Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-09-16 / 19. szám
Vili. é-vfolyam19. sr^á.:m. 1903- szeptember 16. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Város-e vagy község? ii. Múlt számunkban, utalva arra, hogy Felsőbánya város kincstári bányáinak bekövetkezhető s elöbb-utóbb okvetetlenül be is következendő beszüntetése a város elnéptelenedését fogja maga után vonni, ennek meggátlása czéljából hangsúlyoztuk, hogy bányász-népünket az őstermelés egy másik ágának: a földmivelésnek üzésére kellene bevezetnünk, mire alkalmas területül városunk erdotalaját jelöltük meg. Már most az a kérdés, hogy mit jövedelmez Felsőbánya városnak használat alatt álló 5000 holdnyi erdeje kát. holdankint? Mert ma már a földmivelés oly területet nem ösn\er, amely valamit ne jövedelmezne, kivéve a véderdőket vagy kopár területeket. Ezekből Felsőbányának nem sok van. A legnagyobb része az erdőnek, m. e. 4 —5-e nem feltétlen erdőtalajon áll, hanem a legjobb mély-rétegű homokos agyagtalajon, amely alkalmas a földmi- velésre, u. m. szántásra vagy gyümölcsösre. Úgy hallottam az öregektől, hogy a mostani tisztások is mind az emberek által lettek kiirtva és azért nevezik még most is irtványoknak. A hegyeshegyi dűlőt, a csorba vas-csatornát, a Gurut-alját s a többieket akkor irtották ki. mikor az éh-inség volt. Azóta sok év eltelt, a cserje és az erdő visszakövetelte régi jogát, ismét tért hódított, amint az irtványokon és a többi tisztásokon is látható. Ez is csak arra vezethető vissza, hogy a bányák jók voltak, ontották az érczeket, gond nélkül élt a lakosság, sőt a bányászok lenézték a földmivest, és csak »parasztnak« nevezték, úri ruhákban jártak, mert tellett. De hát változtak a viszonyok és változtatni kell a helyzeten is. Hasittasson ki a város abból a nagy erdő- testből egypár ezer holdat és adja ki a lakosoknak azt mivelésre, nem fog bekövetkezni sem váratlan esemény sem kellemetlenség. Ott van pl. a Limpegye- völgye, a Csalános, a Borjú-patak egész a Szakadási mezőig, innen át a közös erdők határán egész az utkaparók lakásáig, ott van a Sojor-völgye fel a Sojor-bányáig; ott van a visszafolyó vágás, a tilalmas nyáras, mind, mind alkalmas a földmivelésre. Mert a hegyek és az erdőkoszoru megvédi a romboló elemektől, az éghajlat mérsékelt, mindent lehetne termelni rajta. Minden egyes családnak 4 kataszteri holdat kellene kihasítani, egy holdon termesztene kukoriczát, másikon kolompért, harmadik-negyediken búzát, zabot és mesterséges takarmányt. Eltarthatná a családját és egy-két darab marháját. És maradna mégis annyi erdő, amennyi örökidőkre biztosítaná a város szükséglétét, mert szamot kell azzal vetni, hogy most többet 25 %-ánál az évi növekvésnek fel nem használnak az erdőből, a többig ott korhad el. Aki el nem hiszi, menjen fel a Peti-pa akon, a Hosszú ormon, az Égett ormon és ezek völgyein: a szakadáson, a Körösösön, a Tekenösme- zön, a Hunyoroson, a Hármas ormon, az Ördög-tóban és a veres szakadás felé, meg fogja látni, hogy több mint a kiszállított fának 75 °;o-a ott hever és ott korhad el, termeli a sok élösdi rovart, amely megtámadja az egészséges" fa^at es idő előtt romba dönti. Csak annyi erdőt tartson minden község, amennyi az ö létfentartásához okvetlen szükséges, de nem többet. Felsőbányának ötször annyi van, ezért nem jövedelmez, sőt hátráltatja. Tudom, hogy erre azt fogja mondani valaki, hogy ez kivihetetlen eszme, mert zord ott az éghajlat és nem nölhe meg ott semmiféle növény. Ne tessék félni, a legszebb krumpli és tengeri fog ott teremni. Aki többször megfordult a Bódi-tónál, az láthatta ott a szép tengeri-vetést a tó szélén ; ekletáns példaként ott vannak a nagy alma- és cseresznye-fák, gyümölcsöt hoznak jót és ízletest, pl. a szeges alma a Bódi- tótól eláll márcziusig és csak akkor érik meg. de nem szeges, csak elvétve lehet ezt a sajátságát látni. Csakis arra kell figyelni, hogy a hidegebb éghajlat alá korábban érő gyümölcsöket tegyünk, pl. nyári almát, ebből nyerünk jó őszit, őszi almából jó télit, tengerit szintén olyant, mely 100 nap alatt megérik és igy tovább. Kozák János a Sojor-bánya legfelső tárnája mellett olyan zöldséget termelt, hogy becsületére válott volna akármelyik kohói embernek is. Már pedig a Sojor felső tárnája 1017 méter a tenger színe felett. A Bódi-tó 731 méter. A zubaki orom 618 méter. Ebből is látható, hogy a fentnevezett helyek sokkal alacsonyabban vannak és igy melegebbek is. A nyegrefalusi határban van az úgynevezett Ulmásza máre 985 méter, az Ulmásza mike 829 méter magas, mindkettőn kaszálók és zabföldek voltak és mondhatom, a legjobb zab termett; mennyivel lejebb van a felsőbányái határban a Borjú-patak vagy a Csalános, vagy a Tilalmas nyáras. A Tilalmas nyárasban a Mohos-forráson felül van két canadai nyárfa, ami csak a meleg éghajlat alatt tenyészik, itt meghonosult és elérte az egy méter vastagságot a törzse ; mégis csak jó” talaj lehet ez ! De látunk az erdőben olyan cseresznyefákat, a melyekből deszkát vághatunk és vannak olyan tölgyek, amelyek az*- egy méter vastagságot elérték. Ami az erdő kiirtását illeti, ez nem kerül egy fillérbe sem, mert kiirtják a fáért vagy ennek értékéért, ez csak átmeneti dolog lenne. A négy holdnak a kiirtását négy évre tervezném, évenkint egy holdat és ezt ingyen használná 4 évig, 4 év letel-- tével fizetne holdankint bizonyos bért, mondjuk holdankint 3—4 koronát, 2000 holdnál bevesz a város 6—8 ezer koronát és szaporíthatja a lakosainak számát a mostaninak kétszeresére. Elismerem, hogy igen nagy munkába kerül a kezdet, de megy aztán magától, csak meg kell indítani, egypár jó földmivelőt alkalmazni, mint vezetőt, aki bevezetné a népet és szakértelemmel munkálkodjék. Kirándulás a Feketehegyre 1903. aug. hó 11-én. — Irta: Tory József. — II. A menház fölött elterülő ritkás erdőrészen, a kiránduló társaság egészen szétszóródik. A hegyre vezető ut utolsó szakasza olyan gazdag itt változatos szép részletekben, hogy hajlama és tetszése szerint mindenki más-más pontról gyönyörködhetik azokban. A magánosán álló hatalmas bükkök lombjai között helyenkint csakúgy tódul be özönével a napfény; virágos kertre emlékeztető gazdagság jelzi, ahol állandó tanyája van. A lombok közöl kivezető sugarak az erdő- nyiláson keresztül itt-ott egész panorámáját tárják elénk a messzeségben elterülő vidék változatos tájainak. Lehetetlen e kilátó-pontokon meg- nem állani, melyeken időzve, úgy tetszik, mintha a hegynek egy-egy Ígéretét akarnák nekünk beváltani, hogy perczekig úgy elgyönyörködtetnek bennünket. Odább ismét zord sziklás erdőrész [köti le a figyelmet. A »Golgota«, mondják egyszerre többen a mellette elhaladók. S mintha a mohával bevont, fantasztikusan szétszórt szikladarabok csakugyan az erdő fájdalmát, szomorúságát jelképeznék ; olyan komor, olyan bus e környezet, úgy sir itt minden egy kis napfény után, melyből alig téved ide egy-egy halvány sugár ... , Sietve menekül a tekintet innen a biztatóbb napfényben ragyogó magaslat felé, ahol a lombok ritkulása s előrenyomult ifjú sereg vidám zaja már a hegytetőt sejteti velünk. Egy kis fáradtsággal csakhamar elérjük az erdészéiben elterülő, napfényben pompázó nagy virágos rétet, melynek átellenes szélén, mint egy óriási tarkoponya, ott emelkedik, két oldalán lomboktól környezve, a Feketehegy nyugati bástyája. Megremeg az ember az örömtől, mikor e látvány szeme elé tárul. íme, itt van hát előttünk az a foltocska, az a csábitó kis tisztaság, mely úgy hívogatja az embert, amint a messzeségben a robogó vonatról föltűnnek Felsőbánya tájai 1 Milyen magasnak, milyen elérhetlennek látszik onnan s most: az a nagy magasság, az a sok-sok koronás bükk, az a fenséges lombkoszoru, mind itt van mögöttünk, a lábunk alatt s előttünk ván a régen, a messziről óhajtott napfényes tisztaság, a Feketehegy homloka. Siessünk csak megsimogatni ezt a homlokot s örüljünk, hogy ily tiszta derült az idő. Ha elborulna, ha összeránezolódnék, ha meg- haragitanók : sírna itt körültünk az egész nagy mindenség. Megerednek, önkénytelenül meggyorsulnak lépteink, megmozdul bennünk minden akarat s az izzasztó napfényen hamar leküzdjük az utolsó kapaszkodó nehézségeit is, s mikor a Feketehegy r< szikláihoz érünk, mintha csak távoli kedveseink üdvözlete volna: halkan, alig hallhatóan csendül felénk Felsőbányáról a déli harangszó. Ünnepélyes, megható pillanatok ezek. Ott állunk a sziklákon, szédítő mélység szélén. Szerte jártatjuk tekintetünket újra meg újra a körültünk elterülő nagy mindenségen, de csak egyre visszatérünk s belé merülünk szivünk, lelkünk egész ! bámulatával az alattunk elterülő csodaszép völgy káprázatos pompájába, melynek aljáról mintha a Gondviselés szeme tekintene föl reánk : úgy ragyog a rátüzö nap sugarától a csöndes tükrü Bódi-tó. Nem lehet a kép nézésével betelni, nem lehet innen könnyen megválni, úgy marasztalja itt az embert valami varázs, valami bűbájos igézet! Leülünk hát mindnyájan a ruganyos mohára, úgy gyönyörködünk Isten remek alkotásában, úgy szívjuk magunkba azt az őseröt, mely itt mindent körülölel s emberi kéz hozzájárulása nélkül ápolja és fentartja az egész nagy teremtettséget. Jól érzi itt magát mindenki. Ebből a kellemes jó érzésből fakad aztán a megörökités vágya s az azt követő fényképezés. A múlandó emberi örömöket azonban nem képes a fényképező lencse sem rohanásukban föltartani. Roppant szűk sokszor az idő és tér határa, mig bírhattuk azokat s még csekélyebb az ok, melyért elrohantak tőlünk. így volt az most is.
