Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-09-14 / 19. szám

Felsőbányái Hírlap

valamely birtokos saját birtokához nem juthat, vagy melyek nélkül a lakosság ivóvíz szükségletét be nem szerezheti, végleg és egyáltalán beszünteti. 2. Azon dűlő utakon, melyek magán birtokon mennek keresztül, a szekérrel vagy állattal való szállítást csak szt. Mihály naptól szt. György napig engedi meg s akkor is a szállító a birtok tulajdonosnak minden általa okozott kárért felelős lesz. Ezen dűlő utakon végleg eltiltandó a szomszéd községi, illetve idegen lakosoknak átjárása is, valamint szekérrel, csúsztatással, vagy gyalog teherrel szállítása a fának és egyébb erdei anyagoknak. 3. Azon közdülőutakon, melyek a magánbiro- kosok határán vezetnek el, a közlekedés egész éven át szabad marad, kötelesek azonban úgy a 2., mint a 3. pontban jelzett dülőutak fenntartásához úgy a város, mint az azokat használó rétbirtokosok haszonarányban hozzájárulni. 4. A kir. kincstári vízvezetéki árkok mentén, illetve az árkok töltésén csak a gyalogközlekedés engedtetik meg, szekérrel ott szállítani csak a m. kir. bányahivatal kölön engedélye mellett szabad. — az utaknak a fen- teBb jelzett osztályokba sorozásával az 1894. XII. t.-cz. V. fejezete értelmében a közgyűlés a városi tanácsot bízza meg.

Ezen megbízatásának a tanács 2191 — 1904. sz. következő határozatával tett eleget, melyet az érdekeltekre való .tekintetből szószerint közlünk:

A folyó évi 49J904 kgy. sz. határozat folytán gyalogút engedélyeztetik és szent Mihály napjától szent György napjáig a teimény és trágya szállítás megengedtetik:

1. A guruti dűlőben : Fila Gáspár örököseinek, Lojczli Antalnak, Tomasovszky Imrének és Rákóczi Jánosnak a Kerekes György rétjén át a felső guruti útra ; Brezoczky Lajosnak Dákher János rétjén át a kőkarám útra.

Labina Sándornak a Nebella Kosztán rétjén át az alsó guruti útra.

2. A Prilóg dűlőben: Demján György és Tanaszinak a Fábián család és Literáti Zsig- mond rétjén át a kövicshágó útra; az ev. ref. egyháznak, Medvecz Vinczének, Dráveczki Annának, a Demján örökösöknek, Brebán Pável- nek, Czinege Györgynek, Filep Jákobnak, Májercsik Józsefnek a papi, Literáti Zsigmond, Medvecz Vincze és Kremniczky Albert rétjén át a prilóki útra.

3. A hegyeshegyaljai dűlőben Onyicza Jákobnak és a városnak Szász Jánosné rétjén át az V-dik zúzdái útra;

Gudász Jánosnak Gyicsuk György és Túri Ferencz rétjén át ; Papp Mártonnak Onyicza Jákob és Túri Ferencz rétjén át; Szilágyi Já- nosnének a Brodács Jánosné féle és a városi réten át; Brodács Jáno xénak a városi réten át a hegyeshegyaljai útra; Gájer Jánosnénak és Jedenák Jánosnak kölcsönösen egymás rétjén.

4. A somoshegyi dűlőben Brebán Vilinek a Géressy János rétjén át, Géressy Jánosnak a ref. egyház rétjén át és ezeknek Triff Tódorral együtt a Brebán Iriinie és Grikor Babies Mitru és a gör. kath. egyház rétjén át a kis- bányai útra; az ev. ref. egyháznak, Lökös Jánosnénak, Géressy Jánosnak a Triff Tódor,

Krassai, Brebán Irimie, Fischer Ferdinándné és Grigor Gábor rétjén keresztül a zúzdái útra; és Fischer Ferdinándnának a Grigor Gábor rétjén keresztül ugyanoda.

A városnak a szabadi rétről az’ erdő- kincstár és Grigor Emánuel rétjén keresztül a zúzdái útra.

5. A rózsaháti dűlőben a ref. egyháznak az Illés Sándor, Hajdú Istvánnak a Szabó Károly, Papp Mártonnak a Berksz Aurél, Berno- viás Emilnek a Berksz Aurél, Lévay Károly- nak a Bernovics Emil és Berksz Aurél rétjén át az uj rózsaháti útra.

6 Az éli utón a városnak a Szakadás, Spán és Bocska rétről Lévay Lajos rétjén át, Süssner Ferencznek a kincstári réten át az éli útra.

7. A Nagy Zsomp dűlőben Bónis örököseinek a Csóra Jov, Márjás Györgynek és az ev. ref. egyháznak a Wagner örökösök rétjén át, Bob Györgynek, Csepregi Istvánnak, Vékony Károlynak, özv. Bartos Józsefnének, Lökös Jánosnénak a kincstári réteken át, a városnak a Szakadás, Spán és Bocska rétről Csora Jov, Babán Vazul örökösei, és a Wagner örökösök rétjén át a laczfalusi útra.

