték a tűzoltásnál végez, nem hallgathatjuk el észrevételeinket sem, melyek megszivlelését a közérdek szempontjából melegen ajánljuk az illetékes tényezők figyelmébe' Az előbb említett tűzvésznél, mely első volt e vízvezeték létesítése óta, hosszas késedelem után tudták csak a hydranst megnyitni, minek oka az volt, hogy a kulcsok a rendőrség őrizete alatt állanak, honnan a gyors veszély szülte fejetlenség közepette előbb más kulcsokat hoztak, melyeket kisebb méretüknél fogva használni nem lehetett. így aztán — mig a használható kulcs előkerült — tengernyi idő, szinte 15 perez telt el. Pedig csekély volt a távolság a tüzeset színhelye és a rendőrségi hivatal között. Elképzelni is rettentő, hogy mi történt volna, ha a veszedelem sokkal távolabb van. Ezért a jövőre nézve feltétlenül szükséges, hogy mindazon házaknál, hová a hydranst legközelebb van, két kulcs helyeztessék el és a lakók mindegyike kioktattassék arra, hogy mikép kell a hydranst megnyitni. Bármilyen tűzvész is válhatik oly nagy arányúvá, hogy a mentést egyszerre többponton kell foganatosítani; erre a viz megvan bőven és meglesz ezentúl is a vízvezeték mentén fekvő utczákban. Csakhogy ez nem elég, hanem elegendő mennyiségű vezető csövekre is van szükség, hogy a tüzet kellő gyorsasággal lehessen lokalizálni és megsemmisíteni. — Gondoskodni kell tehát arról, hogy elegendő vezető cső szereztessék be, hogy ezek hiánya miatt a mentési munkák soha fennakadást ne szenvedjenek. Kalapot kell emelnünk a felsőbányái bányásznép tűzoltói tevékenysége és ügyessége előtt. Elmondhatjuk, hogy olyan önfeláldozó munkát végeznek ők, mintha csak egy rendszeresen szervezett tűzoltó gárda működnék. De hogy munkájok még áldásosabbá váljék, szükséges, hogy a tűzoltásra szervezkedjenek. Mert mig a mentést megkezdik, rettenetes a zűrzavar és idő kell rá, mig mindenki elfoglalja a maga helyét, ahol aztán fogytig derekasan ki is tart. Képzeljük el, mennyivel könnyebben és sikeresebben menne a munka, ha volna közöt- tök néhány ember, kiknek utasításait a többiek készséggel teljesítenék s nem mindenki a maga belátása után indulna! Mert bár a szándék mindenkinél a legnemesebb, a kivitelnél az egyértelműség hiánya sokszor késedelmet és kárt okozhat. De te nem hitted azt, kinevettél érte. Én láttam azt a pálmakoszorut, ami homokod körül ragyog. Tudod, mikor esett belé lelkembe az első csepp méreg f Mikor — hosszú hidegség és közöny után — először mentem el hozzád, hogy lássalak, hogy megérintsem a ruhádat, hogy megcsókolhassam titkon tolladat. — Eljöttem hangtalanul, csak egy szomorú mosolygás maradt utánam. Ha a sírban leszek, Luczia, meg irod-e vájjon azt a mosolyt ? Az emberek csodálkozva néztek s én nem vettem észre, csak későn, hogy hullanak a kö- nyeim. Sokáig bolyongtam az utczákon, meg Szótlanul váltunk el, de te összekulcsoltad előttem a kezeidet, mintha azt akartad volna mondani: ... a véges végtelenségig . . . édes Bubikám. . . Megértettem, de csak egy mély tekintettel tudtam felelni, amelybe belé volt öntve egy élet minden vágya, minden reménye, tündéri álma. . . Én hazamentem és te leírtad azt a tekintetet. Elolvastam, Luczia. Az a legszebbik versed Ráismertem versedben tekintetemre, pedig száz lélekre írtad azt, mert egyre nem fért. Az a költeményed az én meghalt boldogságom gyönyörű emléke. Az emberek előtt csak távoli barátod voltam, egy rajongó, érzékeny, igénytelen ifjú, a kit magatok között »czigány báró«-nak csúfoltatok. Aki éhezett, fázott, de aki terhetekre nem volt soha s aki nem is élt igazán, mert mindig csak álmodta az életet. . . Te azért szeretted úgy is, épen azért szeretted olyan nagyon. Oh milyen jó lett volna elhervadni, megFelsőbányai Hírlap. A mentési akcziót megfelelő vezetőkkel három főcsoportra kellene felosztani: egyik végezné az oltást, másik az értékek, esetleg az emberélet