Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-12-06 / 25. szám
!X._ évfolyam. So. ssiáLirL. 1905. Deczember 6 MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Úi Klőfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a ! Egyes szám ára 20 fillér. ! H'rdctések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. A nő feladata a „hervadás“ elleni harczban. Irta: Okolicsányi-Kuthyné-Huszár Ilona bárónő,''-a—iAUkvészet és Művelődés« nőegyesület elnöke. Nagy és szent feladatát látom magam előtt a nőnek a szárazbetegség gyilkos réme elleni küzdelemben. Kirajzolódik előttem a magasztos kép: a női munka áldásos érvényesülése e téren is, a közegészségügy dolgozó szérűjén. Kirajzolódik annál élesebben s egyben annál magasztosabban a nők missziója a tuberkulózis elleni croisade-ban, minél többet hallok és tanulok az uramtól a nagy küzdelem részletei felől. Most már tudom, hogy ez az ember- evő kór csak úgy zabolázható meg idővel terjedésében s miként a kiszárítandó mocsár mind-kisebb területre, foltokra szorul, csak úgy, küzdhető le, ha czéltudatos munkával évtizedeken át minden oldalról egyszerre támadjuk. Most már tudom nem csak azt, hogy a sleppel, földet érintő ruhával, az utczáról a lakásba behordott szenny — sokszor gümökóros köpet — mit jelent a családra nézve, hanem azt is tudom, minő fontossága van a szájhoz nyúlás elkerülésének, annak a szigorú szabálynak, hogy ujjúnkat semmi körülmények között meg ne nyálazzuk, ha csak utána röktön kezet nem moshatunk. Úgy tartottam mindig Tóth Bélával, hogy a slepp az utczán: nevetséges össze- tévesztése az ut kövezetének a szalon parkettjével, más szóval: ruhánkban kifejezett ügyetlen nagyzási hóbort, de nem tudtam, hogy a kövezetei seprő női ruha veszedelmes betegséges csirákat hajt fel a levegőbe ott künn, a legfrissebb, lepfertózöttebb tü- döváladekot pedig egyszerűen fölszedi, meg- gyüjti a gyalogjáró felszínéről s meleg ott - honunk szőnyegeire a legkényelmesebben felkeni, hogy ott megszáradván, beszivja azt belélekzésével mosolygó gyermekünk. Úgy tartottam mindig, hogy nem illő szájhoz vinni az ujjat, de, hogy ez illem- szabály egészségileg mit jelent, csak most tudom igazán, mióta egy szegény svájczi leány esete szemem előtt lefolyt. Egy rokonom házánál volt franczia nyelvoktató a kis J. Szerény, jóságos, minden izében kedves lény. Örömmel készültem már, hogy átvegyem saját kis családomhoz, mert misszióját amott befejezte, Az uramnak azonban nem tetszett az értesülés, hogy a bonne, ha télen egy kissé meghűl, hosszabb ideig katarrhusos és gyöngélkedő s esti fejfájásokról panaszkodik. Egyébként jó színben, húsban és erőben volt. Mikor hozzánk feljött, nem is látszott semmi baja. A vizsgálat azonban csekély tudöcsucs-betegséget s a tőle reggel nagynehezen szerzett kevés köpetben gümöbaczillusokat mutatott ki. Most egy hazájabeli szanatóriumban gyógyítják szegényt. Belé volt-e nevelve a vérébe az, hogy soha napközben ujjait meg ne nyálazza, nem tudom, annyira nem ösmertem; de ha nem, úgy mihelyt váladéka kissé több lett volna, könnyen átviheti vala a kiköpés után megfertőzött nyállal a bajt az én apróságaimra, szemem fényeire. Ebből az esetből alaposan megtanultam, mennyire igaz, hogy a tuberkulózis alattomosan kezdődik, sokszor észre sem veszszük, már jelen van, s hogy ily lappangó baj még kitörése előtt már gyászt ne okozzon maga körül, szükséges, hogy az életmód eleve olyan legyen, mely a fertőzést, az átvitelt kizárja, vagy legalább nagyon megneheziti. S ezen életmódnak egyik maxi- mája.