Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-10-26 / 22. szám

Felsőbányái Hírlap.

7, 8, 9, 10, 11. §-ok alapján kijelölt helyet köteles elfoglalni. Aki a helyfoglalás körül hatal- maskodólag jár el, egyéb büntetésen kívül a vásárról is eltiltható a polgármester által.

18. §. A felsőbányái városi tanács úgy az engedélyezett országos, mint heti és napi vásárokon megjelent termelőktől és eladóktól a jóváhagyott árszabály szerinti helypénzt szedi.

19. §. A vásári sorrend a helypénzszedési jóváhagyott árszabály, valamint a jelen szabály- rendelet a város tanácsházánál, úgyszintén a rendőrkapitányság helyiségében és a helypénzszedési állomásokon is állandóan kifüggesztendök. Ezen szabályok pontos megtartásáért, ameny- nyiben a helypénzszedési jog haszonbérbeadás utján értékesíttetik : a haszonbérlő, egyébként a városi kezelő közeg felelős.

20. §. A helypénz élő állatok és minden más áruczikk vagy termény után a vásár helyszínén, a megtörtént helyfoglalás után szedetik be.

21. $ Minden beszedett helypénzért megfelelő bárcza adatik. Az ellenőrzés pontos esz- közölhetése czéljából minden helypénz-bárczá í a fizetett helypénz összege feltüntetendő.

22. $ A helypénzbárczák az ellenőrző közegek felszólítására elömutatandók. A bárcza hiánya a helypénz újtól való megfizetését, esetleg az eladó bírságolását vonja maga után.

23. §. A helypénzt mindenki köteles megfizetni, ki áruit az országos, heti vagy napi vásárra hordta s ott kiállítja. A helybeli illetőségű eladók saját termelvényeik után helypénzt fizetni nem kötelesek.

24. §. Helypénz-szedökül csakis 26 évesnél idősebb, kifogástalan előéletű egyének alkalmazhatók, kik alkalmazásuk előtt elüljáró hatóságuk által személy leírásuk at tartalmazó igazolványnyal látandók el, mely igazolványt működésűk közben maguknál hordani és kívánatra elömutatni tartoznak.

25. § Aki alkuszi (szedői) üzletet gyakorol, de igazolványnyal nem bir s az 1875. évi XXXIII. t.-cz. rendelkezéseinek meg nem felel, az 1884. évi XVII. t.-cz. 156. $-ában megszabott büntetések és az 1875. évi XXXVII. t.-cz-ben meghatározott joghátrányok alá esik.

26. §. Kihágást követ el és amennyiben cselekmény a büntető törvények szerint súlyosabb beszámítás alá nem esik, az 1879. évi XL. t,-cz. értelmében 20 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel, súlyosabb esetekben vagy ismétlés esetében 3 napig terjedhető elzárással és 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő :

a) aki a 4. §. alapján tett hatósági felszólításnak ellenszegül vagy a tiltott cselekmény folytatásával figyelmeztetés daczára fel nem hagy ;

b) aki az 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13. s 14. §-ok rendelkezéseit megszegi; c) azon vámszedö, aki a 19. §. rendelkezéseit meg nem tartja; d) azon árus, ki a nyilvános áruhelyek kikerülésével — bárcza nélkül — adja el vagy kísérli meg eladni áruit. A kiszabott pénzbüntetés behajthatatlanság esetén az 1879. évi XL. t.-cz.

20—22. §-ai értelmében megfelelő elzárásra változtatandó.

27. §. Jelen szabályrendelet alapján kiszabott pénzbüntetések a helyi közpénztárba fizetendők és közegészségügyi czélokra fordítandók.

28. §. Ezen szabályrendelet alapján büntetendő kihágások felett: a) elsöfokulag a rendőrkapitány ; b) másodfokulag a vármegyei alispán ; c) harmadfokulag a m. kir. belügyminiszter bíráskodik.

