Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-27 / 9. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a ! Egyes szám ára 20 fillér. ú Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. j A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére í Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Mit rejteget a jövő? Magyarország vasutasai e hó 21-én egy minden készületet felülmúló, eléggé el nem Ítélhető tettet követtek el féktelen bosszúvágyuk kielégítése végett. Nem tudni, hogy az összetartást vagy a vakmerőséget bámulja-e az ember, vagy a lelkiismeretlenséget csodáljuk-e? A páratlan mozgalom indító oka ismeretes. Sérelmük mennyiben alapos, nem tudhatom. De legyen bárminő a sérelem, még akkor sem szabad egy aránylag elég müveit testületnek rossz szellemtől vezéreltetve oly cselekedetet követni el, mely egy az ö tervüket is súlyos önmegadással hordozott ország lakosainak nemcsak kiszámit- hatlan anyagi károkat okozott, de a nemzeten is szégyenfoltot ejtett, e hazán, mely becsületét egy ezredév véres küzdelmei köz: őrizte, védte. Azt tudjuk, a legközelebbi fizetésjavi- rási javaslatból olvastuk, hogy Magyarországon akármennyi nagyobb előtanulmányt igénylő hivatal van, melynek tisztviselői örvendenének, ha anyagi megélhetésük any- nyira biztosítva volna, mint a vasutasoké. S mégis ilyenre gondolni se tudnak. Hor- dezzák az igát türelmesen, legfeljebb várják a jobb jövő hajnalát. Terhes a vasúti szolgálat s nagy felelősséggel jár. Igaz! De hát melyik pálya az, a melyik ne követelné a józan életet, a lelkiismeretes munkát? Mindenik maga érzi a maga állásának súlyát. A tanitó, az orvos, a lelkész, biró stb. stb., mind felelősségteljes munkát végeznek. Van olyan pálya, melyet aki közelről nem ismer, gondnélkülinek tart. Pedig minő hosszas előtanulmány után juthatni bele s minő állandó tanulmányt, sok fejtörést igényel! A vasutasoknak tisztességes kenyerük van. De fehérebbet, jobbat kívánnak. S mert magukat pótolhatatlannak gondolták, a végső eszközhöz nyúltak. Úgy látszik azonban sokan csalódtak. Az izgatok, a lázitók, a társadalmi rendet felforgatok — mint érdemlik — elveszik büntetésüket. A bajba belekergetett józan rész — beismerve botlását — szolgálatba fog állani ismét. Mert hiszen, ha e világrenditő esemény büntetlen maradna, akkor mint az anarchiától megmételyezett államban, nekünk nem volna maradásunk. Mert ha egy aránylag tisztességesen dijjazott (a létminimuma az utolsó kapusnak is eléggé meg lévén) testület ilyet tesz, ha egy jó részében eléggé müveit testület ilyenre képes, akkor mit nem tehet a műveletlen tömeg, mire nem érzik indíttatva magokat a nyomorban, sanyaruságban kinlódó népek ezrei, vagy milliói ? Hiszen akkor jobb lakozni a puszták földjén a vadak közt, mint az emberek társaságában Mert az oktalan vadaktól inkább védhetem magúi, mint az Isten képét viselő emberektől, Mairt mig ezek kiszámított gonoszságáról szedi fel előttem a vasúti síneket csak azért, mert 1—2 száz koronával kevesebbet adónk - dtí mint méltóság- teljes önérzetében • ő azt követelte, addig az csak éhségtől kinoztatva jön felém. S mig ezzel elbánhatok kedvemre, addig az orvtámadó emUfcrt még a törvény is védi. Ezekről gondolkozva, nem lehet látni azt a sok iszapot, mely drága hazánk földjét ijjesztően borítja. A tatár, török dulá- sait, az osztrák hántásait mind könnyebben kiveri e nemzet, mit a saját népe által előidézett szégyenfoltot lemoshatja. Hazánkban aggasztóan terjed a fényűzés, az erkölcsi romlottság. A százezres majmolja a milliomost, a kis ur a nagy urat utánozza. Nem azt nézi az emberek nagy része, hogy mennyit kereshet tisztességesen, hanem mennyi van másnak s költ jóval többet, mint a mire telik. így támadnak úri nyelven a sikkasztok, az úri tolvajok. így támadnak aztán az anarchisták. Bizony, ha ezeknek elejét nem veszik, csirájokban el nem fojtják, borzasztó veszedelmet árasztó, óriás hatalommá növik ki magokat. Nem gondoltak arra a sztrájkoló vasutasok, hogy minő irtózatos precedenst csináltak? Hiszen ily megbízhatatlanok válságos időben végveszélybe dönthetnék az országot. De úgy látszik, hogy a kormány megtalálja az utat a súlyos helyzetből való ki- szabadulásra. Úgy látszik lesznek még azok közt a félrevezetettek közt számosán, a kik bűneiket szánva könyörögnek azon kenyér visszaadásáért, mit ők bosszujokban