Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-06-24 / 13. szám
1903_ jTj.ni-u.8 24. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre I korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. ;■ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére I Felsőbányára küldendők. ; HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Remény — aggodalom. Az Isten sujtoló karja mintha tn^p-- könnyebblilt volna felettünk. . . A gazdb'G ságilag rossz esztendők, melyek országunk és népünk gerinczét: a földmiveléssel foglalkozó őstermelő-osztályt támadták meg, mintha ez évvel fordulóponthoz jutottak volna. Az abnormis időjárás miatt ismételten fenyegető csapások áldásokká szelídültek hazánk hegyein és rónáin. A tengerként hullámzó vetések, a gyümölcsöskertek és szőlőhegyek mind azon edes reményt élesztik szivünkben, hogy ez évben valamennyire regresszálhatja magát gazdaközönségünk. És ha ezen reménység valósággá változik, bizonyára éreztetni fogja áldásos hatását a társadalom többi osztályaival is. Az ősi birtokot elnyeléssel fenyegető adósság és • az ennek szomorú következménye gyanánt mind fokozottabb mértékben jelentkező kivándorlás valami csekély perczenttel apadni fog talán, pangásnak indult iparunk, kereskedelmünk vészén egy rövid lélegzetet a • hosszas haldoklás után. Szóval: bár optimisták nem vagyunk is, reményünk a kedvező előjelek folytán a zérus fokon valamivel felebb emelkedik és mintha joga is lenne hozzá. Ilyen gondolatokat szül az emberi elme, ha a figyelmesen szemlélő objektivitásával mintegy madártávlatból tekintünk végig Magyarország áldott földjén. A jövő hónapban megkezdődő aratás részben már igazolni fogja, mennyiben jogosult mindnyájunk reménye; adja Isten, hogy csalódás ne legyen osztályrészünk! De ha az anyagi térről másfelé fordítjuk vizsgáló tekintetünket, öröm helyett bánat, remény helyett kétség és csügge- dés fogja el szivünket. Az ország érdeklődését hónapok óta lekötve tartó parlamenti küzdelem s az ennek folytán a napokban beállott kormányA »Felsőbányái Hirlap«-nak. Ünnepi köntösből im kivetkőztettek, Mint árvát, mostohán köznapivá tettek. Ám azért ne busul;, pongyolán nem maradsz, Régi ösvényeden ha tovább is haladsz. Ahogy öltöztettek jó magyaros mezbe, Nem kell kunczorognod, hogy: Uram ereszsz be; Mint ritka vendéget, szivesen elvárnak, Mindenik két hétben eléd ajtót tárnak, És ha megrakottan beviszel egyet-mást, Úgy vár az olvasó, mint egy telt szeridást, L. k. n. |. A bölcs Kádi — Irta: Antalffy Endre. — Bölcs és nagytudományu ember volt Ibrahim, a kádi. Allah az ö nagy kegyelmében megnövelte a szakállát, egyenessé tette a járását, felgyújtotta szemeinek mélységesen világitó tiizét, hadd ékesítse külsöképen is a méltóság és értelem. Aki csak látta bölcs nyugalommal végiglépdelni a kalmár-soron, feje fölött nagy fehér napernyőt tartván, az tisztelettel tért ki előle, lett légyen szegény hámmál, avagy aranyakat számláló dúsgazdag kalmár, s mindenfelől hallatszott feléje a köszöntés: Szalem alek, oh bölcs, oh nagytudományu Kádi! Való, senki sem hazudott, mikor bölcsnek válság, az uj kormányalakítás nehézségei, mind azt mutatják, hogy bár a gazdaságilag ránk nehezedett .lidércznyomástól részben szabadulni van is reményünk, más ol- j dalról sötét felhők tornyosulnak fejünk felett. Jogos és