29. §. Jelen szabályrendelet felsőbb hatósági jóváhagyás után a szabályszerű kihirdetést követő 15-dik napon lép életbe.

Kelt Felsőbányán, a városi képviselőtestületnek 1904 évi márczius 20-án tartott rendkívüli közgyűlésében.

Különfélék.

Vármegyei közgyűlés. Szatmár vármegye közönsége f. hó 12. és 13. napjain tartotta őszi rendes közgyűlését Nagykárolyban, a városháza tanácstermében, mert a megyeház építés alatt áll. A gyűlésen Kristóffy József főispán elnökölt. Az első napon a következő választások ejtettek meg : nagybányai főszolgabírónak egyhangúlag Damokos Ferenczet, az ezen választással megüresedett erdődi főszolgabírói állásra egyhangúlag Péchy Istvánt, ennek helyére II. aljegyzőnek Mangu Bélát, az ő helyére III. aljegyzőnek Kerekes Zsigmondot, Kerekes helyére

IV. aljegyzőnek Kozma Jenőt választották meg ;

V. aljegyző lett Madarassy István t. aljegyző. — A tárgysorozatba felvett ötféle pótadót, nevezetesen : a főszolgabírói irodai- és úti átalány emelésére ‘/2u/o-ot; a vármegyei tisztviselői nyugdij-alapra l"/0-ot; közművelődési czélokra l'Vo-ot; viczinális vasutak segélyezésére l1/2°/o-ot; a székház-építési alapra W/o-ot. Deb- reczen városának átiratát a hazai nyelv megvédése tárgyában az állandó választmány javaslata szerint azzal fogadták el, hogy a vármegye e tekintetben nem a kormányhoz, hanem a miniszterelnökhöz ir fel. A második napra

| még 208 ügy maradt. Ezen a napon hirdették ki állatorvosunknak: Ringelhán János Dezsőnek oklevelét is.

Gyászhir. Súlyos csapás érte Nyisztor István városi tanácsost s takarékpénztári aligazgatót fivérének : Nyisztor Andor uradalmi tisztnek f. hó 23-án Budapesten történt elhunyta folytán, kinek elhalálozásáról a család a következő gyász- lapot adta ki : »Alulírottak a veszteség fájdalmas érzetével tudatjuk, hogy a jó fiú, illetve szerető testvér : Nyisztor Andor uradalmi tisztviselő folyó év okt. hó 25-én d. e. 9 órakor hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogultnak hült tetemei okt. 25-én d. u. 5 órakor fog Budapesten (Ferencz- tér 24. számú gyászházból) a róm. kát. szertartás szerint örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat e hó 31-én d. e. fél 8 órakor Felsőbányán a róm. kath. templomban fog az Egek Urának bemutattatni. Nyugodminden más ipar- vagy kereskedelmi czikk árulása tilos.

12. § Szarvasmarha-, bivaly-, sertés-, borjú-, juh-, bárány- és kecskehust csakis bolthelyiségekben szabad árusítani. Rendkívüli esetekben a rendőrkapitány azok elárusitását fedett sátrakban is engedélyezheti. Minden áruláson, hol szarvasmarha-, bivaly-, borjú- és disznóhus vá- gatik, azok sulyszerinti ára egy táblán láthatóvá teendő ; szintén kitüntetendő az is, hogy milyen húst vágnak. Vidékről behozott hús csak a helyben vágott hústól külön helyen árulható. Disznózsírt, hájat és szalonnát csak súly szerint szabad árulni. Gyümölcsárus nőknek a város különböző részeiben csak a városi rendőrkapitány engedélye alapján, az általa kijelölt s az egészségügyi rendeletek és a kellő tisztaságnak megfelelő helyen szabad árusító helyeket elfoglalni.

