Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1903-11-28 / 22. szám

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMIJ LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. .----------- j;

[E

lőfizetési'ára: Egész évre 4 korona, bélévre 2 koro m j,j Egyes szám ára 20 fillér. í1

Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv nyomdájába küldendők.

Ó A lap szellemi i észét illető közlemények a szerkesztő czimére ‘ Felsőbányára küldendők.

HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK.

Érintkezési pontok.

A társadalom napjainkban sokkal inkább részekre van osztva, mint volt valaha. Az emberek foglalkozásuk szerint csoportosulva, szakegyesületeket alkotnak, melyek- | ben bár átalános szempontok is érvényesülnek olykor-olykor, mégis a főiránvelv azokban a szakügyek ápolása, fejlesapése, amely bármily tiszteletreméltó is az ipar, tudomány és művészet szempontjából, végeredményében mégis a társadalom széttagoltságára vezet. De ez még nem elég. Az abszolút társadalmi körök szervezésénél is irányadó a széttagoltságra való törekvés. Ennek bizonyítására nem szükség egyebet felemlítenem, mint a polgári és úri kaszinókat, a különféle vallásos irányú egyesületeket. Mindezek az intézmények, habár nem is alapszabályszerűen bevallott irányelveik szerint, de a bennök munkáló szellem hatása alatt szintén nem az egyesülés, a testvériség propagálói, hanem ellenkezőleg: a kasztrendszer terjesztői.

Nagyon természetes, hogy a sokfelé húzás magának az egyetemes társadalomnak erejét — ahelyett, hogy növelne, inkább gyöngíti. Igazán, mikor bizonyos nagy czélok megvalósítására mindnyájunk \ vállvetett erejére volna szükség, szomorúan látjuk azokat a tátongó üregekét és válaszfalakat, melyek az embert embertársától elválasztják.

Szeretet helyett szeretetlenség, bizalom helyett bizalmatlanság észlelhető az egyes társadalmi osztályok s ebből folyólag az | egyes emberek között is. Amit az egyik akar, annak a másik már elvből ellensége. Bármily üdvös eszme sem bir magának utat törni az elválasztó korlátokon keresztül. Mindenki csak a maga körében végzett munkát vallja üdvösnek.

Az ily felfogásnak szomorú következménye aztán a társadalmi élet elposványosodása, mely felett dominál a részvétlenség, ! a közöny, a semmivel nem törődés

Pedig ez nem jól van igy. Mert az ilyen állapotnak deprimáló hatása nemcsak a szellemi, hanem az anyagi, a gazdasági életben is észlelhető.

t Átalános jóllét és boldogság tapasztalás szerint csak ott. verhet tanyát, hol az emberek bizalommal, szeretettel támogatják egymást s nem azt keresik az egymással való érintkezésben, ami őket elválasztja, hanem inkább: ami Összetartja.

Korántsem azt akarom ezzel mondani, j hogy szüntessünk meg minden társadalmi I intézményt, 'mely az embereket különböző í elvek köré csoportosítja. Nem, mert a jól vezetett szak- vagy társadalmi egyesületek j az egyén kiváló hajlamainak fejlesztése által tökéletesítik az embert, mely által minden szétválasztó határuk mellett is hasznos munkát végeznek, mivel fejlettebb, müvei- I tebb emberek hasonló' társadalmat fognak ! alkotni.

Hanem azt ajánlom, hogy mig a speciális szempontok fejlet *ésén munkálkodunk, egyszersmind keressünk érintkezési pontokat az egyes osztályok között, mert különben munkánk eredménye • hasonlatos lesz azon emeletes házhoz, n.Apuék emeletei össze-, kötő kapcsok nélkül vannak egymásra rakva ! s a legelső vihar ledönti azokat.

Ilyen lesz a mi társadalmi életünk is. Egy nagyobb rázkódás összerombolja, semmivé teszi.

Érintkezési pontokat kell tehát keresnünk, melyek majdan szilárd épületté tömö- ritsenek bennünket, mért csak igy állhatunk ellen bármely romboló munkának.

Ezen érintkezési pontok keresésére legalkalmasabb időpont a ránk következő téli j időszak, midőn a természet elárvult kebelé- [ ről mindnyájan a meleg szobába szorulunk, j

Ma-holnap megtelnek a társaskörök s egy hosszú esztendő alatt összegyűlt eszme I

és gondolatanyag keres azokban magának érvényesülést.

Ez a hosszú esztendő pedig megpróbáltatásokban gazdag volt reánk nézve. Láttuk, hogy a széthúzásban rejlő gyengeségünket mint ügyekeztek kihasználni hazánk és nemzetünk ősi ellenségei a maguk javára.

Szolgáljon ez becses tanulságul előttünk a jövőre.

Hiszen eltekintve foglalkozásunktól, vallásunktól, társadalmi állásunktól, sőt még nemzetiségünktől is, mindnyájan a magyar haza polgárai vagyunk, mely több-kevesebb századon keresztül mindnyájunknak életet és sirt adott Együtt hullattuk annak bánatában és védelmében könnyeinket és vérünket, miért keresnök hát most, midőn »megnehezült az idők viharos járása felettünk.« azokat a mozzanatokat, melyek eltávolítanak bennünket egymástól, miért ne törekednénk inkább arra, hogy egymást megértve, fejleszszük erőnket és bátorságunkat, melyre oly nagy szükségünk van?!

Arra törekedjünk tehát a hosszú téli estéken, hogy mennél gyakrabban legyen alkalmunk egymással minden melléktekintetek kizárásával érintkezni, mely érintkezések folytán erősbüljön az a kapocs, mely közöttünk a szeretet es t/izaiom szálait szúrósabbra fűzze, hogy ezen érintkezés folytán omoljanak le a válaszfalak és forrjunk együvé mindnyájan egy szent eszme: a haza boldogságának munkálásában.

És ez az elhatározás nem is fog nagy önmegtagadásba kerülni, ha meggondoljuk, hogy a közjóllét, közboldogság megvalósítására törekvő ügyekezetünkkel egyszersmind a magunk egyéni boldogságát is előmozdítjuk.

A legfőbb érintkezési pontnak tehát a hazaszeretetnek kell lenni közöttünk. E köré csoportosuljanak aztán egyebek, mint a gazdasági, ipari, kereskedelmi, tudományos és művészeti érdekeknek nemzeti szellemben

Anya s lánya.

Gyönge világosság dereng Ablakában egy kis laknak, Szunnyadozó lámpafénynél Anya s lánya virasztanak.

Ruhát varrnak, úgy sietnek.

Dolguk mégis lassan halad,

Látszik rajtok a lázas vágy,

A törekvés s az — indulat.

Kész a munka ? újra kezdik!

Anya s lanya emigyen él: Napról-napra varrnak, varrnak, Szunnyadozó lámpafénynél.

Másnap ismét széjjelbontják,

Amit egyszer elvégeztek . .

A szemeik lázban égnek,

Anyja s lánya úgy sietnek.

Volt a lánynak vőlegénye,

Hajh! de rutúl megcsalta ől ;

Aljas telle őrületbe Kergette a kél szegény nőt.

£s azóta anya s lánya Varrnak — de mindkettő remél, — Sietnek a kelengyével:

Szunnyadozó lámpafénynél.

Jeney Gyula.

Emlékezzünk régiekről.

E czim alatt uj rovatot nyitunk lapunkban. Közölni fogunk ebben régi okmányokat, leveleket, följegyzéseket stb., melyek már magukban is érdekesek s amelyek adatokul fognak szolgálni annak, ki a város és vidék története iránt, érdeklődik s ki esetleg a város történetét meg fogja Írni.

I. Régi történetek.

Anno 1710. July, Aug. 7. durálván az Pes- is. azon üdő alatt megholtak 580-nan Iffiu Lakatos János Gsaplárságában

Anno 1648-ban a Sáska járt.

Anno 1705. die 18. Marty, meg éget Nagybánya Várossá

Anno 1717. Pogányok járása volt.

Anno 1742 durálván az Pestis azon üdő alatt holtak meg 700-zan.

Anno 1785. Tolvaj Hóra járt.

Anno 1791, Die 10. Xbr tizenegy órakor dél előtt Föld indulás volt.

Felső bánya die 6. Xb

Annó 1800—801. Purizáltn

Braun János ns. v. gazdája.

II. A láposbányai fekete szent György bánya alapitó-levele.

Atyának, Fiúnak és Szent Lélek ur Istennek nagy nevében. Aprilisnek 7-ik napján kezdetiünk Fekete Bányán egy régi el hagyott bányának tniveléséhez mely vagyon az Ulmásza és Sajtura alatt, és neveztük Sz. György Bányának, fel Mulongolván azon megnevezett Bányát, és az örökös Ferlahungot is kikapván reája, tettünk magunk között illy megmásolhatatlun fogadást és punctomokat, úgymint.

1- mo Hogyha a mindenható Isten bennünket meg segít, és a Gangra vezérel a mellyből hasznot vehetünk, tehát akkor minden Contro- versia nélkül a haszonból tudniillik egy egy Rh forintból egy Xrt az Reformata Ekklesiának közönséges szükségére fordítunk, és megmásolha- tatlanul az esztendőnek végén be adunk, és ha valamelyik Vet kés társunk az ő kuxaiból el akar adni, ezen megerősített punctuinnak tenora szerint adhattja el, akár közzülünk való légyen a vevő akár pedig más Religion levő ezen puncto- mot tartozik observalni.

2- dó M'nthogy tapasztalt dolog az hogy sok Bányászok, sőt még némelly Verkesek is, a káromkodást igen gvakorollyák, ennek eltávoz- latására mi erről is illy meghatározást tettünk, hogy ha valamelyik Verkes lársunk a káromkodást fgyakorollya, azt egyszer, vagy kétszer szép szóval megintsük, és ha nekünk nem engedelmeskedik legoltan a Perrichter Urnák hé mondjuk, megintetvén ottan, még sem engedelmeskedne, tovább magunk között meg nem szenvedjük, hanem, mi magunk között a Kuxait meg becsülvén kifizettyük.

3- tio Ha pedig pénzel fogadott Bányász lészen Isten káromló, azt az első Legény tartóz a