- ne nyúljunk feleslegesen a szájhoz, semmit meg ne nyálazzunk soha. Hasztalan magyarázná, kívánná pedig ezt a legelőrelátóbb, egészségügyi dolgokban bárminő felvilágosodott férj, ha az anya belé nem oltja a gyermekébe, utána már csak az iskola tehetné azt utóbb s az még meg nem teszi, bár már nem sokára fogja tenni, mégis szerintem az otthon példája az egyedül utolérhetetlen tanítómester. Egypár kévéi bontottam meg csak eddig abból a hatalmas kazalból, melybe a tuberkulózistól való óyakodás szabályai vannak összerakva. Első tekintetre nyilvánvaló már itt a nö nagyjelentőségű, áldásos szerepe a család boldogsága és a közjó érdekében. De hol van a többi hálás része annak a nagy »kötelesség tartománynak«, mely a gümös betegség elleni küzdelemben a női nemre vár? A gyermekekkel megszerettetnünk a szabad természetet, megtanítanunk a jó levegő és napfény imádatára, meggyülöltet- nünk vele a zárt, romlott levegőt, megutál- tatnunk a serdülő ifjúval, kit szivünk öröme fiának nevez — a kávéházat, füstös klub- bok játékszobáit, a házunkban orvosi értelemben vett tisztaságot tartanunk fenn, a házon kívül nevelnünk a népet, segitnünk a nyomorban sinylő embertársat, hogy a nagy kór úrrá ne lehessen rajta, odahatnunk, hogy férjünk társadalmi tevékenységében a gümőkór-kérdés megoldását sürgős czéljává* tegye — mind nagy és nemes feladatok. Részletekre itt nem terjeszkedhettem ki, mégis olvashatók azok az »Egészség« folyóirat most megjelent (1 905. április havi) számában, egy szép felolvasás lenyomatában, melyet Vidéky Apollónia az év elején egyesületünk keretében tartott »A nő feladatáról a tuberkulózis elleni keresztes hadjáratban.« Mert már Istennek hála felolvasunk is erről a világ-kérdésről, mi magyar asszonyok. Hejh, szekeres! Hejb, szekeres! a nyergesnek Nagyon lecsüng a feje. A fakó is busán pipál, Megrogyott az eleje. Kend meg ott bent a csárdában Czigány mellett jól mulat, Amit a két ló megkeres, Kend azon hamar túlad, Abrak is kék a csikóknak, Nem csak az ostor nyele, Pedig övé a ház-hija, A zabos zsák sincs tele. Az az árva két jószág meg Csülökig áll a sárba, Mikor huzat kend indulót? Fülét hegyezve várja. Nem bánnák már, ha koczogva, Hazafelé mennének, Mert régen leáll a rudja A göuczöl szekerének! Kendnek is lelóg a feje, Meg is rogyik a lába; Hejh, be régen kidőlt volna. Ha kend volna a hámba . . . Mi is volna: hogyha kenddel A világ megfordulna r És idebent az asztalra A két csikó borulna. Hogy szidná kend az áldóját A korhely mivoltának, Annak a most bús, keserves, Szomorú két lovának. Hogy szeretné, ha a hóhér Mind a kettőt megnyuzná: Vagy odabent az ostorral Az indulót kend húzná! Julius. A szerelem bolondjainak gyógyintézete. Londonban több intézet van, melyekben j leginkább előkelő családokból való hölgyeket í gyógykezelnek, kiknek elméjét valami szerelmi csalódás megzavarta. Ez intézetek elsőrendű szállodához hasonlítanak, csakhogy a bennök lakók szigorú felügyelet alatt állnak, a házat el nem hagyhatják s családtagokon kivül senki sem látogathatja meg őket. Az ilyen nőknél a betegség bizonyos rögeszmében nyilvánul. így például egy úri hölgy, kit életében egy szerelmi csalódás ért, . azt képzeli, hogy minden férfiú — legyen az fiatal vagy öreg — őtet imádja. Habár a fiatal kort már régen elhagyta, s külseje is nagyon megváltozott, mégis égy férfiút látva, a szép és fiatal nő mindenféle kaczérkodásait roppant ügyeséggel utánozza. Gazdag lévén, napjában tiz-tizenötször is öltözik s drága ékszerekkel díszítve magát, órákat tölt a tükör előtt, melyben képzelt bájait csodálja. Egy másik még fiatal s nagyon szép nő minden idejét szerelmes levelek Írásával tölti, melyek képzelt imádókhoz s kérőkhöz vannak intézve. Egyébként nagyon jól érzi magát s nem panaszkodik, hogy számtalan levelére választ nem kap. A leveleket különben már csak azért sem lehetne postára adni, mivel a czimzettek csak a szegény nő képzeletében léteznek. A legmeghatóbb egy fiatal hölgy sorsa, kinek vőlegényét egy nappal az esküvő előtt I véletlenül agyonlőtték. A beteg azt képzeli, hogy kedvese él, s naponkint hosszú leveleket intéz hozzá, melyekben a reájok váró örömteljes jövőt élénk színekkel ecseteli. Egy másik nő nagyon csapodár képzelt imádói iránt, — kik csakis nagyhírű államférfiak, ihad- vezérek vagy egyéb magas állású egyének lehetnek — azonban mindegyikhez legfeljebb csak egy hétig marad hü. Szobája falain az épen akkori kegyencz fényképe többféle felvételekben látható. Az illetőnek aztán kellemdus szerelmes leveleket ir, s miután azokra választ nem kap, a fény-