13. §. Azon iparosok, kereskedők vagy termelők és átalában bármi áruczikket eladni szándékozók, kik áruikat fából készü't vagy ponyvasátrakban árulják, sátraikat csak a kirakodó vásárt megelőző nap délutánja folyamán állíthatják fel, de azokat legkésőbb a vásár utáni nap déli 12 órájáig eltávolítani kötelesek. Arul- niok azonban csak a kirakodó vásár napján szabad, sem a megelőző nap délutánján, sem a vásárt követő nap délelőttjén nem árulhatnak. A vásárlátogatók átalában kötelesek az általuk igénybe vett helyet a vásártérről távozásuk előtt az előbbi állapotba visszahelyezni. Hetivásárokon délután 5 órakor tisztítást igénylő főbb tereken a szekerekről lerakott áruczikkeket az eladási helyeken nem szabad továbbra is ott lerakva hagyni, hanem azok tulajdonosaik által el- távolitandók.

14. §. A vásárlátogatók kötelesek a vásártéren a rend fentartására hivatott közegeknek és az 1895. évi XLVI. t.-cz. 5. §-a alapján a mező- gazdasági termékek és czikkek megvizsgálására jogosított hatósági közegeknek a kívánt felvilágosításokat megadni, minden tekintetben engedelmeskedni és mindattól tartózkodni, mi a közcsend vagy közrend megzavarására okot szolgáltathatna.

15. §. Ezen vásárrend határozatai érvényesek a napontai áruk vételére és eladására is, melyek tereken, utczákon és utakon áruitatnak, s ennek minden idegen és helybeli vásári felek, iparosok és kereskedők engedelmeskedni tartoznak.

16. §. A fennebbi §-ok korlátain belül az árulási helyek kijelölése iránt a polgármester által kiküldött egy vagy a szükséghez képest több hivatalos közeg intézkedik, akiknek netalán sérelmes intézkedései ellen birtokon kívül a polgár- mesterhez mindenki kérelemmel, illetve panasz- szal járulhat. A vásári rend fentartása különben átalában véve a városi rendőrkapitányi hivatal hatáskörébe utaltatik, köteles ennélfogva úgy e felett átalában, mint a jelen szabályrendeletben foglalt rendelkezések értelmében őrködni.

17. §. Mindenki a városi fanács által a 6,

akármelyik irodalomnak is dicsőségére válnék. Vájjon akadhat-e ennél szebb disze magyar családi fészeknek? Egyrészt szórakoztató, tanulságos olvasmány, a pihenés óráinak nemes kedvderitője. De másrészt nagyszerű emlék, a mely mindenkor nemzetünk csodálatos életerejének lesz tanúbizonysága. Szeretnők megmutatni a nagy Széchenyinek:

— Nézd e könyvtárt, amely egész termésünknek csak pirinkó kvintesszencziája. Hatvan kötet, hatvan külön világ. Mindegyiket egy-egy önálló talentum alkotta és mindegyik szinmagyar. Helyet talál benne a mágnás és pór, szalon-fi és pusztázó betyár. Mindegyik a maga nyelvén szólal meg benne és mindegyiknek szava magyar! A magyar nyelvnek, a magyar szellemnek, amelynek megmentéséért annyi hazafiul gonddal áldoztál, diadal-jelvénye ez a kis könyvtár! íme lásd és legyenek nyugodtak, szépek álmaid a halhatatlanságban!

A nagyszabású gyűjtemény öt-öt kötetes sorozatokban jelenik meg félévenkint. Ara a teljes gyűjteménynek hatvan díszes kötetben 300 korona. Megrendelhető csekély havi részletfizetésre bármely könyvkereskedés utján.

Izsák házassága.

