Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-13 / 8. szám

Ezután pedig, hogy a pihenésre szánt idő hátralevő részét valami hasznos cselekedettel töltsük el, turista zsákjaink eleség-tartalmát vettük elő, hogy nyugtalankodó gyomrunkkal kibéküljünk.

Amint javában étkezünk s lépések zajára az útra tekintek, két vándorlegényhez hasonló fiatal utast látok haladni porosán és jó izzadtan az utón. Egyiknek kezében volt fekete viaszos vászonba göngyölt pakkja, a másik ellenben már valamivel praktikusabb módon, kis görbe botjára ákasztva, hálóban vitte jobb vállán.

Egy jó kőhajitásnyira ballagott utánok veleszületett testszin czipőben a hátvéd, egy jóképű fiatal barna fiú, kezében fogva szeges talpú czipőit.

— Ennek már, úgy látszik gyengén, dudál a portugál, hogy hátvédül maradt — mondám collegámnak, vájjon miféle sorsüldözöttek lehetnek ezek?

— Biztosan valami vándorlegények, vagy talán hozzánk hasonló turista diákok — válaszold Bakos barátom, kik Triesztbe vagy Lai- bachba mennek, majd utolérjük őket s akkor megtudjuk.

Még egy negyedórát időztünk s azután felpakolózva, megfrissült erővel rugtattunk utánok.

Csakhamar elhagytuk az úttól balra eső szép nagy vasúti állomást, és nemsokára bent voltunk Jurdáni faluban. Itt egypár utszéli korcsmába benéztünk, hogy nem telepedtek-e meg? de sehol nem akadtunk reájok; majd kérdezősködni kezdtünk s igy megtudtuk, hogy elhagyták a falut. Nosza utánok pajtás! El kell érnünk őket, mert messzire nem haladhattak e nagy melegben. így biztattuk egymást s lépteinket meggyorsítva, kivonultunk a faluból.

Mintegy 2 kilométert haladtunk, midőn csakugyan megpillantottuk őket, amint az úttól balra egy kis erdő árnyékában heverésztek. Midőn hozzájok érkeztünk, megkérdeztem a legközelebb álló szőke fiútól olaszul, hogy miféle foglalkozásúak és hová ügyekeznek? de feltett kérdésemre csak néztek, de nem válaszoltak.

Biztosan nem értik e szép talián nyelvet, gondoltam s németre forditám a beszédet. Ennek már megvolt a kívánt eredménye, mert akihez kérdésemet intézém, tüstént megszólalt:

— Magyar turista diákok vagyunk Szarvasról és Trieszt utazásunk czélja.

— Nagyszerű egy találkozás ez idegenben ! — mondám meglepődve e nem várt feleletre magyarul. — Szervusztok kedves barátaim! — mondám nagy örömmel.— Mi is tőrőlmetszett magyar diákok vagyunk s szintén Triesztbe ügyekszünk, igy tehát egy közös czél vezérel és együtt is megyünk tovább.

E szavaim után mindjárt öröm és szívélyes baráti kézszoritások között történt a bemutatkozás.

— Czira Károly vagyok, — mondá egy barátságos szőke fiú, kit megszólítottam — e kisded turista társaság megválasztott elnöke, pénztárnoka és ezekhez ráadásul még, mivel a magyar nyelven kívül még a németet is beszélem, a tolmácsi tisztet is én teljesítem. Ezek pedig itt az én utitársaim : Stark Béla — mondá tovább, egy magasabb barna fiúra mutatva — a társaság jegyzője, titkárja és ha a szükség úgy kívánja, védelmezője is, mivel legerősebb közöttünk. E vidám kedélyű barna gyerek pedig Molitorisz Jenő, a társaság legifjabb tagja.

— Még jó czifra neved van neked pajtás! Málétőriz Jenő — mondá collegám nagy nevetéssel, midőn e különös nevet meghallotta — talán üres óráidban máléőrzéssel is foglalkozol? Collegámnak ezen jó ötletén még az elkeresztelt hátvéd is nevetett.

