Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-12-20 / 26. szám

Felsőbányái Hírlap. Anyakönyvi kinevezés. A belügyminiszter Gnandt Antal okleveles jegyzőt a kismajtényi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetö helyet­tessé nevezte ki. Polgármesterünk szolidaritása. Farkas Jenő polgármester bejelentette Ilosvay Aladár vm. fő­jegyző, alispánhelyettesnek, hogy a f. hó 5-én tartott tiszti értekezleten rósz egészségi állapota miatt nem jelenhetett meg és hogy a hozott határozatnak magára nézve kötélező voltát fel­tétlenül elismeri. Tanfelügyelői iskolalátogatás. Gálffy Lajos hir. segédtanfelügyelö e hó 6-, 7 , 8-, és 9-ikén meglátogatta a kisbányai, alsóujfalui, hidegkúti és feketefalui gör. kath., a költői református, a szakállosfalui, kővárremetei gör. kath., a sáros- magyarberkeszi állami, az erdöaranyosi, a ma­gosfalui és kővárhosszufalui gör. kath. és a kö- várhosszufalui állami elemi iskolákat. Ez útjában lapunk szerkesztője is elkísérte. Az észlelt ered­mények e vidékén is túlnyomóan elszomorítók, sok helyen éppen semmi értékűek. A kövárvi- dék iskolái között fényesen emelkedik ki a köl­tői református iskola, hol Szabó Albert és Szász Irén mutattak fel meglepő szép eredményt s az általuk vezetett iskolák valódi mintaiskolák. Je­les a berkeszi és hosszufalui állami iskola. A ro­mán iskolák közül leginkább kiválik a kisbányai, hol Kerekes Avrám tanító sikeresen buzgólkodik a tanításban, növendékei értenek és meglehető­sen beszélnek is magyarul. — Biztató igyeke­zetét tapasztalt a segédtanfelügyelö Hidegkuton és Erdöaranyoson is. A többi iskolák vagy az ele­gendőnél is kevesebb, vagy épen semmi ered­ményt sem tudtak felmutatni. Igazgatói megbízás. A vallás- és közokta­tásügyi miniszter a nagybányai állami főgimná­zium igazgatásával ideiglenesen Kiss Gábor ren­des tanárt bízta meg, aki hivatalát már át is vette. Tábori lelkészi kinevezés. Gachal János szat­mári ref. segédlelkész a miskolczi hadtesthez II. osztályú tábori lelkésznek neveztetett ki. A megyei tisztviselők szolidáritása. A me­gyei tisztviselők Ilosvay Aladár vm. főjegyző, alispánhelyettes elnöklete alatt értekezletet tar­tottak, melyen kimondták, hogy a vármegye al­kotmányvédő határozatának érvényt szereznek és azt egészében végrehajtják. Elhatározták to­vábbá, hogy egymással mindenben szolidárisak lesznek, és ha a kormány, vagy a főispán vala­melyik tisztviselőt felfüggesztené, a helyettesí­tésre senki sem vállalkozik közülök. Egy tanító védekezése czim alatt a Nagy­bánya és Vidéke f. hó 10-én megjelent szá­mába czikket irt Papp János kékesoroszfalusi tanító, melyben mig egyrészről védekezni pró­bál a nov. 22-iki számunkban róla és iskolá­járól Írottak ellen, másfelől egyenesen rágal­mazásnak minősiti a róla közölt adatokat. Ez egy kissé különös még a mai felfordult világ­ban is, mivel azok az adatok közvetlenül a kékesoroszfalusi állapotokat személyesen ta­pasztalt segédtanfelügyelö ur részéről lettek rendelkezésünkre bocsátva, amint ezt jeleztük is múlt számunkban, midőn megírtuk, hogy az adatokat »Szomorú tanügyi állanotok« czimü ezikkünkhöz a legilletékesebb helyről kaptuk. Hogy ezek után Papp János ur mégis megírta említett czikkét, azt, enyhén szólva, vakmerő­ségnek tartjuk. Mert az csak nem fog a dol­gok lényegén változtatni, hogy ő 10 évvel fiatalabb és 2 évvel régibb tanító. Azt pedig már csak elhiszi tán, hogy a tanfelügyelő órája inkább megbízható, mint holmi kékesoroszfa­lusi kimustrált időmérő. Különben Gálffy s.