Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-30 / 7. szám
r7. szá.xrx.. 1904. m.éLrcziu.s 30. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. U Előfizetési ára: Elgész évre 4 korona. Félévre 2 koro a :! Egyes szám ára 20 fillér. j Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. ' A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére ä Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Nagy hét. j A keresztény világ lelki fejedelmének : Jézusnak életében valóban nagy volt az a hét, melynek emlékét most ünnepeljük. Egy hétnek rövid leforgása alatt a Jeruzsálembe történt dicsőséges bevonulás : a Hozsánnák napja, utána a váltság szomorúan megható ténye: a keresztfán történt kínos halál, majd harmadnapra a dicsőséges feltámadás ! Az élet változandóságát mi sem tárja elénkeb- ben élénkbe, mint a nagy hét eseményei. Az érdem elismerése után a tömeg »feszitsd meg!« kiáltásai, a kínos halál után az igazság diadala, az eszme feltámadása, sokszor ismétlődött már a világ eseményeinek lezajlása óta, világos bizonyságául annak az igazságnak, hogy e földi életben az eszményi czélokért folytatott küzdelem kettős diadalt arat, melyek között azonban mindig ott sö- tétlik a Golgotha keresztfája. A keresztfán innen kivívott diadal csak ideig-óráig tart, de azon túl következik a másik, az örökkévaló győzelem, midőn az eszme lerázza magáról a bilincseket s a koporsóból kiemelkedik a szabadság! Az utókor hálájára és elismerésére csak az az ember tarthat szamot, ki, mint a nagy Mester, nem földi czélokért küzd, akit nem szédít meg a »Hozsánna* és nem ingat meg elhatározásában a »feszítsd meg!« kiáltás, hanem bátran néz szembe még a halállal is. Mily kevés az ilyenek száma ! Ám ezen nincs mit kétségbeesnünk. így volt régen is, úgy lesz ezután is. Azért bár a kislelkü, ingatag emberek túlsúlyban vannak és lesznek mindig az emberi társadalomban, azokat sohasem fogja követendő például maga elébe állítani az emberiség, hanem mindig a nagyot, a bátrat, a hőst, a vértanút, mert csak az ilyenek porából és emlékéből sarjad ki a szabadság fája. A lelki szabadság, a feltámadás ünnepéhez készülünk. Taníts meg minket, áldott Ur Jézus! szenvedésed és feltámadásod emléknapjain, hogy az élet szenvedéseit örömmel hordozzuk, mert a halál után mi sem maradunk a koporsóban. Feltámadunk ! A fegyelem a családi nevelésben. »Iskola fegyelem nélkül: malom viz nélkül.« Mondja egy nagy paedagogus. Ha ez az állitá igaz az iskolára nézve, igaznak kell lennie a családra nézve is. Mert ugyan lehet-e nevelést képzelni fegyelem nélkül ? Nem. Számos családban or. kös a panasz a gyermekek rosszasága miatt. A szülök ennek okát mindenben keresik, csak épen önmagukban nem. Pedig bizony-bizony ott van a bibi, ahol nem is keresik. Egy-egy különösen oeczéze.tt gyermek a családban elegendő arra, hogy a szülői tekintélyt megrendítse, a mindennapi kenyérnél szükségesebb fegyelmezést lehetetlenné tegye. Hát aztán ha még mindegyik gyermek ru.ointos virágszál, drága gyöngy nevekre hallgat csupán és a túlhajtott szülői szeretet az okszerű büntetéstől mindannyiszor visszariad aranyos maJárkáival szemben! Az ilyen állapotról talán jobb nem is szólani He megis szóIjUiik io\u, mert megéidciiili a fáradságot. Ha száz apa és anya közöl csak egy is megszívleli az itt elmondottakat, az ezen sorok megírására fordított idő nem veszett el eredmény nélkül. A mindenség alkotójáról meg van írva, hogy »megostorozza azt, akit fiává fogad.