Ezután mi is mindjárt bemutatkoztunk, ami persze sokkal egyszerűbben ment, mivel köztársaságot képeztünk s igy mindketten egyforma tisztséget viseltünk.

Miután a bemutatkozás és ismerkedés megtörtént, mindjárt vidám hangulattal indultunk is tovább közös czélunk felé.

A rekkenő melegben való gyalogolás nem volt valami kellemes, s annak bágyasztó hatását az átélt úti kalandok elbeszélésével ügyekeztünk kisebbíteni.

Nagy érdeklődéssel hallgatták különösen sok kellemetlenségekkel és nélkülözésekkel telt horvátországi utazásunkat, hol őket már az első nap is elkedvetlenítette s vonatra ülve jöttek Fiúméig. Még vagy 34-ed órát haladtunk e találkozás után, a inig Castua falut elértük.

Itt különösen az úttól jobbra, egy sziklás hegyen, Castua várának, mely hajdan e fontos útvonal védelmére épült, komor romjai ragadták meg figyelmünket. E várromok közelében, ugyanazon hegyen, egy kis régi

Felsőb Anyai Hírlap

templom áll, mely hajdan e várnak temploma volt s most az idő vas fogaitól megrongált szürke falaival némán tekint az útra és az aljában elterülő kis falura.

Itt-ott kissé megállva, szemléltük a letűnt multjokon kesergő várromokat s a sziklás hegyoldalra épített szőlő-lugasokat.

Egy igen érdekes régi szokásáról is nevezetes még e falu, hogy a házasságot kötendő összes szerelmes párok minden évben csak egy napon, nov. 24-én tartják esküvőjöket s lakndalmokat.

Ezen érdekes szép szokásnak alapja valami nevezetes eseményhez fűződhetik, de sajnálatomra ezt már nem sikerült megtudnom.

Innen tovább menve, a legközelebbi falu, melyet elértünk, Lipa volt. A községbe már nem mentünk be, mivel az ut előtte kétfelé ágazott, hanem betértünk az úttól jobbra eső korcsmába, hogy megkérdezzük : melyik ut vezet Trieszt felé s egyúttal vizet igyunk s valami eleségfélét vásároljunk.

Az ajtóban épen kint álló jól megtermett korcsmárosnétól németül vizet kértünk, de mihelyt megláttuk a ciszternából hozott viz sárgás barna színét, melyben -csak úgy üldözték egymást a kövér baczillusok s kissé megizleltük, azonnal elment a kedvünk tőle és különféle torzképeket röktönözve tettük le a vizes edényt. Ily helyzetben nem volt más, mint szomjúságunk csillapítására bort rendelni.

Belépve a spártai módon bebutorozott ivószobába, egy vaskos fa asztal mellett 2 hosszú lóczán elhelyezkedtünk Midőn a korcs- márosné elhozta a sötét vörös dalmát bort, Czira barátunk a társaság számára valami ele- séget is kért, de a korcsmárosné sajnálattal jelentette ki, hogy nincsen semmit mit adjon.

(Folyt, köv.)

Különfélék

Kinevezés. Kristóffy József főispán Kállay Szabolcs kérsemjéni lakost és Nagy József avas- újvárosi illetőségű m.-szigeti lakost vármegyei közigazgatási gyakornokokká kinevezvén, az alispán Kállay S'.abolcsot a mátészalkai járási főszolgabíró mellé, Nagy Józsefet pedig a vármegyei árvaszékhez osztotta be szolgálattételre.

Szentszéki ülnökök. Mészlényi Gyula megyés püspök a jubileumi év alkalmából dr Wolkenberg Alajos theologiai, Bodnár Gáspár tanítóképző intézeti tanárokat, Ratkovszki Samu munkácsi rom. kath. gymn. hittanárt, továbbá Komka Gyula felsö-schönborni, Molnár István tőketerebesi, Fehér Kálmán vitkai, Schubert Géza aknaszlatinai és Tahy Ábrahám dobóruszkai plébánosokat szentszéki ülnökökké nevezte ki.

Áthelyezések. A pénzügyminiszter Soós Károly nagykárolyi és Oterhalik Dezső belényesi állampénztári tiszteket kölcsönösen áthelyezte.

