Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-06 / 1. szám

Felsőbányái Hír la p

hogy lefojtásra szánt raéheit a vevő leszédit - vén, gyengébb népességű törzseinek megerősítésére hazavigye, hanem megköveteli, hogy a leszéditett méhek a méhes előtt vájt gödörbe téve, földdel behantoltassanak : könnyen beláthatjuk, hogy ily vidékeken a venni szándékozó szerencséjének tarthatja, ha méhésztársa neki kész anyatörzset, rajt vagy termékeny anyát hajlandó eladni.

Vajon nem tekinthetjük-e rendkívüli haszonnak a méhészetből eredő azon erkölcsi jó hatást, melyet a méhészettel való foglalkozás nemes szórakozása nyújt ?

Vajon szabad-e kicsinyelnünk azon szellemi élvezetet, midőn tikkasztó nyári nap délutánján ebédutáni pihenőre méhesünk hüs árnyába vonulva, figyelünk méheink vidám játékára, hallgatjuk szendergésre csábitó zümmögésöket ?

Vajon nem megbecsülhetetlen nyereség-e már csak az is, hogy midőn az élet ezernyi gondjaitól üldöztetve, fölkeressük méheinket, a velők való foglalkozás közben minden bizonynyal megfeledkezünk a lelkünkre nehezedő gondok terhétől, ielkünk felvidámul s szellemünk szinte újjászületik.

Vegyük hozzá még azon jótékony hatást, melyet a fogékony lelkekre átalában a természet minden jelenségének s különösen a méhek példás összetartásának, páratlan rendszeretetének, csodával határos kitartásának s fáradhatatlan munkás szorgalmának megfigyelése gyakorolhat: lehetetlen el nem ismernünk, hogy a méhészet sok egyéb haszna mellett még a családiasság, rendszeretet, kitartó munkásság és szorgalom erényeinek elsajátítására is példányképül szolgál s különösen a fogékony gyermeki lélekre er- kölcsnemesitő hatást gyakorol.

Mindezen eddig felsorolt anyagi és erkocsi hasznot azonban messze túlhaladja egy más, még a hivatásos méhészek legnagyobb része által is figyelmen kivül hagyott jelenség, mely a mé- het, a teremtés ezen legszorgalmasabb munkását, a nagy természet leghasznosabb teremtményei sorába emeli, s ez a méh tulajdonképeni élethivatása, rendeltetése.

A természet nagy birodalmában, de különösen annak a szerves lényeket magában foglaló két országában: az állat- és növényországban ugyanis minden létező egyednek megvan a maga létezési célja, rendeltetése.

Szoros kapocs fűzi egymáshoz a természet három országát: az állat-, növény- és ásványországot.

Egyik a másiknak képezi életfeltételét, egyik a másik nélkül nemcsak czéltalan volna, liánéra egyátalában nem volna képes létezni.

Amint a mindenség beláthatatlan birodalmát a testek gömb-alakja, körforgása s a be'n- nök rejlő vonzó és taszító erő tartja egyensúlyban, épen úgy egy szabályos körforgást végez a természet is három országának egymáshoz való viszonyában, mely körforgás adja meg mind a háromnak az életet, a létezhetési feltételt.

A növények legnagyobb része a vegetáriánus állatfajoknak, az apróbb állatfajok milliárdja a nagyobbaknak szolgál táplálékul.

Alig van növény, melynek ne volna meg a maga élősdi állata ; még a mérges, maró nedvet izzadó kutyatej levelén is élösködik saját

különleges állata, a Sphinx euphorbiae remek szinezetü hernyója.

Lakószobánk szemérmetlen tolakodásával alkalmatlankodó nyári vendége : a házilégy, a természettől részére kiszabott czélt szolgálva, fölszedi legapróbb ételmorzsalékainkat is s azok fölemésztésével meggátolja erjedésbe menetelö- ket s ezáltal tisztogatja körülünk az életadó levegőt, mely ezen kis üldözött állatok fáradalmat nem ismerő kötelesség-teljesítése nélkül megfer- tőzötten, ártalmára válnék egészségünknek.

A legyek buzgó pusztításával ellensúlyozza azok tulszaporodását a ronda pók, a békák utált serege s a bibliai kisértés képletes meséje miatt évezredek óta oly méltatlanul üldözött kígyó, mig azok a tavak partján s a mocsarak ingová- nyaiban méltóságos léptekkel sétálgatva vadászó gólyák asztalának képezik keresett csemegéjét.

Egyszóval minden, de minden lénynek élct- czélt és hatáskört szabott a bölcs Alkotó s hivatásukat — mint egy nagy gépezet alkatrészei — mindannyian lelkiismeretes pontossággal teljesítik.

Hát csak a kis méhnek ne volna egyéb rendeltetése, fontosabb élethivatása, mint a puszta mézgyüjtés ? Ezen önző czélért élnék le munkaidőben alig hat hétre terjedő rövid életüket, s ezért kénytelenittetnének a szó legszorosabb értelmében agyondolgozni magukat ? !