dobtak el maguktól. A vasutasok esküt is szegtek! Mire- való egy tisztviselőnek esküt tenni? Azért, hogy lelkiismeretében is kötelezve legyen az esküt tevő a hűséges, pontos szolgálatra. Úgy látszik ők erre semmit se adtak. Tán Istennel se gondolnak. Itt eszembe jut ezzel összefüggőleg valami. Nagy baja az országunknak, hogy az anyagi érdekeket gyakran elibe teszik az erkölcsieknek. Vasárnap és ünnepnapokon zárva kellene lenni a korcsmáknak, mulató helyeknek. Talán inkább megtelnének a templomok. Mert ha erkölcsiség helyett az érzékiség terjed, ha az emberek csak e földre s nem az égiekre is tekintenek, úgy hovatovább szomorúbb a kilátásunk. Most a vasutasok megmutatták mit tehet az összetartás. De hogy a materialis- mus imádásának hatása alatt mit tehet a 40,000 vasutasnál szászorta is több pór nép. azt csak a jó Isten tudja. Ne a tüzet szítsuk azért, de a szikrát minden erővel oltsuk tehát, mert ha lánggá lesz, országokat fog romba dönteni s népeket pusztítani. Ez pedig gyalázat lenne a Megváltó Ur Jézus XX-ik századában. N. L. Két karos szék . . . Két karos székünk van, Össze fordítottak, Párnát tettünk bele, Párnára a fiunk. Hadd üljön a király A maga trónjában, Nem irigyeljük mi Rangjában, módjában. Ugy-e feleségem Királyné se lennél, Csak itt ennél a két Öreg karos széknél. Ez a két karos szék Legdrágább most nekünk, De ha jobb módunk lesz Majd kocsit is veszünk. JPótor Elemér. Mire jó a festő-művészet? (Folyt, és vége.) Teljesítve minden feltételem, mégsem tudtam nyugalmamat találni. Folyton bántott valami. S mi lehetett az a valami más, mint — Lujza. Folytonosan azon töprengte n, nem keres-e fel magányomban, hogy bocsánatot kérjen, százszor ismételve; vagy nem sértettem-e meg még jobban azzal a festményemmel? Eddigi életem egész mellőztetése sem volt rám nézve oly kínos, mint ez a töprengés. Megátkoztam a pillanatot, amelyben először láttam napvilágot. Majd leszamaraztam magam: hogy tudok ilyesmikkel bajlódni. Néha azonban mégis utánalopóztam a parkban. De ha közelébe értem, eltűnt előlem, mintha csak a forgó szél kapta volna el. Szerettem volna megtudni, vájjon miért teszi ezt: szerelemböl-e, félelemből, vagy kész utálatból? Erőt vett rajtam a vágy, hogy egyszer egymagában szemtől-szemben láthassam s kicsinyléséről vagy nehezteléséről győződhessem meg. De alkalom nehezen kínálkozott. Végre egy napon jóizü nevetés és vig dalolás hallatszott a park távoli részéből. Titkon követtem a hangot, midőn egyszerre csak megpillantottam Lujzát, amint egy fordulónál felém közelgett, anélkül, hogy észrevette volna. Mellette jókedvűen ugrándozott Hektor, a hu komondor. Lujza sugár alakját pompás fehér ruha födte. Dús, gesztenyebarna hajfürtjei s csillogó kék szeme finom összhangban állottak gyöngén barnult, gondtalan vidámságtól sugárzó arczával. Amint végig néztem e tündéri alakot, úgy éreztem, mintha égő katlanná lett volna keblem. Lélekzetem megakadt. E pillanatban észrevett, s Hektor, akivel már jó viszonyban voltam, barátságosan szükölve mellém ugrott s végig súrolta fejét lábszáramon. De uczczu neki, a másik pillanatban megrémült úrnője után szaladt s engem ott hagyott a faképnél. Pár nap múlva ismét kisérletet tettem, mert éreztem, hogy szivemben nagyon nyugtalankodik valami, s ez a valami csak a csillogó kék szemekben, e gesztenyebarna hajfürtökben találhat nyugalmat; csakhogy ezúttal is sikertelenül. Végre mégis czélt értem. A lúgosba siettem, hogy a hosszas szobában tartózkodás után kissé felüdüljek. S kit találok ott? Vágyam netovábbját — Lujzát, szemtől-szemben. Amint azonban beléptem az egyik ajtón, ö vállat vonva nyomban távozott a másikon. Úgy tetszett, mintha ez a vonogatás azt akarná kifejezni, hogy az ilyen emberrel nem érdemes foglalkozni. Titkos visszapillantása mégis arról győzött meg, hogy nagyon is sokat foglalkozik velem. Ez a tudat visszaadta minden életkedvemet, s még művésziesebben kezeltem humoros ecsetemet. A terem főrészén megfestettem Gambrinus, sörkirály udvartartását. Maga Gambrinus hordókból palaczkokból és szebbnél-szebb színes poharakból művésziesen összerakott emelvényen ül s tisztelőinek üdvözletét fogadja. Kévpiselve van itt az ittasságnak minden stádiuma : a kedvderitö pityókaságtól el a legborzasztóbb delirium tremensig. A csapat végén egy görbe lábú, fityegő fejű, idomtalan ; , ó? . L
