Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1903-11-25 / 24. szám

VXII_ é-vfol^ra-xn.

S4. szám.

1903. november S5_

m hírlap

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. I

Előfizetési ára : Figész évre 4 korona. Félévre 2 korona !

Egyes szám ára 20 fillér. '

Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv- ! nyomdájába küldendők. !

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők.

HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK.

Piaczunk mizériái.

Felsőbányának és Nagybányának he- tenkint kétszer van vásárja és pedig mindkét városnak ugyanazon napon: kedden és pénteken, Nagybányának semmi kára sincs abból, hogy hetivásárjai összeesnek a mieinkkel, mert ott a hetivásárok a leggyakrabban oly népesek, mint nálunk az országosvásárok; de nem igy vagyunk mi. Nekünk határozottan kárunkra van azon körülmény, hogy hetivásárunk napjai összeesnek a nagybányai hetivásárok napjaival!

Nagybánya népessége szinte háromszor annyi, mint Felsőbányáé, igy természetesen nagyobb vonzóerőt gyakorol a termelőkre és inkább odaviszik áruczikkeiket, nekünk csak kevés marad, az is a selejtese. Ez még azonban nem bosszantaná a vásárló közönséget, ha a hitvány árukhoz mért árakon vásárolhatna. De itt az a nevetséges és egyszersmind élhetetlenségünkre valló szokás járja, hogy a gyarló portékáért sokkal magasabb árakat kérnek, mint Nagybányán az elsőrendűért és nemcsak kérik, de meg is kapják érte. Ennek oka egyfelől a két város heti vásárainak összeesése, másfelől pedig a felsőbányái fogyasztó közönség élhetetlensége.

Lehet, hogy a hetivásárok napjainak megváltoztatását magasabb szempontok nem engedik, amit ugyan nem tudunk elhinni. De ha még úgy volna is, akkor is a közönség érdeke az első és meg kell változtatni a hetivásárok idejét még azon esetben is, ha netalán ezáltal a város vásárvám- jövedelme néhány száz koronával csökkenne is évenkint. Hisz az uj állapot csak átmeneti volna s pár év múlva a vám-jövedelem a régi lenne, ha nem több.

F'elsőbánya nem termelő, de tisztán fogyasztó város minden kicsisége daczára is. A gyomornak megvan a maga kérlelhetetlen statisztikája, mely szerint bizonyos mennyiségű élelmi szert fogyasztunk évröl-évre és ezt a piaczról kell beszereznük. Igyekeznünk kell tehát annak a piacznak a viszonyait tőlünk telhetőleg javítani. Ezt a czélt pedig — ha nem is teljesen, de remélhetőleg nagyobb részben — elérhetnék a hetivásár idejének mégváltoztatásával. Czélszerü- nek gondolnék ezt a változást akképen, hogy nálunk hétfőn és csütörtökön tartatnának a hetivásárok. Hisz a Nagybánya ezzel szemben elég hatalmas már számbeli erejénél fogva is megvédeni a maga érdekeit s rászorítani a termelőket arra, hogy oda jó- minöségü és ne maradék árukat szállítsanak, amire például mi nem volnánk képesek, ha Nagybánya élőnkbe kertelne a vásárnapok megváltoztatásával.!

Hogy a felsőbányái fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva úgy a termelők, mint egyes impertinens kufárok zsarolásának, arranézve elegendő egyetlen példa: A szatmári főkapitányi hivatal által legutóbb kiadott hivatalos értesítés szerint egy métermázsa burgonya a szatmári piaczon

2 K 40 f—2 K 80 f volt: ezzel szemben mi fizettünk érte a felsőbányái piaczon 6 koronát. A differenczia q-kint minitno calculo

3 K 20 f, ami 1000 q évi fogyasztás mellett 3200 korona. És igy van ez egyéb czikkekkel is. — Ezzel szemben sem a munkás nép, sem a hivatalnok-osztály drágasági pótlékot nem kap, csak érezzük mindnyájan, hogy a megélhetés napról napra nehezebb lesz, ami jávarészben piaczunk mizerábilis viszonyaiban leli magyarázatát. Nem vétünk az igazság ellen, ha azt az állítást megkoczkáztatjuk, hogy egy oly család, mely évenkint 900 K-t költ a háztartásra, abból 100 K-t biztosan megtakaríthatna, ha például nálunk csak olyanok volnának a piaczi árak, mint Szatmáron. Pedig Szatmár átalában drága városnak van kikiáltva! Milyen lehet akkor F’elsőbánya?!