méltányos óhajtásaink előtt ne., -''akarnak megnyílni azoknak fülei, kiknek egyetlen intő szavára elülnének a fenyegető viharfelhők és a jóllét és boldogság veröfénye ragyogna felettünk. Az egyetértés helyett egyenetlenséget, testvériség helyett irigységet és gyűlöletet látunk sokfelé. Mindezek a szomorú tünetek méltán szolgáltatnak okot az aggodalomra. És az országos küzdelem hullám-verése a vidéki városokban is érezhető, A kedélyek izgatottak, Mindenki figyelemmel kiséri a válságos helyzet mikénti kialakulását. És méltán. Ezen figyelem, aggódás, remény nem tévesztendő össze a politikai érdeklődéssel. Mert igaz ugyan, hogy minden jó hazafi érti és méltányolni tudja a most folyó nemzeti küzdelem nagy fontosságát és mész- sze időkre kiható jelentőségét. De ettől eltekintve, fő figyelme arra irányul, vájjon mi haszna lesz ebből haláltusát vivő gazdasági életünknek?’ Mert attól, ~ "megoldás milyen lesz, nagyon sok függ. Vagy viseljük tovább, az összeroskadásig, az évenkint kisebb-nagyobb gazdasági válsággal kombinált terheket minden jobb jövőre való remény nélkül, vagy pedig megszabadulunk az erőinket lekötve tartó zsibbasztó nyomás alól és uj élet, uj vérkeringés frissíti fel elernyedt inainkat. Szóval: a helyzet kialakulása első sorban gazdasági szempont - ból érdekel bennünket. Midőn tehát az áldás biztató előjeleit ébredő reménynyel látjuk országszerte, másfelől pedig a folyamatban levő nemzeti küzdelem végkifejlődését is élénk figyelemmel kisérjük, nem oknélkül váltakoznak szivünkben: a remény — és aggodalom . . és nagytudományunak nevezte Ibrahiniot. Ami a próféta óta termett törvénymagyarázó könyv, azt ö mind áttanulta, ami a szent könyvben volt igazságot tanitó ige, azt ő mind elméjébe véste. Hajnalba virradó éjeken, lapozgatván a bölcsek könyvét, mély áhítattal felsohajtott: — Oh, legfőbb biró, kádik kádija, kegyelmes Allah ! íme, nem idegen előttem semmi ren- deleted, mivel szent prófétád által a pörösködő emberek közt igazságot osztasz. Mint a szorgalmas hangya szükséges eledelét, egybehordtam parancsaidnak ezreit. Meghegyezted a pálmát, hogy utat törjön magának az egybefuródó levelek között, meghegyezted elmémnek élét, hogy behatoljon a gc noszoknak rejtett fondorlatai közé, melyek körülkötik, agyonfojtják az ártatlanok igazságát. Értelmet adtál nekem, kegyelmes Allah! hogy különbséget tegyek igazság és hamisság között. Bírói székbe ültettél, honnan ítéletet mondhassak, mindent, de mindent megadtál, mi egy igazhivő kádit megillet, csak egyet nem adtál, kegyelmes Allah! port. Es mély elszomorodás közt elgondolta szegény Ibrahim az ö különös sorsát. Hogy mióta öt birói székbe ültette Allah és a próféta kegyelme, azóta az ö kerületében megjavultak az emberek.) Nincs tolvaj fellah, nincsenek verekedő suhanczokJ a kalmárok elrejtették hamis mértéküket, a pénz-! váltók a hamis pénzdarabokat, az osztozkodók megtalálják maguk az igazságot, a kádi miattokj akár Ítéletnapig is nyugodtan nargilézhat. Hitelszövetkezeti közgyűlés Zilahon. Az »Ejszakkeleti vármegyei szövetkezetek Szövetsége« f. hó 18-án, csütörtökön tartotta évi rendes közgyűlését Szilágy vármegye székvárosában : Zilahon, a vármegyeház gyüléstermében, melyen mintegy 60-an vettek részt a szövetség kötelékébe tartozó szövetkezetek képviselői. Gr. Csáky László elnök és