Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-06-14 / 12. szám
"VIII- évfolyam. 19Ö3_ junius 14_ HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. 5 Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona \ Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Rákóczi emléke. Az egész ország megmozdult, hogy a szabadság önzetlen bajnokának: II. Rákóczi Ferencznek emlékére ünnepet szenteljen. Méltó megemlékezésünkre és hódolatunkra a felséges fejedelem, ki, mint maga is kémekkel körülvett, szelidebb fajta rabságban sinlödö hazafi, ezelőtt 200 esztendővel segítségére sietett elnyomott, sanyargatott véreinek. El lehet róla mondani, hogy balcsillagzat alatt született. Keblét magasztos ideál, a hon szabadsága hevité emberfeletti erőt igénylő tettekre. Már első lépése szerencsétlen volt: Dolhánál megverte seregét Károlyi Sándor, 1703 jun. 7-én. De a vereség után megjött az első győzelem, melyet vármegyénk területén, Tiszabecsnél vivott a felkelő sereg julius 14-én. Ettől kezdve országos jelleget ölt a mozgalom s foly a harcz «Pro patria et libertate» változó szerencsével egészen 1711. május 1-ig, amidőn Károlyi Sándor, Rákóczi fővezére, a maj- tényi síkon történt fegyverletétel után megkötötte Pálfy Jánossal a szatmári békét. Ez a békekötés a magyar szabadság temetése volt. Megyénk területén vívta ki első győzelmét, itt fejeződött be a titáni küzdelem, melyet a franczia király által hitegetett és kijátszott nagy fejedelem végigküzdött s amely után még huszonnégy esztendeig ette az önkéntes számkivetés keserű kenyerét. Azért midőn az egész ország népe kiveszi a maga részét az ö szabadságharcza 200- éves évfordulójának megünnepléséből, nem lehet ennek a dicső múltú vármegyének egyetlen városa sem, amely ne ünnepelne ez évben. Városunk sem maradhat el. Mi is részt kérünk és részt akarunk venni szivünk teljes lelkesedésével a szabadság eme nagy vezéralakjának emlékünnepéből. F'öldrajzi és néprajzi viszonyainak meg épen eminens kötelességünkké teszik, hogy itt e vég vidéken, hol városunk hazafias népe a magyaság végvárának őrállójává tétetett, ragadjunk meg minden alkalmat arra nézve, hogy a sírban porladó ősök nagy tetteinek emlékéből lelkesedést oltsunk a most élő nemzedek szivébe, hogy midőn — amitől Isten óvjon! — ismét vészterhes felhők tornyosulnak hazánk egén, vagyont, vért, életet áldozni tudó, akaraterős férfiak álljanak a zászlók alá, megvédeni legdrágább kincsünket: szabadságunkat! Megyénk egyik lelkes szülötte: Nagy Sándor tb. megyei főjegyző vetette fel elsőnek a szép eszmét, hogy ünnepet szenteljünk Rákóczinak s a tiszabecsi győzelem emlékére oszlopot emeljünk. Lelkes felhívása hasonló visszhangra talált az egész vármegyében. Hiszszük, hogy a mai közönségünk körében sem fog az eredménytelen maradni. Városunk hatósága bizonyára meg fogja találni a módot arra nézve, hogy hazafias kegyeletünk méltóformában jusson kifejezésre s a mi ünneplésünk is hozzá fog egy porszemmel járulni az idegen földben porladó s hazája hűtlen törvényhozói által hazaárulónak bélyegzett Férge.ez glorifikálásához. Ha pedig majdan áldozatot kérnek tőlünk is, hogy emlékének szobrot emelhessen a buzgó kegyelet, ne legyen senki közöttünk, aki ne rakná le szívesen filléreit, midőn azokkal a hazaszeretet tüzének élesztőséhez, habáregy porszemmel, hozzájárulhat. Király-koronázáskor az ország minden megyéjéből öszszehordott földből készítik a koronázási dombot, melyről a felkent fejedelem megteszi a jelképes négy vágást. Szent az a domb, szent a rajta tett fogadás! Avassuk mi is szentté hősi fejedelmünk : II. Rákóczi Ferencz emlékoszlopát azáltal, hogy annak felemeléséhez járuljon hozzá tehetségéhez képest e megyének minden igaz fia, leánya. Az emlék julius 14-re az idő rövidsége miatt el nem készülhet, azért a vármegye őszre halasztotta annak felállítását s a hozzá fűzendő ünnepélyt. Adidg mi is keresünk alkalmas módot arra, hogy mig egyrészről a megye ünnepéhez hozzájárulunk, másrészről itthon is rójuk le a tisztelet, szeretet és hála adóját annak emléke iránt, ki ezelőtt 200 esztendővel hazája és nemzete szabadságáért vagyonát, békeségét, nyugalmát áldozá! Hitelszövetkezeti közgyűlés. A »Felsőbányái Hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja«, f. hó 7-én d. e. 11 órakor tartotta hatodik évi rendes közgyűlését a városháza tanácstermében Baumerth Károly elnöklete alatt. Ezen gyűlés másodízben lévén össze- hiva, az alapszabályok 38. § a értelmében a megjelent tagok számára való tekintet nélkül határozatképes volt. Megjelent 37 tag, kik 61 szavazatot és 76 üzletrészt képviseltek. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Frits Károly és Jeremiás János üzletrészes tagokat kérte fel. Az igazgatósági és felügyelő-bizottsági jelentést, továbbá az évi mérleg- és nyereségszámlát a közgyűlés tudomásul vette, a mérleget megállapította, az igazgatóságnak és felügyelő-bizottságnak a felment- vényta szokásos fentartások mellett megadta. Az igazgatósági jelentés értelmében elhatározta a közgyűlés, hogy a mérlegben kimutatott 1249 K 56 f tiszta nyereményből 10%, azaz 124 K 96 f a tartalék- alaphoz csatoltassék, 405 K 40 f az üzletrészek 5%-os osztalékára fordittassék ; Kosztróber György indítványára pedig kimondotta a közgyűlés, hogy a fenmaradó 719 K 20 f nyereményből még 19 K 20 f a tartalék-alaphoz csatoltassék, 700 K pedig az igazgatók és a felügyelő-bizottsági tagok tiszteletdijára fordittassék. Négy komondor. (Humoreszk.) Csajkássy Béniámin és Horgos Bálint épp olyan jó barátok voltak, mint Damon és Pythyas. Persze áldozatkészségöket soha nem volt alkal- mok egymás iránt kimutatni. Ha egy községben laktak volna, úgy bizonyára örökös együtt- létben élvezik vala az igaz barátság tiszta örömeit, azonban— fájdalom!— ki a sziveket és veséket vizsgálja: az emberi történetek bölcs intézője e tekintetben máskép intézkedett. Csajkássy Béniámin ugyanis Szellőfalván lakozék, mig Horgos Bálint a szomszédos Eszmerend községben ütötte fel lelke por sátorának állandó tanyáját. De ez nem szolgált akadályul arra nézve, hogy egymást mennél gyakrabban meglátogassák. Nyáron át, mint afféle kurta nemesek, kik a gazdálkodással nyűglődtek szüntelen, csak a vasárnapokat töithették együtt, kóstolgatván finánczolatlan szüzdohány pöfékelése közben a Szederjes-hegy láng-nedűjét. Am mikor téli képet öltött a határ, a jó szánuton nap-nap után felkeresték egymást s hol Szellöfalván, hol Eszmerenden jöttek össze a megszokott piquet- vagy tartli-partira. Ilyenkor aztán megeredt a beszéd a régi jó időkről, mert hát a régi idők köztudomás szerint mindig jobbak voltak a jelen valóknak. Szóba kerültek a hires megyei bálok, melyeken egymásra hezitálva versengtek a szép Kerecsendy Flóra egy-egy mosolyáért, aki későbben mégis a Penészleky János felesége lett. És a közös csalódás tette őket, a régi halálos ellenségeket a legjobb barátokká és . . . agglegényekké. — Hej Béni, Béni! — szokta ilyenkor mondogatni Bálint ur — mi is lett volna belőlünk, ha akkor a P’lóra szive hajlott volna valamelyikünk felé ? ! — Hát pajtás1 — adta meg az egyszerű választ Béniámin ur — akkor ma egyikünk csendesen várná a feltámadást. . . A bor lángja mindjobban perzselte az elméket. Áttértek a napi politikára, de midőn már honfiúi lelkesedésük oly nagy hullámokat kezdett verni, hogy példabeszéddé vált barátságukat árvizveszedelem környékezte, Morpheus ujjai pihentető álomra zárták le szemeiket. . . De közelebb térek már történetem tárgyához. Egy barátságos fehér téli estén Horgos Bálint nemesi udvarházának minden ablaka ki volt világítva, jelezve, hogy odabenn nemcsak a két czimbora, hanem egész társaság mulat. — Hallottátok-e — veszi fel a társalgás elejtett fonalát Cserepessy — hogy a kis bárót a mult^éjjel kirabolták? A Wertheimját feltörték s abból összes készpénzét, circa hatvanezer forintot, elemeitek. — Bámulatos! Hogy érezze magát akkor biztonságban az ember, ha még a kis báró kastélyába is be tudnak törni ?!! — Eh! mert nincs esze a bárónak! pattant fel Horgos Bálint! — Hogy nincs esze ? Azt mondtad ? De igenis, van ! Bámulatos az a sokféle óvintézkedés, amelylyel magát körülvette. Én mint anyai ágról való oldalrokona, jól ismerem a család minden titkát' — kelt védelmére a bárónak Patronffy ur. — A kerítés hegyes vasdárdákkal van koronázva. Mellette köröskörűi minden tiz lépésre titkos csapóajtó, melyek csak éjjelre kezdik meg működésűket s múlhatatlanul hűvösre juttatják a hívatlan látogatót. — Van még valami ? — Van ám! A veszélyesebb helyeken villanyos vezeték van alkalmazva s egy lépés elegendő arra, hogy működésbe hozza a kastély valamennyi villanyos csengőjét ! — Tyhü! az árgyélusát! Hiszen az valóságos kis Gacsina! Az orosz czár sincs különben védve a nihilisták ellen! — Hát nincs a bárónak esze, mi ?! — Nincs! Hallgassátok meg az én rendszeremet. sokkal egyszerűbb és biztosabb !
