Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-08-03 / 16. szám
Felsőbányái Hírlap szívélyes szeretettel szólt, beszélt az őt jellemző kedvesség hangján. Egy órakor a tiszteletére rendezett diszebédre gyűlt a fényes és nagy társaság. Résztvettek ezen mint vendégek: dr Krenner József udvari tanácsos, egyetemi tanár Budapest, Harácsek László pénzügyi főtanácsos Budapest, Róth F. kir. törvényszéki elnök Szatmár, Lachéta J. fernezelyi kohófőnök, Bradofka Frigyes kapn kbányai bányafőnök, Bay Lajos orsz. képviselő, Gellért Edre nagybányai polgármester, Neubauer Ferencz főbányatanácsos, igazgató, Km Pap Sándor tábla- birói rangú járásbiró, Molcsánv Gábor m. kir. erdőmester, Gábor Sándor m. kir. főerdész, Bálint Imre v. tanácsos, Csüdör Lajos v tanácsos, dr Miskolczy Sándor V. ügyész. A városunkban időző nyaralók közöl résztvettek: dr Mosdóssy Imre kultuszminiszteri kir. tanfelügyelő, Stephens Ferencz m. á. v. főmérnök, Tarján Antal iskolaigazgató, Bauer Gyula bányamérnök, ifj. Malatinszky Ferencz joghallgató. A városból 38-an A diszebéd, melyen városunk közönsége mind a hivatali, mind a kereskedői és iparososztályból nagy számmal volt képviselve, a legjobb hangulatban, a bányász-zenekar játéka mellett, 5 óráig tartott. Természetesen volt pohárköszöntő is quantum satis. A 4. fogás után emelkedett fel Kristóffy József főispán s a közönség fennállva hallgatta az ő felségére a királyra mondott köszöntőt. Utána Farkas Jenő éltette a főispánt, Nagy Lajos a vendégeket. Megeredt azután a toasztok árja. — Amint feljegyezhettük, köszöntőket mondtak: Stoll Béla Farkas Jenőért, Pap Márton a lelkészekért, Gellért Endre a főispánnéért, Kristóffy József főispán Felsőbányáért, Pap Márton Stoll Béláért, Csausz István a kincst. bányászat képviselőjéért Neubauer Ferenczért, Gellért Endre Bay Lajosért, Bay Lajos kerületéért, Farkas Jenő Nagybányáért s Gellért Endréért, Krasznay Zsigmond Róth Ferencz törvényszéki elnökért s Km. Pap Sándor tábíabiróért, Róth F. Felsőbányáért s vezetőjéért, Pap Márton Gellért Endréért, Csausz István az erdészekért és Szabó Adolfért, Vagányi K. a főispánért, Stoll Béla Süssner F.-ért. A sok szép lelkes beszédek közöl legközelebb érdekelt bennünket a főispánnak városunk jövő fejlődésére czélzó tartalmas köszöntője. Fel van tárva előtte a város szép múltja. Tudja, hogy itt hajdan a bányászat virágzó korában jobb napokat is láttak. A múlt legyen tanítómesterünk. Gondoskodjunk olyan eszközökről, melyek nincsenek a természet szeszélyének kitéve. Álljon ezért elő Felsőbánya város konkrét javaslattal, mit látna jónak, szükségesnek, kivihetőnek. 0 a legszívesebben támogatja ott, hol szava nyom a mérlegben. Hiszen e városon segíteni, becsületes törekvésében előmozdítani hazafiui kötelesség. Ez a magyar nemzet követelménye stb. Ez volt a szép beszéd magva. Hát ez nagy igazság. —Anélkül, hogy a nemzetiségi érdekeket érinteni akarnók, anélkül, hogy kellemetlen húrokat pengetnénk, vagy valakinek érzékenységét bántanók, fájó szívvel, mondhatni tehetetlenül nézzük évek óta, hogy Felsőbányán a magyarság hová-tovább tért vészit. Igazi tősgyökeres magyarsága apad, fogy. Itt tehát segíteni kell, mig nem késő. Mert a tapasztalás bizonysága, a történelem tanúsága szerint ha egv- szer idegen elem fészkeli be magát az ősi magyar birtokba: századok nem változtatnak a világ balsorsán. Olyan főispánunk van — hála Istennek! — ki segíteni tud is, akar is, ragadjuk meg hát az alkalmat, tárjuk fel a helyzetet s haladjunk a kimutatott jó ösvényen. Semmit sem kételkedünk tettre mindig kész polgármesterünk ügybuzgó- ságában sem. Ebéd után a főispán, a polgármester és a bánya főnök s a vendégek egy részének kíséretében a keleti bányatelepet, a fővölgyi zuzót és a fővölgyet tekintette meg; elragadtatással nyilatkozott a vidék szépségéről