-tanfelügyelő ur felha­talmazott bennünket annak közlésére a dolog érdemét illetőleg, hogy ő nem ér rá Papp Já­nos úrral foglalkozni csupán, nehogy mások azzal vádolják, hogy őket elhanyagolja. Ami régen volt a vármegyében, az már elmúlt! Ne vádolja P. J. sem a segédtanfelügyelőt, sem a papját, sem pedig a világi elöljáróságot, ha­nem vessen számot korával, nagyothallásával, a kékesoroszfalusi emberek ellenszenvével, mi­niszteri rendelet ellenére Nagybányán lakásá­val és úgy dolgozzék, hogy az államsegélyt el ne veszítse, mert közelebbről még egy alapos tanfelügyelői látogatásban fog részesülni — s ha iskolája akkor is üres lesz, esetleg növen­dékei nem mutatnak kellő és alapos készült­séget, úgy a segédtanfelügyelö nem fogja tudni az államsegélyt Papp János ur számára meg­tartani. . . Ami végül velünk szemben használt fe nyegetőzését illeti, állunk elébe s legyen P. J. ur bármily nagy ember, rendelkezzék akármily előkelő összeköttetésekkel, egyáltalában nem fogunk megszeppenni, mert amit irtunk igaz volt s ebben áll a mi erősségünk és bátor­ságunk. A vegyes kohászati bizottság f. hó 11-én tartotta meg ülését Nagybányán, a bányaigaz­gatóság tanácstermében Neubauer Ferencz fő­bányatanácsos, bányaigazgató elnöklete alatt. Az ülésen részt vettek: a magánbányászat ré­széről Farkas Jenő kerületi bányaegyleti elnök, Pap Márton jegyző és Pokol Elek választmá­nyi tag; a kir. kincstári bányászat részéről Ob- latek Béla kohóügyi előadó, Szellemy Geyza bányaügyi előadó, Lacheta János bányatanácsos és lovag Berks Leo pénzügyi tanácsos. A jegy­zőkönyvet Kovács Géza kir. mérnök vezette. Az előadmányt a bizottság minden észrevétel nélkül egyhangúlag elfogadta. A deczember 14-diki vármegyei közgyűlés határozata. Szatmár vármegye közönségének Nagykárolyban 1905. évi deczember hó 14-én tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 24368—1905. alisp. 1415-1905. bjkvi sz. Tárgy : Szatmárvármegye jóléti hatvanas bi­zottságának javaslata a Nagy László kinevezett megyefőnök által folyó évi deczember hó 14-ére kitűzött közgyűlés tárgysorozatába felvett ügyek, valamint a kinevezett megyefőnökkel szemben követendő magartás és eljárás. Véghatározat: Szatmárvármegye törvényhatósági közgyűlése a vármegyei hatvanas bizottság javaslatának teljes egészében való elfogadása mellett hatá- rozatilag kimondja, hogy az 1905. évi novem­ber 6-iki közgyűlést törvényesen összehivott- nak az ezen közgyűlés tárgysorozatába felvett ügyet eliníézettnek a történteket a közgyűlés tényének és kinevezett főispán részéről az es­küt letettnek el nem ismeri és ennek folytán Nagy Lászlót törvényesen felesküdött főispán­nak nem tartja, ténykedéseit törvényeseknek el nem fogadja, az általa összehívott bármi­nemű közgyűléseken és bizottsági üléseken és elnöklete alatt sem most, sem jövőben semmit nem tárgyal: úgy ezen, mint általa a jövőben netalán összehívandó közgyűléseken tisztvise­lőit a közreműködéstől eltiltja és arra utasítja, hogy a netalán erőszakosan hozott határoza­toknak, mint érvényteleneknek végrehajtását megtagadják. Végül a tárgysorozat összes ügyeit a napirendről leveszi és azok tárgyalása végett a közgyűlés összehívására a vármegyei főjegyző alispán-helyettest, mint törvényes elnököt uta­sítja. Jelen jegyzőkönyvnek a közgyűlési terem­ben nyomban leendő hitelesítésére Teleky Géza gróf, Falussy Árpád dr, Böszörményi Emil dr és Kovács Dezső dr bizottsági