Ez áldatlan helyzeten segíteni van hivatva a közel jövőben kiépitendő felsőbányái vasút is.

Ha azonban sem a vásárnapok áthelyezése, sem a vasút nem hozná meg a kívánt javulást, van még egy harmadik mód is, amelylyel le lehet törni az élelmiszer-uzsorások szarvát, ez a szövetkezés.

Utóvégre is nekünk az a legközelebb

fekvő érdekünk, hogy szükségleteinket mennél olcsóbban fedezhessük, a termelők lássák, ha abból nekik káruk lesz; elég régen tűri ez a közönség az ő basáskodásukat, ideje, hogy ennek az abszurd állapotnak valahára végeszakadjon.

Szövetkezni kell a szükséges czikkek beszerzésére. Amit egy ember nem tud megtenni, megteheti 100 vagy 1000. Ha nem jó a piaczunk, mellőzzük és alkossunk helyette olyat, a mi megfelel ami érdekeinknek. Szerezzünk be mindent tömeg-áru gyanánt s meglássuk , hogy olcsóbb és jobb minőségű czikkeket nyerünk, És ehhez nem kell, csak egy kis összetartás. Aztán összepakolhatja a ezók-mókját minden olyan termelő és üzér, aki uzsorahaszonra dolgozik, s kereshet magának jobb hazát.

Szívesen veszsük, ha valaki jobb utakatajánl e valóban ázsiai állapotokból leendő kibontakozásra — A fődolog az, hogy tenni kell valamit arranézve, hogy a meglevő rossz még rosszabbá ne fajuljon a tul- ságba vitt tolerantia vagy indolentia folytán.

Jegyzőkönyv.

Felvétetett Felsőbányán, 1903. november 8-án, a városháza tanácstermében, a M K. E. K. O. Guttini választmányának gyűlésén.

Jelenvoltak:

Siegmeth Károly, Szabó Adolf, Farkas Jenő, Bencsik János, Süssner Ferencz, Baumerth Károly, Háder Ferencz, Báthy Imre, özv. Gábor Józsefné, Jancsó Janka, Bernovits Emil, Münnich Sándor, Nagy Lajos, dr Sandean Gergely, Mi- kóla A. Gyula, Gábor Sándor, Nyisztor István, Bradofka Frigyes, Konczvald András, Spáczay Gyula és Pap Márton tagok és több vendég.

Szabó Adolf választmányi elnök a megjelenteket üdvözölvén, a közgyűlést megnyitja s egyben felkéri Farkas Jenő ügyvivő alelnököt, hogy az egyesület életében felmerült mozzanatokat ismertetni szíveskedjék,

Farkas Jenő előadja, hogy az utolsó választmányi gyűlés 1900. évi szeptember 30-án tartatott meg s azóta a választmány sajnálatára meghaltak tagtársaink közöl Delhányi Zsigmond, Mis- kolczy Márton, Pap István, S tein Leib, Szüts Illés, Kompolthy Ágost, Berghoffer István, Galba Lajos és Lasske Győző tagok.

Kimaradtak: Boczor Lajos, Köröndi József, Kosztróber György, Perchy Sándor, Ember Elek

Emlékezzünk régiekről!

Lapok Felsőbánya történetéből. Összegyűjtötte: Münnich S.

I.

