Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-08-31 / 18. szám
Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye szept. 6. 7. napjain tartja őszi rendes közgyűlését Szinérváralján Ben- csik István esperes és gr. Dégenfeld Sándor egyházm. főgondnok elönklete alatt. Eső. A hosszas, perzselő szárazság után végre a nagybányai vásár e hó 22-én meghozta a várva várt esőt, amely ugyan a mezei veteményekre már elkésve érkezett, de legalább a legelőket felfrissítette, a szőlőszemekre is jótékony hatással volt s talán még a kiszáradt fü gyökereket egy kevés sarju hajtásra is fogja segíteni, A megeredt eső 23 és 24-ike közötti éjen, továbbá 24-én is szaporán és sűrűn esett, egész őszies jelleggel ruházva fel a természetet a kiállhatatlan nyári forróság után. A hőmérő, mely még 17-18-án 35° C- meleget mutatott. 15'-ra esett alá. A kiapadt kutakban a viz a jótékony eső után egy méter magasságra, néhol még feljebb is emelkedett s igy a már aggasztóvá vált vízhiány egv csapásra véget ért. Azóta az eső úgyszólván mindennapos vendég lett. Kövezetvám-szedési engedcly meghosszabbítása. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter Nagybánya város kövezetvámszedési engedélyét a f. évi márcz. hó ol-től, 1909. évi márcz. 31-ig terjedő 5 évi időszakra meghosszabitotta s eszerint megengedte, hogy a szatmár-nagy- bányai és a zsibó-nagybányai helyiérdekű vasutak nagybányai vasútállomásán fel- és leadott áruk minden métermázsája után 3 fillér kövezetvámot szedhessen. Rózsa Simon nagybányai könyvkereskedőnek lapunk mai számában közölt hirdetését — különösen most, az iskolai tanidő kezdetén — tiszta lelkiismerellel ajánlhatjuk a szülők és tanulók figyelmébe. Tízéves szolgálat Háder Ferencz városi pénztáros és Bernovits Emil ellenőr e hónap 22-én múlt 10 éve, hogy Felsőbánya város tisztviselői. Ez évforduló örömére nevezett napon Háder Ferencz villásreggelit adott, melyen tisztviselő társai vettek részt A derült hangú latban elköltött reggeli alatt számos jókivánat hangzott el, melyekben a jubilánsoknak hosszú és boldog életet kívántak tisztársaik. Józsa-pihsnö. Burkáét Ferencz bányamérnök az Irányakna közelében egy pihenőt készíttetett, melynek felavatása f. bó 21-én történt bizalmas jellegű, de szépszámú kiránduló társaság részvétele mellett A kirándulók az uj pihenőt Burkáét Ferenczné iránti tiszteletük és szeretetök jeléül »Józsa-pihenő«nek nevezték el. Tury József, az Erzsébet-fürdő felügyelője Miskolczról, jeles amateur fényképész, családjával együtt városunkban időzik Ittléte alatt a környék elragadó szépségű helyeiről több fényképfelvételt csinál Siegmeth Károly részére, ki az igy készült fényképek segítségével a jövő évre tervezett nagyobb szabású külföldi felolvasó útjában be fogja mutatni Felsőbánya gyönyörű kiránduló helyeit vetítőgéppel a külföldi turisták előtt. Gyászhir. Egy, sok szenvedésen keresztül ment életnek vetett véget a könyörülő halál e hó 18-án. Id. Szabó Károly, az ev. ref egyház volt presbvterének és pénztárnokának felesége, szül Csepregi Juliánná hunyt el e napon másfél évi súlyos. betegség után. A boldogult- ban ifj. Szabó Károly kereskedő édesanyját gyászolja. Temetése 19:én ment végbe igen nagyszámú közönség részvéte mellett- A mélyen sújtott családnak adjon a mindenható vigasztalást! A gyászesetről a következő jelentést adták ki: Alulírottak a nagy kiterjedésű rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel, de az Ur akaratján való keresztyéni megnyugvással tudatjuk, hogy id. Szabó Károlyné, született Csepregi Juliánná, folyó hó 18 án éjjeli 1 órakor, hosszas és kínos szenvedés után életének 60-ik, boldog házasságának 40-ik évében elhunyt. A drága halott hült teteme folyó hó 19-én d. u. 5 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Sokat szenvedett testének adjon csendes pihenést a sir, lelke pedig találjon üdvösséget az Egekben. Felsőbányán, 1904 augusztus 18. Id. Szabó Károly, férje. Ifj. Szabó Károly, fia. Ifj Szabó Károlvné szül. Tury Erzsiké, menye. Szabó Béla és Károly, unokái. Helyreigazítás. Múlt számunk vezérczikké- nek első mondatából kimaradt ez a szó: »számbelileg« Ennek beillesztésével a hivatoit mondat igy olvasandó : Napról-napra szomorúan tapasztaljuk, hogy városunk számbelileg hanyatlik. Mint illetékes helyről értesítenek benFelsőbányai Hírlap. nünket, a kiköltözködések által