Pénztárvizsgálat. Márczius 23-án Farkas Jenő polgármester, Stoll Béla tis'tiügyész ás Pap Márton számvevő megvizsgálták aj városi pénztárt, hol mindent rendben találtak. A gazdasági pénztár tiszta pénzkészlete a rendes pénzkészleten felül 27 ezer korona, ami ez év folyamán különböző beruházásokra fog fordittatni.

Ügyészségi megbízott. Az igaságügyminisz- ter Boitner Károly, a szatmárnémetii kir. ügyészséghez beosztott bírósági jegyzőt ugyanezen ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottnak rendelte ki.

Kinevezés. Kristóffy József főispán Netter Kálmán m kir. állatorvost Szatmár város területére hatósági állatorvosnak nevezte ki.

Eljegyzés. Hédervári Konth Árpád budapesti gépészmérnök a napokban eljegyezte zágoni Sidó Vilma kisasszonyt Pancsováról. Az ifjú jegyeseknek sok boldogságot kívánunk !

Kitüntetés. A magyar nyelv sikeres tanításáért évenkint kiadatni szokott 1000 koronás Wodiáner-dijat a magyar tudományos akadémia ez évben Marosán Kornél aranyosmedgyesi áll. el. isk. igazgatónak Ítélte oda.

Városi képviselőválasztás. Az 1898-dik évben választott 12 városi képviselő megbízása ez évben lejárván, helyüket márcz. 29-dikén töltötték be, ugyanekkor 6 póttagot is választottak, A választáson Farkas Jenő polgármester elnökölt, jegyző volt Spáczay Gyula, bizalmi férfiak pedig Münnich S., Tánczer Gy., Orbán K. és Smillár M. A választás iránt igen kevés érdeklődést tanúsítottak, kevesen éltek választási jogukkal. Napokkal a választás előtt a következő névsorral irányították a szabad meggyőződést: Rendes tagok: Fizély Sándor, Burkárt Ferencz, Lévay Károly kereskedő, dr Berks Aurél, Almásy János, Smillár Mihály, id. Szabó Károly, Tury Ferencz, Szalai László, Szigyártó József, ifj. Szabó Károly, Orbán Károly;— póttagok: Zazula Béla, Ádámcsik Péter, Májercsik József, Roth Salamon, Joó Antal, Majdik József. — Megválasztattak íendes tagoknak : dr Berks Aurél 56, Smillár Mihály 56, id. Szabó Károly 54, Fizély Sándor 53, Burkárt Ferencz 53. Szalai László 50, Orbán Károly 47, Tury F'erencz 45, Almásy János 42, Szigyártó József 42. Lévay Károly kereskedő 41, ifj. Szabó Károly 41 szavazattal; póttagoknak: Zazula Béla 50, Májercsik József 50, Roth Salamon 43, Joó Antal 42, Majdik József, 38, Ádámcsik Péter 35 szavazattal. E két névsor ékesen hirdeti a meggyőződés szabadságát F'elsöbányán. Csak az a kár, hogy nem alkotunk külön országgyűlési képviselöválasztó kerületet, mert ilyen összetartással valóban csodákat lehetne művelni!

A nagybányai ev. egyház thea-estólye f. hó

4-én minden tekintetben remekül sikerült. Az újdonság ingerével biró >Elevén Újság« derült és kellemes perczeket szerzett a vendégeknek. Az Eleven Újság nyomtatásban is megjelent s azt a szó teljes értelmében elkapkodták. Az elárusitás- ból kifolyólag némi kis kellemetlensége is származott Révész János kollegánknak, amennyiben az Eleven Újság 17 példányát Nagybánya város polgármestere azon a csiráén, hogy elárusitási engedélye nem volt. Lfoglalta. A thea-estély bevétele 1191 K 27 f, kiadása 680 K 13 f és igy tiszta jövedelme 511 K 14 f volt. Ez a fényes anyagi eredmény mindennél kézzelfoghatóbban dokumentálja az estély sikerült voltát, melyért első sorban Révész János érdemli az elismerés pálmáját,

Választás. A helybeli róm. kath. egyház f. hó 10-én közgyűlést tartott, melyen az egyháztanács és iskolaszék tagjai kerültek választás alá. Megválasztattak 1. rendes tagoknak: Ádámcsik Péter, Burkárt Ferencz, Csausz István, Ember Péter, Farkas Jenő, Kremniczky Albert, Kovács Gyula, Konczvald András, La- bina Sándor, Szalai László, Smillár Mihály, Tánczer György. 2. póttagoknak: dr Berks Aurél, dr Csausz Károly, Háder Ferencz.

