Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-09-02 / 18. szám
Felsőbányái H írlap nem kell azt elfelejteni, hogy a bányász a munkára edzve van, még pedig a legnehezebbre is. Amit a mezei munkás nagy fáradsággal tesz meg, azt a bányász játszva megteszi és ha látni fogja annak hasznát, minden esetre kedvvel, odaadással. Legyen szabad egypár sorral megvilágítanom ennek az eszmének az értelmét. Van Felsőbánya városnak m. e. 15.000 kát. hold összhatára, ebből, ha megosztozkodik, a kincstárnak esik négyezernyi, még marad 11.000 kát. hold városi összterület és ebből lesz 8000 kát. hold erdő, a többi ut, patak, házhely, udvar és terméketlen terűiét és alig egypár száz hold az a rész, ami művelés alatt áll, rét, szántó vagy gyümölcsös. Ez megfelel száz családnak az eltartására, de többnek nem. Már most ha a kincstár valami okból a bányákat beszüntetné, kevesebb lesz a lakosság száma, mint a szomszédos községeké, mert megszűnik a pénzforrás, gabonát pedig nincs hol termelni, el kell a lakosságnak költözni. Ez nem fog egyhamar bekövetkezni, eltelhetik 100 év vagy évszázadok, de be- következhetik egypár évtized alatt is. (Folytatjuk.) Pap Márton ur válasza után! Mi ez? Csak nem borult lángba a városháza ? Az elfogulatlan olvasóra bízom, mennyire óvakodtam, nehogy valami szikra oda pattanjon s tüzet fogjon. Nem sikerült. Most Pap Márton barátom kezdi locsolgatni. Hadd el, édes barátom ! Nagy hatalmak védik azt. Olt a hiúság, közönyösség, előítélet. Mig ezek oltogatják, nincs szükség a te erőlködésedre. Csak pótadóval ne rémit- gess, mert akkor a szunnyadó »szellemek« fel- j kelnek s kárbavész minden fáradság. Különben, ha te meg vagy elégedve a mostani haladással, bizonyára szerény igényeim mellett én sem önzésből beszélek. Amennyit járok éjjel, felőlem akár egyiptomi sötétség is lehet, Van tehát pénz bőven! Nagyon örvendek rajta. Meglesz tehát sokak óhajtására ez évben legalább az idei költségvetésben jelzett 4 utczai lámpás is. Erre unnák idején épen én bátorkodtam a ügyeimet felhívni, nehogy csak a papiron legyen, mint az egyszeri rák. Szólunk biz ott a Közgyűlésen, de szavunk kiáltó szó a pusztában. De nem feleselek veled immár, várom nyugodtan a-haladó jövőt. Aki akar, megértett. Felőled sem tételezem fel, hogy hosszas czikked szemfényvesztés lenne a hozzám hasonló »szinvak- ság«-ban szenvedők számára. ^ A szatmári kertészeti kiállítás. A gazdasági élet különböző ágainak fejlődésére igen jótékony hatással vannak a kertészeti kiállítások. Jól tudja ezt a szatmármegyei Gazdasági Egyesület, azért mindent elkövet arra nézve, hogy az általa rendezendő s folyó hó 27-én megnyíló szatmári kertészeti kiállítás lehetőleg hű képet tárjon a látogató elé megyénk produktumai felöl. Az a meleg érdeklődés, melylyel gazda-közönségünk a kiállítás eszméjét fogadta s amelylyel ügyekszik annak sikerét tőle telhetö- leg előmozdítani, már előre biztosítja ezen kiállítás kedvező anyagi és erkölcsi eredményét. A kertészeti kiállítások némi tekintetben elütnek a másnemű kiállításoktól, amennyiben ezeken nem csupán a legkiválóbb minőségű termények csoportosítása képezi a főczélt, hanem az, hogy mindazon termények, melyek bizonyos ! területen