okozott veszteség az utóbbi időben igen-igen megtérül az újabban letelepültek által. Ezt örömmel veszszük és adjuk olvasóinknak is tudomásul. »A Méhészek« Nagybányán szeptember hó 8-dikán tartandó vándorgyűlése az előjelekből ilélve igen érdekesnek Ígérkezik. Vármegyénkből már eddig is igen sokan jelentették lie részvételöket s értesülésünk szerint városunk méhészei és méhészkedvelői — közlök hölgyek is — meg fognak az érdekes közgyűlésen jelenni; a nagybányai rendezőbizottság — melynek tagjai Molcsány Gábor elnöklete alalt: Rösz- ner Valéria és Rácz Anna áll. polg leányiskolái tanilók. Gellert Endre^ polgármester, Torday Imre városi tanácsos, Fglv Mihály főjegyző, Révész János ág. ev. és Soltész Elemér ev. ref. lelkészek, Schönherr Sándor kincstári erdész, Mostis Lajos városi ellenőr, Rozsos István és Székely Árpád közs, elemi iskolai tanítók s Maresch Béla városi kertész, valamint Pataki Béla, a méhészeti szakosztály előadója — legalább mindent elkövetnek ezen, vármegyénkben legelső méhészeti vándorgyűlés lehető impozánssá léleiére. Már maga a gyűlés programmja is kiemeli ezen vándorgyűlést a közgyűlések clnblon-szerü egyhangúságából, amennyiben a meghívó tárgysorozatából látjuk, hogy egy igen tekintélyes méhész és jeles méhészeti szakiró : Bacskay Sámuel csapi —- ungmegvei — ev. ref lelkész, mint vendég, igen érdekes tárgyról : a feledékenység homályából általa kimenten régi vereczkei kaptárról s azonkívül a bő méhészeti tapasztalatai közben észlelt méhészeti kezelési rendetlenségekről és a méhekkel való észszerű bánásról fog szabadelődást tartani. — A közgyűlés után társas ebéd lesz a városi nagyvendéglőben, hol egy teríték ára igen jutányosán 3 koronában van megszabva. Ebéd után a vendégek és a hozzájok csatlakozó közönség a városi múzeumot, Molcsány Gábor szakszerűen kezelt ligetuli méhészeiét és a gazdasági telepet fogja megtekinteni Este á nagyvendéglő kis termében díszközgyűlés lesz, melyen — értesülésünk szerint — ugyancsak Bacskay Sámuel fog a méhek szerveiről, bámulatos tehetségeiről és munkásságáról a nem méhészkedő intelligens hallgatókra nézve is vonzó és a méhészet meg- kedveltetésére irányuló előadást tartani, valamint megsúghatjuk hogy egy kis méhészeti költemény előadása is változatosabbá fogja tenni az amúgy is bizonynyal érdekes díszközgyűlést, mely után ugyancsak a nagyvendéglőben társasvacsora s ha a hölgyközönség és az életrevaló fiatalság is úgy akarja, végül egy kis röklönzött parázs lánczvigalom lesz. Ajánljuk városunk intelligens méhészeinek és nem méhészeinek, hogy ezen kedélyes, de amellett tanulságos vándor- gyűlésről el ne maradjanak, azonban a rendezőség nevében kérjük, hogy ebbeli szándékukról idejekorán értesítsék a szakosztály előadóját : Palaki Béla urát, hogy a rendezőség a társas-ebéden résztvenni szándékozók számára nézve előlegesen tájékozódva legyen. A rendezőségnek pedig azt kívánjuk, hogy tevékeny fáradozásaik jutalmául a városház tanácsterme olyan zsúfolva legyen az érdeklődő közönséggel, mint egv jó népes köpű a rajzás előtti napon. Gyászeseí. Barthos Mihály ny. bajfalusi körjegyző neje, szül. Hollósy Szidónia e hó 26-án váratlanul elhunyt Nagybányán, hol egy régi bajától operáczió utján akart szabadulni. A műtét szépen sikerült s az elhunytnak halálát szívbaja okozta. 27-én szállították haza s temetése a kedvezőtlen idő daczára is nagy közönség részvétele mellett ment végbe 28-án d. u. 4 órakor. Találjanak vigasztalást a megtört szivek a feltámadás boldogító hiteben ! A család a következő gyászjelentésben tudatja veszteségét : Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel tudatják a drága hitves, legjobb anya, nagyanya és szerető rokon, szigeti és kézdi-vásár- heíyi Barthos Mihályné szül Hollósy Szidóniának rövid, de kínos szenvedés s a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 53-ik, boldog házasságának 35-ik évében történt gyászos elhunyták A megboldogultnak hült tetemei folyó hó 28-án d. u 4 órakor fognak a felsőbányái róm. kath. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni, leikéért pedig az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 29-én d- e. 9 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Áldás és béke lengjen porai felett! Felsőbánya, 1904. augusztus 27. Id- Barthos Mihály, férje Özv. Triff Ferenczné ?zül. Hollósy Ida, testvére. Ifj. Barthos Mihály és neje Báthy Ilona, Barthos Berta férjezett Mihálcsik Ferenczné, Barthos Emma és Mariska, gyermekei. Barthos Zsigmond és neje Laszke Mária, Barthos Emma Barthos Erzsébet, mint sógora és sógornői. Mihálcsik Bertuska, Szidike, Ferike unokái. A M. 0. K. E. Keleti Kárpátok osztályának közgyűlése utáni kirándulások Az a lelkes turistacsoport, mely e hónap 14-én megtisztelte városunkat megjelenésével a Kárpát Egyesület közgyűlése alkalmából, sokáig megmaradó kedves benyomást szerzett bizonyára magának vidékünk természeti szépségei felől a gyűlés után rendezett élvezetes kirándulásokon. Á" gyűlés utáni közebéd végeztével, melynek lefolyásáról már előző számunkban emlékeztünk meg, a társaság mindjárt hozzálátott a turistás- kodáshoz, hiszen azért jött leginkább Felsőbányára a sok idegen. Farkas Jenő polgármester kalauzolása melleit ment a társaság a nyugati árokra és minden idegen csodálkozásának adott kifejezést, hogy oly kevés fáradsággal egy kis félóra alalt elérhetik a 13 kilométer hosszú sétányt, melyről folyton változó kilátást élvezhettek és nehezen távoztak a pompás helyről, de a beállolt est gátolta a séta tovább folytatását. A vacsoránál már fesztelenebb lett a hangulat, a magyarok s lengyelek összebarátkoztak egy közös nemes czélbau, a szép természet feltárásában és ha a Feketehegy megmászása más napra tervezve nem lelt volna, bizony reggelig tartott volna az élénk eszmecsere, de ugv késő volt, mikor a turisták nyugvóra mentek. — Másnap reggel a társaság egyik része a Feketehegyre rándult, inig a kényelmesebb része egyenesen a Bóditóhoz tartott, jó ebéddel várva a Feketehegyi társakat. A fekelehegyi kirándulók a Sigmeth Károly menedékliáznál villásreggeliztek s miután ott jól kipihenték magukat, uju't erővel mentek föl a csúcsra. Egyszerre feltárult előttük az óriási láthatár, a végtelen sikság, az erdélyi hegylánezok, mint háborgó tenger, a sziklás hegyóriások és a hatalmas bükkerdő sokasága. A világlátoll turisták is kénytelenek voltak bevallani, hogy nagyszerűbbet ennél keveset láttak és elragadtatva élvezték a páratlan kilátást. Egy galicziai törvényszéki biró megjegyezte, hogy már e remek kilátó hely miatt is érdemes a világ figyelmét ide irányítani és egy német turista bevallotta, hogy csak most van fogalma egy bükkerdő szépségéről. De igy vagyunk mi magyarok ! Csodáljuk a német és osztrák hegyvidéket, milliókat költünk ottan, a mi pénzünkkel fejlesztjük a külföldet és a külföldi kénytelen számunkra saját hazánkat felfedezni. Hiszen igy volt ez a Tátrában is! A külföldiek a Feketehegy csúcsán emelték poharukat Szatmár vármegye felvirágoztatásáért, mely ilyen gyöngyöket rejt a maga határában s alig bírtak elválni ezen elragadó képtől, mig még egyszer körültekintve, lassan, vontatva megkezdték a leszállást a Bóditóhoz. Hogy azután a Bóditónál a jó kedv és a lelkesülés alább nem szállott, az csak természetes volt, a fiatalság nemsokára tánezra perdült, mig az öregek tovább szőtték terveiket a turistaság fejlesztéséről, mely nemzeteket hoz össze és a népnek kenyeret ad. Este újra társas vacsora volt, számtalan felköszöntővel, jó kedvvel éjféltájig. A harmadik napi kirándulás Kisbánvára és a Rozsály aljára szintén szépen sikerült és az idegenek több Ízben kifejezték köszönelöket Sziegmethnek azért, hogy ilyen sikerült kirándulásokkal összekötött közgyűlést rendezett és hogy ide vezette őket Szatmár- megvének e gyönyörű vidékére. Önkénytelenül előáll nálunk a kérdés, hogy vajon hány szat- mármegyei ember élvezte a Feketehegy nagyszerű kilátását és hány szatmárinegyei ismeri Felsőbánya gyönyörű vidékét. Hogy a külföldiek kedvel kaptak és tovább is megtekintették Szatmár és Máramaros vidékét, az a dolog természetében rejlik és hogy csak aug. hó 20-án utaztak el Máramaros-Szigetről az utolsó felsőbányái kirándulók, a legjobb bizonyítéka annak, hogy a vidék tetszelt és hogy érdemes erre felé kirándulni. A hét esztendővel ezelőtt megkezdődött igénytelen mozgalom, hogy Szatmár megyében a turistaság és idegen forgalom föllendittessék, nem volt hiábavaló és azon férfiak, kik minden serkentés nélkül, sőt áldozatok árán is ezen eszméknek szolgálnak mindenesetre elismerést és dicséretet érdemelnek, mert működésükkel csak a közjót mozdítják elő. Münnich Sándor, Felelős szerkesztő : Imre Károly. Kiadótulajdonos: Nánásy István.
