Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-01 / 5. szám

IX_ évfolyam.

5_ szálasa.

1905. HVEéLtrczitxs 1.

FELSŐBÁNYÁI HIELA

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMI J LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. .

Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona 1 Egyes szám ára 20 fillér. I;

Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők.

Ä lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő Felsőbányára küldendők.

HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK

Városi közgyűlések.

Rövid időközökben két közgyűlése volt a képviselőtestületnek, az egyik febr. 19-én, a másik 23-án. Az elóbbin jelenvoltak a tisztviselők közöl: Farkas Jenő polgármester, Spáczai Gyula jegyző, Nyisztor István és Münnich Sándor tanácsosok, Pap Márton számvevő, dr Csausz Károly főorvos; a képviselők közöl: Csausz István, Baumerth Károly, Kovács Gyula, Rettegi Károly, Imre Károly, Gasparik Ignácz, Smillár Mihály, id. Szabó Károly, Burkárt Ferencz, Szalai L., Tury Ferencz, Szigyártó József, Májercsik József, Majdik József, Jékly Károly és Tán- czer György.

Farkas Jenő polgármester a gyűlést megnyitotta s a jegyzőkönyv hitelesítésére a tisztviselők közöl dr Csausz Károlyt, a képviselők közöl pedig Tury Ferenczet és Májercsik Józsefet kérte fel.

Napirend előtt felolvastatott a f, évre megállapított virilisek névjegyzéke. Eszerint a következők állapíttattak meg értékképviselőknek: Süssner Ferencz, Likker Károly (erdökincstári képv.), dr Szokol Pál, Kilián Béla, Pály Ede, Csernátoni V. Péter, Nagy Lajos, Csausz István, Kováts Gyula (özv. Kremnitzky Albertné képv.), Roth Lázár, Lévay Károly, Roth Mihály, Hajdú Lajos, Medvecz Lajos, Wurscher János, Sarudi S , Rettegi Károly (ref. egyház képv.). Imre Károly (özv. Lökös Jánosné képv.), Ferencz Mihály, Klein Herrman, Baumerth Károly (bányakincst. képv.), Gasparik I., Husovszky Gyula (neje jogán), Dimand Károly, kjzv. Lévay Ferenczné képviselőt nem jelentett be, Lévay Károly választott képviselő, mint virilis jelentkezett 1905. évre s igy helyette a következő póttag: Majdik József hivatott be. E jelentést a közgyűlés tudomásul vette

s az ekkép megállapított névsort az 1905. évre végleges érvényűnek jelentette ki.

A sörház bérbeadásának kérdésénél a közgyűlés a bizottság javaslatának elfogadásával úgy határozott, hogy a sörházat a hozzátartozó kerttel együtt Stein Emánuel- nek adja bérbe f. évi janiár 1-töl kezdve 5 évre 410 korona évi bér és a szokásos mellékilletmények fizetése mellett. Egyben utasította a tiszti ügyészt,; hogy nevezettel a szerződést ez értelemben kösse meg

A főkönyvileg még szereplő, de már behajthatatlan előírások törlése iránti indítványt a közgyűlés elfogadta és a bizottság véleményéhez képest a gazdasági pénztárnál a főkönyv lapján Marosán Gy. terhén álló 15 K 50 f tőkét és 37 K 20 f kamatot; a Ull/i7. lapon Marosán György terhén álló 33 K 60 f tökét és 132 K 26 f kamatot; a 65/i3. lapon Kunczli Lajos terhén álló 300 K tőkét és 392 K 45 f kamatot ; a ®*/26. lapon Rusolán János terhén j álló 5 K tökét és 11 K 20 f kamatot; a szegény ápolda pénztáránál a főkönyv 37/’. lapján Grigor Onucz terhen álló 42 K tőkét, valamint a 34 — 20 lapon Májercsák Pál terhén álló 24 K 2 f tökét és 68 K 4 f kamatot, mint kötvénybeli előírásokat, egyhangúlag törölni határozta, mivel nevezettek már több évtized előtt vagyontalanul elhaltak és igy ezen követelések elévülés folytán is bevehetetlenekké váltak.

Tudomásul vette a közgyűlés az 1904. deczember 24-én tartott váratlan pénztár- rovancsoiás alkalmával felvett leletkimutatásokat, melyek szerint a pénztár rendben találtatott.

Az állati hullák feldolgozására szolgáló „Digester“ gép beszerzése ügyében kelt alis- páni rendeletet akkép intézte el a közgyűlés a bizottság javaslatának megfelelően,

hogy mivel egy ily készülék beszerzése a város pénztárára nagy megterheltetéssel járna, azt mellőzendőnek tartja annyival is inkább, mert a város területén évenkint elhullott állatok száma igen csekély és az ajánlott készülék még kipróbálva sincs.

A tanács bejelentette, hogy a piaczon létesítendő szökőkút alapjára a helybeli takarékpénztár 200 K-t, Stoll Béla tisztiügyész ugyanannyit ajánlott fel, mely ösz- szegek nevezett takarékpénztárnál vannak betéve, a betéti könyvek pedig pénztári kezelés alá vétettek. A közgyűlés örömmel vette tudomásul e jelentést és úgy a takarékpénztárnak, mint Stoll Béla tiszti-ügyésznek a város részére tett emez újabb adományaikért, melyekkel a város közügyei iránt érzett meleg érdeklődésüknek ismételten tanujelét adták, őszinte köszönetét jegyzőkönyvileg határozta kifejezni.