Nem ! mert hiszen ez a legnagyobb igazta- lanság és következetlenség volna a mindenség bölcs Alkotójától, mert ez megosztaná a természet körforgásának folytonosságát s megakasztaná annak oly bölcsen berendezett gépezetét.

Sőt ellenkezőleg, igen is fontos szerepet osztott ki a Gondviselés a természet háztartásában a méheknek, oly szerepet, mely azoknak egyedüli rendeltetése s mely szerep egyedül a méhek családjának képezi létezési czélját, kizárólagos rendeltetését.

Ez az életczél, ez a létezési feltétel pedig, a virágok megtermékeuyitése s ezáltal a gyümölcs-fejlődés előmozdítása.

A kis méh ugyanis virágról-virágra szállva, mig a virágkehely fenekén kifejlődő nektárt rövid szivókájával felszívja, hogy abból magának és családjának a téli pihenés szakára mézet készítsen, sürü szőrözettel borított testével felfogja a virágok termékenyítő himporát s azt egymásután ezer és ezer virágra szálltában másmás virágra hordja át s a virágkehelyben rejtőzködő bibét, a virág női szervét, melyből a gyümölcs fejlődik, megtermékenyítvén, a gyümölcs kifejlődését, megkötését biztosítja, sőt igen gyakran újabb és újabb válfajok származását közvetíti.

Ezen állítással szemben azt a kérdést vethetné fel valaki, hogy miért teszi ezt egyedül csak a méh, s miért ne tehetné ugyanazt valamely más rovar, mely szintén a virágok nedvéből szívja táplálékát s miért ne tehetné azt a szélfuvás is ?

Ezen ellenvetésre könnyen megfelelhetünk azzal, hogy a méh családján kivül a virágot felkereső más rovarnak vagy nincs teste a him- port felfogó szőrözettel fedve, vagy olyan hosszú szivókával van ellátva, hogy — mint a lepkék serege — nem ereszkedik le a virágok kelyhébe, hanem csak fölötte szállong vagy csak a szirmokra száll, tehát nem fogja fel testével a him- port s igy azt más virágra át sem hurczolhatja; a szélfuvás — bár tagadhatatlanul szintén képes a himport átszármaztatni — azt nem eszközli oly közvetetlenséggel, hogy a himpor biztosan a bibéhez juthasson. Ezen czél megvalósításának feltételei csak a méhcsaládban találhatók fel, s igy a leghatározottabban állíthatjuk, hogy a virágok megtermékenyítésének eszközlése csak a méheknek van fentartva s ezeknek az egyedüli létczélját, természettől megszabott egyedüli rendeltetését képezi.

Hogyha már most figyelembeveszszük, hogy csak egyetlenegy méhnek hány ezernyi-ezer virágot kell fölkeresnie, amíg gyomrát teleszivja nektárral, elképzelhetjük, hogy egy népesebb méhcsalád 50 — 60000 munkásnépe hány millió és millió virág kelyhében végzi nap-nap után a megtermékenyítés áldásos processusát, s beláthatjuk, hogy a méh ezen rendeltetés-szerű működése folytán mily nagy áldás a gyümölcstermelésre s mily nélkülözhetetlen fontos tényező a nemzetgazdászatban !

S valóban mind-n legkisebb nagyítás nélkül kimondhatjuk, hogy ha méh nem volna, sokkal kisebb valószínűséggel termékenyülne meg a virág, sokkal kevesebb volna a gyümölcstermés, és hogy ahol kevés a méh, kevés a gyű ■ mölcs is, mig ellenkezőleg: ahol virágzik a méhészet, sokkal belterjesebb a gyümölcstermés is, mit szükség esetén számszerűleg lehetne igazolni, ha az 1897. évi országos mezőgazdasági statisztika adatai nyomán párhuzamot vonnánk egyes vidékek akkor összeirt méh és gyümölcsfa-állománya között.

Egyebek közt különösen ezen oldalról volt czélom kimutatni a méh és méhészet rendkívüli hasznos voltát, s ha igénytelen szavaimmal szerencsés voltam mélyentisztelt hallgatóimat tárgyam igazságáról meggyőzni, nyugodt lélekkel mondok köszönetét szives türelmökért s őszinte szívből kívánhatom, hogy a »Szatmármegyei Gazdasági Egyesület« szervezetén belül megalakuló méhészeti szakosztály, mely épen a fent- vázolt elvek propagálására van hivatva, sokáig éljen és virágozzék !

Jegyzőkönyv.

Felvétetett Felsőbánya sz. kir. r. t. város képviselőtestületének 1903. decz. 23-án tartott rendkívüli közgyűlésében. Jelenvoltak: Farkas Jenő polgármester elnöklete alatt Spáczay Gyula jegyző, Münnich Sándor gazd. tanácsos, Pap Márton számvevő, dr Csausz Károly városi főorvos, Stoll Béla tiszti ügyész, Süssner Fe- rencz, Likker Károly, dr Szokol Pál, Nagy Lajos, Klein Herman, Rettegi Károly, Kerekes Sándor, Zazula Béla, Konczvald András, Orbán Károly képviselők.

107. sz. Polgármester üdvözölve a megjelent képviselőtestületi tagokat, a gyűlést megnyitja s a mai gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Pap Márton, Nagy Lajos és Konczvald András képviselőket kéri fel, s a hitelesítés idejét f. hó 30-nak d. u. 3 órájára tűzi ki.

108. sz. Olvastatott dr Láng Lajos ő nagyméltóságának a hozzá intézett üdvözlő iratra érkezett következő köszönő válasza: »Kedves

1., Költsön felvett pénzért, pénz adattas- sék; ha az nem lészen, hogy sem pénze sem ezüstje nem marad, adassák oly marha, ki el kelne, és a hitelezőnek pénze benne nem vész.

2., Pénz számra árult marha pénzzel fizettessék, ha az nincs, jó el kellő marhát ve - gyenek.

4., Hitet tegyen az debitor, hogy sem pénze sem ezüste, marhája nincsen. Azután mi pénzhez legközelebb jut, azzal fizessen és valameddig itthon az városon lészen mit adni, addig az becsüs az városon kivül nem tartozik kimenni.«

5. Csak a megítélt adósságot kell megfizetni hat hét alatt.

6., »Az bánya miveletes ember miért hogy nagy summát költ az miveltetésre és néhánykor pénz is ki vész kezéből miatta: ennek adóssága fizetése holott uzsorával elegyes, esztendő és három napra haladjon; de valamit arany és ezüsttel való fizetésre fel nem vészén, abban az ő adósságuk fizetése is egyenlő és hasonló legyen az több egyébb adósságoknak fizetésének rendihez és napjához.

7., Valamely adósság egy Gira ezüst árut (8 frt) meghalad, hat hét az fizető napja, ha pedig csak annyi, vagy annál is kevesebb, két hét az fizetés napja.

8., Valakik az ellen törekednek úgy mint igazság ellen és ő magok szerzősök ellen: azok minden kedvezés és személy válogatás nélkül megbüntettessenek fogsággal és mind

addig ott legyenek és tartassanak, mig az adóságról elégtétel lészen, a hitelező étellel nem tartozik tartani az adóst.

9. Föld örökség ha zálogban vettetik, szent György nap előtt váltassék, mivel ha akkor meg nem váltatik, kezében marad azon esztendőn házával egyetemben az zálogtartó embernek.«

1588. ezen szabályrendeletet Báthori Zsig- mond Május 8. Gyulafehérváron helybenhagyta és jogerőre emelkedett

Ebben az évben meghatározták az eskümintákat. Ebből tudjuk, hogy a városi hatóság állott: egy főbíróból, két tanácsosból, mint a bírónak helyettese, egy szószóló (gazdá)-ból, 12 esküdtből, az egyházfiból és a község es- küdtjeiből (városi képviselők). A szolgák (hajdúk, darabantok) szintén feleskettelek és egy kis helyőrséget képeztek, melynek száma néha ötvenre is ment.

Báthori Zsigmond Herberstein Felicián bárónak 33160 tallér évi bér mellett három évre átadta a nagy-, felső- és kapnikbányai jövedelmeit (a mai érték szerint majdnem egy millió korona.)

Főbíró: Csorba Illés, tanácsosok és esküdtek : Csorba Dániel (literatus) és Kerekes Péter.

»1589 esztendőben Csorba Dániel deák bíróságában, ki az bányászoknak előtte való egy nehány esztendővel elveszett törvényeket megújította (a lengyelek újra felperzselték a

várost és a városházán a legtöbb okmány odaégett) 1., Basa Márton bányabiró, 2., Csorba Illés, 3., Bocski Ambrus 4., Kerekes Péter 5., Balogh Mihály 6., Mészáros Károly 7., Huszti Bálint 8., Lantos Lukács 9., Kedecsényi János

10., Gyarmathi Bálint 11., Nagy Zsigmond 12., Foncz Mihály esküdt polgárok lévén és az oda fel megirt dolgok mellé ilyen végzést rendeltünk az bányászoknak egyenlő értelmekből és közönséges akaratukkal:

1., Valamely bányász számláskoron más bányásznak adósa marad, két hétig tartozik elvárnia az adóságra, az két hétnek elteltése koron meg kell neki jelenteni, hogy az gyeng tilalomban vagyon, kit valameddig meg nem fizet az gyengre se menjen se költsön, de ha reá költ 20 forinton maradjon érete.

2., Es hogy ha valamely bányász számlásnak utána hat hétig bányájára mívest nem tart, az hat hét elmúlván veszi ki, ne osszák számlásig; az mit ki osztottanak is tilalomban légyen, mindaddig, mig az vele együtt müvel- tető heberkeknek kedveket találhatja az hat hétig reávaló költség felől, és annak utána úgy szabaduljon meg az gyeng.

3., Vannak bányász számláskoron bérrel, fagyuval és sitfával adóssa marad valamely bányára az számlás után az az adós bányász tartozik az bányára beszolgáltatna az mivel tartozik egymás után fogyatkozás nélkül és mivel addig tilalomban legyen az gyeng számlástól fogva, mig beszolgáltatja az mivel adósa