A róm. kath. clerus névjegyzéke szerint Kisbányán a tatárjárás előtt róm. kath. parochia volt (?). Egy 1239. évből hátramaradt (?) pápai levél igazolja, hogy vidékünk lakott volt, mert ezen levélben Girard de Bánya plébános ajánltatik szepesi prépostnak. A monda szeiint a tatárjárás előtt Felsőbánya a Nyires-erdö helyén terült el s az akkori főbányászat a Somos-hegyen volt, mert a főtemplom oltárától egyenesen a fötár- nába lehetett látni, hol a szinarany ragyogott. (?)

1376. márczius 7 én Henslin nagybányai biró, Grobgolt János nagybányai esküdt és János (?) nagybányai jegyző, továbbá Hekmán (?) Felsőbányáról és Péter (?) felsőbányái jegyző kérik polgártársaik nevében a két város (Rivulus dominarum Királyasszony pataka — Nagylánya; Medius mous = Középhegy = Felsőbánya) szabadalmának megerősítését, I. Lajos király meg is erösiti (tehát a városok már azelőtt is gyakorolták ezen jogaikat) a két város régi jogait', nevezetesen :

1. A szabad önkormányzatot saját biráik

alatt.

2. A regálék szabad használatát.

3. A királyi gróf elnöklete alatt a pallosjogot.

4. A körületi királyi erdők szabad használatát.

5. A malom-, fürdő-, kohó- és hámorjogot.

6. A városi bányabiróságot.

7. Hetenkint két hetivásárt.

8. Továbbá, hogy e két város polgárait más biróság elébe nem szabad idézni, sem letartóztatni.

9. Hogy határaikat szabadon használhatják. (Szabad vételei és eladási jog)

10. Mindezen jogokért fizetnek Szt-György- napjára évenkint 1000 aranyat. (Mai érték szerint körülbelül 80,000 koronát.)

1393. Zsigmond király újra megerősíti e két város jogait; bírák voltak akkor Nagybányán Herthel és F'elsőbányán Lunker András.

1452. Hunyadi Jánosnak annyira megtetszett a felsőbányái nagytemplom orgonája, hogy Zólyomba vitette és az orgona fejében adományozta a templomnak F'elsőbánya összes bányáinak az urburáját (bányadézsmát.)

1455. Hunyadi János a kapniki bányákat Felsőbányának adományozza s mind Nagybányának, mind a királyi bányatiszteknek szigorúan megparancsolja, hogy a felsöbányaiakat joguk élvezetében ne zavarják, mert ezek ősidőktől szerzett jogok. Ezen okmányból azt is kivehetjük, hogy e vidék bányászatára F'elsőbányán, Nagybányán és Kapáikon királyi bíiyatisztek ügyeltek, tehát három nagy hányacsoport volt, melynek »középső« része (medius mons) Felsőbánya volt.

1460-ban Albert lengyel herczeg, I. Ulászló magyar király testvére, rettenetes módon kirabolta a három nagy bányatelepet. Kivált Felsőbányán borzasztóan gyilkoltak a lengyelek, úgy hogy ezen pusztítás óta Felsőbányán egészen uj családnevek fordulnak elő.

1465. szept. 8. Mátyás király is megerősíti F'elsőbánya jogait. Abban az esztendőben biró volt Felsőbányán Adám Jakab, a tanács tagjai pedig: Lakatos Antal, Rácz. T. és Chabdfel M.

1465. I. Mátyás király megerősíti Flunyadi János kormányzónak a kapniki bányákra vonatkozó adománylevelét. Ezen időben F'elsőbányán biró volt Kudel Mihály, tanácstagok: Szász János és Lakatos Antal.

1482. Mátyás király újra megerősíti a kapniki bányabirtokot. Biró F'elsőbányán Biró Osváth.

1482. Mátyás király Jungkh Albert előterjesztése folytán eldönti a regálék szabad használ latát a felsöbányaiak javára, minek folytán a nagybányaiak sem a felsőbányái korcsmáltatást, sem a bor szabad behozatalát meg nem gátolhatják.

1492. II. Ulászló király megerősíti Felsőbánya jogait, különösen a regále-jogot. Ebben az esztendőben biró volt Zách Pál, tanácstagok : F"ekete Simon és Nagy János.