8. A Hosszú rét dűlőben Almássi Jánosnak, Dobai Jánosnak, Rusiczki Ferencznek, Dorogi Istvánnak, a Perczhi örökösöknek és Magyar János nejének a ref. egyház rétjén át a fazakas térre, Csontye Mitrunak a pécsi réten át a honvéd utczára.

Hajdú Lajosnak és Sándornak a Kerekes Sándor örökösei rétjén át, Polereczky Károly nak a Kandó István rétjén át, Glodics Jánosnak, Máriás Gábornak, Triff Grigornak, özv. Lökös Jánosnénak és Smoll Vilmosnak a nyu- goti árkon és Hajdú Lajos és Sándor s a Kerekes Sándor öiökösei rétjén át a borkút ut- czábaVárosi Tanács.

Felsőbánya, 1904 szeptember 7.

Farhas Jenő.

Színészet.

Lászlófi V. Bódog elég jól szervezel! társulatával hat előadásra nyitóit bérletet. Folyó hó 10-én volt a bemutató előadás. Színre került a »Sasok«, Rákost és Gutby kitűnő 3 fel- vonásos vigjátéka. A játék összhangját nem zavarták kirívó részletek, a társulat valamennyi tagja beleélte magát szerepkörébe s a mi vidéki társulatoknál, hol a színpad és terem kicsiny méretei miatt a súgótól szoktuk először a mesét hallani — dicséret számba megy, itt a súgót alig hallottuk, mindenki tudta szerepét.

Radó Béla a féltékeny férj szerepét jól alakította, méltó partnere volt L Feleky Róza, ki a gyanúsított feleség szerepében több helyen kitünően domborította ki a sértett női önérzetet. Venczel Gyula, a főnöke feleségébe szerelmes építési rajzoló a maga jól sikerült ügyetlenségében ügyes volt. A Sasok: Lászlód Bódog Győző Alfréd és Megyesi Zs. kitűnő protolvpu- sai voltak, a család ősi dicsőségét koplalva is fenntartani akaró gentrvknek. Kállai Frida, Radoné Cornél, Venczel Aranka, Kékes István,

mind hozzájárultak az általános siker biztosításához, melyet rokonszenves játékával az egész társulat kivívott magának.

11- én, Vasárnap este Blumenthal és Ka- delburg bohózata az »Aranykakas« került színre telt ház előtt. A czimszerepben L. Feleki Róza eleven kis fogadósnő volt. Venczel Gyula a csalódásig híven alakította a fizető pinezér szerepét. Radó Béla mint Daxlmajer kaczagtató magyarságával, kitűnő humorával és arczjátékával állandóan kellemes derültségben tartotta a kedélyeket. Kállai Frida, mint Daxlmajer leánya üdeségével és naiv lelkűidével, Győző Alfréd (dr. Gyárfás) pedig csalafintaságával aratott sikert. Kedves volt Venczel A. is a Klárika szerepében, csak kissé merev, a mi sokat levont sikeréből. A többi szereplők is megállták helyűket. Az egész előadáson derült kellemes tonus volt a domináló. Lászlófi társulata igyekszik a lehető legjobbat nyújtani, miért is méltó a közönség osztatlan pártolására.

12- én Géczy István énekes népszínművét adták: »Amit az erdő mesél«. A kiváló népszínmű drámai részletekben bővelkedik s a derék társulat megmutatta, hogy miként kell azokat érvényre juttatni. Lászlófi Bódog igazgató a családi boldogságát veszített Bacsó János szerepében, annak nagy lelki küzdelmeit; L. Feleki Róza, a megtévedt anya leánya, (Kató) Győző Alfréd, a csábitó apa fia (Sütő Ferencz erdész) szerepét adták megindító módon, sokszor könnyekig meghatva az érzékenyebb sziveket. Igen jók voltak Venczel Gyula, mint reménytelen szerelmes Dóka Jancsi, Radó Béla, mint falusi biró, Kállai Frida, nevelt leánya (Erzsi) és Megyesi Zs. a biró fia. Kár, hogy ez utóbbi nem tudta mindenütt megőrizni komolyságát, ahol kellett volna.

Általában Lászlófi társulata reánk igen kedvező benyomást tett, egyes tagjai a vidék előkelőbb színpadjain is megállanák helyüket becsülettel. Kár, hogy közönségünk nem méltányolja kellőleg tehetségüket és ügyekezetöket s talán akkor fog jobban felmelegedni irántuk, midőn elmennek körünkből. — Előkészületen vannak még: Primadonna, Doktor ur, Csókon szerzett vőlegény stb.

Különfélék.

Maszlényi Gyula püspök aranymiséje. Dr.

Kádár Ambrus általános püspöki helvnök, legutóbb körlevelet intézett a szatmári egyházmegye összes plébániájához és elrendelte, hogy aranvmisés főpásztora ünnepét, mely e hó 17-én lesz, ünnepelje meg. Szatmáron, a püspökség székhelyén 17-én délelőtt lesz ünnepélyes isteni tisztelet, mig a különböző plébániákon 17-én az esteli harangozás után egy negyedórán át lógnak az összes harangok zúgni, jelezvén a főpásztor aranymiséjének napját; 18-án pedig hálaadó isteni tisztelet lesz.