A gazd. és pénzügyi bizotts. f. hó 5-én gyűlést tartott. Elnöklő polgármester előterjesztette a számvevő által összeállított városi házi pénztár és az ennek kezelése alatt álló egyéb alapok 1903. évi zárszámadásait. Ezek szerint a házi, illetve gazdasági pénztárnál bevétel 144,693 K 83 f, kiadás 139,214 K 50 f, maradvány 5479 K 33 f. Viktoria-alapnál bevétel 67 K 24 f, kiadás 20K 20 f, maradvány 47 K 04 f. Hid-alapnál bevétel 163 K 35 f, maradvány 163 K 35 f. Tiszti nyugdíj-alapnál bevétel 1796 K 28 f, kiadás 1650 K 59 f. maradvány 145 K 69 f. Erzsébet szegény áppl- dánál bevétel 11727 K 02 f, kiadás 11311 K 38 f, maradvány 415 K. 64 f. Bányakárpótlási alapnál bevétel 102,372 K 02 f, kiadás 100,569 K 40 f, maradvány 1802 K 62 f. Vagyon-mérleg: cselekvő vagyon : 625,780 K 94 f, szenvedő vagyon : 918 K 58 f. tiszta vagyon : 624,862 K 36 f. Bizottság ezek szerint a zárszámadást helyesnek találta s azt a közgyűlésnek jóváhagyásra ajánlotta.

A gazdasági és építési bizottság márcz. 30-án ülést tartott. Elnöklő polgármester javasolta, hogy az építendő állomás viz-szükségletének ellátására a tervbevett vízvezetéknek a vasúti állomásig leendő elvezetésére a bizottság a feltételeket állapítsa meg. Miután az állomás vízszükséglete a közelben ásandó kutakból könnyen és olcsóbban lesz fedezhető, a vízvezeték odavezetésének feltételeit tárgyalni a bizottság előzetesen szükségesnek nem tartotta és azt csak a vasúti elöljáróság kivánatára tiizi napirendre. Miután a város kölcsönügye teljesen rendezve van, a tervbevett városi építkezésekre vonatkozólag, hogy azok a kedvező idő beálltával megkezdhetők legyenek, a bizottság következőleg határozott: l.JA vízvezeték ügyében. Hogy a viztartó állandó és biztos legyen, a viz vas-csöveken vezettessék. A viztartó 200 köbméter nagyságban a város tulajdonát képező Tanódy-réten állíttassák, hogy idegen tulajdon megvétele mellöztetvén, a kerü- költség kevesebb legyen. Bizottság a bevezetendő források területét megvásárolni javasolja, a vízvezetéknél szükséges állványokhoz a deszkákat a város a vezetéket készítő czégnek kölcsön adja. 2. A fürdő belső berendezésének ügyében a bizottság hozzájárul ahhoz, hogy a vízvezeték létesítésével a viz bevezettessék és a tervbe felvett berendezést a tanács eszközölhesse. 3. A vágóhíd építése tárgyában a bizottság hozzájárul ahhoz, hogy a felveendő kölcsönből ez év folyamán a vágóhíd építését megkezdjék, annak helyéül a városi középső malom körüli szabad tért elfogadja, a tervbevett egy szoba és konyha építését a felügyelő számára mellőzni javasolja, mivel a vágóhidra a közelben lakó bármely városi alkalmazott is felügyelhet.

Ujonczozás. A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy az 1904-ik évre összeirt hadkötelesek ujonczozása a f.-évi május 24-töl junius hó 28-ig terjedő időben foganatosittassék.