mentését, a harmadik pedig rendőri szolgálatot teljesítene, ami főképen arra irányulna, hogy a megmentett tárgyak tolvajok kezére ne kerüljenek. Mindezekhez az anyag: a lelkes, önfeláldozó és értelmes nép rendelkezésre áll, csak szervezni kell. He mindezeket figyelembe veszik, akiket illet, úgy Felsőbánya város polgársága a tűzoltásra oly fokban lesz képes, hogy bátran felveheti a versenyt más városok tanult és szakszerű vezetés alatt álló tűzoltóival is! I nvTeszlén^i G-37"ula, B A nagykiterjedésü szatmári rom. kath. egyházmegyének gyásza van. Mindenkitől szeretett, áldott lelkű főpásztora : Meszlényi Gyula szatmári püspök folyó hó 14-én este 10 óra 40 perczkor hosszas betegség után elhunyt. A boldogultat régi baja: a ezukor-betegség ölte meg. Másnap éjjel Petrik Ottó egyetemi tanár bebalzsamozta a holttestet. Az elhunyt főpásztort a püspöki palota nagy ebédlőtermében helyezték ravatalra teljes püspöki ornátusban és 16-án végezte a beszen- telési szertartást Pemp Antal káptalani helynök. A gyászeset alkalmából a részvétnyilatkozatok tömegesen érkeztek a székes káptalanhoz. A közönséget naponkint reggel 8 órától este 6 óráig bocsátották a ravatalhoz és valóságos bucsujárás színhelye volt naponkint a gyászba borult püspöki rezidenczia. A holttestet 21-én átvitték a székesegyházba s onnan történt a temetés a reggel 9 órakor tartott gyászmise után óriási közönség részvétele mellett. A temetést dr Várossy Gyula székesfehérvári püspök végezte nagy segédlettel A nagy egyházmegye papsága csekély kivétellel részt vett a szomorú szertartáson. Ott voltak továbbá a városi, megyei, állami tisztikar számos képviselői, valamint a katonai tisztikar teljes díszben. Városunkból is többen elutaztak Szatmárra még 20-án, hogy az elhunyt püspök végtisz- tességtételén részt vegyenek. Meszlényi Gyula valódi papi jellem volt, minden tettét a krisztusi szeretet irányította, atyai szeretetének áldásait felekezeti különbség nélkül árasztotta mindenkor a szükölködőkre. — Valódi keresztény volt ő, ezért méltán fogja emlékét áldással tetézni az utókor, mert magasztos missiéját híven teljesítette egész életében. halni melletted, mint a hogy a mezei virágok halnak. . . De te nem akartad, hanem mikor már utadban voltam, kikerültél messziről. Nem panaszkép mondom. . . Én tudtam, Luczia, hogy neked hírnév jut osztályrészül, hogy neked bálterem lesz az élet, ahol mindenki virágot szór lábaid elé. akartam halni. De akkor még nem tele be felettem a végzet. Azóta sokszor láttalak. Mindig nyájasan köszüntesz, de mintha sohasem lettem volna neked más, csak idegen, úgy bánsz velem. És én nem szólhatok, nem kérdezhetek. Én már senki sem vagyok neked. . . Én nem tudom, de érzem, Luczia, hogy ez igaz. Nincs nyugtom a féltés miatt. Pedig ugy-e nevetséges, ha féltjük azt, a ki már nem a mienk ... És lázban égek mindig és egyre téged hívlak, a te nevedet, Luczia ! A halál százszor is oda jön hozzám és hideg kezével összemarkolja a szivemet. Ha tudnád, mennyire fáj, sírnál rajtam, akármilyen nagy és hires is vagy, édes régi Lucziám. Meg fogok halni. Csak épen annyi kell, hogy engedjen, hogy ne védekezzem. Nem él hetek tovább, mert tudnom, látnom kellett, hogy nélkülem teremt, alkot a ielked, hogy az én he lyernet már más töltötte be Eljösz-e vájjon a koporsómhoz ? ... És ha eljösz, dobj egy parányi földet síromba. . . Tedd meg értem ezt az egyet. Engedd, hogy csöndes, nyugodt legyen álmom a hosszú, hosszú éjszakán, ne akard, hogy még ott is szenvednem kelljen. . . . . . Luczika, édes Luczika, jöjj el még- egyszer utoljára. . . THff LászU Életrajzi adatai a következők: született Velenczén, Fehérmegyében 1832. január 22-én. Tanulmányait Pécsett és Székesfehérvárott végezte a cziszterczitáknál. Mint kispap, az esztergomi főegyházmegye kötelékébe lépett. — Theologiai tanulmányait Bécsben folytatta a Pázmáneumban. Szczitovszky J. herczegprimás szentelte pappá 1852. julius 27-én s ekkor mindjárt a nagyszombati főgimnáziumnál lett tanárrá és tanulmányi felügyelővé a konvik- tusban. Szczitovszky nagyon szerette és 1857-ben maga mellé vette primási levéltárosnak. 