Szeőke Barna alelnök családi körülményeik miatt a gyűlésen meg nem jelenhettek, ennélfogva Valkovics János indítványára egyhangúlag Kovácsy Miklós tasnádszántói földbirtokost választották meg a közgyűlés elnökévé. Kovácsy Miklós a szövetkezeti eszme fejlődését fejtegető magvas beszéddel a közgyűlést megnyitván, megválasztották a jegyzökönyv-hi- telesitökeh Majd Valkovics János, a szatmári kirendeltségintézője, olvasta fel terjedelmes jelentését a szövetség kötelékébe tartozó szövetkezetek 1902. évi működéséről és a számvizsgáló-bizottság jelentését, melyeket a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett s a számadásra kötelezetteknek a felmentvényt megadta. Elnökké közfelkiáltással ismét gróf Csáky László, alelnökké pedig Szeőke Barna választattak meg. Megválasztotta még ezenkívül a közgyűlés az intéző-bizottság 10 tagját is. A tagsági dijakra nézve elhatároztatott, hogy a szövetség kötelékébe tartozó minden szövetkezet évi 6 koronát fizessen, ha azonban va- !»t»el.yiknél az évi tiszta jövedelem l°/0-a G koronát el nem érne, az ilyenek csak évi jövedel- mök 1%-áf fizessék tagsági dij gyanánt a szövetség pénztárába. Az évi tagsági dij fejében f. évi julius 1-től kezdve a szövetkezetek a »Szamos« csütörtöki számaival megjelenő »Gazdák Lapjáto fogják kapni, mint a szövetség hivatalos lapját. Végül Poszvék Nándor, a »Szatmármegyei Gazdasági Egyesület« titkára, a gazdák érdekképviseletéről felolvasást, dr Horváth János, a központi ipari és értékesítő szövetkezetek osztályának vezetője pedig szabad előadást tartott az ipari és gazdasági szövetkezetekről. Mindketten bőven rászolgáltak a felzugó tapsokra, sajnos azonban, hogy a magvas felolvasás, illetve előadás bővebb méltánylására ezúttal lapunk szűk keretei miatt ki nem terjeszkedhetünk. Ezzel a tárgysorozat ki lévén merítve, a közgyűlés az elnök lelkes éltetésével véget ért. Napirenden kívül a közgyűlés egyhangúlag És tűnődött Ibrahim a nagy tiszteletnek az okán, mely öt minden lépésében éri, hogy bölcsnek- és nagytudományunak tartják az emberek, anélkül, hogy bölcseségét és nagy tudományát alkalma lett volna csak egy szikorka kis pörben is megítélni. A szégyen és harag pírja öntötte el arczát, elképzelvén magát, amint méltóságos nyugalommal végiglépdel a kalmársoron, mindenki, aki csak látja, tisztelettel tér ki előle, legyen szegény hámmál, vagy aranyakat számláló dúsgazdag kalmár, és mindenfelől hangzik a köszöntés: Salem alek, oh bölcs, oh nagytudományu kádi 1 Nyilván nagy busulásában nem gondolt Ibrahim arra, hogy az emberek hivatala miatt tisztelik meg. Az ember nem tudja, mikor kerül elébe, hát jó, ha „kijár neki legalább egy alázatos köszöntés. O csak arra gondolt, hogy az emberek rosszak és gonoszak, s csak gúnyolják öt, mintha mondanák : Szalem alek ja Ibrahim 1 szeretnék már egyszer hallani itélőszavad, szeretnék Ízlelni bölcseséged mézét, hogy ne a hivatalod, hanem bölcseséged miatt is tiszteljünk. Az ilyes gondolatok aztán nagyon elkeserítették szivében a szegény Ibrahimot. Eladdig, hogy a bánat, a töprengés egészen elhomályosították elméjének józan világát, s nem vette észre, hogy egy agyafúrt ördög tartja hatalmában minden gondolatát — a hiúság. Ha kelt, ha feküdt, csak a maga nagy szégyenén töprengett. Ha hallotta, hogy a város szomszédos kerületében r