termeltetnek, láthatók legyenek ottan s ez által a közönségnek az a része, amely a neki megtetszett czikkekből vásárolni óhajt, azt is megtudhassa, hol es mily áron vagy mennyiségben kerülnek azok eladásra. — Tekintve pl. a gyümölcsértékesítésnél felmerülő nehézségeket, ezen szempont igen lényeges és mondhatni előtérbe lép a kertészeti kiállításoknál. A szatmári kertészeti kiállítás már az eddigi bejelentésekből ítélve is jóval túllépi a kezdetben tervezett kereteket s tekintve, hogy a bejelenté- [ sek még naponkint folytonosan érkeznek, a kereteket még mindig tágítani kell. Szerencse, hogy a megválasztott terület — a Kossuth-kert — ezt fokozott mértékben megengedi. A közönség tájékozása végett közöljük a kiállítás tervrajzát, mely a Kossuth-kert azon részét ábrázolja, hol a kiállítás lesz, hozzá fűzvén a következő rövid magyarázatot: A térkép”) alsó részén az 1-es számmal jelölt kapu diszkapuvá lesz alakítva; ez lesz a kiállítási terület egyetlen bejárata, minthogy a gőzfürdőhöz vezető kisebbik kapu a fürdőt látogató vendégek számára marad elzáratlanul. A térképen 2-ik számmal van jelezve az a körönd, mely remek rózsa-csoportjával a kiállítás természetes díszéül fog szolgálni. A 3-ik és 4-ik számokkal jelzett kisebb méretű bódék egyikében kandirozott gyümölcs lesz árulva, mig a másik vagy addig még kínálkozó egyéb czikk árubódéja lesz, vagy pedig művirág-készítés lesz ott bemutatva. Első esetben a művirág-készítés más alkalmas helyen lesz elhelyezve. Az 5-ik számmal jelzett telep parczellákra lesz osztva s ott földbe ásva helyeztetnek el a megfelelő czikkek. Itt nyer elhelyezést a szinér- váraljai állami szőlő-telep szőlőtőke-gyűjteménye is, mely demonstrálni lesz hivatva a vármegyénkben elterjedt hibás szölömetszési módokat. Itt lesznek elhelyezve még a kiállítandó gyümölcsfák, élő szőlőtőkék, cserepes rózsa-gyűjtemények stb. A 6-ik számmal jelölt helyen az összes méhészeti czikkek részére lesz pavilion építve; a 7-ik számmal jelölt pavillonban a nagykárölyi csoport lesz elhelyezve. A 8-ik számmal jelölt épület a vármegye terményeinek kiállítása lesz, a 9-ik számú 2-ik szárnyú épület a vármegyén kívüli kiállítók gépei, sajtói, permetezői, eszközei, anyagai stb. s/ámára fog épülni. Ez a kiállítás nagy arányúnak Ígérkezik s a termelőkre lesz felette tanulságos, A 10-ik számmal jelölt épület a kioszk, melynek táncztermében a Nagybányai Gazdasági Egyesület csoportja, éttermében a Szatmár város és Szatmár-hegy csoportja nyer elhelyezést. A termek előtti széles folyosón annak a csoportnak a kiállítását fogják elhelyezni, mely a neki szánt teremben nem fér el. A kioszk előtti 11-es számmal jelölt téren lesz a virág-kiállitás. *) A térképet, melynek cliché-je valószínűleg postai késedelem miatt lapunk zártáig meg nem érkezett, (•sak jövő számunkban fogjuk közölhetni. Szerk. A 12-ik számmal jelölt domb a katonazenének s esti programmoknak lesz fentartva. A földmivelésügyi m. kir. miniszter ur által leküldendő s a kiállítás egész ideje alatt működésben bemutatandó minta-aszaló a 13-ik számmal jelölt helyen lesz elhelyezve, mig Melegít Albert kőszegremetei ev. ref. lelkész ur saját rendszerű, időközben bejelentett aszalója ugyané