Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-25 / 11. szám

Felsőbányái Hírlap

sebb körben leendő felkarolásra. Ha egy-egy családnál a gyermekek e hasznos foglalkozással csak ruhára valót keresnek is maguknak, mennyit könnyitenek már ezáltal is szüleik terhén. De idővel ez a jövedelem a kezelés tökéletesedésével arányban mégfoko- zódhatik, mit látva, remélhető, hogy a szülék maguk fogják buzdítani gyermekeiket a selyemtermelésre.

Városunkban és ennek határán szépen diszlik a szederfa, (eperfa) kevés van ugyan arra, hogy nagyban szolgáljon a selyem- hernyó tenyésztés czéljaira, de évenkint szaporítani lehet, hisz az országos felügyelőség kivánatra ingyen küld akár csemetéket, akár magot.

Csak tőlünk függ tehát, hogy néhány év alatt e hasznos foglalkozás révén állandóan néhány ezer korona jövedelmet biztosítsunk a szorgalmas családok számára.

Szatmár vármegye pedig könnyen nemes versenyre kelhet a selyemtermelés terén Bács-Bodrog vármegyével, hol 1903-ban 128 községben 208,381 drb lombszedésre alkalmas szederfa volt, melyeket 31,131 selyemtenyésztö használt, kik összesen 533,427 kg. gubót termeltek, mely által 967,025 koronát kerestek. Ez a szép példa szolgáljon buzdításul városunknak és vármegyénknek !

Fiúmétól Velenczéig.

Részlet »Gyalog Olaszországba és vissza« ez. utinaplómból.

Irta: E. L1TERÁTI ENDRE. (4.)

E falut elhaladva, kigyózó utunk mindig erősebben emelkedő hegylánezokon vezetett keresztül és sem patakot, sem forrást nem találtunk, amelyből szomjúságunkat csillapítottuk volna.

Szomjúságunkhoz társul szegődött még az éhség is s e kellemetlen szövetségesek mindig nagyobb erővel jelentkeztek, követelvén osztályrészüket. Ezen, gyomrunkban dúló zűrzavar mindjobban lehangolta kedvünket és igy haladtunk mintegy 2 óra hosszat, midőn végre Materia falu közelében az ut mellett egy meleg és bűzös vizet tartalmazó cziszternát találtunk, melyből aztán daczára a nagyon rósz víznek, mohón oltottuk el szomjúságunkat. így tehát már csak egy ellenségünk maradt, az éhség; de ezzel is nemsokára fegyverszünetet kötöttünk, amint a »Materia« nevű faluba értünk.

A faluba beérkezve, mindenikünk legfőbb óhajtása volt, hogy valami vendéglőben vagy korcsmában megreggelizzünk, ami ugyan már villásreggelinek is beillett, mivel 10 óra elmúlt.

kény része volt. Badics Ferencz bevezető essayje gyönyörűen jellemzi azt a kort, amelyben az uj Magyarország egyik legérdemesebb bajnokának harezos egyénisége a vezetők sorában leélte áldásos életét. A kötet első felét Bajza költeményei foglalják le, öt csoportra osztva: Ifjúkor. Szerelem, Haza, Elet, Emlékezés, Balladák és Idegen költőkből. A kötet második felében a válogatott prózai munkák foglalnak helyet, bemutatva Bajzának sokoldalú egyéniségét, választékos ízléssel adva mindazt, ami a kritikusra, történészre, irodalomtörténészre és esztétikusra jellemző s emellett maradandó becsű is. E rész tartalmából kiemeljük a következőket : Az epigramma theoriája; Vezérszó a Kritikai Lapokhoz ; A regényköltészetről; Nemzetiség és nyelv; gróf Koháry Isrván; A Telekiek tudományos hatása.

Az uj sorozat további két kötete Arany János és Vörösmarty Mihály munkáinak kiadását folytatja. Az előbbi, amelyet Riedl Frigyes rendezett sajtó alá, Arany munkáinak harmadik kötete s 27 Ívnyi vaskos kötetben a Toldi-trilogiát tartalmazza,

A Vörösmarty-kötet, amelyet Gyulai Pál rendezett sajtó alá, Vörösmarty munkáinak ötödik kötete. Tartalma: a drámai költemények folytatása (Kincskeresők és Ciliéi és a Hunyadiak), Beszélyek és regék és a Pályalombok.

Az uj sorozat ötödik kötete Szigligeti Ede munkáinak második kötete, amely a vigjátékiró Szigligetit mutatja be fejlődése minden fokán. A termékeny iró vigjátékainak seregéből négyet közöl a kötet. Ezek: Rózsa, amely 1840-ben akadémiai jutalmat nyert, Liliomfi, amelyet

[ Mindjárt kérdezősködni kezdtünk néhány nagyon bámuló atyafitól, mig egy rászánta magát s elvezetett egy nagy korcsmába.