1862- ben pápai kamarás lett. 1866-ban komáromi plébános lett, hol saját szavai szerint életének legboldogabb 16 esztendejét töltötte. 1869-ben a király a szent Mórról nevezett czimzetes apátságot adományozta Meszlényinek, 1881-ben pedig az esztergomi főegyházmegye kanonoki stallumába emelte, mely állásában az esztergomi papnevelő intézet rektora lett. 1887. okt. 17-én neveztetett ki fszatmári püspöknek. Ugyanezen év november 25-én prekonizálta Rómában XIII. Leo papa. 1888. ápril 29-én szentelte püspökké Császka György akkori szepesi püspök a szatmári székesegyházban. Tehát majdnem 17 évig töltötte be a szatmári püspöki széket. Mint püspök, mindig megragadta az alkalmat a jótékonyságra. Sok szegény egyháznak építtetett templomot, ezer meg ezer szegény élvezte az ő jótékonyságát. Gyámolította az iskolákat, a szegény lelkészeket és tanítókat, lelkes..pártolója volt az irodalomnak. Összes vagyonát a szatmári egyházmegyének hagyományozta, de gondoskodott nagyszámú rokonairól is. Most már elérte az abszolút békeséget, melynek zászlaja alatt megkezdte egyházmegyéje kormányzását. Legyen porsátorának nyugalma áldott, az árván maradt egyházmegyének pedig adjon az isteni gondviselés hozzá hasonló szelíd és nemeslelkü kormányzót! Városi közgyűlés. 1905. márczius 22-én. Ez alkalommal rendkívüli közgyűlést tartott a képviselőtestület, melyen részt vettek: Münnich Sándor gazd. tanácsos, mint elnök, Spáczay Gyula jegyző, Pap Márton számvevő, továbbá Baumerth Károly, Konczvald András Tánczer György, Smillár Mihály, Szalai László és Orbán Károly képviselők. A képviselőtestületi tagok csekély számban történt megjelenése miatt a polgármesternek ezen gyűlésre kitűzött vételi ajánlata felett dönteni nem lehetett, minél fogva azt egy újabb közgyűlésre kellett kitűzni. A csekély népességű gyűlés lefolyása különben a következő volt: Münnich Sándor gazd. tanácsos bejelentette, hogy ezen a közgyűlésen a polgérmester mint érdekelt fél nem vehet részt, Nyisztor István h. polgármester pedig betegsége miatt nem jöhetett el, ilyen körülmények között az elnöki teendők végzésével ő bízatott meg. Ezután a gyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Orbán Károly, Szalai László és Konczvald András képviselőket kérte fel, a hitelesítés idejét pedig folyó hó 25-ének délután 3 órájára tűzte ki. Megbízott elnök ezután előterjeszti, hogy a 10 -905 sz. közgyűlési határozat által Farkas Jenő felsőbányái lakosnak, a Felsőbánya város tulajdonát képező felsőbányái 333. és 46 számú tjkvi ingatlan megvételére tett ajánlata tárgyalására a közgyűlés mai napra lett első ízben kitűzve; mivel azonban a képviselőtestületi tagok határozatképes számban meghiem jelentek : indítványozza, hogy e tárgyban újabb határidőül folyó évi ápril 22-ik napja tűzessék ki. A közgyűlés az indítványt elfogadta, s az ajánlat tárgyalására az 1886 évi XXII. t.-cz. 110. §-a értelmében, 30 nap közbevetésével f. évi ápril 22-ik napjának d. e 11 óráját tűzte ki. Olvastatott a városi árvaszék javaslata az elhagyott gyermekek segély-alapjára 1901,1902 , 1903. évekre vonatkozólag a gyámpénztári tartalékalap terhére átutalandó összegekre nézve. A felolvasott javaslatot egyhangúan elfogadta a közgyűlés, amennyiben a gyámpénztári tartalék-alap 1900. decz. 31-én kitett 8499 K 13 fillért, s ennek 5 százalék kamrda 424 K 95 f, 1901. decz. 31 én a tartalék tett: 9352 K 25 fillért, ennek 5 százalék kamata 467 K 60 f, 1902. decz. 31-én a tartalék-alap tett 10223 K 30 fillért, ennek 5 százalék kamata 511 K 15 f, a három évi kamat 1403 K 70 f. ezen összeg