téren felebb 17. szám alatt. A 14-ik számmal jelzett helyen lesz egy viharágyu elhelyeze, amennyiben pedig egy másik is bejelentetnék, az a 15-ik számmal jelölt sarokban lesz. A 16-ik számmal jelölt tó kezepén levő sziget tüzi-játék helyéül van fentartva. Természetes, hogy e tervezet még véglegesen nincs megállapítva s az a bejelentésekhez képest változhatik, nagyjából azonban alkalmas arra, hogy a kiállítás méretei felöl a nagyközönség eleve tájékozva legyen. A kiállítás úgy van tervezve, hogy ott esti programmok legyenek tarthatók, azért a fő-ut, a domb, valamint a kioszk körüli séta-ut kivilágításáról is gondoskodva van. Különfélék. Uj főgimnáziumi igazgató. A nyugalomba vonult Vida Aladár igazgató helyére a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Jurkovics Emilt nevezte ki a nagybányai állami főgimnázium | igazgatójául, ki uj állomáshelyére augusztus hó 1 24-én már meg is érkezett. Távozó ev. ref. segéd-lelkész. Szabó Miklós nagybányai ev. ref. segéd-lelkészt dr Bartók György erdélyi ref. püspök hasonló minőségben Kolozsvárra nevezte ki. Esküvő. Ifj. Pityik György m. kir. dohánygyári tiszt, budapesti lakos, folyó évi augusztus hó 30-án vezette oltárhoz Hátszegen Tohatán Agiczát, Tohatán István földbirtokos és neje Dulf Mária kedves és bájos leányát. Zarándoklás Rákóczi sírjához Konstantiná- polyba. II- Rákóczi Ferencz és szabadságharcza emlékezetének ünneplésétől zeng az ország Kárpátoktól az Adriáig. Dicsőítjük a magyar szabadság legeszményibb vezérlő fejedelmének a világ- történelemben páratlan nemes jellemét; kiállítást rendeztünk a daliás kurucz korszak ereklyéiből ; szobrot emelünk nemzeti eszményképünknek: törvényczikkben óhajtjuk megörökíteni hazánk és nemzetünk megmentése körül szerzett elévülhetetlen érdemeit. De érezzük, hogy mindezzel nem róttuk le a hála és kegyelet adóját Rákóczi emléke iránt. A nemzeti ünneplés teljességéből hiányzik valami, a legmagasztosabb kegyelet- nyilvánítás, — és sóhajtásunk elszáll messze keletre, hol a dicső szabadsághös és vértanú-társai idegen földben porladoznak. »Megújulnak a nemes magyar nemzet régi sebei« és felujul a nemzet régi hő kívánsága, hogy a szentelt hamvak hazahozassanak és nemzeti pantheonban őriztessenek. De mig ez beteljesedik, Rákóczi konstantinápolyi sirja legyen a magyar nemzet búcsujáró helye. A szabadságharcz emlékünnepe mindeníelől kegyele- tes vágyakozást kelt a honfiszivekben: elzarándokolni a szentelt hamvakhoz, hogy ott ihletet és ! uj erőt merítsünk nemzeti eszméinkért folytatott ! küzdelmeinkre s hogy sirja fölött imát rebegjünk ; a legdicsöbb szabadsághös nemes lelke dicső } eszméinek teljesedéséért. Ezen országszerte érzett óhaj megvalósítása végett f. évi október hó elején nemzeti zarándoklatot rendezünk KonstantináRövid időzés után a csapat ép odább menni készül, mikor Bodnár »Öcsi« jelenti, hogy a vonatból három I-sö osztályú kocsi lekapcsolódott. A helyzet komolyságát átlátva, szívesen áll meg újra a társaság, hogy aztán együtt folytathassa további útját. A Teréz-pihenötöl ‘eredő vágáson ölfa csomók között vezet tovább mérsékelt emelkedéssel •az ut, melyen 3|4 8 órakor a »Visszafolyó« erdő- részhez, *|4 9-kor pedig egy