Amidőn bementünk és a barátságos olasz korcsmárostól — ki csak törve beszélte a német nyelvet — valami eleség után kérdezősködtünk, ez biztatólag mondá, hogy mindjárt fog gondoskodni egy kis jó reggeliről s felajánld étkező helyül kertjében levő lugasát, hová mindjárt el is vezetett. Amint a hüs lugas padjain pihenve beszélgetünk s egy—egy sóvár pillantást vetünk a nyitott ablakon keresztül a konyhába, egyszerre csak megnyílik a kert kis ajtaja s azon a korcsmáros két gyönyörű leánya jön be és a veteményes táblák közt levő kis utakon olaszul beszélgetve sétálgattak.

Mindjárt felejtettük az éhséget és azon kezdtünk tanácskozni, hogy hogyan kellene velők beszélgetésbe elegyedni ?

Czira „barátunk csakhamar szerencsét is próbált és németül virágot kért tőlök, de a leányok nem tudtak németül s a kérésre csak reánk néztek és ismét tovább beszélgettek. Te ugyan jól besültél a nyelvtudományoddal tolmács! mondá a kis Molitorisz nevetve.

Én sem mertem megkezdeni a beszélgetést, mivel féltem, hogy olasz nyelvtudományom cserben talál hagyni s akkor kollegáim mindjárt nagyot nevetnek rajtam. Így tehát csak szenilél- gettük e szép olasz leányokat s itt-olt egy-egy bus sopánkodás hangzott el, midőn megnyílt a konyhának kertre néző ablaka s a korcsmárosné behívta leányait.

Nemsokára a nagyobbik leány egy nagy tálezán öt csésze párolgó kávét hozott s azokat élénkbe helyezte. Megköszöntem olaszul és kenyeret kértem, mire a leány mosolyogva válaszolt, hogy tüstént hoz.

Ezen pár szavaimért barátaim olyan irigylő pillantásokat vetettek reám, mintha legalább is az osztálysorsjáték főnyereményét nyertem volna meg. Midőn az egyformára vágott kenyérszeletek is megérkeztek, hozzáláttunk jó étvágygyal a kávé fogyasztásához és azt valóságos bűvészek módjára pár perez alatt el is tüntettük.

A korcsmáros is csakhamar hozzánk jött és na gy érdeklődéssel kérdezősködött utazásunk felől. Barátságos beszélgetéséből azt gondoltuk, hogy a fizetés elmarad egy kis hasznunkra, de ezen reményünk is eloszlott, midőn a kávé árát megkérdeztük s azért személyenkint 24 f-t. kért.

Kifizettük az elfogyasztott kávé árát s azután utunk felől kértünk még tájékozást és palijainkat magunkhoz véve, köszöntünk a korcs- márosnak és az ajtóban kint álló feleségének és leányainak s megfrissült erővel, vidám hangulattal indultunk tovább.

Bár nagy lépésekkel haladva, hamar elhagytuk e kis falut és mindig jobban távolodtunk attól, de mig csak beláthattuk fehéres házait, gyakran visszanéztünk azon falura, hol olyan kellemesen megpihentünk és étkeztünk Beszélgetésünk tárgyát utunkban a korcsmáros szép leányai képezték s különösen kollegáim sajnálták, hogy nem beszélhettek velők.

Derült kedélyhangulatomat nemsokára megzavarta egv kellemetlen eset, mert egy átkozott éles szeg kitolakodott czipőm sarkából és addig ostromolta lábamat, mig azon, daczára az ellenállásnak, egy meglehetős nagy rést ütött Ily helyzetben meg kellett adnom magam a győztes ellenségnek s czipőmet lehúzva Molitoriszhoz, a kis hátvédhez csatlakozva, most már ketten képeztük a hátvédet.

Czipőhöz szokott lábam az utón levő éles kövekkel sehogysem akart megbarátkozni és csak lassan haladhattam a folytonosan emelkedő hegyi utón.

Barátaim kedvemért megcsendesitették lépteiket, s igy haladtunk a mindig erősebben fokozódó hőségben, itt-ott kissé megpihenve, mig 7,1 órakor »Colonia Alpino« nevű, nehány szép villából és egy nagy iskolából álló nyaraló telephez érkeztünk. Czipőnket Molitorisz barátommal ismét felhúztuk, és úgy vonultunk be ezen nyaraló helyre.

Az ut mellett jobbra mindjárt egy szép iskolát találtunk, melynek nagy udvarán vidáman játszott a világos kék szinti egyforma ruhába öltözött, kisleánysereg, kik észre véve bennünket a czifra vasrácsozatu kerítéshez özönlöttek, hogy a turista csapatot megbámulájk.

Megálloltunk mi is az iskola előtt, és a kiváncsi leánykáktól kérdezősködtünk a tanító felől, kivel láttamozási könyvecskéinket akartuk aláíratni. Amint ez élénk leánykáktól kérdezősködtünk, egy izmos termetű világos szinti ruhába öltözött úri embert látunk kijönni az iskolából, s a lenykák mindjárt mutatják is »Da ist Herr Lehrer!« (Olt van a tanító ur!) Mindjárt bementünk s magunkat németül bemutatva- megkértük, hogy láttamozási könyvünket irja alá, melyet mindjárt Ígért is, és behívott az ikola- épületébe.