« Mily nagy bölcseség rejlik e kegyetleneknek tetsző szavakban. Hát hogy fér össze a szeretet és büntetés ? kérdezi sok szüle, ki gyermekét majom-szeretettel bálványozza. Nagyon is összefér, kedves embertársam ! Ugyannyira, hogy az okos gyermekszeretetnek egyik leglényegesebb alkotórésze az okszerű fegyelem, magyarán mondva: a büntetés. Valóban jó, erkölcsös, illedelmes gyermeket csak azon családok nevelhetnek, melyekben a szülök okosan szeretik gyermekeiket s a szükséghez képest azok megfenyitésétöl sem riadnak vissza. — Egy — kellő pillanatban alkalmazott — dorgálás vagy szigorúbb büntetés oly messzire és áldásosán hat ki a későbbi ember életére, hogy azt abban a pillanatban kellőleg mérlegelni szinte lehetetlen. Nemrég hallottam egy szerencsétlen emberről, akit a gyermekkorától fékezetlenül dühöngő állati indulat végtere gyilkosságra ragadott, hogy letartóztatása alkalmával átkot kért az öt gyermekkorában oktalanul szerető édesanyjára, amiért nem részesítette alkalomadtán a megérdemelt szülei fenyítékben. De eltekintve eme rettentő példától, hány gyermek illeti elaggott, tehetetlen szüleit guny- nyal, szitokkal, sőt nem ritkán veréssel is. És az ilyeneket még sajnálni sem lehet egészen, mert rossz nevelési rendszerükkel, a fegyelem nem alkalmazásával maguk neveltek maguknak háladat- lan gyermekeket. . . . A kellő családi fegyelem elmulasztása tehát nemcsak a szülőkkel szemben bosszulja meg magát, hanem tönkreteszi olykor a gyermek egész jövőjét is. Vájjon lehet-e hasznos tagja az emberi társadalomnak az olyan ember, aid a szükséges engedelmességet gyermek-korában meg nem tanulta, boldogulhat-e az ilyen akárminö életpályán is? Aligha! Hiszen az élet szorosan véve nem áll egyébből, mint hogy alkalmazkodni tudjunk annak sajátos Íviszonyaihoz és embertársainkhoz. A legtöbb foglalkozás megkívánja az engedelmességet és a parancsolást. Már pedig aki az előbbit meg nem tanulta, az utóbbit sem alkalmazhatja sikerrel. A királytól kezdve a legutolsó kis emberig mindenkinek megvan joga és kötelessége, de egyik sem létezhetik a másik kizárásával. A kötelesség teljesítése — és csupán csakis ez — ad jogot, a jognak élvezete pedig kötelességeket ró az ember vállaira. Mi lenne az államból, ha mindenki csak jogot követelne magának, de a kötelesség-teljesítést elhárítaná magától ? Megmondják ezt a föld- osztó szocziálista törekvések, melyek végered- ményökben szintén a családi nevelés rosszaságának, a fegyelem hiányának a következményei gyanánt tekinthetők. Miért van napjainkban oly sok öngyilkosság, miért a nagymérvű kivándorlás, miért a sok loEmlékezzünk régiekről. — Lapok Felsőbánya történetéből, hja: MÜNNICH S. — 1646. Vont-bányával a tisztek nem törődnek, azért eladósodott. Lisbona Jakab indítványára a Vont-bányához tartozó hat rétet és egy oltoványt maguk közt felosztottak. Főbíró Barát Gergely. 