s Ígérte, hogy igyekezni fog azt jobban is megismerni. A fővölgyből visszatérve, Nagybányára utazott vissza s a polgármesternek, ki őt a határig kisérte, ismételten köszönetét mondott meleg fogadtatásáért s ismételten kijelentette, hogy mindig készségesen és örömmel fogja a városunk és lakóinak ügyeit támogatni — Mi pedig szívből köszönjük jóakaratu buzdítását, pártfogását. A jó Isten áldja meg minden lépését, járását, kelését! N. L. A szárazság következményei. Évtizedek óta nem volt rá eset, hogy országunkat annyira sújtotta volna az aszály, mint ezen a nyáron Vannak vidékek, hol két hónapon keresztül nem volt eső. A kaszálók és legelők teljesen kisültek. A baromcsordáiról hires Hortobágyon messzire eihailott nap-nap után az éhező barmok bőgése, melyek csak a kopár földet nyalogathatták legelés helyett. A széna ára már ma is kétszer, háromszor akkora, mint közönséges években volt, s szomorú kilátás van rá, hogy a tél közeledtével még magasabbra fog emelkedni. A tengeri országszerte elpusztult s csak a napokban szórványosan fellépett esőzés segített valami keveset a későbbi vetéseken, Egyedül a kalászos növények fizettek rendes hozammal, A gazdaközönség ebben találhat némi vigasztalót, mert a gabonaárak emelkedésével némileg egyensúlyozhatja egyéb veszteségeit, de a készpénzből élő munkás és hivatalnok osztály valóban ínséges esztendőnek néz elébe. A fogyasztási ezikkek árai rohamosan fognak emelkedni s ezek nyomában jön a többi csapás, melynek az álalános drágaságban kell szükségszerüleg nyilatkoznia. A nyomor átalá- nos lesz országszerte. Ennek gyászos következménye lesz aztán a közbiztonsági állapotok lazulása, napirenden lesznek a rablások, tolvaj- lások, amint ezt a vidéken, hol a magántulajdon megvédésére nem rendelkeznek oly szervezettel, mint a városokban, már ma is naponkint tapasztalják. Az országos nyomor enyhítésére állami segítségre lesz szükség múlhatatlanul, ha azt nem akarjuk, hogy a kétségbeesett és kenyeret kérő tömeg zavargásokat idézzen fel amugyis sokféle ellenséges áramlat által fenyegetett hazánkban. Másrészről pedig szigorú ellenőrzést kell gyakorolnia az államhatalomnak azon elemekkel szemben, melyek a zavarosban szeretnek halászni, hogy ne legyen módjok az elkeseredett éhező tömeget lelketlen izgatásaikkal tévútra vezetni, mert ebből ilyen nehéz időkben végeredményekben igen-igen szomorú következményű bonyodalmak származhatnának, amelyektől Isten óvjon mindnyájunkat! Ha volt valaha szükség adóleengedésre, úgy annak ideje most valósággal elérkezett, s reméljük is hogy pénzügyi kormányunk böl- csesége meg fogja találni a módot arra, hogy ezáltal is segítsen valamit, különösen a szegényebb sorsú lakosságon, mely úgyis minden csapást legsúlyosabban érez. Azon testületek pedig, melyek azt vagyoni mérlegök komolyabb veszélyeztetése nélkül megtehetik, adjanak drágasági pótlékot alkalmazottaiknak. mert azzal nehéz helyzetükön némileg segíteni morális kötelességük. Minden tényező: állam, társulatok, egyházak, magánvállalatok, emelkedjenek fölé most a rideg köznapi felfogásnak s gondolják meg, hogy midőn fölöslegeikből valamit a köznyomor enyhítésére áldoznak, azzal nemcsak a hazának tesznek szolgálatot, hanem önmaguknak is használnak. Mert csakis úgy várhatnak alkalmazottaiktól a jövőben önzetlen, lelkiismeretes munkálkodást, ha őket a szükség idején nem hagyják ridegen a maguk szomorú sorsára. Egy ilyen Ínséges esztendő rombolásainak nyomait eltüntetni talán egy évtized sorvasztó munkája sem lesz elegendő, ha a gyengének, a gyámoltalannak segítségére nem siet az erős, a hatalmas: a munkadó. A segítség pedig első sorban állami érdek, amely ha késni fog, ma-holnap Magyarországnak csak a neve marad meg, mert a kivándorlás lebonyolítására a Cunard Line valamennyi hajója kevésnek fog bizonyulni. solhallan fogadást és contraclust Keresztgang nevű bánya végett.