Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-27 / 9. szám

Felsőbányái Hír la p

hegysorok fehéres szürke kopár szikláikkal tü- nedeztek elő.

E komor s puszta tájékon, mint oázis a sivatag tengerben, tűnik föl itt-ott egy-egy kis erdő, vagy a kráterszerü mélyedésekben egy kevés sovány termőföld. Ezen kevés s többnyire csak nehány négyzet méter területű keskeny földszalagok is, melyek elszórtan láthatók, épp úgy, mint a horvátországi Karszt hegység között, kőkerítésekkel vannak körülvéve s mindössze nehány fészek burgonyát és kevés rozsot termelnek.

Az itt lakó szegény nép, mely nagyon megbecsül minden talpalatnyi megművelhető földet, ha látná alföldünk óriási szántóföldjeit és hullámzó kalásztengereit, azt hinné, hogy a mesebeli Eldorádót látja maga előtt megvalósulva és hogy nincsen boldogabb népe Istennek a magyarnál.

A kis faluk is, melyeken áthaladtunk, u. m.: Sapiáni, Pasjak és Racice egymástól jó távolságra feküsznek s csak alig nehány házból s az ezekhez tartozó melléképületekből állanak.

Midőn Racica falucskát elhaladtuk, a nap is aláhanyatlani készült az égboltozatról s igy nekünk is igyekeznünk kellett, hogy valami faluba beérjünk idejekorán és valahol szállást kapjunk.

Gyönyörű látvány volt a mint a letűnő nap bíborvörösre festé az égboltozatot s a körülöttünk levő hegyek kopasz sziklacsucsain derengett a rózsaszínű estifény, mit a lemenő nap elhaló sugarának utolsó búcsúja lövelt reá. Nemsokára kigyuladtak a megszámlálhatatlan csillagok s az öreg hold is megmutatá fényes arczát. Amint esteledett a lég mind hűvösebbé változott, borzongatva vékony ruhába öltözött tagjainkat s gyorsabb menésre ösztönzött.

A holdvilág ezüst fényével már jó magasan ragyogott az égen, midőn Castelmuvőba jól elfáradva beérkeztünk.

Ez már jóval nagyobb falu volt az előbbieknél, s igy több reménységünk volt, hogy valahol szállást kapunk.

A faluba beérkezve, Czira barátunk tanácsára legelőször az iskolát kerestük fel, melyet egy kis kérdezés után meg is találtunk, de a tanító fiatal neje szálláskérésünkre azt válaszolta, hogy férje nincsen idehaza és ő ennélfogva nem" adhat szállást. Jól kezdődik, mondám barátaimnak midőn reményünkben csalatkozva kijöttünk az iskolából s tovább indultunk szerencsét próbálni és egy kis kóborlás után egy szegényes parasztházba mentünk be.

Amint e mostohán bútorozott egy szobából álló földeletes lakásba belépünk s szétnézek, egy élénk, de nagyon hiányosan felöltöztetett gyermeksereget látok, a mint a szabad tűzhely körül véve, mohón lesik a polenta elkészülését, melyet anyjuk egy lánczra függesztett rézüstben szakértőén kavargatott.

Midőn az ajtó mellett levő lóczára leültünk, a kiváncsi gyermeksereg nagy érdeklődéssel bámult bennünket, mivel még nem volt szerencséjük ilyen különös öltözetű turista diákokat látni; a gazda is egy lóczáról felkelve, hozzánk jött és megkérdezte horvátul, hogy mit akarunk.

Mivel közöttünk csak én tudtam egy keveset a horvát nyelvből, elmondám neki szállást kérő dikcziómat, de az atyafi végig nézett rajtunk gondolkodva s aztán feleségéhez ment annak véleményét is kikérdezni.

Különfélék

Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Marosán Kornélné sz. Loloky Veronkát az aranyosmedgyesi áll. el. iskolához tanítónővé nevezte ki.

Meddő pályázat. Városunk állatorvosi állására f. ho 14-re pályázat volt hirdetve. A választást a/onban megejteni nem lehetett, mivel a kitűzött időre egyetlen pályázó sem jelentkezett.

Kinevezések. A pénzügyminiszter Mako- vinszky Mihály kapniki kir. segédmernököt a nagyági bányaigazgatóság kerületébe bányamérnökké, Papp László kapniki kir. tisztjelöltét pedig ugyanoda segédmérnökké nevezte Id.

Az Uránia tudományos színház a jövő hó elején 3 előadást fog tartani Nagybányán. Az első előadás május 3-án lesz; a »Berlini élet« 3 felvonásban, 170 színes képpel és 20 mozgó képpel, irta dömö.öri Németh Péter ; május 4-én »Egyiptom < 3 felvonásban, 120 színes képpel és 19 mozgó képpel, irta Róth István. Május 5-én a »Magyar tengermellék« 3 szakasztan, 165 s/.ines vetített képpel, 15 mozgó képpel, irta dömötöri Németh Péter. Kezdete minden este 8 órakor. Helyárak: Támlász-szék 2 K, zártszék 1 K 60 f, állóhely 1 K, tanuló-jegy 60 f, karzat 40 f. Jegyek élőre válthatók Kovács Gyula könyvkereskedésében.

Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter Sepsy Dezső magánzót az avas-felsöfalusi anyakönyvi kerületbe és Jakabovits Sámuel jegyzö- irnokot a kántorjánosi-i anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki.

Miniszteri elismerés. A földmivelésügyi miniszter leiratilag megbízta vármegyénk gazdasági egyesületét, hogy Miklósy Gyula gérösi földbirtokosnak, mint a^éresi népies mintagazdaság felügyelőjének önzetlen tevékenységéért elismerését fejezze ki.

A honi ipar megkárosítása. Az E M. K. E.

arról értesiti a közönséget, hogy Franz de Paul Schrökken fnkusz in Rossleithen bei Windischgars- ten osztrák kaszagyáros czég az ő tudta és beleegyezése nélkül E. M. K. É. jelzéssel kaszákat hozott forgalomba, mely az egyesület czéljával ellenkezőleg ép*« a honi ipar megkárosítását czélozza. Óvakodjék tehát a gazda közönség az ily kaszák megvásárlásától annyival is inkább, mert hazai iparunk külömben is kitűnő minőségű kaszákat állít elő.

Hirdetmény. 1304—1904 ki. sz. A mezőrendőri törvény rendelkezéséhez képest felhivatnak azon birtekosok, kik birtokaikon künn laknak, vagy külön mezőőrt tartanak s a me- j zőőri adó alól való felmentésre igényük van, bejelentéseiket e hó végéig a hatóságnál annál j is inkább tegyék meg, mert a későbbi beje- ! lentések nem fognak figyelembe vétetni. Városi tanács. Kelt Felsőbányán, 1904. április hó j 20-án. Farkas Jenő polgármester.

A magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egylete felsőbányái fiókja f. hó 17-én tartotta évi rendes közgyűlését a városháza tanácstermében Spáczay Gyula v. jegyző elnöklete alatt, ki ezen hasznos intézmény felvirágoztatásán már évek óta fáradozik. A felsőbányái fiók ez idő szerint 88 tagot számlál. 1903-ban befolyt és a központhoz beküldetett 953 korona 18 fillér, miből kiadás 6 korona 44 fillér volt. Nagygyűlésre a kiküldött költsége 40 korona 80 fillér volt. A külön alap 251 korona 48 fillért tesz ki- A befizetésnél közreműködött tisztviselők között felosztatott 19 korona. Ezekben számolt be az elnök a múlt év működéséről, mit a közgyűlés tudomásul vett s a pénztárnoknak s a választmánynak a felmentvényt megadta. A tisztujitás során elnökké Spáczay Gyula, jegyzőkké Kormos Sándor és Czettel Frigyes, pénztárnokká Smillár mihály, ellenőrökké Doroghy Sándor, és Tánczel György, választmányi tagokká pe- 1 dig Lévay Sándor, Kántor Sándor, Smillár József, Nagy Mihály, id. Kormos Sándor, Seste- rák János, Haldinczky József, Lévay Károly, i Maksay Lajos, Pap János, Marcsics Menyhért és Kuszkó András választattak meg közfelkiáltással Szontagh Ubald indítványát özvegyi nyugdíj létesítése iránt a nagygyűlésre kikül- j dendő megbízott figyelmébe ajánlani határozták. A pozsonyi és ó-budai fiókok körlevelét a központnál létesített fizetéses igazgatói és el- j lenőri állások ellen pártolólag vették tudomásul. A nagygyűlésre a közgyűlés egyhangúlag j Spáczay Gyula elnököt határozta kiküldeni a j közgyűlés a felsőbányái fiók megbízottjául, mint aki a helybeli fiók ügyeit eleitől fogva vezeti és annak ügyeit ebből folyólag legjobban ismeri. Felmerülendő költségeit a fiók külön alapja terhére megállapították és kiutalták. A nagygyűlés, mely f. hó 24-én lett volna megtartva Budapesten, a vasúti sztrájk miatt bizonytalan időre elhalasztatotf. A napirend letárgyalása után a közgyűlés az elnök lelkes éltetése közben oszlott szét.

Közúti vasút. Folyó hó 17-én Czinner Imre vasutunk vállalkozó mérnöke Farkas Jenő Polgármester, Baumerth Károly bányatanácsos, Münnich Sándor v. tanácsos és- dr Csausz Károly v. főorvos társaságában bejárta a fővölgyet annak megállapítása végett, létesithető-e a fővölgyi zuzómüvekhez a rendes vasúttól közúti motoros vasút ? Czinner kijelentette, hogy ha a kincstár vagy a város czélszerünek találja a motoros közúti vasutat, annak létesítése megvalósítható.

A Nyires erdő talajának megvizágálása végett f. hó 13-án kiszállott a helyszínére Rappensberger Andor, a földmivelésügyi minisztériumba beosztott erdőmester, továbbá Márton Sándor erdőmester Nagykárolyból és Gábor Sándor főerdész Nagybányáról. A talaj megvizsgálása után kijelentették, hogy az a létesítendő csemetekert czéljának megfelelő.