1647. Főbíró Janki Márton. A csordapásztornak ruházatot is adnak, egy ilyen ködmön ára 2 frt 25. d. A városház ebédlőjére egy patyolat abroszt vettek 70 d., a városi konyhába vajat 2 frt. 24 d. Hogy békében élhessenek, mindenütt fizetnek, így a fejedelemnek (Rákóczi György) 27 tallér, a „hopmesternek“ 10 tallér, a kamarásnak 10 arany, Baisz uramnak 3 tallér, postamesternek 2 tallér, újra a kamarásnak 10 tallér, Láposi urnák 30 d. lett kifizetve. 1648. Nagy sáskajárás, még az erdőt is elpusztították. 1649. Főbiró Bocskai István. „Az templomban az menyezetet csináltattak a város pénzéből 100 frt 34 d.“ 1650. Főbiró Sinka Mihály. Pusztatelek, mely akkor egyideig Felsőbányához tartozott, oláh falu. „Az templomba Istennek dicsőítésére vettünk egy imkestumot (sic), melyben a hymnu- sok és psalmusok vannak, minden csinálásával együtt 0 frt. 4 d.‘‘ 1651. Főbiró Szilágyi Mihály. 1652. Újra lett Szilágyi bírónak választva. Decz. 8. „Én Nagybányán lakó Lisbona Jakab 1000 forintot vettem fel a kolosvári éclésiától, de a drágaság miatt, kamatot nem tudván fizetni, Váradi Miklós közbenjárása által úgy szerződtünk, hogy most tőke legyen 1150 frt.“ Azonkívül zálogba adja 1. a felsőbányái borkut- bányát és a többi ezéhbányákat (minden bányában Felsőbánya város is G-dM részes volt, 2. Felsőbányán levő házamat, melynek napnyugat felől szomszédja Köblössi István háza (ma özv. Lévay Zsigmondné) éjszakfelé szomszédja a Györgyi Kovács háza (ma Polgári olvasókör és Pap-féle ház) napkelet és dél felé vagyon a város piacza és utczája-“ (Tehát Lisbona háza a mai bányahivatal volt), 3. az borkut-bányához való stomp-házat, melyben vagyon két kerék 24 nyíllal. 4. „Ezeken kívül 3 rétet Felsőbánya határán, egyike vagyon a törvényfánál (akasztófa), az másik az szőlők alatt, harmadik a kohó ellenében, mindenik a vásos rétjei szomszédságában. Ezeket örökösen adtam az kolozsvári reformata eclésia számára, meghihattatlanul szabadosán, mind addig, vala- mig akarja, bírhassa, sőt ha el akarja adni, szabadosán eladhassa valakinek, ha akarja.“ 1653. Főbiró Sinka Miháiy, későbben Szilágyi Mihály. A várost pallóval (deszkajárda) ellátják. Jul. 13. „Váradi oda ajánlotta a két borkút bányákat minden hozzátartozóval, házzal, réttel, minket szomszédokat megkínálta és mi idegen kézre nem akarván bocsátani, az 1150 forint adósságot magunkra vettük és évenként hol 100, hol 200 frt, ha pedig többet lehetne, többet is administrálnánk mind addig, mig ple- narie satisficálhatnánk.“ (1656-ban 400 irtot fizettek) 1655. Főbiró Sinka Mihály. 1656. Szilágyi Mihály főbiró. „Hogy az (osztrák) hadak által mentsenek, adtunk az generálisnak 15 tallért, egyet a tábormesternek, Fodor Istvánnak, 1 tallért Kalauz uramnak, hogy elmentenek vala költöttünk el 15 irtot, kenyérért a katonáknak 24 frt 40 d. Az utóhadak reánk akarván törni, a hadnagynak adtunk 3 tallért.“ 1657. Szilágyi Mihály főbiró. A tetőbánya megkezdődött. „A temető kertet csináltuk, költöttünk 10 fortot.“ A város fizet a nagybányai hivatalnak egy lovas tartásáért 48 fortot. 1658. Sinka Mihály főbiró, A tetőbánya részére vesznek 46 font pus - kaport, á 40 d. 1659. Szilágyi Mihály főbiró. 1660. Bocskai Márton főbiró. Jun. 13 Veselényi Ferencz de Hadad megerősíti a város szabadalmait. Aug. 3. Felsőbánya Kassán leteszi Lipót királynak a hűség esküjét, de óvatosságból fizet tovább Erdélynek is. így kap Barcsai fejedelem 2000 tallért. A törökök betörnek, de 200 forinttal megszabadul a város. I