I. Hajdan.

A kegyes és istenfélő Abrahámnak volt egy jó fia, kiben az ő szive igen örvendezett, mivel mindig az ő nyomdokait követte. Ezt a fiút Izsáknak hívták. Eljött az idő, hogy Abrahámnak járása roskatag, alakja görnyedt, haja hófehér lett, szóval megvénhedett; Izsák pedig szép, deli ifjúvá növekedett. Ábrahám, mint jó

édesatya, fiának nem csak jelenéről, de jövőjéről is gondoskodott és elhatározta, hogy feleséget szerez számára. Mivel azonban Kanaán földén nem ösmert hozzá méltó, derék és jó leányt, úgy gondolkozott, hogy az ő (Ábrahám) szülőföldjén fog számára feleséget kerestetni.

Maga elé hivta tehát bizalmas öreg szolgáját: Eliézert és igy szólt hozzá: — »Eredj el arra a földre, ahol először laktunk és onnan hozz feleséget az én kedves fiamnak : Izsáknak«

Eliézer teljesítette ura parancsát és megindult a messze útra tiz tevével, melyekre sok és drága menyasszonyi ajándék volt felrakva.

Két nap múlva estefelé egy városhoz érkezett. E város végén kút volt, amelyről a városba vizet szoktak hordani, valamint barmaikat is oda hajtják az emberek itatás végett.

E kutnál megpihent Eliézer tevéivel együtt és igy gondolkozoti: »íme, erről a földről kell nekem feleséget szerezni Izsák számára, de hogy tehessem azt, mikor nem ismerem e város lakosait?«

De a hü szolga, ki nem kevésbbé volt vallásos, mint öreg gazdája, nem esett kétségbe, hanem istenbe veté bizodalmát és igy fohászkodott : »ün édes, jó Istenem, engedd megnyernem, amit óhajtók!«

Ezután a kút mellé állott és igy gondolkozott: »A város leányai mindjárt idejönnek vizet meríteni. Ha isten meghallgatta kérésemet, akkor megcselekszi azt, hogy midőn egy leánytól vizet kérek inni, az minden kérés nélkül az én tevéimet is megitatja. Az a jószivü leány legyen az Izsák felesége . . .«

Ezalatt egészen beesteledett. Csakhamar a kúthoz jött egy leány és miután vedrét megmerhette, igy szólt hozzá Eliézer: »Kérlek, adj innom egy kevés vizet!« És felelt a leány: »Igyál jó uram, sőt a tevéidnek is meritek.«

Eliézer alig tudott magához térni csodálkozásából . . . íme, tehát Isten meghallgatta esedezését s előtte áll Izsák jövendőbeli felesége !

Megkérdezte a leánytól, hogy , hívják őt és édes apját A leány igy felelt: »Én Bétuel- nek a leánya vagyok s a nevem Rebeka.«

Végre az öreg szolga azt is megkérdezte: kaphatna-e a maga és barmai számára éjjeli szállást Bétuelnél. Rebeka igenlően válaszolt.

Ekkor Eliézer megajándékozta a leányt, adott/neki arany gyűrűt, fülbevalót és karpe- reczet. Rebeka örömmel futott haza és otthon elbeszélte, ami vele a kutnál történt Bétuel kiküldé Rebeka bátyját a kúthoz, hogy hívja be hálásra az idegent.

Jóízű vacsorát készítettek a vendég tiszteletére, de Eliézer igy szólt: »Nem eszem, előbb valamit akarok mondani!« — »Én Abrahám szolgája vegvok. Uram nagyon gazdag ember s van egy jó fia, kit Izsáknak hívnak. Azért küldött el uram, hogy fia számára feleséget keressek. Kértem tehát a jó istent itt a város végén, a kutnál, hogy mutassa meg nekem azt a lányt, aki méltó arra, hogy Izsák feleségül vegye. Isten csodás módon megmutatta. A ti leányotok, Rebeka az. Kérlek azért, akarjátok-e Rebekát Izsáknak adni feleségül?

Elcsodálkozott e beszéden Bétuel és az ő házanépe és sokat gondolkoztak felette. Végre igy szólott a leány apja Eliézerhez: »E dolog Istentől van. Legyen tehát felesége a te urad fiának Rebeka!«