Elitéit gyilkos. Ifj. Dácher Alajos felett, ki Butyán János bóditói őrt fokosával agyonütötte, folyó hó 18-án mondott ítéletet a szatmári kir. törvényszék és őt jogerős ítélettel ' 2 évi börtönre ítélte.

— Még maradhat-e?! Hiszen a nagyságos kisasszony jelenléte csak fokozza ihletségemet.

Ott maradt s nyájas fecsegésével kellemes hullámzásba hozta lelkemet, ami csakugyan fokozta ihlettségemet. Ez nap-nap mellett ismétlődött. Lassabban dolgoztam, mint előbb, hogy annál több ideig maradhassak a kastélyban, mert az elválásnak még a gondolata is éles tőrdöfés- ként hatott szivemre. De igy is csakhamar megjött a befejezés napja, amelyen festés közben sziv- szorongva jegyeztem meg kedves mindennapi vendégemnek:

— Délre befejeztem s délután már vissza kell mennem.

Lujzát észrevehetöleg kellemetlenül érintették e szavak s bánatosan lehajtott fővel szótlanul járt fel s alá a teremben. Egyszer csak, mintha mentő gondolata támadt volna megszólal :

— De hát nincs semmi, ami önt e helyhez kötné? miközben szemrehányóan tekintett reám.

Elértem a czélzást s elérzékenyülve vála- szolám :

— Nagyságos kisasszony! gondolja meg minő távolság van köztünk. Ön angyali szépség, én — erdei manó !

Lujza arczát gyöngéden szégyenpir futotta el s indulatosan viszonzá :

— Hát hiszen azért vagyok én a kérő. S mint ilyen nem érdemiek meg annyit, hogy letegyen már egyszer erről az esztelen fiksza ide - áljáról s elhigyje nekem, hogy szeretem szívből,

lángolón, rajongok önért s életemben azok voltak legboldogabb perczeím, amikor társaságában érezhettem magamat? . . . Még most is elég vakmerő arra, hogy eltaszitson magától s ne viszonozza igaz, hő szerelmemet ? Szóljon, kellek-e, vagy ? . .. s fenyegető tekintettel mereven, kutatva nézett szemembe, szenvedélyes sóvárgással lesve az igenlő választ, amelynek megtagadása — arczá- ból lehetett olvasni —- borzasztót vonhat maga után

Szivem belsejéből mély sóhajtás tört ki s lelkiismeretem azt súgta : »Nem, nem szabad visszautasítanom.«

— Lujza! hangzott ajkamról a szó, aztán a határtalan öröm hangján megismételtem s elébe omolva félig félve, félig remélve kérdém:

— Hát lehetséges-e ez ?

— Igen! egyetlen óhajom, vágyaimnak netovábbja álmaimnak fényes valósága !

— Oh, drága Lujza ! Hisz épen olyan mese- szerű ez, akárcsak az, hogy az igéző szépségű és müveit lelkű herczegnö nőül megyen a neveletlen, üres lelkű, csúnya törpéhez, azzal a különbséggel, hogy nincs velünk az a jóságos tündér, aki engem, miként a csúnya törpét, a döntő pillanatban va- rázsveszszejének egyetlen suhitásüval Adomnisszá s herczeggé változtasson, s igy az maradok, aki voltam.

— Mégis mindenem vagy, szólt hozzám simulva, mert te — különben el sem hiszem, hogy te festetted ezt a képet, lelkedben hordozod ezt a tündért, ahonnan el nem viszi azt senki, az

az enyém az én gyönyörűségem, csodálatom tárgya marad örökre, s ez a te szellemed, amelyet többre becsülök a mesebeli tündér minden müvénél. Csak az a kár, hogy olyan félreeső helyre került az a törpe, aki lehetővé tette a mi egymáshoz való közeledésünket; lángra gyújtotta irántad szerelmemet, lélekben egymáshoz fűzött, s most megmutatja azt a hivatást, amelyet oldalad mellett, mint hü hitvestárs, be kell töltenem, hogy a világ előtt ismertté tegyelek, hogy büszkén, emelt fővel járhass az emberek közt. Ezért még egyszer lefested öt a — mi számunkra.

— Igen! lefestem, csakhogy mosolygó ajkánál a szerencse kiapadhatatlan serlegével s karjában bájos menyasszonyával.

— Nem, ezt nem engedem ! Nem akarom, hogy ezáltal folytonosan megújuljanak lelkedben a régi szomorú emlékek. Ez volt s elmúlt. Te nekem az vagy, ami vagy összésége mindannak, ami jó, ami nemes és — szép is. Szellemed ott ragyog homlokodon s bájjal, fönséggel önti el egész arezodat. Hogy milyennek találnak mások, akik nem ismerik ragyogó szellemedet, az rám nézve egészen közömbös, s remélem rád nézve is ?!

Erre forró könnyeket hullatva, egymás keblére borultunk, s mig örömkönnyeink csillogó csöpjei egymásba összefolyva hullottak alá ajkunk forró csókban egyesült, s szivünk a szellem- hódító erejéért lelkesedve egyért s együtt dobogott.