A tanító egy nagy étkező-terembe vezetett, melynek asztaláról egy cselédleány szedte le a tányérokat, s az étel maradékokat. Itt üléssel kínált meg, melyet mi kézséggel el is fogadtunk és egy asztal mellett helyet foglaltunk.

Amint ez asztal körül szemléljük az étkezés színhelyét, s az ablakon leselkedő leánykákat, a tanító is aláírta könyvecskéinket és hozzánk jött.

»Ha meg sértem a turista diák urakat« mondá könyvecskéinket átnyújtva »egy kis szerény ebéddel megkínálom, ha elfogadják tőlem e csekély szívességet ?«

»Csak mindenki igy sértegessen egész utazásunk alatt, akkor csak elboldogulunk valahogy a taliánok között is« válaszolva megköszönve a kedvező ajánlatot. A derék tanító minjárt el is ment a konyhára és onnan kevés idő múlva egy nagy tál kitűnő pecsenyét hozott és azt kinálgatva elibünk tette.

Mindjárt hozzá láttunk amúgy magyar diák, módra, és a szívélyes kinálgatások közt jóétvágyai el is fogyasztottuk.

Ezzel azonban nem ért végeit az ebédünk mert a cseléd még egy tál tésztát és egy nagytól cseresznyét is hozott.

Mig étkeztünk a vendégszerető tanító nagy érdeklődéssel kérdezősködött utazásunk felől, s midőn elbeszéltük neki, hogy egész Debreczen- től folyton gyalog jöttünk eddig 978 Km-t. és még Trieszttől is ketten kollegámmal tovább megyünk gyalog Olaszországba, csak nagyot nézett és csóválta a fejét. »Immer zu Fusz ?« (mindig gyalog ?) kérdé csodálkozással és térképeimet nézegette. »Immer« felelém büszkén, hatalmas turista botomra, báli zsákomra és szeges talpú czipőmre mutatva.

»Das ist ein schöner Marsch !« mondá végig nézve elismerőleg rajtuuk, s szemlélve, úgy nekem mint collegámnak tekintélyes turistabotját.

Ezután kérdezősködtünk az iskola felől, s akkor tudtuk meg, hogy az nem rendes iskola, hanem a trieszti árvaházhoz tartozó gyermeknyaralóhely. Midőn elfogyasztottuk a tál tésztát és cseresznyét, még egy darabig beszélgettünk kérdezősködve a vidék, és Trieszt felól, s aztán megköszöntük e szives ellátást hátunkra csatolva turista zsákjainkat útnak indultunk, hogy a már pár órajárásnyira levő Trieszt városát megláthassuk.

Még egy fél órát haladtunk a folytonosan emelkedő hegyi utón, mig végre a tetőre fölérve, megpillantottuk egy széles ezüst szallag- alakjában a távolban a hatalmas Adria tengernek ismét, óriási víztömegét.

1849-ben adtak először, a Házassági három parancs 1850-ben készült és A nőuralom, amely 1862-ben Teleki-dijat nyert.

Ezt a kötetet Bayer József rendezte sajtó alá, bevezetésül nagyértékü tanulmányt írván Szigligeti vigjátékairol. E bevezetés, amely kritikus szemmel taglalja Szigligeti darabjait, dióhéjban egész uj elméletét adja az igazi vígjátéknak s nagyhangú frázisok helyett az igazság meggyőző egyszerűségével jelöli ki Szigligeti helyét irodalmunk és nemzeti művelődésünk történetében. A bevezetés vége Szigligeti drámaírói pályájának adatszerű illusztrálása. Az a 109 eredeti dráma, vígjáték, bohózat és népszínmű és az a 20 dráma-forditás, amelyet Bayer felsorol, a legékesebben beszél arról, mit jelent ránk nézve Szigligeti negyvenéves pályafutása.

íme, ezzel az öt kötettel gyarapítja az uj sorozat a Magyar Remekírókat, az 55 kötetből az eredeti programmhoz hűen a magyar irodalom kincsesházából a legkülönbözőbb korok kincseit ragadva ki és sorozva egymás mellé a sorozat keretén belül. Az öt uj kötet a maga helyére beleillik a teljes gyűjteménybe, amely időrendben foglalja majd egybe remekíróinkat. A Pázmány-kötet a 12-dik', a Vörösmarty a 26., a Bajza a 28., az Arany a 43. és a Szigligetikötet a 48. kötet lesz a gyűjteményben.

Az uj sorozat kiállítása mindenben a régi. Csupa diszszel ékesített kötet, amelyeknek szépségével csak szolidságuk versenyezhet. Az 55 kötetes teljes gyűjteménynek ára 220 korona s az egész gyűjtemény csekély havi 3 koronás rész- i letfizetésre is megrendelhető.