tagokat kiküldi. Ezen vághatározat a Vármegyei Hivatalos Lap­ban való megjelenés 8-ad napjára kihirdetett­nek tekintendő, mely kihirdetési határnaptól számított 15 nap alatt a vármegyei alispáni hi­vatalnál beadandó vagy bejelentendő felebbe- zéssel megálmodható. Ezen véghatározat feleb- bezésre való tekintet nélkül azonnal végrehaj­tandó. Miről Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző alispán-helyettes további közlés s eljárás vé­gett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Indo­kok: A folyó évi november hó 6-ára össze­hívott rendkívüli közgyűlés meghívójából meg­állapítható, miszerint a törvényhatósági bizott­ság tagjait ezen rendkívüli közgyűlésre az 1886. évi XXI. t.-cz. 46. §-a 2-ik bekezdésében fog­lalt kifejezett rendelkezés ellenére Nagy Sán­dor tb. vm. főjegyző első aljegyző hívta össze. Megállapítható továbbá az említett rendkívüli közgyűlésen szerzett közvetlen tapasztalatokból, hogy Nagy László kinevezett főispán, mielőtt a kinevezési legfelsőbb királyi kézirat a közgyű­lésen annak felolvasásával ismertetve lett volna s mielőtt az állandó választmánynak a beikta­tásra vonatkozólag hozott és napirenden levő javaslata tárgyalás alá vétetett volna és az ezen tárgyaláson alapuló határozattal Nagy László a főispáni eskületétele czéljából a közgyűlés által kiküldetni szokott bizottság által a közgyűlési terembe meghivatott volna, Nagy László a köz­gyűlési terembe önhatalmúlag belépve a főispáni széket erőszakosan foglalta el, holott az elnöklő alispán-helyettes főjegyző az állítólagos eskü­letétel előtt a rend felbomlása okából a gyű­lést be is rekesztette. Megállapítható továbbá a folyó évi deczember 14-iki közgyűlés tárgy- sorozatából is, hogy Nagy László alispáni állá­sáról mindezideig le nem mondott s ezen állá­sától őt Szatmárvármegye bizottsága fel nem mentette. Végül, hogy a folyó évi november hó 6-iki közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesí­tésére a közgyűlés senkit ki nem küldött. Mint­hogy az 1886. évi XXI. t.-cz. 46. §-a értelmé­ben rendkívüli közgyűlés összéhivására csakis a főispán s ennek nem létében vagy akadá­lyoztatása esetén az alispán vagy polgármester jogosított, tekintettel arra, hogy az ezen törvé nyes kellékek hiányában f. évi nov. hó 6-ára ösz- szehivott rendkívüli közgyűlésen az annak tárgy- sorozatába felvett s az állandó választmány javas latával ellátott főispáni beiktatás tárgya szabály­szerűen tárgyalva s határozattal ellátva nem lett, tekintettel továbbá arra, hogy Nagy László a beik­tatástörvényes formái teljes mellőzésével s anél­kül, hogy a törvényhatóság főispánná történt ki­nevezéséről szabályszerűen tudomásba helyezte­tett volna, továbbá, hogy alispáni állásáról előze­tesen lemondott volna, önhatalmúlag kísérelte meg a hivatalos esküjének letételét, mely őt ezen állásával járó jogok s kötelességek gyakorlatára feljogosítaná, tekintettel arra, hogy az eskü le­tétele előtt elnöklő alispán helyettessé a köz­gyűlést berekesztette, és igy az ezen közgyű­lés jegyzőkönyvének hitelesítése nem csak hogy nem teljesittetett, de nem is teljesittethetett, amennyiben a közgyűlés többé meg nem nyit­tatott. Szatmárvármegye törvényhatósága Nagy Lászlót törvényesen beiktatott főispánnak el nem ismeri, miből folyólag a főispáni teendők végzésénél őt nemcsak hogy nem támogatja, de összes tisztviselőit bárminemű rendeletéi vagy intézkedései végrehajtásától eltiltja. Ezen véghatározat végrehajthatóságnak