tágas, nagyterje- delmü nyílt térség közepén a »Pulypatak« eredetét képező forráshoz értünk. Itt ismét rövid pihenő s a vonat olajozása következik. Kedves dolog már mindkettő, különösen itt, ezen a bájos szép helyen. Egy óriási kert közepén képzeljük magunkat. Amerre csak nézünk, mindenfelől dús margaréta, kankalin és harangvirág-csoportok mosolyognak felénk. Illatuk szétárad a reggeli veröfényben, körülvesz bennünket is egészen s a sugárzó illatárból, ez ísten-alkotta nagy virágos kert pompájától alig tudunk megválni. A virágokkal kirakott térség szélén az erdő- vágásnak már végeszakad. A teret szegélyező bükk-törzsek változatos sora kárpótlásul újabb gyönyörűséget- kínál felénk s valami kimondhatatlan vágytól sarkalva, önkénytelenul meggyorsult léptekkel érjük el az erdészéi napfényben fürdő fáit. Még egy pillantás az odahagyott kedves tájra, aztán az alig láthatj keskeny ösvényen mind-belebb haladva, egészen belé temetkezünk az erdő sűrűjébe. Itt vagyunk hát az igazi erdőben ! Árnyas zöld lugasa elföd egészen benünnket, a bükkök egymásrahajló sudaraiból merész gót-ivek csúcsosodnak ki fejünk fölött, s komoly oszlopsoraira fantasztikus képeket fest a felülről gyéren leszü- rődö napsugár. Ezernyi formája, változó színe, pompája a képeknek gyönyörűséggel tölti el lelkünket, és > mégis a gyönyörűség mellett olykor-olykor megszállja a társaságot a némaság melanchóliája, s azon veszszük észre, hogy mindnyájan hallgatunk. Kedélyünket teljesen hatalmába keriti a táj, a környezet változó hangulatának benyomása, s a virágokkal behintett napfényes tájak után az erdő sudarai alatt rezgő, imbolygó árnyak között úgy érezzük magunkat, mint mikor az ifjú bohókás évek után egyszerre csak előttünk terem a komoly czélok, a gondok korszaka. Az életnek ezernyi példázatát tárja elénk az erdő. Még furcsaságai, rendkiviiliségei sem hiányoznak annak itten. Megállhatunk minduntalan, gondolkodásra, elmélkedésre van itt ok és alkalom elég. Egy tarka törzsű bükk óriás hárfa alakjával állít meg utunkban, megbámuljuk csodálatos formáját, találgatjuk alakulásának okait, aztán nekiszegezzük fényképező gépeinket, letelepszünk néhány pillanatra tövéhez, s e rövidke pihenő révén mindjárt elnevezzük e helyet »Hárfa-pihenőnek.« Aztán megindulunk ismét az erdei ösvényen s tovább haladva gyűjtögetjük, rakosgatjuk tovább benyomásainkat, emlékeinket... így érjük el, változatos erdőrészeken haladva, vidám hangulatban, fáradság érzete nélkül d. e. 10 órakor a feketehegyi »Siegmeth Károly«- menedékházat. A megérkezés örömujjongásai messzire fölverik az erdő csöndjét. S csak emeli a hangulatot, hogy kiáltásainknak a »tehervonat« utasai részéről visszhangja támad. Egyszerre érkezve, együtt élvezzük mindnyájan aztán a megérkezés és viszontlátás örömét. A menháznak és környékének elfoglalása után, az elemózsiás kosarak bontogatása s tartalmának kinálgatása közben, természetesen a »tehervonat« útja felöl esik a legtöbb szó. Egymást éri a sok kérdés az utazás mikéntjét illetőleg. Egész versengés tánlad belőle, hogy a két irányban tett utazás közöl melyik volt szebb, melyik volt élvezetesebb ? A »személyvonat« útja csakhamar tisztában áll mindenki előtt, azt máskép mind gya-
