Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-06 / 1. szám
I]XL_ évfolyam. 1_ szám. 1904. január 6_ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS V EGY EST ART AL Ml J LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. 1*1 * A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére i Felsőbányára küldendők. ; HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. 1904. Az idő homokóráján lassankint lepergett egy perez a másik után, egy esztendővel ismét korosabb lett a világ s vele mi, apró porszemek is közelebb jutottunk egy lépéssel a sirhoz. A múlandóság szomorú gondolata átkisért bennünket a temetésről a keresztelőre is. íme, ahelyett, hogy édes öröm járná át szivünket, mi tovább búsulunk, anélkül, hogy az elmúlt esztendőt siratnék. »Meghalt az ó év, éljen az uj év!« variálhatnék a közmondást, ha volna okunk éljent kiáltani az uj esztendőre. De ha igaz ama bölcs mondás, hogy a mult a jövő tüköré, úgy nem igen lehet okunk Hozsannát kiáltani az immár beköszöntött 1904-ik esztendő elé. A lefolyt év gazdasági életünkre sok részben áldásos volt, minek jó hatását megfelelő arányban az ipar és kereskedelem is élvezte. Azonban amit ez oldalról nyertünk a réven, valószínűleg felmegy a vámra. Közállapotaink ugyanis nem mutathatnak oly kedvező képet, mint a gazdasági, ipari és kereskedelmi élet fejlődésére, virágzására a-» üdvös letr volna. És e tekintetben a közel jövőben sincs kilátás arra, hogy az országszerte kiélezett ellentétek elsimuljanak, ez okból nem üdvözölhetjük valami nagy örömmel a beköszöntött uj esztendőt. Adja Isten, hogy az események mielőbb czáfolják meg rossz véleményünket. A mi szükebb hazánknak : Felsőbányának életében már üdvös és maradandó nyomokat hagyott a lefolyt év. Ennek történetéhez ugyanis oly esemény fűződik, mely nagy hatásúnak Ígérkezik városunk jövő fejlődésére nézve. E fontos esemény pedig nem egyéb, mint az, hogy amint már közelebb registráltuk is, a kiépítendő ; nagybánya — felsőbányái vasút megvalósítása j immár biztosra vehető, amennyiben a részvénytársaság közgyűlése az építésre vonatkozó egyezséget egyhangúlag elfogadta. Újabban a város által felvenni határozott és a vasútépítésre, fürdő és vízvezeték létesítésére szánt nagyobb városi kölcsön ügye is szintén a megvalósulás stádiumába jutott s igy ez uj esztendő oly fontos intézményeket fog nálunk alkotni, amelyeknek jótékony hatását gazdasági, ipari, kereskedelmi és közegészségügyi tekintetben csakhamar érezni fogják városunk lakói. A gyümölcstenyésztésnek szintén tervbevett fellendítése csak emeli és fokozza városunk jövendő jóllétébe és boldogságába vetett hitünket, mely hogy mielőbb boldog valósággá változzék, arra nézve az emlitett tényezőkön, a magasabb intéző körök jóakaratán kívül csak a mi összetartásunk és kitartó, becsületes munkánk szükséges; hogy mindezekben ne csalódjunk, igaz szívből kívánjuk. Az elmúlt esztendő ismét többeket szólított közölünk a múlandóság hazájába, akiknek távozását részint a szükebb családi kör, részint az egész társadalom fájlalja. Legyen áldott emlékezetük közöttünk! Városunk egy intézménynyel lett szegényebb az L903—ik évben, midőn a körorvos székhelyét innen Kapnikbányára helyezték át. Amely utón ért a veszteség-bennünket, azon kell ügyekeznünk kárpótolni. Ezzel szemben egy huzamosabban üresen álló hivatalt töltött be a város, midőn megválasztotta az állatorvost. Ez uj esztendőben a mi csendes életünkben is lesz egy kis változatosság a képviselőtestületi választások alkalmával, valószínű azonban, hogy ez nem fog nagyobb hullámverést okozni. Sokkal izgalmasabbnak ígérkezik ennél a közelben várható országos képviselőválasztás. . Az 1904-ik esztendővel lapunk IX ik évfolyamába lépett. Sok fáradsággal, önzetlen munkával és önmegtagadással ügye- keztünk ennek szűk keretében szolgálni a közügyeket a múlt évben, ezt Ígérjük a jö vőben is. Erre nézve kérjük minden illetékes tényezőnek további szives támogatását. Adjon Isten közöttünk szeretetet, bé- keséget és egyetértést ez uj esztendőben! A méh haszna és rendeltetése. (Irta és a megyei gazdasági egyesület méhészeti szakosztályának Szatmár-Németiben 1903. évi deczember 2-án tartott alakuló gyűlésén felolvasta: Pataki Béla.) II. De hát vajon csupán abban rejlik-e egyedül a méh haszna és a méhészkedés hasznos volta, hogy a méhektöl mézet nyerjünk azon kevés tőkebefektetés és fáradság jutalmául, melyet reájok fordítunk ? Kétségbevonhatatlan, mert a mindennapi tapasztalás által bizonyított tény, hogy az okszerű méhészet az összes gazdasági ágak között az egyedüli, mely legkevesebb tőkebefektetés mellett legnagyobb kamatjövedelmet biztosit. Ha ugyanis egy jó erős méhtörzset kaptárostul 20 koronára értékelünk s annak átlagos évi mézhozamát csak 5 kgra teszszük, holott nem ritka eset, hogy egy jó törzs 15, 20, 25 kgr. mézet is ad, sőt kedvező I idő és helyi viszonyok közt mézhozama 50 kgra , is fokozható, úgy csak a minimális 5 kgr. is ! — csak 80 fillérével értékesítve — 4 koronát, ! tehát 20 százalék kamatjövedelmet hoz. S ezenkívül nem volna egyéb haszna a méhészkedésnek ? Vajon figyelmen kívül hagyhatjuk-e a kezelésközben összegyűjtött léptörmelékből és hulladékokból, vagy a már hasznavehetetlen öreg lé- pekböl kiolvasztható viasz értékét, melynek kgrjáért mindig kapunk 2—3 koronát ? Vajon nem kell-e számításba vennünk a fölös számú anyatörzseink, rajaink vagy termékeny anyaméheink eladásából származható igen tisztességes jövedelmet f Hiszen csak tekintsünk meg egy kereskedelmi méhészeti árjegyzéket s elszörnyedve látjuk, minő magas árakon bocsátják ezeket a méhtenyésztők eladásra ; hogy egy közönséges magyarfaju anyatörzs kaptár nélkül 12 —16 K-ba, egy raj 8—10 K-ba, egy termékeny anya 3—7 K-ba kerül. S ha figyelembeveszszük, hogy némely vidéken a köznép még mindig azon babonás hitnek hódol, hogy ha a gazda méhét méheséből elvinni engedi, összes méhállománya elpusztul s nemcsak hogy semmi áron nem ad el egyes méhtörzseket, de még csak azt sem engedi meg, Emlékezzünk régiekről! (Lapok Felsőbánya történetéből.) Irta: MÜNNICH SÁNDOR. 1580. Husztköly János Tóth Péternek egy stompot, 3 részvényt a Levesbányában és 4 kapnikbányai részvényt 527 forintért elad. A város fejlődése több jogok megszerzését igényli, igy a bányabiróság és a pallos-jog egészen, minden idegen befolyás nélkül a tanácsnak át lett adva, teljes vámmentességet nyertek; az egész feketehegyet megszerezték szabad használatra ; a város ügyébe pedig senkinek nem volt befolyása. Aki a városi hatóságnak röktön nem engedelmeskedik, űzet 1 frtot, ki a bírónak ellent mond, 10 forintot, aki a tárgyalásra meg nem jelenik, 200 forintot, aki hivatalt nem akar vállalni, fizet 10 forintot. Felebbezés történik a fejedelemhez, a város elleni ügyekben delegált bíróság ítél, mely a testvér-városokból kerül ki. 1585. István lengyel király ezen kibővített jogokra privilégiumot ad Krakón, szept. 8 és 10. Akkor volt biró Huszköly János és első esküdt Csorba Illés. 1587. »Városunkban való minemu rend tartassák, melyeket az egész város egyenlő akaratból rendeli.« »1., Az város pinezéjében két hordó bor legyen csapon, egyik egy fillérrel feljebb, másik alább, az ki melyiket keres, abból igyák. Betegnek egy pintig ugyan az kellő kivüles, az minemüt szeret, ha leszen igyanak, de feljebb annál ne merészeljenek adni sem csapiár, sem szószóló (gazda). Ha penig az ellen cselekednének, biró uramtól fogsággal megbüntet- j tessenek. 2., Az malombeli vám búza ára az vásár szerint járjon, és az polgárok az elébbi végzés szerint az két két véka búzával megelégedjenek minden osztáson, többet se kívánhassanak ; azért kik pénzen, nem hitelben, másnak pénzét se vegyék reája, hanem az ön magok pénzön vegyék meg Az többit penig személyválogatás nélkül az szószóló uram elossza egy egy vékánként, renddel az mint el jut haszonként mind szegénynek gazdagnak. Az biró- uramé négy négy véka minden osztásból, esztendőnek elteltése után ugyanannyit vehessen. Osztás kívül penig senkinek ne adjanak se menyegzőre, se egyébb szükségre, hanem az mint az előtt volt; az prédikátor uramé, az mesteré (tanító) és az molnáré az rendelt napokra kiszolgáltassák . . 3., Mikoron az városunkra lejött vendéget biró uram tisztességesen megvendéglette ' az mértékletes reá való költésből és elbocsáj- totta, ottan mindjárást vége legyen az bor hor- I dásnak, csapiásnak és lakodalmozásnak. Ha valaki tovább akar lakozni, legyen helye és pénze hozzája. Az szakácsnak pénzzel fizessen a szószóló uram, nem borral, Item jólakással.« 4., A biró világosan tegye fel a kérdéseket és világosítsa fel a képviselő testületet a szóban lévő tárgyról. 5., »Városunknak az ő régi jó szokása szerint, miképen a privilégium is tartja, hogy mikor annak ideje előjő, szabad akaratja szerint az város bírót választhasson magának előtte járóul és gondviselőjéül, kire egész esztendő | forgásában engedelemmel halgathasson. Azon- j képen az városi esküdtnek teljes hatalmok legyen az polgárok(képviselők) választásán is az kettőn kívül, melyekre biró uram az ő tehetsége szerint ő maga mellé elválasztott, azon kívül ő kegyelmének se legyen szabadsága az többinek választására, de ezenközben az időnek eltöltött polgárok házoknál vesztegségben legyenek.« »Adósságnak megfizetéséről való törvények néminemű articulusai, kiket az egész város az tisztelendő urunknak az eszes és tekintetes Csorba Illésnek 1587 esztendőbeli bíróságnak idejében mindszent havának 12-dik napján egyenlő értelemből és akaratból örök törvényének felvett és beíratott az közönséges város könyvébe, melyet az örök törvényivel meghihatlanul meg akar erőségben tartani és meg is tart.