kimondása felebbezésre való tekintet nélkül a vármegyei törvényhatóságnak az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-ában irt jogának érvényesithetése czéljából indokolt és elkerülhetetlen. Kelt mint fent. Jegyzetté: Kerekes, vm. aljegyző. Válasz a Nagybánya és Vidéke f. évi 50. számában Papp János kékesoroszfalusi tanító által »Egy tanító védekezése* czimen irt czikkre. »A Felsőbányái Hírlap nov. 22-iki számában »Szomorú tanügyi állapotok« czim alatt meg­jelent czikkből egy betűt sem írtam. Az ott részletezett értesítés nagyon is enyhén volt megírva és sajnos, minden betűje tökéletes igazság. Hogy Papp János ur 68 és nem 58 éves kort diktált a látogatási jegyzőkönyvbe és 760 K államsegély helyett 900 K-t, hogy a gyermekeket '/-A órakor eresztette ki és nem 4 óra előtt 2—3 perczczel és hogy pályáján 4, és nem 6 éve működik, annak én nem vagyok oka, mert ezeket védekező az én fülem hal­latára igy adta elő és nem másképen, amit mint jelen volt tanú, igazolok. Arről én nem tehetek, hogy a védekező nagyot hall és nem értette meg a tanfelügyelő ur hangos kérdé­seit: hogy taníthat, hogy értheti meg tanítvá­nyainak feleleteit s hogy tehet eleget a 900 K államsegély kívánalmainak? Hogy ő nem irtó­zik a tanfelügyelőtől és szeretettel várja, hogy minél gyakrabban jöjjön hozzá, elhiszem, mert bizonyosan azt gondolja: addig jár a korsó a kútra, mig eltörik, igy a tanfelügyelő ur is ad­dig jár Oroszfaluba, mig egyszer beleesik a Papp János ur rettenetes patakjába . . . Ami a levéltitkot illeti, az sem való, mert az nem is levél volt, hanem egy nyitott borítékban kül­dött czédula, amit egy kérés kíséretében átad­tam a tanfelügyelő urnák elolvasás végett. Hogy mint került a lapba, az nem az én dolgom. — Hogy mennyire üdvös volt ezen részletezést a nyilvánosság elé terjeszteni, kitetszik abból, hogy azóta a tanítás ezen a vidéken milyen fordulatot vett, különösen a gyorkefalui, felső- ujfalui és giródtótfalui gör. kath. iskolában, amelyeket ha most látogatna meg a tanfel­ügyelő ur, alig ismerne rá azokban a régi ál­lapotokra. — Felsőbánya, 1905. decz. 18. Lu­pán Athanász gör. kath. tanító.« Karácsoni posta. A karácsom és újévi rendkívüli csomagforgalom ideje alatt a külde­ményeknek késedelem nélkül való kezelése csak ug}' biztosítható, ha a közönség a cso­magolásra és czimzésre vonatkozó postai sza­bályokat betartja. Különösen szem előtt tar­tandók a következők: 1. Pénzt, ékszert, más tárgyakkal egybe csomagolni nem szabad. 2. Csomagolásra faláda, vesszőből font kosár, via­szos vagy tiszta közönséges vászon, kisebb ér­tékű és csekélyebb súlyú tárgyaknál pedig erős csomagoló papír használandó. Vászon vagy pa~ pirburkolattal bíró csomagokat, göb nélküli zsi­neggel többszörösen és jó szorosan átkötni, a zsineg keresztezési pontjait pedig pecsétviasszal lezárni kell. A pecsételésnél vésett pecsétnyomó használandó. 3. A czimzésnél kiváló gond for­dítandó a czimzett vezeték és keresztnevének vagy más megkülönböztető jelzésnek (pl. ifjabb, idősb, özvegy stb.) továbbá a czimzett polgári állásának vagy foglalkozásának és lakhelyének pontos kitételére ; a Budapestre és Bécsbe szólók czimirataiban ezenkívül a kerület, utcza, ház­szám, emelet és ajtó jelzés stb. kiteendő. A ren­deltetési hely tüzetes jelzése (vármegye) s ha ott posta nincs, az utolsó posta pontos és olvas­ható feljegyzése különösen szükséges. 4. A czi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom