Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-04-19 / 8. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. 1 Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro .a !* Egyes szám ára 20 fillér. jjj Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv nyomdájába küldendők. I A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére s Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÄRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Fürdő és vízvezeték. Városunk közegészségügyének előmozdítására kétségkívül nagyfontosságü tárgyak kerültek szőnyegre a f. hó 11-én tartott képviselőtestületi gyűlésen, midőn elhatároz tatott. hogy az évek óta sürgetve óhajtott kádfürdő és vízvezeték ügye végre megoldassák. Mindkettő oly szükséges valami, hogy igazán csodálkozásra méltó, hogy a közönség eddig is nélkülözni tudta bármelyiket is Még a vízvezeték hagyján, hiszen kitűnő csurgóvizeink, bár felhasználásuk a központtól való nagy távolságuk miatt rengeteg idöpazarlással járt mindenha, azt szükségből nélkülözhetővé tették. De nem igy a fürdő. Ennek nagy szükségét mindenkor élénken érezte mindenki. Ha tekintetbe veszszük, hogy nálunk még nyáron át is gyéren nyílik alkalom a fürdésre, amennyiben szabad fürdésre alkalmas folyóvizünk sincsen, teljesen méltányolhatjuk mindazoknak az óhaját a fürdő létesítésére, akiknek nincs módjok és alkalmok arra, hogy lakásukon fürdőszobát rendezzenek be. Nyaralás-ügyünk fejlődése, mely a vasút közelgő kiépítése folytán remélhetőleg még nagyobb lendületnek fog indulni, szintén elkerülhetetlenné teszi a fürdő felállítását. A nyári meleg napokon a fárasztó kirándulások után az ember valóban újjá születik, ha megfürdik. Nem pótolja ezt sem a zuhany, sem a nagy fáradsággal és utánjárással vett házi fürdő. Joggal lehet feltételezni, hogy sokakat visszatartott eddig a városunkban való nyaralástól azon körülmény, hogy itt fürdőt nem találtak. A fürdő létesítésére a kényszerítő anyagi okok miatt a város középpontján levő régi mészárszék tömör kőépülete lett kijelölve, melynek külső tatarozási munkálata, valamint környékének rendezése már a napokban megkezdődik. Felmerült az óhaj aziránt, hogy a fürdő a tágas kohótéren építtessék, de takarékossági szempontból ezen, valóban méltánylást érdemlő kívánalmat megvalósítani a tanács és pénzügyi bizottság véleménye szerint nem lehet A fürdővel kapcsolatos és nem kevésbbé fontos a vízvezeték sem. Hogy erre szükség van, azt egyebeken kivül azon körülmény is igazolja, hogy már a múlt században is volt a városnak üvegcsövekkel szerkesztett vízvezetéke, mely azonban sajnálatraméltó gondatlanság miatt elpusztult. Ha tehát már eldödeink belátták a vízvezeték szükséges voltát, azelől elzárkózni a mai nemzedéknek sem szabad. A vízvezetéket különben már maga a fürdő is elkerülhetlenül szükségessé teszi, mert ehhez a szükséges vízmennyiséget csak azáltal nyerhetjük. De szükséges az egészségi szempontból is. Akiknek idejök, módjok vagy alkalmok nincs arra, hogy házokhoz tiszta csurgó- vizet hordassanak, azok rá vannak utalva a folyóvíz használatára, ami fertőtlenítés nélkül kerül a szervezetbe. Azt hiszszük, nem tévedünk, midőn azt állítjuk, hogy a gyermekek közt évenkint fellépő különböző járványokat nagyrészben ezen fertőzött ivó- viz használatának lehet tulajdonítani. Tehát úgy a fürdő, mint a vízvezeték felállítása felette fontos a közönségre nézve egészségi szempontból, ha esetleg a czélsze- rüségi okokat nem veszszük is figyelembe, Más városok százezrekre menő befektetéseket sem sajnálnak ilyen czélokra. Nálunk ily nagy pénzbe nem fog kerülni a dolog. Természetesen a mi szerény anyagi viszonyaink között mi a keveset is élénken fogjuk érezni. A közelebb felveendő kölcsön ügye jó mederben halad előre és remélni lehet nemsokára annak lebonyolítását. Akkor meg lesz a kivánt anyagi erő úgy a vasutépitési hozzájárulás, valamint a fürdő és vízvezeték költségeinek fedezésére. Városunk ügyeinek intézőinél megvan a kivánt buzgalom és ügyszeretet, melyek folytán biztosra vehetjük, hogy még ez évben megvalósul két régi óhajtásunk: lesz fürdőnk, lesz vízvezetékünk. Mindkettő felettébb kívánatos és szükséges úgy magunkra nézve anyagi és közegészségügyi szempontból, valamint nyaralási ügyünk fejlesztése érdekében. Jegyzőkönyv. Felvétetett Felsőbánya sz. kir. rendezett tanácsú város képviselőtestületének 1903. évi ápril hó 11-én tartott rendkívüli közgyűlésében. Jelen voltak: Farkas Jenő polgármester mint elnök, Spáczay Gyula jegyző, Bay Károly rendőrkapitány, Münnich Sándor gazd. tanácsos, Pap Márton számvevő, Háder Ferencz pénz- tárnok. — Likker Károly, dr. SzokolPál, Nagy Lajos, Roth Lázár, Roth Mihály, Klein Herman, Rettegi Károly, Tánczer György és Salamon Mayer képviselők. 30. sz. Elnöklő polgármester üdvözölve a megjelent képviselőtestületi tagokat, a gyűlést megnyitja és a mai közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Rettegi Károly, Tánczer György és Róth Lázár képviselőket kéri fel s a hitelesítés idejét folyó hó 15-ének délutáni 3 órájára tűzi ki. 31. sz. Napirendretérés előtt polgármester felolvastatja özv. Thoma Lászlóné nagykárolyi lakosnak levelét, melyben az elhunyt férje, Thoma László, Felsőbánya város volt polgár- mestere emléke iránt nyilvánuló részvét felett köszönetét fejezi ki. — Tudomásul vétetett. 32. sz. A tanács beterjeszti a számvevő által összeállított s a gazdasági és pénzügyi bizottság által is felülvizsgált Felsőbánya város pénztárának s az annak kezelése alatt álló egyéb alapoknak, mint nyugdíj, hid, bányakárpótlási, Victoria és szegényápolda-alap, 1902. évi zárszámadásait, melyek f. évi márczius hó 25-től április 10-ig bezárólag, vagyis 15 napon át közszemlére voltak kitéve s azok ellen észrevétel vagy felebbezés be nem adatott. — A képviseleti közgyűlés a beterjesztett zárszámadásokat a gazdasági és pénzügyi bizottság véleményéhez képest egyhangúlag elfogadja és azokat a javaslathoz képest következőleg állapítja meg: I. A város házi, illetve gazdasági pénztára 1902. évi zárszámadását 127.560 K 59 f bevétellel 123.508 K 50 f kiadással 4.052 K 09 f maradványnyal; II. Victoria-alap 1902. évi zárszámadását 1559 K 41 f bevétellel 1492 K 17 f kiadással 67 K 24 f maradványnyal; Árulók. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Gyöngyélet a katonaélet .... Aki csak távlatból szemléli a kikent, kifent, csillogó fegyverzetű, feszes tartásu, vezényszóra lépkedő csinos hadfiakat, nem is gondolja, menynyi fájdalom, mennyi keserűség, mennyi vágy rejtezik ott bent, a katonasziv fenekén. Fs mindez a sok indulat keményen le van szoritva a fegyelem rideg sajtója által. Azt vélnök, a hadseregben uralgó drákói szigor mindenkor vissza tudja szorítani az egyéni érzelmeket. Pedig nem úgy van. . . . Ami leggyakrabban érvényesül a katonaéletben, az a bosszú. — A szakasznak, a századnak egyes kipéczézett alakjai tudnák csak megmondani, mennyi brutális bántalmat kell az ilyen szerencsétlen páriáknak eltűrniük. A gúnynak legdurvább nemétől a legfinomabb szatíráig, a fricskától a pofonig és a kardlapozásig a szenvedések egész kálváriáját járják be az ilyen kifogott alakok, akiknek még talán nem is a butaság a legnagyobb bűnük, hanem az, hogy czifferblatt- jok nem tetszik a káplár vagy őrmester urnák, vagy nem tudják elég zengzetes germanizmussal ordítani a »gewehr heraus«-t. . . . Őrmester ur Bagoly rettegett tigrise volt a XVI. századnak. Mint törőlmetszett magyar fiú, hosszú és keserves tanulás után elsajátította a szolgálati nyelvet s mire a három esztendeje letelt, az altiszti ranglétra legmagasabb fokára emelkedett: őrmester lett belőle. Az úri módba lassankint úgy beleizeledett, hogy már mikor levethette volna a császár mundérját, egy csepp kedve sem volt visszamenni a falujába paraszt- j nak. Megmaradt hát katonáéknál urnák; kapitulált. Bezzeg lett is nagy becsülete a tiszturak előtt! Csak ezután merje azt mondani holmi czivil bagács, hogy a katonaélethez nincs kedve a magyarnak, hogy nem jól bánnak a legénységgel — mondotta kapitány ur Klingerstock, — majd a szemébe vágom a Bagoly őrmester példáját ! Hanem annál gyűlöletesebb lett aztán a legénység elölt. Hamar elfeledte a regruta korában szenvedett szidalmakat és ütlegeket, nem jutott eszébe, mily hosszú szenvedés után szakadt meg lelkében az az ideg, mely öt az édes szülőföldhöz kötötte. Feledett mindent, mindent, csakhogy fölebbvalóinak boldogító kegyében sütkérezhessen. A bundásnak pedig annyi becsülete sem volt előtte, mint a legutolsó tanyai kutyának. Alig volt a század legénysége között egykettő, a' i ne érezte volna már egyszer-másszor őrmester ur Bagolynak az ütlegeit, ne hallgatta volna éktelen durva szidalmait, melyek felkorbácsolták az *anyag«-ban az önérzet legmélyebben szunnyadó szikráját is. Sokszor ökölbe szorult a gyakorlatok alatt a jó magyar fiuk paraszti munkában megkérgesedett keze, midőn nem tudván elég gyorsan megalakítani a »doppel reihen»-t, vagy ha ügyetlenül ment valamelyik fegyverfogás és felhangzott az őrmester ur ékes káromkodása, melyben sűrűn fordult elő a »marha paraszt,« a »rendetlen disznó« vagy »szamárba oltott ökör« s egyéb ékes epithetonok. Sok földinek a hátára voltak felírva kék foltok alakjában a kimondhatatlan vezényszavak, melyeket Bagoly őrmester ur olyan jóízűen ropogtatott, . akárcsak a honvéd remonda ló a vámolatlan zabot ........... Lehasitott fülek, bezúzott és vérző or rok, feldagadt lábak és karok voltak hirdetői a kapitulált őrmester ur ügybuzgóságának. A megkínzott regrutának a nyelve pedig önkényte- j lenül siklott -4 az esteli imádságban: »de szabadíts meg Bagoly őrmestertől...« És az Isten mintha meghallgatta volna a buzgó könyörgéseket ... * * * Gyönyörű szép júniusi nap volt. A tizen- I hatodik század lövés-gyakorlatot végzett. A