A taaács beterjesztette Mayer Ede Ottó budapesti mérnökkel a város területén létesítendő fürészmalomra a 110—904. kgy. sz. határozat alapján megkötött szerződést. E szerződés főbb pontjai, amint feljegyeznünk sikerült, a következők:

A város a régi András-lugoldát a hozzá tartozó vizjoggal együtt bérbeadja Mayer Ottónak 15 evre, alti kötelezi magái, hogy nevezett helyen a fűrészt felállítja s azt még ez évben üzemképessé is teszi, a 15 év leteltével pedig teljes felszereléseivel együtt, használható állapotban a város tulajdonába bocsátja át minden kártérítés követelhetése nélkül. Évi bérül köteles 200 K-t fizetni. A város faanyagfeleslegéből a tölgyfát az első 4 évben bérlő ajánlata szerint, egyéb anyagot, vnlamint a tölgyfát is 4 év múlva a város értékelése szerint bocsátja a bérlő rendelkezésére. A 15 év leteltével, ha a város a fűrészt házi kezelésbe nem veszi,

A régi káplánok, meg az uj káplán.

Halottak estéje ...

Halottak estéje elmúlt ... Nekem most van . . . Most merült fel képed a gondolatomban Drága, kicsiny fiam, véremből való vér . . .

Téged földi csapás, földi bánat nem ér.

Ott fenn vagy, ahonnan ölünkbe szállottál.

Ott fenn a mennyégben, dicső alkotódnál.

Úgy szeretném tudni, mit csinálsz te ott fenn, Abban a gyönyörű, boldogságos mennyben.

Te, aki itt velünk nem szólhattál egy szót, Tudsz-e ott beszélni ? Tiszta lelked mit szól ? Jársz-e, ülsz-e, aki ezeket nem tudtad ?

Merre mutatta meg Isten a te utad ?

A jók, az igazak kicsiny seregében?

Vagy a gonoszok közt? Gondolkozva kérdem.

A hit azzal nyugtat, hogy te üdvözültél.

De a Teremtőnek tanácsa titkos, mély.

Elszédül a gyarló ember, ha vizsgálja A te utaidat királyok-királya ...

Majd ha jön a hő nyár, a villám világit, Meglebben előttem a rejtélyes kárpit:

Bele fogok nézni imádságos szívvel A meghasadt égbe, meglátni: mit mivel Az én kedves fiam . . . Ha ott bánata van: Felküldöm hozzá a tiszta, salaktalan Szeretetet, melylyel itt alant szerettem:

S megkönyörül rajta, tudom a jó Isten.

És ha öröme van: akkor nézem, nézem,

Mig a szivem meg nem hasad örömében.

Pótor Elemér.

Uj káplán jött Petresbe. Naiv, fiatal ifjú, telve lelkesedéssel, hévvel, emberszeretettel.

Kíváncsian nézett ki a kocsiból, kereste a plébániát, nézte : hol lát valami szép házat, mely a többitől elüt. Talán ez, talán amaz a plébánia ? Vájjon melyik előtt áll meg a kocsi ? Mind egyformán szép, nagy sváb házak. Egy kanyarulatnál feltűnt a templom. Ekkor jutott eszébe, hogy a templom mellett kell keresni a plébániát, nem építik azt a faluvégre, de már nem találgathatta tovább, mert a kanyarulatnál be is fordult a kocsi a harmadik házba.

Izgatottan ugrott le. Magas arbuezpéteri alak állt előtte; első princzipálista. Fürkésző, de nyájas tekintettel nézett a hetvenéves öreg ur a fiatal, tapasztalatlan ifjúra s belezette jövendő lakhelyére,

»Haec requies mea, hic habitabo« gondolja magában. De meddig lakom itt, egy-két hónapig vagy egy-két évig? Mindegy. Főelvem, hogy kivétel nélkül mindenkivel jó viszonyban legyek, arra nagyon fogok vigyázni Csak ismerném meg hamar, hogy a háziak mit szeretnek s mit nem szeretnek, hogy aszerint rendezzem be magamat. Óhaja hamar teljesült.

Bejött Julcsa néni, a plébános öreg nővére és segített a kipakolásnál.

— Jaj tisztelendő ur, be örvendünk, hogy ' uj káplányunk van. Pozsonyi, ki ön előtt volt itt,

sok bajt csinált. Képzelje, nem akart velünk reggelizni, velem meg Emmi nénivel, hanem a szobájába vitette a reggelit. Pedig ez nem illik, ehetett volua velünk, Pap bácsi külön reggelizik.

Később észrevette, miért nem akart Pozsonyi ott reggelizni, mert oly szobában, hol két öreg néni aludt, bizony rossz levegő volt reggel. De azért nem mert szólani, hogy ö is inkább szeretné a szobájában elkölteni a reggelit.

Azután nem volt annak a Pozsonyinak jóra- való fehérneműje sem; szégyeltem mosásba adni a mosónétól.

Újabb ok a pirulásra, mert biz az ö fehérneműje sincs rendben. De titkon vesz majd újat s a régieket eldugja.

Azután mindig a boltba szaladgált s ott tereferélt; maga vásárolt sokszor, hogy a cselédnek ne kelljen borravalót adni.

Az uj káplán levonja magának a konzek venczját; tehát a boltossal nem szabad sokat beszélnie, nem szabad semmit se vennie, hanem a cselédet kell küldenie s mindig borravalót kell adnia.

— Hát a régebbi káplánok nem voltak olyanok, mint Pozsonyi — bátorkodik megkocz- káztatni a kérdést.

— Dehogy nem, azok is olyanok voltak. Fássy p. o. mindig a faluba járt, sokszor ott is vacsoráit s hagymát evett, valóságos paraszt volt. De a legtöbb bajt Csikós csinálta. Ez azt akarta, hogy a tanítók a gyerekeket a templomba vezessék s ott felügyeljenek rájok, nem volt az itt szokásban ezelőtt, hát nem kellett volna ilyene-