« 1. Mert Fónvi és Kádár a bányának a felét a városnak ajándékozták, a pujpatak felelt levő városi zúzda felét a két ajándékozó kapja. 2 A felmerülő költségek leiét a város, felét Főnyi és Kádár fizetik. 3 Ha a pujpataki zúzda elégtelennek bizonyul és uj zúzda építése szükséges lesz, a költségek felét szintén a város fizeti. 4. A gyeng szállítását a város magáravál- lalja és pedig 20—20 dénárért szekerenkint. 5 Titkon eladni a maga felét vagy részét senkinek sem szabad, különben minden jogát elveszti. 6. A haszonban közösen osztozkodnak. 1703 áprii. 25. »A becsületes város deli- berat: a miképen eleitől fogva praktikállatott, úgy ezután is a becsületes város akarja és végzi: hogy ez város határán levő földeket, réteket senki se el ne idegenitse oláhoknak s másoknak és örökösen, zálogképen is ne adhassa, hanem itt való embernek Ha pedig elkerülhet- len szükségtől kényszerittetik valaki : feljebb ne, hanem zálogba egy szekér széna termő földet nyolez magyar forintokban adhasson, azt is város bírája és tanácsa hírével. A kiknek földek pedig praesenti zálogban vágynak, kiváltsák, s válthassák, akár mennyiben legyenek, de többet ne tegyenek le, hanem egy szekér széna termő földért 10 forintokat és földeik vissza vétetnek, az superíluitást keressék azoktól, a kiktől felvették« A kamarai hivatalnokok osztrák érzelmüek és Felsőbányát üldözik magyar érzelme miatt. Azért a város első kérése volt Rákóczitól, hogy távolítsa el Felsőbányáról a kamarai hivatalnokokat, kivált a harminczadot. Rákóczi azzal nyugtatja meg a várost, hogy vizsgálatot indít a hazafiatlan hivatalnokok ellen. 1704 A város kölcsönvesz 60 forintot a bánvaczéhtől, a ezéhmester Lukács János másod ezéhmester Molnár Mihály A város borral törleszti az adósságot, és pedig 100 itezét ad a ezéhnek 7 forint árban, a többi 53 forintot szintén borral törleszti a város, mi egészen 1717-ig tart. Rákóczi utasítja a várost, hogy a hazafiatlan hivatalnokok ellen port indítson A város Meszlényi János harminczadost pörbe fogja és a tanuk mind terhelőén vallanak Meszlényi ellen így Szőcs Mihály vallja, hogy a harmin- czados fegyvert Rákóczi serege számára nem akart adni, mikor Felsőbányán katonát toborzottak és fegyvert gyűjtöttek Rákóczi részére, »mert karabélyomat száz kuruez leikéért sem adom,« és mikor felszólították, hogy álljon be a kuruez hadseregbe, mondta Meszlényi: »elég idő lesz a császárnak szolgálni« ; Karassai István eskü alatt vallja, hogy a szegény oláhokat a harminczad fizetésénei huzta-vonta és folyton szidta a magyart: »inkább látná a tatárt, mint ezeket a magyar kuruezokat«; Borbély János vallja, hogy Meszlényi örmény jószágot magának tartott meg, Márkus pedig vallja, hogy Meszlényi a pincze előtt kiabálta: »k .... az an}-ja, aki Rákóczi Ferencznek javát kívánja,« azonkívül az oláhoktól 4 dénár helyett 9 dénárt vett adóba. Végre lánczra verve Nagybányára vitték, hol Gödri Pál nagybányai parancsnok folytatta a vizsgálatot. Rábizonyult, hogy csalt, lopott, amit felebbvalói elnéztek, mert hű császári ember volt, és akinek szójárása az volt: »a császárnak disznópásztora is több vagyon, mint Rákóczi Ferencz!« Meszlényit egyszerűen elcsaplák, mint a rühös férget; pedig az akasztófát százszor megérdemelte volna! Az akkori erkölcsökre Misztólhy Anna özv. Szatmári Jánosné esete jellemző. A háború kitörése után, mikor a derék, nyalka szép kuruez legények Felsőbányára jöttek, a tüzes özvegy menyecske egy kuruezhoz szegődött, kivel tovább akart menni. De a tanács Miszítól- faluban elfogatta, férjének vagyonát a gyermekeinek adta, 18 forint perköltség megfizetésére Ítélte és a városból kiutasította. Az ítéletet hozták : Késcsináló Péter, öreg Szilágyi István és Remetei Mihály tanácsbeli urak.