Személyi hir. Dr. Jancsó György kolozsvári egyetemi tanár nővére: Jancsó Janka áll. óvónő látogatása végett néhány napig nejével együtt városunkban időzött.

Lelkészi meghívás. A csengeri ev. ref. egyház, mint örömmel értesülünk, lapunk jeles

Államok csődje.

Az Urnák 2738-dik esztendejében egy hihetetlennek tetsző hir járta be a független Magyarország összes hírlapjait, mely a „Bürgözdi Tudósitó“ czimü kőnyomatos utján került forgalomba. Tekintve azon fontos körülményt, bogy épen akkor érett javában az ugorka. áz újságok csak fenntartással közölték a szenzácziót, szentül megvoltak ugyanis a felől győződve, hogy az nem egyéb egy jól kihizott hírlapi kacsánál. A „Bürgözdi Tudósitó“ azonban kategorikusan kijelentette, hogy tudósítását az utolsó jottáig változatlanul fenntartja s annak bizonyítására is vállalkozott. Erre természetesen óriási kavarodás támadt.

Az eset pedig a következő volt: Szeghalmv Kázmér nv. főgimnáziumi tanár épen 85 esztendő óta szedi a bürgözdi adóhivataltól teljes tanítói nyugdiját. Nevezett tanár pedig 30 éves szolgálata után, életének 60-dik évében nyug- dijaztatta magát, tehát ez idő szerint épen 145 éves.

Nem volt még rá eset az egész világon, hogy egy tanár 20—30 évnél tovább élveztte volna jól megérdemelt nyugdiját, épen azért volt érthetetlen a Szeghalmv Kázmér esete.

Igaz ugyan, hogy a „Bürsgözdi Tudósiló“ napnál fényesebben bebizonyította a maga igazát, de azért a rotácziós gépen nyomott kollegák mégis miszlifikácziót láttak a dologban s egyre hevesebben követelték a minisztertől, hogy indítson ez ügyben szigorú vizsgálatot.;*

Sőt voltak olyanok is, akik határozottan állították, hogy itt bűnös visszaélés esete forog fenn, amely egyenesen az állam pénzügyi egyensúlyának megbolygatására törekszik. Hogy Szeghalmy Kázmér tulajdonképen egy notórius világcsaló, aki rég elporlolt eredetijének okmányaival a legkényelmesebb életet biztositolla magának. Ezek ellen aztán a becsületében érzékenyen megsértett profeszor, sajtópört indított. De hiába csatolta be születési bizonyítványát, oklevelét, nyugdíjaztatási okmányait, hiába igazolta községi bizonyítvánnyal, hogy ő tulajdonképen az a Szeghalmy Kázmér, aki 2593-ban Szeghalom községben született stb., az esküd t- biróság függőben tartotta ügyének tárgyalását mindaddig, mig a miniszteri vizsgálóbizottság e homályos es érthetetlen dologra világosságot nem dérit.

Most már nem csak a lapok, hanem maga a meghurczolt tanár is követelte a szigorú vizsgálat megindítását, a miniszter tehát jónak látta az immár világhírűvé vált ügyet a közvélemény megnyugtatása végeit a hivatalos vizsgálat medrébe "terelni.

Megalakította tehát a vizsgálóbizottságot, a parlament minden pártjából nevezvén ki annak tagjait. Hírneves orvostanárok, nemzetgazdászok, publiczisták és a jó ég tudná még, miféle kapaczitások szállottak ki először is Szeghalomra, hol megállapították, hogy egy Szeghalmy Kázmér nevű gyermek tényleg ott született a 2593-dik esztendőben, ki iskoláit a birodalom különböző városaiban elvégezvén, a 2625-dik esztendőben a kolozsvári egyetemen tanári oklevelet szerzett. Majd nyomról nyomra követték egész életén keresztül. Kitűnt, hogy a tanár itnáron a 8-dik feleségével evez a házas élet zajgó tengerén, van neki 16 fia, 9 leánya, 57 unokája. 36 dédunokája, ő maga pedig azelőtt 5 hónappal ülte meg legutóbbi gyermekének keresztelőjét.

Majd megvizsgálták a bürgözdi adóhivatal okmányait, amelyek bizonyították, hogy Szeghalmy Kázmér 85 éve szedi pontosan a maga nyugdiját a hivatal pénztárából, ezen idő alatt hűségesen fizette egyszersmind a reá kirótt adókat is, amelyek családtagjainak szaporodóval évről-évre tetemesebbek lettek.

Azon községek, amelyekben az aggkora daczára is életerős tanár lakott, mind gyönyörűen igazolták személyazonosságát.

A bizottság tehát előterjesztette a maga jelentését, melynek alapján a birodalmi sajtóiroda világgá röpítette a hirt, hogy a Szeghalmy ügyben semmi titokzatosság nincsen, csupán egy csodálatos hosszú életű ember idézte fel az egész világsajtót hetek óta izgató eseményt, amely eleitől végig igaznak bizonyult.

Szeghalmy Kázmér lakásán pedig egymás